Kereső toggle

Orbánék a Nyugattal összhangban nyitnak Irán felé

Egy a jelszó: rugalmasság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A keleti nyitás jegyében nem következett be áttörés a magyar-iráni kapcsolatokban, az árucsere-forgalom egészen elhanyagolható volumenű. Az Irán-ellenes szankciók részleges feloldása kapcsán ugyanakkor a magyar kormány igyekszik együtt mozdulni az atlantista Nyugattal, hogy kihasználják a perzsa piacban rejlő gazdasági lehetőségeket. Minderről Sárközy Miklós iranista, a londoni The Institute of Ismaili Studies vendégkutatója beszélt a Heteknek.

Az iráni iszlám forradalom évfordulójára magyar közjogi méltóságok sora küldött üdvözlő táviratot Teheránba. A kormányzati nyilatkozatok szerint ez nem több diplomáciai gesztusnál. Sárközy Miklós szerint ez részben igaz is: kormányoktól függetlenül mindig is kimentek ilyen, a diplomáciai életben szokásos táviratok, ez nem a Fidesz-kormány specialitása. „A politikai berendezkedésétől függetlenül igen jelentős közel-keleti regionális erő és Magyarország között az 1850-es évek óta (ha a Habsburg Monarchiát is ide számítjuk) állandó diplomáciai kapcsolat van, amely sosem, semmilyen körülmények közt sem szüneteltek véglegesen” – mondta a szakértő, hozzátéve, hogy a magyar diplomácia csak annyira nyit e téren, amennyire a perzsa országgal szembeni szankciók januári enyhítése után az Európai Unió államai is nyitnak.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy az enyhülést kihasználva a magyar kormány – a keleti nyitás jegyében – lehetőséget lát a piaci kapcsolatok megerősítésére a két ország közt. A több közjogi méltóság által külön küldött üdvözlő távirat vélhetően ezt az épp kínálkozó „rést” próbálja meg kiaknázni és hangsúlyozni.

A szakértő azt is kiemelte, nem valószínű, hogy ez kiválthatja nyugati szövetségeseink rosszallását, hiszen az EU számos országa elkezdett „mozgolódni” Iránban, kihasználva a gazdasági szankciók lazulását. Legfontosabb gazdasági partnereik a németek, az olaszok és a franciák. Például a (most lemondott) olasz Letta-kormány kulturális és külügyminisztere egy hét különbséggel fordult meg Teheránban 2014 január-februárjában, ahol igen jelentős gazdasági és kulturális egyezményeket ütöttek nyélbe a két állam között. Az Iránnal 2011-ben – a teheráni brit követség iráni szélsőségesek általi feldúlása után – diplomáciai kapcsolatait megszakító Nagy-Britannia is küldött már ügyvivőt Teheránba és a londoni iráni követséget is újra kinyitották (bár itt is csak ügyvivő és nem nagykövet áll az élén), a The British Library és a Victoria and Albert Museum máris közös tudományos terveken dolgozik teheráni múzeumokkal.

„Az Irán és a Nyugati világ közti szembenállás fennmarad, ám a világgazdasági érdekek a pragmatikus rugalmasság felé viszik el a kapcsolatokat. Amikor Haszan Rohani elnök megjelent pár hete Davosban, a beszámolók szerint EU-s gazdasági menedzserek sokasága ment el meghallgatni. A helyzet az, hogy Irán, akármennyire is sok és sokszor megalapozott emberi jogi bírálat éri az EU-ból és az USA-ból, nélkülözhetetlennek tűnik a közel-keleti folyamatokban, illetve óriási szénhidrogéntartalékai miatt a világgazdaságban, és itt a geopolitikai érdekek fontosabbak a demokratikus értékeknél” – magyarázta Sárközy Miklós, aki szerint azért cserébe, hogy az iráni állam jelentős engedményeket tett atomprogramja terén a Nyugatnak, Iránt részben „kieresztették a karanténból”. 

Megjegyezte: már vannak olyan amerikai elemzések is, melyek szerint a nyugati hatalmak titokban feladták reményeiket Szíriában Aszad megdöntésére és inkább a konszolidációra törekszenek, az ott megjelent szélsőséges szunnita al-Kaida-sejtek kiűzésére. Márpedig a síita Irán komoly befolyással rendelkezik Szíriában és hathatósan támogatja Aszadot, és így segíthet a kényelmetlenné vált al-Kaida-csoportok kiszorításában, amely tevékenységnek már most is vannak jelei. Ezzel pedig az iráni politika a Szíriát „feladó” nyugati kormányok érdekeit szolgálhatja Szíriában. „Mindez azonban az izraeli-iráni viszonyt nem javította sajnos, e téren nincsen közeledés. A két ország szembenállását én inkább geopolitikai alapúnak látom, számos más különbség mellett. Az átalakuló Közel-Keleten jelenleg négy jelentős regionális hatalom áll szilárdan a lábán: Izrael, Törökország, Irán és Szaúd-Arábia, ez a négy állam fogja meghatározni a Közel-Kelet következő évtizedeit is” – vélekedett az iránkutató.

Hozzátette: a magyar-izraeli kapcsolatok terén az Irán felé való közeledés felkeltheti Izrael fokozott figyelmét, hiszen a zsidó állam saját geopolitikai, biztonsági megfontolásai miatt több téren is az EU-tól, de az USA-tól is eltérő regionális politikát követ. Mást nem is tehet, hiszen az Izraellel ellenséges libanoni síita Hezbollah és részben a szunnita Hamász is jól ismerten élvezi az iráni állam támogatását, ezek a szervezetek egyben Irán regionális kinyújtott csápjai is a Földközi-tenger partján, amely befolyásról – jegyezte meg a szakértő – egy mégoly „liberális” iráni állam sem fog lemondani.

A hazai szélsőjobb Irán-barátsága kapcsán Sárközy Miklós elmondta, hogy a Jobbik érdeklődésének alapja az általuk támogatott „alternatív” magyar őstörténet: a turanizmusnak, mint képzelt ázsiai faji-kulturális „felsőbbrendűségnek” a jegyében közelednek Irán felé. Az érdeklődés azonban nem korlátozódik a perzsákra, például az Iránnal kifejezetten hűvös viszonyban levő Azerbajdzsánt is turáni alapon tekinti „testvérnek” a turanista mozgalom. „Dacára annak, hogy ismert a Jobbik iráni kapcsolata, az egész egyelőre inkább a szimbolikus politizálásban merül ki. Az elmúlt években a Jobbik nem volt képes iráni tőkét behozni az országba, kötöttek ugyan testvérvárosi kapcsolatot iráni és magyar település között, de mindez kevés valós változást jelentett a testvértelepülések életében. Iránban a Jobbikot szerintem nem ismeri a közvélemény, nem „téma”, politikai szinten az iráni állam pragmatikus módon inkább a mindenkori aktuális kormányerőkkel próbál jó kapcsolatot ápolni” – vélekedett a szakértő.

Megjegyezte: egyelőre azonban nemcsak a magyar–perzsa kapcsolatokban nem következett be áttörés, hanem a keleti nyitásban sem, a keleti muszlim országok részesedése a magyar exportból nem emelkedett számottevően. Ezzel együtt – tette hozzá – a jelenlegi helyzetben Irán jelentős regionális tényező, óriási piac lehet a magyar cégek számára: főleg a technológiai export, az autóbuszipar, a vasútfejlesztés, a mezőgazdasági gépipar terén.

„Ugyanakkor ne feledjük, az Irán elleni szankciók továbbra is nagyon szigorúak. A nyugati pénzügyi-gazdasági bojkott miatt Iránban nem lehet semmilyen nemzetközi bankkártyát használni, az ország továbbra is ki van zárva egy csomó nemzetközi szervezetből, és aligha hihető, hogy harminc év alatt bevezetett szankciókat és tiltásokat pár hónap alatt eltörölnek. Az atomprogram-ellenes szankciók részleges oldása nem jelenti Irán automatikus és teljes körű legitimálását a nyugati világban” – folytatta Sárközy Miklós, kiemelve, hogy ezen a téren komoly különbség van Irán és Törökország között, mivel utóbbi teljes körű tagja a globális pénzügyi-gazdasági világnak és szervezeteknek, miközben komoly regionális szerepe van a muszlim világban is.

Azzal kapcsolatban, hogy Ankara tekinthet-e úgy Magyarországra, mint potenciális hídfőállásra Európa és a Nyugat felé, a szakértő megjegyezte: az erősödő kétoldalú kapcsolatokat jelzi, hogy Isztambulban nemrég magyar kulturális központ nyitotta meg kapuit, ami a többszáz éves magyar-török kapcsolatok miatt (még ha ezek nem is voltak mindig békések) valóban indokolt és sok tudományos eredményt hozhat. „Ugyanakkor a török állam jóval inkább domináns gazdasági téren olyan balkáni államokban, ahol sokkal tovább volt jelen az egykori oszmán állam: így Albánia, Bosznia, de még Románia is sokkal szorosabb gazdasági kapcsolatot ápol Törökországgal, mint mi. Romániának például hosszú évek óta van kulturális intézete Isztambulban. Emiatt az a kérdés inkább, hogy Magyarország hogyan, mennyire bölcsen képes a saját maga számára megtérülően fejleszteni törökországi kapcsolatait” – hangsúlyozta végül Sárközy Miklós.

Mit tudnak rólunk Iránban?

Sárközy Miklós szerint az átlag iráni polgár részben ugyanazokat a sztereotip elemeket ismeri rólunk, mint a világ nagy része. Ennek kiemelkedő eleme Puskás Ferenc, akinek a közismerten futballőrült irániak számon tartják magyar származását. Nagyvárosokban, főleg Teheránban sokan ismerik az Ikarusz buszt is, amelyből még az elmúlt években is sok rótta az iráni főváros útjait. „Iráni értelmiségiekkel beszélgetve még több közös elem merül fel a magyar kultúráról, időnként pedig kiderül, hogy egyesek alaposan tájékozottak a magyar irodalom és kultúra terén. Sokan ismerik a magyar filmművészetet, például a nemrég elhunyt Jancsó Miklós filmjeit sokan emlegetik, én két nekrológot is olvastam róla iráni honlapokon” – említette saját tapasztalatait az iránkutató. Hozzátette, hogy ma már olvasható magyar szépirodalom is perzsául: az elmúlt években sorra adták ki Márai Sándor, Szabó Magda, Örkény István műveit Iránban, de fontos tudni, hogy Kertész Imre Sorstalansága is megjelent perzsául. Néhány éve Örkény Tótékja a teheráni Nemzeti Színház egyik sikerdarabja volt. Kiemelte azt is, hogy állami szinten a szocializmus időszakában sok jó gazdasági kapcsolatunk volt, amelyekre a mostani helyzetben bizalomerősítő elemekként tekintenek: többek között az Ikarusz, a Lehel Hűtőgépgyár, a Transelektro volt jelentős magyar cég 1990-ig az iráni piacon. Mostanában inkább a nálunk tanuló több ezer iráni diák viszi haza Magyarország jó hírét. Magyarország EU-tagsága, valamint a schengeni vízum és a letelepedési lehetőségek, a nyitott gazdaság, a szabad ingatlanvásárlás is vonzóvá tesz bennünket, főleg jómódú, de az iráni politikai-gazdasági viszonyokkal elégedetlen irániak szemében. Magyarország és Irán között érvényben van egy három-négy évente megújított kulturális keretegyezmény, ennek jegyében jöhetnek hozzánk iráni diákok. A magyar egyetemek lelkesen és erősen támogatják ezt a keretegyezményt, hiszen a csökkenő hallgatólétszám komoly bevételkiesést jelent nekik és emiatt tárt karokkal várják a külföldi diákokat (megjegyzendő, hogy ugyanígy jelentős a nálunk tanuló izraeli és nyugat-európai diákok aránya is).
Az évente 15-20 ezer USA dollár tandíjat befizető iráni diákok milliárdos bevételeket jelentenek sok magyar intézménynek. Kiemelkedően magas az iráni diákok érdeklődése a magyarországi orvosi, fogorvosi, gyógyszerészeti képzések iránt (90 százalékuk főleg Budapesten, Debrecenben, Szegeden és Pécsett orvosi képzésekben vesz részt). A legtöbb magyar egyetemnek Iránban tevékenykedő képviselője is van, aki segít reklámozni az adott intézményt. A képzések angol nyelvűek, azt pedig sokan kiválóan beszélik Iránban, így az ideérkező diákoknak, akiknek a létszáma több mint négyezer, nincsenek nyelvi nehézségeik. Az összes magyar orvosi egyetem diplomáját elfogadják Iránban és Nyugaton is, emiatt jó hírnévnek örvendenek ezek az intézmények Iránban és ez a nálunk tanuló iráni diákkolónia ma talán a magyar-iráni gazdasági kapcsolatok legfőbb motorja.
Sárközy Miklós megjegyezte, a másik ok, ami miatt iráni diákok jönnek hozzánk, az az iráni demográfia. Iránban 1979 után közel 15 évig baby boom volt (1979-ben 35 millió, most közel 80 millió az ország lakossága), és sok fiatalt emiatt nem vesznek fel iráni felsőoktatási intézményekbe, még ha az iráni állam számos új főiskolát, egyetemet is hozott létre a hatalmas számú diák képzésére. Akit otthon nem vesznek fel és képes megfizetni a tandíjat, azok a fiatalok inkább külföldön tanulnak. Sokan tanulnak orosz, ukrán, lengyel egyetemeken is. A nálunk végző iráni diákok túlnyomó része a diplomázás után elhagyja Magyarországot, vagy hazamennek vagy valahol máshol, esetleg Nyugaton élő iráni rokonoknál próbálnak szerencsét. Legtöbbjük egyáltalán nem tanul meg minimálisan sem magyarul, mivel a képzés angol nyelvű.

Olvasson tovább: