Kereső toggle

Háború a sivatagban

Egyiptom próbálja betörni a Sínai-félsziget szélsőségeit

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Délelőtt a hőmérséklet eléri a 45 fokot a sivatagban. Árnyék nincs sehol, az egyiptomi kiskatonák a páncélozott járművek oldalához dőlve ülnek, ha éppen nem őrségben állnak. Ötvenkaliberes géppuskák pásztázzák az utat és a homokos lankákat. A kilőtt töltényhüvelyek csikorognak az ember talpa alatt, ha kiszáll a kocsiból. A katonák arcán félelem látszik, miközben vizsgálják a papírjait. Isten hozott a határvidéken!

Nem volt egyszerű lejutni Ál-Árisba, miután Mohamed Morszi elnök úr bejelentette a mozgósítást. Azt, hogy „bejelentette", tekintsük finom eufemizmusnak: lecserélte a Legfelsőbb Katonai Tanács vezetőjét, a sínai kormányzót és titkosszolgálati főnökét.

A vezérkari tisztogatásnak a nyilvános nyilatkozatok szerint az a 16, ismeretlen iszlamisták által meggyilkolt katona volt az oka Rafah mellett, akik az egyik ellenőrzőpontot őrizték. Rosszmájú politikai elemzők szerint azonban a katonák meggyilkolása jó ürügy volt Morszinak és a mögötte dübörgő Muzulmán Testvériségnek, hogy kiiktassa jó néhány ellenlábasát a hatalomból, elsősorban a hadsereg sorai közül.

Akárhogyan is történt, tény, hogy az egyiptomi kormányzat most vette először komolyan, mennyire súlyos a probléma a Sínai-félszigeten, elsősorban a palesztin-izraeli határvidéken. Most jutott el odáig a titkosszolgálat és a hadsereg, hogy beismerje a tavalyi „Sas-hadművelet" néven elhíresült katonai akció totális kudarcát: hiába küldték le a félszigetre a rettegett 777-es különleges hadosztályt, pár iszlamista letartóztatásán kívül nem igazán tudtak felmutatni semmilyen eredményt sem.

Az elmúlt évben azonban az ellenőrzőpontok támadása egyre durvábbá és rendszeresebbé vált. A jól szervezett és a sivatagban berendezkedett iszlamista milíciák sikeres gerillaháborút vívnak bárkivel, aki megpróbálja betartatni a törvényes rendet - és persze Izraellel szemben is.

A tavalyi véres eilati merénylet, melyben izraeli buszokra lőttek (8 izraeli civil halálát okozva) egyiptomi katonai egyenruhába öltözött terroristák, valamint a zsákmányolt tankkal most határt sértő merénylők szándékai egyre nyilvánvalóbbak: mélyíteni szeretnék az izraeli-egyiptomi, amúgy sem túl rózsás diplomáciai kapcsolatokat. Egy új háborút szeretnének kirobbantani a két ország között, az elképzelés pedig nem is olyan légből kapott, mint elsőre gondolnánk.

A forradalom utáni Egyiptomban ugyanis jelenleg tömegek politizálnak, Izraelt okolni mindenért pedig bevett politikai húzás volt az elmúlt harminc évben, a lakosság nagyon kis része ellenezne egy újabb háborút. (Amely természetesen katasztrofális következményekkel járna az országra nézve.)

Tavaly Izrael „baráti tűzben" véletlenül lerakétázott négy egyiptomi katonát a határ közelében, melynek egyenes eredménye lett, hogy kommandósoknak kellett kimentenie az izraeli nagykövetség dolgozóit Kairóban a megvadult és gyújtogató tömeg elől.

A jelenlegi helyzettel azonban már muszáj volt kezdenie valamit az új iszlamista kormányzatnak a Sínai-félszigeten. A hadsereg az elmúlt fél évben elvesztette az ellenőrzést több falu és város felett, jelenlétük ellenőrzőpontokra korlátozódott és a határvidék legnagyobb városára, Árisra. A város bejáratait folyamatosan támadják az iszlamisták.

„Árisban csak bizonyos zónákban mozoghat" - kaptuk a tájékoztatást a kairói sajtóközpontból indulásunkkor. Az út viszonylag zökkenőmentes volt, egyszer kellett csak megállnunk beduin sofőrünkkel, aki mobilon kapta a hírt, hogy az iszmáiliai sivatagi úton torlaszt emelt a tarabín törzs. Mellékutat kellett választanunk, így pár óra késéssel, de Árisba értünk.

A város egyetlen nagy katonai támaszponttá változott. A tenger melletti főúton minden nap harckocsik vonulnak, állandó a harci helikopterek zúgása a levegőben. Az újságírók mozgását erősen korlátozzák, konkrétan úgy kell kiszöknünk, hogy Rafahba utazhassunk, ami alig harminc kilométerre van. Az utolsó ellenőrzőponton azonban fennakadunk és visszafordítanak. Nem sokat kell magyarázniuk a katonáknak: halljuk a rakéták dörgését, és látjuk a távolból felszálló fekete füstöt. A hadsereg házról házra próbálja visszavenni a félszigetet, egyelőre látványos eredmény nélkül.

Közös hadművelet

„Bár az életben nem fogja senki sem elismerni, de ez a zsidók, az egyiptomiak és a Hamasz közös hadművelete" - mondja Jehíja Abu Neszejrá, az Ál-Ármilat törzs vezetője a Hetek tudósítójának telefonon. Régóta ismerjük egymást, rendszeresen nyilatkozik a sajtónak. A törzse alagutakat üzemeltet a határszakaszon.

Nuszejrá elmondja, hogy az, ami jelenleg a félszigeten zajlik, nem jó senkinek. Egyiptom destabilizálódik tőle, Izraelnek nem hiányzik még egy frontvonal a meglévők mellé, a Hamasz pedig fél, hogy elveszíti az egyiptomi köldökzsinórját, azt a becslések szerint ezer fölé tehető alagutat, mely életben tartja a gazdaságát, mióta Izrael blokád alá vonta a Gázai övezetet.

Az egyiptomi kormány palesztin, „idegen" iszlamistákat tesz felelőssé a terrormerényletek miatt, és már kilátásba helyezte az alagutak ledózerolását.

Nevük elhallgatását kérő palesztin forrásaink az övezetben megerősítették, hogy a Hamasz teljes mértékben együttműködik az egyiptomi kormányzattal, jelenleg nagy erőkkel ellenőrzi a határszakaszt, hogy megakadályozza a terrorszervezetek esetleges visszaszivárgását az övezetbe.

Mióta 2006-ban a Hamasz katonai puccsal átvette a hatalmat a Gázai övezet felett, a szervezet rohamosan mérséklődik. Ez persze nem azt jelenti, hogy feladták volna Izrael eltörlésének doktrínáját, de vasmarokkal ellenőrzik az övezetet, olyan nyomás alatt tartva saját, „baráti" dzsihadistáikat, ami miatt azok jobbnak látták áttenni központjaikat a sínai sivatagba, ahol több törzs támogatását is elnyerték.

Van esély

„Mindamellett lehetséges, hogy a hadművelet sikerrel fog zárulni - nyilatkozza a Hetek tudósítójának Ámr Husszein poltikai elemző. - Ne felejtsük el, hogy a tavalyi hadműveletkor még a Legfelsőbb Katonai Tanács vezényelte le az akciót, melynek botrányosan rossz kapcsolata volt a Hamasszal. Jelenleg azonban ugyanaz a mozgalom, a Muzulmán Testvériség adja az elnökét mind a gázaiaknak, mind az egyiptomiaknak, nagyon sok doktrínában egyetértenek, és van köztük párbeszéd."

Arra a kérdésünkre, hogy ez pontosan mit is jelent a gyakorlatban, azt a választ kapjuk, hogy a Hamasz nem fogja megengedni a terrorsejtek visszatérést az övezetbe, így azoknak más helyet kell találniuk az újraszerveződésre. Ezek pedig a hegyek lennének a sivatagban, elsősorban a Halal-hegy és barlangjai.

Természetesen nem lenne esélye a hadműveletnek, ha Izrael nem hunyna szemet a '79-es Camp David-i békében foglalt megállapodás azon passzusa felett, hogy pontosan mekkora katonai erőkkel is lehet jelen Egyiptom a határszakaszon.

A harci helikopterek és a tankok bevetését jóváhagyta az izraeli vezetés, mely alapvetően bizalmatlan a Muzulmán Testvériséggel szemben, és már a határszakasz fallal való elkerítését szorgalmazza, de a Sínai-félszigeten való rendcsinálás elsődleges céljuk, ami eddig, a Mubarak kormányzat alatt garantálva volt.

A kérdés, hogy mit fognak szólni mindehhez a félsziget ember-, fegyver- és kábítószer-csempészetben jelentősen érdekelt törzsei. Ami bizonyos, hogy jelenleg háború folyik. E sorok írásakor kapjuk a hírt, hogy egy rajtaütésről visszatérő katonai dzsipet vállról indítható rakétákkal és nehézfegyverzettel megtámadott és megsemmisített egy terrorista sejt. Úgy tűnik, nem adják olcsón a bőrüket.

A törzsek

A Sínai-félszigeten jelenleg tizenkét nagy beduin törzs él. A legbefolyásosabb, a fegyver- és drogkereskedelemben meghatározó szerepet betöltő két legnagyobb törzs a szaúárka és a tarabín. Egy törzs akár félmillió tagból is állhat, ők családnak nevezik magukat, a szűk rokonsága egy beduinnak minimum száz főből áll. A törzsek élén az úgynevezett sejkek állnak, akik élet és halál urai, ők tartatják be a „törvényt", mely szóbeli hagyományokon alapul, az évezredes szokásjogból alakult ki, és köszönőviszonyban sincs egyetlen polgári törvénykönyvvel sem.

A beduinok mélyen vallásosak, de a politikai iszlamizmus célkitűzései távol állnak tőlük. A Mubarak-rezsim kiterjedt belső elhárítása mellett azzal próbálta az irányítása alatt tartani őket, hogy Kairóban „nevezték ki" a sejkeket a törzsekből, akik feltétlenül lojálisak voltak a rendszerhez. A forradalom hatása most már jól látható a beduin törzseken is: a kinevezett vezetőkkel való leszámolás az ősi törvényekhez való visszatérésüket jelzi.

Terrorszervek

Az egyiptomi kormányzat az Ál-Tákfír uál Hidzsra nevű szalafista csoportot teszi felelőssé több rendőrőrs és katonai bázis megtámadásáért és a sínai gázvezeték folyamatos felrobbantásáért. A szervezet mind az izraeli, mind az egyiptomi sajtóközlemények szerint kapcsolatban áll az al-Kaida nemzetközi terrorszervezettel. Bár a szervezet vezetőjét, Mohamed Eid Moszléh-t a Sas-hadművelet keretén belül letartóztatták, a szervezet aktivitása nem csökkent a térségben. Egyetlen terrorakciót sem ismertek el.

A palesztin Iszlám Dzsihád is jelen van a Sínai-félszigeten, ők a Gázai övezetből alagutakon keresztül érkeztek az országba, az Iszlám Hadserege nevű, szintén palesztin terrorszervezettel együtt. Kiképzőtáborokat működtetnek a sivatagban, valamint terrorakciókat hajtanak végre a határszakaszon, hogy mélyítsék a konfliktust Izrael és Egyiptom között. Erre utal, hogy az eilati merényletet, melyet az Iszlám Dzsihád nyilatkozataiban elismert, egyiptomi katonai egyenruhában követték el.

Olvasson tovább: