Kereső toggle

Pár óra Amerika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az amerikai választás éjszakájának nagy tanulsága, hogy nem szabad ugyanabba a terembe ételt és mikrofont is tenni. Legalábbis Magyarországon. A sült oldalas BBQ-szósszal ugyanis legyőzte a házigazda diplomatákat az eredményfigyelő bulin. Ugyanitt Obama 84–16 arányban verte Romneyt.

Az amerikaiak Budapesten is megünnepelték a demokrácia csimborasszóját, a szabad választásokat. Négy éve annyira bejött a Corinthia Grand Hotel, hogy az Amerikai Kereskedelmi Kamara nem keresett új helyszínt. Az 1500 vendég hajnali négyig mulathatott volna, ha kicsivel éjfél után többségük haza nem megy aludni. Pedig ekkor még bőven volt azokból a tipizált tengerentúli nyalánkságokból, melyek miatt az esetenként nyelvi nehézségekkel küzdő magyar ajkú hallgatóság – akár az Indul a bakterház főhőse, Bendegúz – nagyothallott evés közben.

Mással végül is nem magyarázható, hogy a zsúfolásig telt pompázatos díszterem egyik végében szónokló Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Egyesült Államok budapesti nagykövete hasztalan próbálta kizökkenteni a helység túlfelén tömörülőket az abrakolásból. Az evőeszközök és porcelán találkozásának más körülmények között csodálatos szimfóniájával olyan mondatok versenyeztek, melyek mögött akár célzatosságot is sejthetnénk saját, félázsiai demokráciánk vonatkozásában: „Akármi is lesz a végeredmény, azt mindenki tiszteletben fogja tartani, és a győztes nem csak azokat fogja képviselni, akik rá szavaztak, ellenfelei jogait is meg kell védenie.”

A kaszinózásban csak Navracsics miniszter úr kurta beszédének elején állt be csendfázis („A mi érdekünk is, hogy jó elnöke legyen Amerikának”), ami a két ország himnuszainak végéig tartott. Ezzel a kötelező köröknek vége is lett, és a két kultúra különbözősége még szembeötlőbben tudott felszínre törni. A dress code szabad értelmezése olyanokat is szép számmal engedett át a biztonsági kapun, akik a bágyogszováti falunap óta nem csípték így ki magukat. 

Mihez kezdjünk viszont a lopott idővel, amíg a mindenfelé elhelyezett óriáskivetítőkön és plazmatévéken elkezdenek szivárogni az eredmények? Pláne, ha a sült oldalas, csirkecomb, hamburger, hot-dog, muffin, fánk, sajttorta gasztrotúra után a Starbucks kávé már helyreállította a pH-értéket a szánkban. Ki akarna például tele hassal ugrálni és hadonászni az Xbox állomások képernyője előtt? Megmondom. Akiben a Jack Daniels-pult valamelyik koktélja már feloldotta a gátlásokat. A politikailag még affinisoknak érintőképernyős szavazást biztosítottak a szervezők, amelynek eredményét a tombola előtt ki is hirdették: Obama 84 százalék, Romney 16 százalék.

Nézzük a politikusokat! Hát, nem sokan jöttek el. Az LMP felülreprezentált, szocik elvétve, Fidesz–KDNP módjával. Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára azzal a romneys tájékoztató csomaggal tör utat magának a rengetegben, amit a bejáratnál osztanak a hoszteszek. Rétvári Bencén, a KIM parlamenti államtitkárán ugyan nem látszik a kitűző, de mérget vehetünk rá, hogy Gulyás Gergely frakcióvezető-helyetteshez hasonlóan Romneyt támogatja. Utóbbi hamburgerezés közben árulja el, hogy a republikánus értékvilág közelebb áll hozzá, ugyanakkor egy esetleges fordulatnál sajnálná, ha a jobboldal szétverné az Obama-féle egészségügyi reform („arrafelé ez már maga a szocializmus”) eddigi sikereit. Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke sem tud láthatatlan maradni. Hogy miért Romney? Mert szereti a változatosságot - mondja.

Nincs más hátra, mint egy fotózkodás az ovális irodát mintázó, szépen berendezett sarokban a két életnagyságú elnökjelölt-figurával; belehallgatni az USA történelméről, illetve a választási rendszerről szóló kvízjátékba; és élvezni a remek élő jazzt a légierő rezesbandája és az X-Faktoros Vastag Tamás tolmácsolásában. Aztán lassacskán beindul a maghasadás: éjfél után óránként feleződik a kitartók tábora, akik karikás szemmel és egy üveg borral ülnek a kivetítők elé húzott székeken. Dőlnek az adatok, és jobbára Obama előnyénél hangzik fel itt-ott fáradt kurjantás. Aztán már sehol. Mindenkinek más adja meg a távozáshoz szükséges végső lökést. Egyeseknek a talán legamerikaibb íz, a sajttorta drámai megfogyatkozása segített túljutni a holtponton.

Kire szavaztál?

EGY REPUBLIKÁNUS CSALÁD
Ronald: Romneyra szavaztam, az USA most következő elnökére. Obama eddigi teljesítménye maga volt a kudarc. Miért adnánk neki még négy évet?
Karen és Ashley: Mi is pont ugyanígy látjuk a helyzetet, ezért Romneyra szavaztunk.
JÓKEDVŰ HUSZONÉVES BARÁTI TÁRSASÁG
Justin: Azért szavaztam Obamára, mert támogatom a politikáját, Romneyét pedig nem.
Robert: Én is Barack Obamára szavaztam. A környezetvédelemmel kapcsolatos nézetei sokkal jobban tükrözik az én nézeteimet, mint Romneyé.
David: Obamára szavaztam. A jövőre vonatkozó víziójával jobban tudok azonosulni, még akkor is, ha a külpolitikai kérdésekben hasonlóságot láttam a két jelölt nézetei között.
EGY COWBOYNAK ÖLTÖZÖTT SRÁC
Travis: Romneyra szavaztam. Tetszik, hogy van üzleti tapasztalata. Nem vagyok megelégedve Obamával, szerintem nagyon gyenge. Marketing az egész, mindenkit rábeszélt, hogy ő teljesen más, de amikor jött a lehetőség, akkor igazából nem tudott semmi kiemelkedőt felmutatni. (AAO)

Olvasson tovább: