December első napjaiban majdnem tavaszi idő fogad Kossuth Lajos szülőfalujában. A monoki főúton álló Coop áruházban még nem lehet szociális kártyával vásárolni, de az üzletvezető már nagyon várja a terminált. A kártyaleolvasó gépet. A közeljövőben 300 monoki polgár válik érintetté, mert lejár az Út a munkához program – állítja a boltvezető. Aki volt már boltos, az átérezheti, mit jelent, ha egy 1750 fős településen egyik napról a másikra 300 új, biztos kuncsaft keletkezik.
A bolt előtt álldogáló hölgy kevésbé elégedett a helyzettel. Mi több, Monok első emberével meglehetősen elégedetlen. „Polgármester úr nem csinál semmit, csak ilyen akciókkal akar felfutni az országos médiában. Szepessy Zsolt miniszterelnök akar lenni. De nincs mire, nincs meg hozzá a műveltsége sem” – dől a szó a hölgyből kérdés nélkül is. Monokon romaprobléma nincs, a nő szomszédjai 30 éve romák, soha semmi baj nem volt velük, soha nem tűnt el semmi a kertjéből. Az asszony teljes biztonsággal állítja, hogy Szepessy Zsolt álproblémákat kreál, aztán megoldja azokat. Közben pedig a csapból is ő folyik. A Coop – int fejével a bolt felé – azért csatlakozik a kártyaelfogadó üzletekhez, mert a vezető jó hasznot remél. Nem mellesleg önkormányzati képviselő ő is – zárja sorait a hölgy, majd bizonyos Orosz Attilához (kis képünkön) irányít. „Ő tudna beszélni!”
Ha tudna, hallgassuk meg!
Kerékpáros, pirospozsgás monoki polgár igazít útba Orosz Attilához, de közben azt is elmondja, hogy felemás a véleménye a szociális kártyáról: tényleg vannak, akik elisszák, elgépezik a segélyt, de hiába adnak nekik kártyát, a magyar ember találékony. Eladja az élelmiszert, a befolyó pénzt pedig ugyanúgy elgépezi, elissza, mint eddig. Vagy magát a szociális kártyát adja el.
A kerékpáros polgár azt is sérelmezi, hogy Monokon rosszul költik az uniós pénzeket: nem fűtött buszmegállókra, nyilvános internetpontokra meg körforgalomra lett volna szükség, hanem munkahelyekre. Bármi, akár egy kosárfonó üzem, de munkalehetőség kell, mert a monokiak dolgos emberek.
Orosz Attila tavaly ősszel mondott le az önkormányzati képviselőségről. Civilben szobafestő, de ezt nem is kellene mondania, beszél helyette festékfoltos nadrágja. Nem kívánt törvénytelen dolgokban részt venni, magyarázza, hogy miért adta vissza mandátumát: amikor az önkormányzat elfogadta, hogy segély helyett munkát kell adni, a jegyző jelezte, hogy ez jogsértő. A testület ennek ellenére megszavazta a „monoki modellt”. Orosz és egy másik képviselő tiltakozásul lemondott. „A képviselői esküben arra is esküdtünk, hogy betartjuk a törvényeket” – indokolja lépését Orosz Attila.
Rátérünk jövetelünk céljára: mi újság a szociális kártyával?
És jönnek a meglepő válaszok: Monokon még soha senki nem kapott egyetlen forintot sem szociális kártyára. Az üzletvezető állításával szemben a kártya legfeljebb 20 monoki polgárt fog érinteni. Ezek közül maximum 3-4 akad, aki italra, játékgépre vagy uzsoratörlesztésre költené a készpénzt.
De hát akkor mi értelme az egésznek? Miért vezette be Szepessy úr a kártyát?
Orosz Attila a számítógépéhez ül. Néhány kattintás után Lakatos Attila Borsod megyei cigányvajda tűnik fel a képernyőn. Újabb kattintás, és Orosz úrral együtt hallgatjuk Lakatos Attilát: „Egy hónappal ezelőtt felhívott engem Szepessy Zsolt polgármester, Monok polgármestere, hogy találkozzunk személyesen, olyan ajánlatot akar felém tenni, amit én nem tudok majd visszautasítani. Előrukkolt a szociális kártyával: higgye el, vajda úr – ezzel a szóval, vajda úr –, ne képzelje azt, hogy én ezt magamtól csinálom, engem segítenek a szociális minisztériumból, és ezért ezt végbe is fogom vinni. És akkor elmondta, hogy 130 milliárdot fizetnek egy évben szociális segélyre, és ebből, ha beleegyezünk – mert én vagyok az, aki nagyon támadom a szociális kártyát –, próbáljam a cigányságot rászedni arra, hogy ezt vezessék be, és onnantól minden nagyáruház, Tesco, Metro a szociális kártyát nyomó kft.-nek három százalékot visszafizet, ami havi 40 millió forintot jelent. Ez nem szociális kártyáról szól, ez egy borzasztó nagy üzletről szól. Szerintem kisebb IFA-val vihetné haza a pénzt a monoki polgármesterünk.”
Mindezt tehát felvételről halljuk-látjuk. A Lakatos Attila által említett kft. a szociális kártyákat előállító cég, a Cafeteria Card Kft. Miután Lakatos Attila visszautasította a „visszautasíthatatlan ajánlatot”, majd az egész történetet kamerába mondta, másnap hirtelen előállt a kft., és bejelentést tett, miszerint Lakatos Attila meg akarta zsarolni a céget.
„A szépséghiba csupán annyi, hogy Lakatos interjúja után. Mert ha valakit megzsarolnak, az miért nem tesz azonnal bejelentést? Vagy feljelentést?” – gondolkodik hangosan Orosz Attila. Persze – ez látszik rajta – tudja a választ pontosan.
Kovács Béláné, a Szepessy ellenzékéhez tartozó alpolgármester – a rendszerváltás előtt éveken keresztül volt Monok tanácselnöke, utána polgármestere – kezdettől fogva ellenzi a szociális kártyát. „Már ’88-ban próbálkoztunk azzal, hogy beosszuk azoknak a családoknak a pénzét, akikről úgy éreztem, hogy maguk nem tudják beosztani. Először ruhával láttuk el a gyerekeket a segély összegéig, de érdekes módon néhány nap múlva a ruhák más gyerekeken köszöntek vissza. Eladták. Akkor élelmiszerrel próbálkoztunk, de ott is az volt a gond, hogy az apuka bement a két kilós kenyérrel a bögre csárdába, ahol a kenyér átalakult hangulatjavítóvá. Higgye el, húsz éve próbálkozunk, de nem működik” – mondja.
Az alpolgármester másik érve a kártya ellen az, hogy az érintett családok a különböző állami támogatások, segélyek és pótlékok összértékének legfeljebb 10-15 százalékát kaphatják kártyára, a fennmaradó nagyobb részt kötelező készpénzben fizetni. „Azt meg viheti az uzsoráshoz, a játékgépbe, vagy vehet rajta cigarettát, italt.”
Harmadrészt pedig olyan emberek is a kártya hatálya alá kerülnének, akik önhibájukon kívül váltak munkanélkülivé, mert kiment alóluk a gyár, a kórház. „Ők is csak arcképes igazolványra vásárolhassanak? Képzelje el, milyen megalázó ez!” – érvel Kovácsné.
Mindennek ellenére a szociális kártya sok – állítólag 2000 – településen olyan sikert aratott, hogy követni kívánják Monok példáját. Országosan – szintén állítólag – már 19 ezer kártyaelfogadó üzlet működik. Persze, ha úgy, ahogy a Szepessy által említett 5 monoki boltban, akkor sehogy. A polgármester állításával szemben ugyanis Monokon – december 3-ával bezárólag – sehol nem lehet kártyával fizetni. Ezt azonban csak helyben tudják.
Szepessy Zsolt 2006 októbere óta áll a település élén. „De ma is Miskolcon lakik a barátnőjénél, onnan jár vissza Monokra. Nem is tudom, van-e olyan település a környéken, ahol nem helyben lakik a polgármester” – mondja Kovács Béláné (kis képünkön). Az alpolgármester asszony 2006-ban még olyannyira hitt Szepessyben, hogy a választáson visszalépett a javára. „Kastélyos Zsolt” (ez Szepessy beceneve azóta, hogy néhány évvel korábban megvásárolta a helyi kastélyt) fiatalos lendülete, 30 pontos ígéretcsomagja és fáradhatatlan píármunkája kezdetben szinte mindenkit levett a lábáról. Szepessy állítólag személyesen kereste fel a település összes családját – öltönyben-nyakkendőben –, az öregeknek buszkirándulást, a fiataloknak fiatalos programot szervezett, kocsmájában vendég volt boldog-boldogtalan. Simán nyert.
Azóta eltelt három év, az ígéretek viszont megmaradtak ígéretnek. Legalábbis a lényegesek. Munkahelyet nem tudtak létrehozni, céget nem sikerült Monokra csábítani (ez a helyi iparűzési adó miatt lett volna fontos). A település 2006 októberi 27 milliós szállítói tartozása viszont közel a háromszorosára emelkedett. „Nagyon rossz helyzetben van az önkormányzat. Ha nem lennének az állami kiegészítő támogatások, már régen adósságrendezés indult volna” – állította egy képviselő. Másik – szintén neve elhallgatását kérő – forrásunk azt mondta, Monoknak hamarosan el kell számolnia a szennyvízcsatornázásra felvett állami támogatásokkal, ám helyben „semmi mozdulás nincs”. Az önkormányzat vállalta, hogy a háztartások 60 százalékát csatlakoztatja a rendszerbe. „Ha nem teljesítjük, abból probléma lesz – tette hozzá. Azt is megelőlegezte: – Fognak még hallani rólunk.”
Hallani – mondjuk – most is gyakran hallunk Monokról, egyelőre azonban a lendületes kezdeményezések és ambiciózus polgármestere kapcsán. (Helyben persze arról is hallani, hogy polgármester úr egymillió 200 ezer forintot számolt el hathavi benzinpénznek, vagyonbevallását pedig titkosította, noha a szociális kártya melletti egyik legfőbb érve az, hogy az adófizetőknek jogukban áll tudni, hogy mire fordítják adóforintjaikat.)
A helyiek éppen ezt fájlalják. Konkrétan azt, hogy Szepessy Zsolt ugródeszkának tekinti Monokot, valójában saját karrierjét építi. Amivel halad is szépen – helyben azonban nem történik semmi.
A polgármester mindezt természetesen egészen másképp látja: „Úgy tűnik, elfogyott a társadalom türelme, nem várhatunk tovább a megoldással. Annyi biztos: amit mi Monokon el akartunk érni, az sikerült. Országos problémává tettük a helyi ügyet, most már figyelnek ránk” – nyilatkozta Szepessy a Heteknek három hónappal ezelőtt a szociális rendszer átalakításával kapcsolatban.
Azóta újabb lépések történtek: Szepessy Zsolt megalakította az Összefogás pártot. Céljuk a parlamentbe jutás. Már 2010-ben.
2009. 12. 11. (XIII/50)
