Kereső toggle

Mátraverebély újraélesztése

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csirke far-hátból ötfős vacsorát, sörösdobozokból napkollektort készítenek. Az elektromos hálózatról lekapcsolt lakásban áramot fejlesztenek, a közmunkásokból vállalkozókat képeznek. A 47 ezer forintos fizetésnek örülnek.

Seres Mária polgármester asszonyt kissé megelőzve érkezünk Mátraverebély önkormányzatához. Munkatársai leültetnek a szobájában. Áramszünet van, a kikapcsolt számítógépek lassú ritmusban csipognak. Kicsit olyan a hanghatás, mintha egy kórház intenzív osztályán üldögélnénk. Seres Mária tőlünk értesül a csipogás okáról. „Jó a hasonlat, a falu tényleg lélegeztetőgépen van” – vág a dolgok közepébe.
„Az urópai uniós alapok szerepe a roma integráció elősegítésében”: ebben a témában lesz plenáris ülés másnap uniós igazgatók, kormánytagok, hazai romaügyi vezetők és polgármesterek, így az ő részvételével is, mondja Seres Mária. Meg kell kérdeznünk, hogy ki lesz jelen azok közül a fideszes megyei elnökök közül, akik nemrégiben a festői Azori-szigeteken tartottak négynapos tanácskozást közpénzből a „páneurópai romastratégiáról”? Senki. A roma integrációra költött százmilliárdok észlelhetetlen hatásáról beszél a polgármester, majd arról, hogy hiszi, ezután is lesz pénz, de azt már úgy fogják felhasználni, hogy eredménye is legyen. Ők, Mátraverebélyben, biztosan.
Megtörtént a csoda

Seres Mária feje tele van tervekkel. Szentkút Magyarország második számú kegyhelye, évente kétszázezer turista látogatja meg. Közigazgatásilag Mátraverebélyhez tartozik. Seres Mária azt mondja, a csodák számát tekintve Szentkút Lourdes-dal vetekszik. Csak az a különbség, hogy Lourdes kövér hasznot húz a zarándokáradatból, Mátraverebély meg nem. Lourdes lakosságának 98 százaléka él a vallási turizmusból, Mátraverebélyben ez az arány nulla százalék. Pedig működhetne itt is a szobakiadás, vendéglátás, ajándéktárgy-kereskedelem satöbbi.    
Velünk beszélget Csemer Csaba, a helyi boltos, egyszersmind önkormányzati képviselő és cigány lelkipásztor. Ő is hisz Szentkút csodatevő erejében. Azt mondja, legutóbb tavalyelőtt történt csoda: amikor Seres Mária eljött Verebélybe, és megnyerte a polgármester-választást. Csemer Csaba egyébként nem a cigányok, hanem a többségi magyarok szavazataival került be a testületbe. 
Seres Mária akkor lett közismert, amikor 2008-ban, magánszemélyként aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy a parlamenti képviselők kötelesek legyenek számlát adni a költségtérítés ellenében. A népszavazás kiírásához akkoriban kétszázezer aláírás kellett. Seres és társai hatszázezret gyűjtöttek össze, azonban a politikai elit – a kormánypártok és az ellenzék teljes egyetértésben – nem hagyta magát. A „költségtérítés” szót kivették a törvényszövegből, és a „választókerületi pótlék”, illetve a „lakhatási támogatás” kifejezéseket tették a helyére. Innentől pedig okafogyottá vált népszavazást tartani a „költségtérítésről”. Seres az akció közben határozta el, hogy segítőivel együtt létrehozza a Civil mozgalom nevű szervezetet. 2010-ben úgy döntöttek, elindulnak az önkormányzati választáson, hogy polgármesterekként, testületi tagokként tegyék hozzá tudásukat, munkájukat az adott település felvirágoztatásához. Mivel Seres Mária lakóhelyén, Nyíregyházán – többek között pártonkívülisége miatt – nem látta esélyét a győzelemnek, ellenzéki képviselőként pedig nem akart vegetálni, kiválasztotta Mátraverebélyt, és elindult a választáson. Miért éppen Mátraverebély? Mert „itt elég nagy a baj ahhoz, hogy később, ha majd sikeresek leszünk, ne mondhassák, hogy »könnyű volt nektek«. Pontosabban, olyan nagy a baj, hogy már a reménytelenség határát súrolja, de ha innen fel tudunk állni, az országos szinten is példaértékű lesz.”
2010 augusztusában jött el először a faluba, végiglátogatta a lakosságot, fórumokat tartott, majd októberben győzött.    

Akik a 47 ezernek is örülnek

Hogy mit örökölt? Mátraverebély 2100 lakosú település, a népesség fele roma, a munkaképes lakosság 70 százaléka álláskereső, azaz munkanélküli. 90 százalékuk roma, túlnyomórészt nyolc általánossal vagy annyival se, elvétve egy-egy szakmunkás. „Ezek az emberek nem várhatnak máshonnan segítséget, csak az önkormányzattól. Röghöz vannak kötve, számukra egy budapesti vagy egy salgótarjáni munkalehetőség nem elérhető, mert többe kerülne az utazás, mint a fizetés. És egy kistelepülésre befektetők sem jönnek, úgyhogy ha az önkormányzat nem rázza meg magát, nem mond le a látványberuházásokról, és nem próbál meg értékteremtő, megélhetést biztosító munkát adni, akkor olyan feszültségek alakulnak ki, mint például Gyöngyöspatán.” Mátraverebélyben tehát elmaradtak a tűzijátékok, és nem készültek szökőkutas díszterek. Egy dologra koncentrálnak: olyan közfoglalkoztatásokat szerveznek, hogy a néhány hónapos időtartam során gyakorlati tapasztalattal felvértezett résztvevők a későbbiekben a munkaerőpiacon is megállják a helyüket: akár saját vállalkozásukban, akár az önkormányzat által alapított szociális szövetkezetben.     
Tavaly a négyszáz álláskereső közül százat, idén valamivel többet tudnak foglalkoztatni a Start munkaprogramban. A projekt vezetője Sándor István.  Pásztón lakik, azért jött Mátraverebélybe, mert „kellett egy idegen”, aki részrehajlás nélkül dönt – például – a pénzosztáskor. A segélyt persze korábban is az önkormányzat képviselője adta át, a bejutási sorrend viszont sokszor a rendfenntartásban résztvevő közmunkásokhoz fűződő rokoni-baráti kapcsolattól függött. Mivel Sándor István sem rokona, sem ismerőse nem volt senkinek, beállásával megszűnt a kivételezés.
A közmunkaprogram során az értékteremtésre teszik a hangsúlyt, mert a járdasöprésnek kevés haszna van. Az álláskeresők egy része gyógynövényeket termeszt, egy másik csapat a napokban készült el a fóliasátorral, vannak, akiket korongozni tanítanak, megint mások az állattenyésztés alapjait sajátítják el, és vannak, akik kerámia ajándéktárgyakat, fűzfakosarat vagy éppen betonelemeket készítenek. Általában nyolc-tízfős csoportokban dolgoznak. Mátraverebélyben túljelentkezés van közmunkára, pedig a napi nyolcórás műszakért havi 47-51 ezer forintot kapnak kézhez.
Ez az a 47 ezer forint, amiről több kormánytag is kifejtette, hogy meg lehet élni belőle. Sándor István szerint lehet, hogy Pesten felháborító cinizmusnak tartják a milliós fizetésű politikusok nyilatkozatait, helyben viszont „nagyon is érzékelik” az emberek, hogy a korábbi pénz kétszeresét tudják most megkeresni. Úgyhogy igyekeznek is, nehogy kiessenek a programból. „Igazából ők is vágytak arra, hogy dolgozhassanak” – mondja a főnök.

Bodag és far-hát öt főre

Csemer Csabának hozzáfűznivalója van: „A cigányoknak azért nem »cikk« a 47 ezer forint, mert korábban sem éltek több pénzből. Ismeri a bodagot? Liszt, víz és szódabikarbóna összekeverve, a rezsón megsütve. Ha nincs kenyér, jó lesz helyette. De az is általános, hogy a cigányasszonyok egy csirke far-hátból készítenek vacsorát öt fő részére.”  
Seres Mária arról beszél, hogy a többségében romák alkotta közmunkás csapat hamarosan minden házra házszámtáblát készít, továbbá minden családot megajándékoz egy maga készítette fonott kosárral. Mégpedig azért, hogy az élősködéssel, ingyenéléssel vádolt cigányembereket megtanítsák az adásra. „Az pedig minden fizetségnél többet fog érni, hogy az a roma, aki évtizedek óta azt hallja, hogy te mindig csak kapsz, most átéli, hogy megköszönik az ajándékát.”
Természetesen nem igaz, hogy Mátraverebélyben mindenki a munka oltárán akarna áldozni, de nagyon sokan vannak, akik akkor is vállalták a munkát, amikor a négyórás műszakért pontosan annyi pénzt kaptak, mint azok, akik otthon maradva csak a munkanélküli segélyért mentek el az önkormányzathoz. „Ők nem azt nézték, hogy mennyit kapnak, hanem hogy emberszámba veszik őket, hogy értelmes tevékenységgel tölthették az idejüket.”
Az asszonyokat Horváth Ignác, egy idős kinézetű cigányember tanítja kosarat fonni. Maga fél óra alatt készít el egy 1500-2000 forintért eladható darabot, de hát húsz éve ezt csinálja. Nyolc közmunkást képez, azt mondja, két hét alatt úgy belejönnek, hogy piacképes terméket képesek gyártani. Az alapanyag, a fűzfavessző nem kerül semmibe, sőt, még jót is tesznek vele, hogy kiszedik a patakmederből. Seres Mária szerint az önkormányzat következő feladata a piackutatás lesz. Ez most szó szerint értendő, hamarosan meg kell találniuk azokat a környékbeli vásárokat, ahol pénzzé tehetik a verebélyi kosarakat, lábtörlőket, fonott bútorokat. És persze a többi terméket.
A lekvárkészítést, a káposztasavanyítást, a gyógynövények ültetését és feldolgozását Csillag Erzsébettől tanulják. Seres szerint az ő neve fogalom a faluban. Erdélyből származik, Dunaharasztiban működteti vállalkozását. A polgármester eredetileg az önkormányzat udvarában elindított gyógynövénytermesztéshez hívta el. Erre pedig azért volt szükség, mert a rosszul táplált cigány lakosság nagyon beteges, átlagéletkora húsz-huszonöt évvel alacsonyabb, mint a nem roma lakosságé. „Arra gondoltam, ha újra felfedezik a gyógynövényeket, talán javítható az egészségi állapotuk” – mondja Seres Mária. Így jött hát el Verebélybe Csillag Erzsébet, és ha már itt volt, a gyógynövénytermesztésen kívül sok minden mást is megtanított és tanít a helyi lakosoknak. Csak azt nem érti, miért nem becsülik meg a magyarországi magyarok a földet. „Ott, ahol ő született, minden talpalatnyi földet megművelnek, ezért felháborítja, hogy az itteni emberek nem veszik észre, micsoda kinccsel rendelkeznek.”

Sörkollektor és szobabicikli

Sándor István, a közmunkaprogram vezetője saját civil szervezetével évek óta kísérletezik az alternatív energiaforrások kihasználásával. Miután Verebélybe érkezett, hamar szembesült vele, hogy a községben közel negyven háztartásban nincs áram. Van, ahol évek óta. Sándor István a közmunkások egy részével napkollektorokat gyárt: egymásba csúsztatott, aljuktól és tetejüktől megszabadított használt sörösdobozokból hosszú csöveket készítenek, a csövekből csőrendszert, amit feketére festenek, és pingpongasztal méretű fekete falapokra erősítenek. A nap süt, a rendszer levegője felhevül, a csatlakoztatott ventilátor a lakásokba pumpálja a meleg levegőt. A módszer kipróbált. Az önkormányzat egyik épületében hegyekben állnak a sörösdobozok, Sándor István megmutatja a saját fejlesztésű gépet, amelynek segítségével levágják a dobozok végeit.
Persze az is igaz, hogy a meleg levegőtől még nem lesz világos. De erre is találtak megoldást. Sándor István idevonatkozó találmányát Tóth Ferenc Györgyné otthonában nézzük meg. A kis családi házat három éve kapcsolta le a szolgáltató az elektromos hálózatról. Százezer forint elmaradásuk azóta hatszázezer forint késedelmi kamattal nőtt. Tóthné másfél évig szedett nyugtatókat, kamasz fia közel három éven keresztül tanult gyertyafénynél. Sándor István egy használt szobabiciklit alakított át áramfejlesztővé: szobabicikli, plusz generátor, plusz akkumulátor, plusz inverter, és máris itt az áram. Persze, csak akkor, ha valaki nyeregbe pattan és teker egy kicsit. Tóthné megmutatja: néhány percig szobabiciklizik, majd gyakorlott mozdulattal a kapcsolóhoz nyúl. S lőn világosság.
Egy félórányi biciklizéssel annyi áram termelhető, ami estére biztosítja a 40 wattos izzó és két kisméretű spotlámpa működését, továbbá üzemel a tévé és a DVD-lejátszó. „Ráadásul kalóriát is éget, és átmozgatja az izmokat” – humorizál az asszony. Sándor István és csapata a napokban fejezi be újabb három szobabicikli átalakítását. A távlati terv, hogy minden áram nélkül maradt család kapjon egyet.   
„Nem egy egyszerű történet, de nem megoldhatatlan” – mondja búcsúzóul Sándor István. És nem a szobabiciklikre gondol.

Olvasson tovább: