- 1973-ban volt itt utoljára árvíz, de az sem volt akkora, mint a mostani. Olyan még nem történt, hogy az egész falut elöntötte - mondja egy munkásember a település határában, és a melléhez teszi kézfejét: odáig ért. A Felsőzsolca tábla melletti mezőn hegyekben állnak a homokzsákok. Már nincs szükség rájuk, a víz levonult. Amit maga után hagyott, az minden képzeletet felülmúl.
Az Arany János utcában, akárcsak a környező utcákban, minden házat le kell bontani. - Talán csak a Dezső bácsiéké marad meg - vélekedik Ágoston József. Az ő háza első ránézésre szintén sértetlennek tűnik. Kérdezem is, miért van kint a tábla, hogy „Életveszély, bemenni tilos!" Amikor bemegyünk, érthetővé válik. Ágoston József házának csak három fala van, a negyedik eltűnt. A 12 négyzetméteres lukon az ebédelő szomszédokat látjuk. Az ő házuk is megrogyott, bontás közben ültek le enni. Ágoston József házának tetejét a fal helyett a ruhásszekrény és a rajta lévő dobozok tartják. A dobozokban karácsonyfadíszek vannak, mondja Ágoston Józsefné. Azokra idén se lesz gondjuk, de a többi ingóságuk - már ami két méternél alacsonyabban volt - mind odaveszett: a bútorok, a tévé, a DVD, az étkészletek, az ágy, a ruháik. És persze az ingatlan. A kár összegét számokban is kifejezhetjük, de Ágoston József egyszerűbb megoldást talál: egy élet munkája. Ágoston Józsefné pontosít: ötven év munkája. - Ötven éve házasodtunk össze, három évvel ezelőtt vettük ezt a kis házat. Azelőtt Miskolcon laktunk bérházban, de mióta nyugdíjba mentünk, mindketten vágytunk egy kis kertre.
A víz egy pénteki nap hajnalán lepte meg Felsőzsolcát és benne az idős házaspárt. Hallották a hírekből, hogy megindult az áradás, körbe is rakták homokzsákokkal a házat. - Hajnal fél négy-négy óra körül jött a víz. Fél egyig zsákoltunk, akkor bementünk, hogy most már vége. Azt mondták, másnap délutánra tetőzik a Sajó, de arra senki nem számított, hogy a Hejő és a Bódva fog kiönteni.
2010. 07. 02. (XIV/26)
