Kereső toggle

Magyarok Magyar nyomában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 19. században élt Magyar László felfedező nyomába szegődve csaknem 60 nap alatt több mint 10 ezer kilométert tett meg egy magyar szerzőpáros Angolában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Szilasi Ildikó Hermina antropológus, az Afrikai-Magyar Egyesület szakértője és Lantai-Csont Gergely fotográfus (bal felső képünkön) a legendás tengerészkapitány óceánparti útvonalát járták be. Céljuk Magyar egykori lakóhelyeinek felkeresése, illetve végső nyughelyének megtalálása volt. Eközben a két afrikai ország mai társadalmi viszonyairól is benyomásokat szereztek.

Relatív gazdagság

A kvanyama népcsoporthoz tartozó idős férfi három feleségével, gyermekeikkel és állataikkal egy kör alakú portán él Dél-Angolában. A családfő, az asszonyok, valamint a fiú- és lánygyermekek külön-külön kunyhókban élnek - ezek szintén kör alakúak, ami az egymáshoz tartozást szimbolizálja. A látszat ellenére a család gazdag, ugyanis az errefelé jelentős értéket képviselő kecskéik, marháik és a maguk termelte haszonnövényeik révén teljesen önellátóak.  A férfi nem örül a modernizációnak. A közelben épült főutat például csapásnak tartja: az autók elütik az állatait, a banditák pedig könnyebben odatalálnak az avatatlan szemek elől elrejtett birodalmához.

Embervér-kereskedelem

Angolából mintegy egymillió rabszolgát hurcoltak el, főként Dél- és Közép-Amerikába. Mouanda faluban a tragikus múltnak állítottak emléket ezzel az agyag-edénnyel, amelyben annak idején a kihajózásra váró, mély veremben „raktározott" szerencsétlenekre főztek. Magyar László egy regionális uralkodó, Káajáaja-Kajangula 14 éves lányát feleségül véve nem kevés fegyveres szolgára és hasznos kapcsolatokra is szert tett. Ezek segítségével nemcsak az akkor még sok fehér foltot tartalmazó Afrika-térképet tökéletesíthette, hanem a korban egyedülálló módon tényszerű leírásokat készített az általa embervér-kereskedelemnek titulált iparágról is.

Beavatás

Az emberek többsége Angolában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban is keresztény, számos katolikus és protestáns gyülekezet működik mindkét országban. Ennek ellenére az ősi animista vallást is sokan gyakorolják, dívik a boszorkányság és a mágia. A felvétel egy kongói hagyományőrző fesztiválon készült, ahol a maszkos beavatási táncokat bemutató csoportok versengenek a „Legjobb GiItenga" elismerő címért. A helyiek felismerték a produkciók idegenforgalmi jelentőségét, így évről évre megrendezik a Gungu Fesztivált.

Munkamegosztás

A felvétel az angolai Lucirában, egy óceánparti halászfaluban készült. Miután apósát, Kajangulát meggyilkolták, Magyar László ide menekült, és az akkoriban kedvelt exportterméknek számító festőmoha gyűjtésével foglalkozott. A településen kiválóan működik a munkamegosztás: a férfiak halásznak, a nők pedig a halpiacot igazgatják. Angolában óriási jelentősége van az önellátásnak, ugyanis az ország világviszonylatban is nagyon drága. Fővárosa, Luanda tavaly az első, idén a második helyen szerepelt a legdrágább városok listáján. Az olajban rendkívül gazdag térségben ugyanis a nemzetközi nagyvállalatok felhajtják a szolgáltatások árait.

Utcakép

Az angolaiak és a kongóiak közül is sokan élnek kiskereskedelemből, és az üzleteknek gyakran adnak a kereszténységgel összefüggő neveket, így van például „Jó az Isten" butik. A két fővárosban, Luandában és Kinshasában azonban nem csak ilyen utcakép fogadja a látogatót: találkozni nyolcsávos autóúttal és égbe törő felhőkarcolókkal is. Érdekes, hogy mindkét országban a nyugatinál nagyobb teret kap a kínai tőke, számos beruházás távol-keleti konstrukcióban valósul meg. Ôk ugyanis nem kötik kritériumokhoz a szerepvállalásukat, kevésbé érzékenyek az emberi jogokra - bár a tapasztalatok szerint a minőségi munkára is.

Olvasson tovább: