Kereső toggle

Történelmi bűnök mérgei

Ormos Mária történészprofesszor előadása arról, hogy mi a magyar

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyar-e vagy? – ezzel a címmel szervezett előadást kedd este az ELTE BTK-n az Inspiráció Műhely és a Jövőképp – Fiatalok Magyarországért! Egyesület. A téma ihletője a Műcsarnokban nemrégiben megrendezett Mi a magyar? kiállítás és az azonos című könyv, amit (az 1939-es Szekfű Gyula-féle után) 2005-ben Szegedy-Maszák Mihály és Romsics Ignác szerkesztett, neves írókat, költőket, történészeket megkérdezve, hogy számukra mi a magyar.

Az előadás célja az volt, hogy újradefiniálja a magyar identitást. Ennek teljesítésére Ormos Máriát, Széchenyi-díjas történészt, a 20. századi magyar történelem nemzetközileg is elismert kutatóját kérték fel, aki a Szegedy-Romsics-féle könyvben is kifejtette, hogy számára mi a magyar. Ormos, hivatásához hűen, történelmi kontextusban helyezte el a témát.

Eredetünk nyomai – mondta – valóban Ázsiáig vezethetőek vissza, ahol valamikor találkoztunk ugorokkal, bár erről csak nyelvi emlékeink vannak. Az első írásos emlékek a magyarokat a Kazár Birodalom részeként említik, ahonnan a 8. törzsként hozzánk csatlakozott kabarokkal a 9. század közepén sikerült „meglógni”. Ormos szerint őseink elegánsan foglalták el a Kárpát-medencét, mert az Avar Birodalom akkor már tönkrement. A magyarok nem mind jöttek el az őshazából, a vándorlás során is érintkeztek más népekkel, valamint a Kárpát-medencében lévő népeket sem irtották ki elődeink. Ebből arra lehet következtetni, hogy a magyarok már a honfoglaláskor kevertek voltak.

Az előadó külön kitért a zsidóság és cigányság bejövetelére is. A zsidóság egy része már a Vereckei-hágónál a magyarokkal tartott. A kazárok ugyanis politikai okokból felvették a zsidó vallást, és ennek következtében több zsidó is menekült a Kazár Birodalomba az üldözések elől. Miután a magyar törzsek kiváltak 850 körül, a kabarok is csatlakoztak hozzájuk 8. törzsként, és tárgyi emlékek is utalnak arra, hogy zsidók is vonultak őseinkkel együtt. Budán a török előtt is jelentős számú zsidó közösség élt.

Ormos a magyar antiszemitizmus születését a 19. század végére, 20. század elejére datálja, amikor is az orosz pogromok és vallási üldözések miatt a zsidók tömegével vándoroltak Magyarországra. A zsidóság iránti ellenszenv alapja az irigység volt, hiszen ők voltak a kapitalizmus jelképei, olyan pályán tanultak tovább, amelyek kimagasló jövedelemmel kecsegtettek, és a művészi elit nagy részét is ők adták a 20. század elejére.

A cigányság írásos emlékek szerint a 15. században jelent meg hazánkban. Eleinte lelkes fogadtatásban részesültek, mivel olyan kézműves foglalkozásokat űztek (kovács, vályogvetés), amelyekre nagy szükség volt. Az ő munkájuk a nagyipar megjelenésével vált feleslegessé, és ekkor lettek tömegével munkanélküliek.

A Horthy-korszakra mindkét populáció kétosztatú lett: voltak a „jó, hasznos zsidók”, akik sok pénzt termelnek, támogatják az államot, és voltak a nemrég betelepültek, főleg a vidéki zsidóság, akik kereskedéssel, földműveléssel foglalkoztak és alig tudtak magyarul, ők „értéktelennek” minősültek. A cigányságnál ez a felfogás úgy jelent meg, hogy vannak a „jó, muzsikus cigányok” és a „bűnöző réteg”.

A cigányság tragédiája a kommunista diktatúra bukása után megismétlődött, hiszen a Kádár-érában gyárakba kényszerítették őket, a rendszerváltáskor pedig ők veszítették el először a munkájukat. Ez a probléma húsz éve jelen van, de egyik kormány sem tett semmi érdemlegeset a probléma megoldásáért, nyilatkozta a történész.

Az előadás konklúziójaként Ormos azt vonta le, hogy a közös nyelv, a közös kultúra és a közös emlékek teszik a magyart magyarrá, nem politikai eszmék. Magyarok vagyunk, és egyúttal európaiak is, ez is a kultúránk elemi része, amelytől nem tudunk elszakadni.

Az előadást követő fórumon sor került néhány aktuálpolitikai kérdésre is. Ormos Gyöngyösi Márton parlamenti felszólalását ocsmánynak minősítette, szerinte ilyet nem lehet eltűrni a Parlamentben, és a házszabály módosítására lenne szükség, hogy a parlamenti pártok egyből tudjanak reagálni az ilyen jellegű felszólalásokra. 

A történelmi bűnökről az a véleménye, hogy igenis vannak, és mérgezik az országban az emberek egymáshoz és a kisebbségekhez való viszonyát. A magyar nemzet követett el bűnöket, és ezzel szembe kell nézni. Ilyennek minősül a magyar történelemben állandóan jelen lévő illúziókeltés (a kurucok abban bíztak, hogy XIV. Lajos segít Rákóczinak, az 1849-es szabadságharcban mindenki azt hitte, hogy Európa mellénk áll, stb.), a zsidósággal szemben elkövetett bűnök, és az, ami ma zajlik a cigányság ellen.

Olvasson tovább: