Mokányok földjén

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Erdélyi-középhegységben található eldugott tájon jártunk, amelynek lakói szikár, hegyi emberek – a mokányok. Elszórtan fekvő, szalmazsúpfedeles házakban laknak, ahova soha nem kopogtat be a gázóra-leolvasó. Az áramot se kapcsolják ki soha az elmaradt számlák miatt – merthogy vil­lany­áram sincsen -, este pedig a Mindenható kapcsolja fel az égi lámpást. Olyan, magasan fekvő, zárt vidék ez, amely mellett a háborúk szinte észrevétlenül vonultak át, mint felette a felhők; a bujdosó számára pedig biztonságot nyújtó földi menedék. Nincs aranya, amiért feldúlni érdemes, csak szemkápráztató fennsíkok, bércek és hegyek. Nagyenyedtől mintegy 15 kilométerre fekszik, mégis ritkán jut el ide idegen. Románul Aiudnak hívják. Somorjai László képriportja.

Olvasson tovább:

Juhászélet, medvesors

A gazdaélet a hegyekben eddig sem tűnt egyszerűnek előttem, de az igazi problémákkal akkor néz szembe egy számadó juhász, ha szembesül vele, hogy a medve, a farkas vagy a kóbor kutyák rákapnak a nyájra.

Húsz liter vér, száz kiló gyomor

István és családja alig egy évvel ezelőtt költö-zött egy Kecskemét-közeli tanyára. Azóta virágzó gazdaságot teremtettek itt, a termé-szet ölén.

Farkasok nyomában

A 20. században megritkultak Európában az olyan nagyragadozók, mint a barnamedve és a farkas. A Bécsi Állatorvosi Egyetem legfrissebb tanulmánya azonban kimutatta, hogy ez a trend megfordulni látszik.

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit