Mokányok földjén

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Erdélyi-középhegységben található eldugott tájon jártunk, amelynek lakói szikár, hegyi emberek – a mokányok. Elszórtan fekvő, szalmazsúpfedeles házakban laknak, ahova soha nem kopogtat be a gázóra-leolvasó. Az áramot se kapcsolják ki soha az elmaradt számlák miatt – merthogy vil­lany­áram sincsen -, este pedig a Mindenható kapcsolja fel az égi lámpást. Olyan, magasan fekvő, zárt vidék ez, amely mellett a háborúk szinte észrevétlenül vonultak át, mint felette a felhők; a bujdosó számára pedig biztonságot nyújtó földi menedék. Nincs aranya, amiért feldúlni érdemes, csak szemkápráztató fennsíkok, bércek és hegyek. Nagyenyedtől mintegy 15 kilométerre fekszik, mégis ritkán jut el ide idegen. Románul Aiudnak hívják. Somorjai László képriportja.

Olvasson tovább:

A melósok 70 ezret kapnak havonta, de a gyerekeik is itt akarnak dolgozni.

A cigánybrigád dolgozni megy

„Ha valaki leül egy fa alá, és csak nézi egész nap, hogyan dolgoznak itt az emberek a 38 fokos melegben, utána meg fogja becsülni a mezőgazdasági munkát. Sok roma embert foglalkoztatok, és nagyon meg vagyok velük elégedve.

Holland hippik az alföldi pusztában

A legtöbb esetben még a válságövezetekből érkező bevándorlók számára sem Magyarország jelenti a célállomást, többségük tovább menne Nyugat-Európába – mint ahogy a sorsukkal, lehetőségeikkel elégedetlen magyarok sokasága is.
Fotó: Somorjai László

A szénacsinálás romantikája

A kaszálók ma is a hagyományos állattartó gazdálkodás alapját adják Székelyföldön. A szénacsinálás az egyik leghosszabb munka, amely szinte egész nyáron át tart, és a család apraja-nagyja részt vesz benne.

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit