A Rába összehoz

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Aki a más házát védi, az a magáét is

Vas népének öregjei sem emlékeznek akkora áradásra, amit a mi Rábánk idén produkált. Az osztrák bőrgyár habját akkora víztömeg öblítette le egy időre, amekkorát itt 1965-ben láttak utoljára. De a mai vízállás annál is nagyobb volt 35 centivel.

A kereskedelmi tévék addig voltak itt ezen a szép aprófalvas vidéken, míg látszott valami látványos, kitelepítős, zsákolós részlet. Azóta mintha semmi sem történne. Csökkent az egy főre jutó, nem Vas megyei újságírók száma. A vasi újságírók azért kivételek, mert itt élnek és hatnak.
Az irgalmatlan esőzések miatt felduzzadt Rába áradása sok helyen tönkrevágta a földeket, a kár milliárdos.
A termésnek még a tavaszi aszály, a folyóparti termőföldnek az árvíz tette be a kiskaput. A többinek a belvíz. Az eső­zés levét a Kő­szegi-hegység erdői itták meg, a károk jelentősek. 
Lassan már apad a Rába, amelynek ausztriai szennyezése és az osztrák hatóságok tétlensége miatt bojkottfelhívás jelent meg a világhálón. Az osztrák áruk, különösen a sörök bojkottjára szólít fel, ami „úgy habzik, mint a Rába”. De ez már egy másik történet.


Magyarszecsőd SE – látom az útról június utolsó napján  a praktikusan szigetszerű töltésre épült sportöltözőt a focipálya előtt. Áll a víz körülötte, mintha az öltöző csónakház lenne, a kapufákból legalább fél méter nem látszik. Az útszélen gyerekek mutogatnak befelé, és szerintük a vízilabdának ez túl nagy kapu. A bejáró útnál piros festékkel jelezték, meddig ért a belvíz, akkor a kapufából becslésünk szerint hetven centi nem látszott.

Rönök

Bognár Józsefné Gagarin tér 3-as számú házának alapjait úgy kimosta a víz Rönök főterén, hogy szinte már nem is alap. Amikor befelé lépdelünk az előszoba kövén, érezni lehet, hogy az egész ház aljzata az utca felé lejt. Több belső válaszfal úgy megrepedt, hogy kőművesek ékelték ki. A tulajdonos kétségbeesett, fáradt arccal áll a bejáratnál. Azt mondja, hogy a bútorokat egy helyiségbe szorították be, köszöni mindenki segítségét.
A biztosító, ahová ők rendesen fizetik a havi számlát, többszöri telefonálás ellenére sem jelent meg. Tudjuk, hogy sok a kár és a munka, de ide mielőbb személyesen kellene kijönni munkatársuknak. Legalább annyit kellene mondani a megtekintés után, hogy „türelmet kérünk, nemsokára jövünk kárt felmérni, köszönjük a megértését”. Reméljük, hogy lapunk megjelenésének pillanatáig ez meg is történik, de azután is rajta tartjuk szemünket a Gagarin téren. Amikor erről a házról a kőműves barátomnak, bizonyos Vitusnak meséltem, azt mondta, valószínűleg bontani kell és újraépíteni.
Az árvíznek nem tudtunk elébe feküdni, de legalább összefogtunk. Hegyi László, rönöki polgármester előbbi szavait a Vas Népe című lapban olvastam. Azt már nekem mondta Rönökön, hogy ő ennyi egyenruhás rendőrt csak tüntetésen látott. Ebben a faluban több mint száz készenléti rendőr dolgozott. De nem forgalmat irányítottak, nemcsak a rendre vigyáztak, hanem zsákoltak. A víz­ügyesek, a Polgári Védelem, a sok-sok tűzoltó minden faluból úgy jöttek, hogy nem is kellett őket hívni. Idő se lett volna rá. Jöttek és tették a dolgukat. Azokban a percekben a polgármester is azt érezte, hogy mindenkinek szívügye a falu.  „Nekünk Mo­hács kell-effektus” – vetettem közbe kissé szkeptikusan, mire ő azt mondta: „Nekünk Rönök kell. Azért védtük meg.”
A Rönök-patak megáradásakor a Petőfi utca kapta az első ütést. Akinek dombon áll a háza,  az is dolgozik, pedig őt nem érte volna akkora kár, mégis becsületbeli ügynek érzi Rönökön mindenki, hogy részt vegyen a védekezésben. Olyat is lehetett látni, hogy két ember, aki évekig még csak nem is köszönt egymásnak, most együtt dolgozik: a zsákot X fogta, Y lapátolt bele. Úgy látták, az ő haragjuknál fontosabb Rönök. Nem volt mese. Bajban nincs harag. Legalábbis jobb helyeken. 
Tizenöt-húsz fiatal, akik napokig alig aludtak, ott voltak mindenhol, és egyikük sem az elismerésért, a mellre tűzendő érdeméremért tette, hanem Rönökért. De dolgoztak Csörötneken, Gotthárdon, Molnaszecsődön is, ahonnan vissza kellett őket pénteken hívni, mert Rönökön is baj volt. Szombat reggelig itt dolgoztak a fiataljaink, és bizony lányok is voltak közöttük. Szentmihályon is beállt a krach. Ott is tudtunk segíteni.
„Ha volt is stressz meg idegeskedés időnként, mégsem ez volt jellemző az egymás felé való fordulásban. Egy emberként fogtunk össze,  a távolabbi Őriszentpéter, Magyarlak, Zsida, Alsószölnök, Szakonyfalu és Rátót is segített Rönöknek” – mondja Pékó Tamás képviselő, a Rönöki Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke. A munkásvendégek a művelődési házban kaptak szállást a 2-4 órás pihenésre. A hetven-nyolcvan éves rönökiek főzték nekik a teát, kávét, finom falatokat. Vendégül  látták a munkásokat. A körmendi plébániáról Zoli atya szervezésében kapott a falu gazdag, jóleső szeretetcsomagot az egyházmegyei karitász révén.

Vasszentmihály

„Mindenki munkáját köszönjük, akik tettek a faluért. Legnehezebb a földmunka, amivel a belvíznek utat csinálunk – mondta Reisinger Katalin, Vasszentmihály polgármestere –, mert miközben délelőtt gyönyörű szép idő van, délutánra tengerré válunk.”
A helyzet az átereszek bontását igényli. „Vagy a ház, vagy az áteresz” – mondják a nehezebb esetekben, amikor a tulaj nem engedi. Ha megakad a víz, a házban tehet kárt. Ugyanis a belvíz elvezetésének egyik nagy ára az, hogy a házak nagykapui előtt álló kocsibeállókat, kishidakat, átereszeket el kell bontani, mert az árokban folyó víz hordaléka eltömte az alagcsövet. A víz elfolyását a kishidak akadályozhatják. A polgármester azt reméli – de biztosan nem tudhatja –, hogy az átereszek helyreállítását képes a falu elvégezni. Ha sikerül, nemcsak praktikus, de faluszépítő is. A másik nagy terv az, hogy a Közútkezelővel igyekszik megegyezni a polgármester arról, hogy a 8-as út alatti vízátfolyás biztosítva legyen.
Vasszentmihályon a Felső Ének és a Bájdomb nevű magaslatról, e tek­nős­békapáncél formájú szántóföldekről folyt a legtöbb víz a falura. Mert ennyi eső után, ami itt volt, a talaj már egy kortyot sem bír elnyelni. Folyik minden lefelé, a szántóföldes dombok alján nincsen már rendes és mély árok, vagy volt és beszántották. Így aztán folyik a víz, például a lakott területekre, folyna a jó víz  a szintén áradó Rábával, amelynek vízhozama rendes körülmények között is ezer köbméter másodpercenként.
A folyó partján azonban olyan homokzsákból készült védmű áll, amit szentmihályi emberek ereje emelt, hogy a Rábától a falut védjék. A Felső Énekről ömlő víz a homokzsákok miatt nem ér el a folyóba, megáll a falu közvetlen környékén és a faluban. Mert a baj csőstül jön, soha nem egyedül. A gátrendszer védi a falut a Rábától, de most ez volt a gátja a felszíni víztömeg elvezetésének is.
A hivatal kultúrtermében berendezett, már szerencsére üres átmeneti szállást is találunk, ahol egy nagy család kapott menekédet, és egy idős, beteg házaspárt is vártak ide, de végül mindkettőjüket a kórház fogadta. Az idős házaspárnak „csak” az egyik tagja volt nagyon beteg. Az egészségesebb ápolta a társát, de ő kórházba került, s végül a hivatal segítségével a betegebb, bár stabil állapotú idős ember is kórházba ment utána. „Így legalább továbbra is egy helyen és jó kezekben vannak mindketten” – mondta Vasszentmihály polgármestere. Ez lehet az a kultúrterem, ahol 2008 tavaszán a súlyos balesetet szenvedett román rendszámú autóbusz néhány utasának adott szállást Vasszentmihály. A faluból vacsora érkezett és tea, Szombathelyről pszichológus és szociális munkás.

Dupla vagy semmi

A Magyar Köztársaság Polgári Védelem körmendi kirendeltsége a sajtónak csak a szóvivő útján szokott tájékoztatást adni például a Rába áradásáról és a belvízi helyzetről, mert rengeteg a tennivaló. Velünk a Magyarlakon élő Horváth Tibor polgári védelmi alezredes Körmenden kivételt tesz, mert minket a bicskei rendőrkapitány segített Vas megyei kapcsolataival. Még kedves kísérőt is kaptunk a Szentgotthárdon dolgozó Bajzek Beáta polgárvédelmi munkatárs személyében, aki egyebek mellett a Gotthárd TV munkatársa is.
Jött velünk Vasszentmihályra, Rönökre, Csörötnekre. Szentgotthárdon Beáta elvezet a folyóparton álló alma materéhez, a Vörösmarty Gimnáziumhoz, és azt is megmutatja, mennyi víz állt az oldalában. Azután a hídra megyünk, amelyen a katasztrófaturizmus jegyében sok-sok ember figyelte a Rába vizét néhány napja. A hídon állva ötlik fel egy mondat, ezt a vend népet jólismerő embertől hallottam, miszerint: „A vend lélek bizalmát nehéz elnyerni, de aki elnyerte, jó esetben egész életében magáénak mondhatja.” Dupla vagy semmi.
A távirati iroda híre szerint ottlétünk idején, június utolsó napján Körmenden már hatodik napja harmadfokú az árvízvédelmi készültség. A kedd délutáni 4,7 méteres te­tő­zés után reggelre mintegy fél métert apadt a folyó vize. Sárvárnál első­fokú a készültség, a Rába lassan apad, de a Körmend térségéből érkező árhullám miatt kisebb tetőzésre számítanak. Szentgotthárdnál megszüntették az árvízvédelmi készültséget. Újabb árhullám már nem várható.Továbbra is csak gyalogosan lehet közlekedni Körmenden a régi Rába-hídon. Nem járható a Molnaszecsődöt Döröskével és a Sótonyt Ikervárral összekötő út. Az árvízvédelmi védekezésre a vízügyi igazgatóság eddig 60 millió forintot fordított Vas megyében.

Csörötnek

„Büszke vagyok arra, hogy polgármestere lehetek ennek a falunak, mert összetartó emberek lakják, és máskor is jólesne hasonló összefogás” – összegzi Kocsis Zsolt Csörötneken. A védmű felszerelése is önkormányzati feladat lesz, Csörötneket kettészeli a Rába. A falu pályázatot nyert a három méter koronaszélességű árvízvédelmi védmű megépítésére. Jól jött, mert még soha nem öntötte el ennyi víz a körülbelül ezerfős és háromszázhúsz házas falut. Függetlenül attól, hogy a falunak melyik szerét érte kisebb vagy nagyobb kár, a csörötneki emberek egymás mellé álltak. Megkérdeztem, hogy nevezik a falu részeit, mert a vasszentmihályi Felső Ének nevű szántó nagyon megtetszett. Csö­rötnek is gyönyörködtet a neveivel: Alsószer, Malomszer, Túlsószer, Felső­szer, Templomszer. Vannak e honban olyan földrajzi nevek, melyek olyan szépek, hogy az ember csak úgy ismételgeti magában, ha eszébe jut és éppen ráér.
Mi most a Gyöpszeren vagyunk, itt áll a kicsi és takaros hivatal. Június 29-én belecsapott a villám a hivatal tetején álló antennába, aminek a szennyvízátemelés irányításában volt kulcsszerepe. Azt keresték Csörötneken is, hol és hogyan tehetnek a másikért. Aki a magáét védi, az egész faluért teszi. Aki a falut védi, az az önmagáét is védi. Ennyi. Csörötneken sosem volt romakérdés. Védték a falut romák és nem romák. Együtt. Nem a származás volt a lényeg, hanem az, hogy csörötneki védte Csörötneket. (Ha ez Magyarország politikai életében is meglenne, akkor nem  itt tartanánk!) A Malom-csatorna visszaduzzadt. Öt különböző helyszínen védekeztek a csörötneki erők, akiket például az Őrségi Nemzeti Park munkatársai, rend­őrök, tűzoltók, vízműves és polgári védelmisek is segítettek. A ren­d-ő­rökről, tűzoltókról  azt mondta Kocsis Zsolt, aki ennyi egyenruhát még nem látott a faluban, hogy a rendőrök most aztán nagyon is megfeleltek a „szolgálunk és védünk” alapgondolatnak. A tűzoltók pedig ennek a szólásnak: „Kétszer ad, aki gyorsan ad.”

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit