Kereső toggle

Van igény a megfélemlítésre

A gárda hívásra házhoz megy

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Magyar Gárda 2007 augusztusában alakult meg. Az eltelt közel egy évben
több száz rendezvényen mutatták meg magukat, a kezdeti kétszázas létszám
hatszorosára nőtt. A „bűnözés vissza-szorítása” érdekében tett „vonulások” révén
vidéken egyre népszerűbb a sokak által rasszistának és nácinak tartott mozgalom.
Bár felosz-latásáért jelenleg is per zajlik, a vezetők azt mondják: bármilyen
ítélet születik is, a gárda nem hal el.

Az egyesülettel kapcsolatban 2007. szeptemberben készített felmérést a
Medián. A megkérdezettek 14 százaléka akkor azt mondta, egyetért a Magyar Gárda
céljaival – emlékezett vissza az adatokra Vona Gábor, a Jobbik és a Magyar Gárda
Egyesület elnöke. Azóta nincs adat a népszerűségükről. Vona furcsállja, hogy „ha
ennyit beszélnek a gárdáról, miért nem végeznek róla felmérést”. Az alapító úgy
véli, a gárda megítélése sokkal pozitívabb, mint amit a médiában megjelenő hírek
sugallnak. „Úgy érzem, ha most föltennénk azt a kérdést, hogy szükségesnek
tartja-e a Magyar Gárda létét, 30-40 százalék felelne igennel” – fejtette ki a
főgárdista a Heteknek.

Kétségtelen, hogy a gárda hiperaktív, és még szellemi elődjéhez, a MIÉP-hez
képest is lényegesen többször tud bekerülni a hírekbe. A megalakulása óta
„nagyon sok lakossági rendezvényt tartottunk: gondolom, százas nagyságrendű
megjelenésünk volt Magyarország legkülönbözőbb pontjain, de az is lehet hogy
közelít az ezerhez” – tippelt Vona.

Ha csak a százas nagyságrendből indulunk ki, az mindenestre azt jelenti, hogy
szinte minden napra jut valamilyen, a gárdával kapcsolatos esemény.

A rendezvények több kategóriába sorolhatók: az erődemonstrációnak minősülő
„vonulásoktól” kezdve rendszeresen tartanak bemutatkozó jellegű lakossági
fórumokat, léteznek toborzó rendezvények, vannak ünnepségek, amikor valamilyen
évforduló kapcsán jelenik meg a gárda, és adott esetben a rendezvényt
biztosítja, vagy a szervezésben segédkezik, esetleg koszorúz. Ezenkívül
szerveznek karitatív rendezvényeket, kulturális összejöveteleket, Mikulás-napi
ajándékozást vagy éppen kenyérosztást a Kossuth téren. Sőt, szerveztek már
tanulmányi versenyt is.

A gárda költségeit maguk a gárdisták fedezik. Ők vásárolják az egyenruhát, ők
dobják össze a busz vagy a benzin költségét, szervezik a rendezvényeket. A
nagyobb rendezvények, avatások költségeihez hozzájárult már az egyesület,
illetve adományozók is. Emellett azonban semmilyen állami vagy önkormányzati
támogatást nem kap a gárda, mondhatjuk úgy is, hogy önfenntartó – ismertette a
működés anyagi hátterét Vona.

Az elnök szerint sajnálatos, hogy szerteágazó tevékenységük ellenére a sajtóban
„egy egydimenziós gárda-kép jelenik meg, főképp a vonulások kapcsán, és azon
belül is leginkább a cigánykérdéssel összefüggésben”.

A vonulásokkal kapcsolatban Vona azt mondta: „Ne gondolja senki, hogy ezeknek az
emberek, akik gárda-formaruhában lemennek és kiállnak egy település bűnözéstől
szenvedő áldozatai mellett, nincs jobb dolguk az adott hétvégén. Hívják őket,
segélykérést kapnak, ezért mennek és segítenek.”

Vona emlékei szerint az elmúlt szűk egy évben mintegy húsz esetben demonstráltak
vonulással. Egy-egy ilyen rendezvényen ötven és háromszáz közötti gárdista és
több száz civil szimpatizáns vagy helyi lakos szokott részt venni.

Faddon évek óta feszült a viszony magyarok és romák között.

A községben sok a lopás, a rendőrség viszont tehetetlen. Idén tavasszal például
egy fatolvaj társaságot értek tetten a mezőőrök, ám az esetnek nem lett
büntetőjogi következménye, mert a kárérték „végül húszezer forint alatt lett
megállapítva: a rendőrök lerázták az ügyet, mint kutya a vizet” – mondta a
Heteknek Fülöp János polgármester.

A pénzbüntetésre ítélt romákat közmunkára kötelezték, hogy így törlesszék a
büntetést. Ők azonban kimentek a területre, és lefeküdtek hűsölni, majd amikor a
munkavezető kérdőre vonta őket, keresetlen szavakkal melegebb éghajlatra
küldték, és azzal fenyegették meg, hogy elvágják a torkát, ha sokat okoskodik.
Ezek után az önkormányzat képviselői próbáltak szót érteni velük, ennek azonban
az lett a következménye, hogy a negyven-ötven tagú család lincshangulatban
vonult ki az egyik képviselő há-za elé.

Ekkor kértek segítséget a Magyar Gárdától – ismertette a vonulás előzményeit a
polgármester. Fülöp azt is elmondta, ugyanez a társaság egy évvel ezelőtt egy
kisebbségi fórumon tettleg bántalmazta az oda meghívott jegyzőt, ám az ügynek
azóta sincs következménye – leszámítva egy rendőrségi meghallgatást.

„Próbáltuk szép szóval meggyőzni őket, de végül arra a megállapításra jutottunk,
hogy más lehetőség nincs, erőt kell mutatni. Abból talán értenek.”

A gárda kétszázötven tagja június közepén vonult fel Faddon: „tettek egy kört,
aztán megálltak a megfenyegetett képviselő háza előtt, és értésre adták, hogy a
képviselő a gárda védelme alatt áll. Azóta megszűntek a fenyegetőzések” –
állította a polgármester.

A vonulások eredményével kapcsolatban Vona Gábor nem tudott konkrét adatokról
beszámolni, ám mint kifejtette, azt tartja a legnagyobb eredménynek, hogy
akcióik hatására áttört a kérdést övező hallgatás fala: „a kérdés maga, ami húsz
éve a szőnyeg alá volt söpörve, végre a közbeszéd témájává vált”.

Vona szerint ez egyértelműen nekik köszönhető: Magyarországon igenis van
probléma a cigány–magyar együttéléssel, és most már a parlamenti pártok is
kénytelenek foglalkozni a kérdéssel. „Rákényszerítettük őket.”

Nálunk még csak a tagokat toborozták, de máris komoly híre volt, mind a
magyarok, mind a cigányok között – mondta lapunknak egy vésztői polgár. A
nyugdíjas Kovács Lajos szerint városukban sok a roma származású szegény ember,
akiknek nincs más megélhetési forrása, mint a napszám. „Ha kell, ezek az emberek
lopnak is, kertekből, ólakból hordják el az ennivalót. De a rendőrség dolga,
hogy ezeket üldözze, nem kell ezért az „Usztics Mátyás fekete serege”. A magát
jobboldalinak valló nyugdíjas azt mondja, nem kell a gárda, a rendet nem a
rasszista gyűlölet fogja meghozni, hanem a nevelés, az esélyteremtés.

A szarvasi Balog Tibor viszont éppen ellenkezőleg gondolja: kell a gárda,
hasznos, amit tesznek, segítenek, ahol tudnak. „Szarvason járőröznek néhány
napja, és ez a nyugdíjas ismerőseimet megnyugtatja. Hazugság, hogy szélsőségesek,
inkább reálisan kimondják azt, amit egyik politikai párt sem mer. Ha betiltják,
nem érnek el vele semmit, mert már ismerik őket, nagyobb hírük lesz, és még
többen szavaznak majd rájuk.”

A gárda sikerével kapcsolatban Tamás Pál szociológus úgy véli, az Európában
szalonképtelen antiszemitizmus helyett találtak egy olyan ügyet – a
cigány–magyar együttélést és az erősödő romaellenességet –, amit ki lehet vinni
az utcára.

Azokon a kistelepüléseken, ahol rohamosan változik a demográfiai arány – egyre
több a roma –, a többségi vagy egykor többségi lakosság egyre többször válik
áldozatává bűncselekménynek, ezért idegenkedéssel figyeli a demográfiai
átrendeződést. Mivel a Jobbikkal ellentétben egyetlen parlamenti párt sem
vállalta fel e kényes kérdés megvitatását – hogy a megoldásáról ne is beszéljünk
–, Tamás Pál szerint érthető, hogy kárvallott rétegek szövetségesükként
tekintenek a Jobbikra, illetve a gárdára.

„Az elkeseredett kistelepülési, zömmel idősebb csoportok védelmet keresnek, vagy
csupán a hangulatuk hangos megjelenítését. A szociológus szerint a konfliktus
nem „a romák” és „a magyarok” között feszül, hanem a gazdálkodó, kertet művelő
idősebb magyar falusiak, és az ilyen hagyományokkal nem rendelkező, viszont
számos éhező vagy majdnem éhező gyerekkel rendelkező szomszédok között. Mivel
azonban az előbbiek az országos nyilvánosság által elhagyatva és elárulva érzik
magukat, nem érdekli őket, hogy a segítségükre siető egyetlen erő magasztos vagy
alantas megfontolásból áll ki mellettük.

Vagyis: a gárda újnyilas vonásai nem taszítják azokat, akik – mondjuk – a roma
bűnözőkkel szemben védelmet kaptak – mondta a Heteknek a szociológus. Ez
mindenesetre nem túl biztató a jövőre nézve.

Arra a kérdésre, hogy a Jobbik profitált-e a gárda sikeréből, Vona azt mondta,
úgy érzi, profitált, bár a gárda megalakításának nem ez volt a célja. Az elnök
ismét emlékeztetett arra, hogy a Magyar Gárdában nem csak a Jobbik tagjai, hanem
Fidesz-tagok és -szimpatizánsok, KDNP- és kisgazda tagok, illetve
-szimpatizánsok, továbbá párton kívüli civilek is részt vesznek. Ugyanakkor
tény, hogy a gárdára fókuszáló figyelem révén a Jobbik elgondolásainak egy
részét is megismerhette az ország.

A Magyar Gárda jelenleg ezerháromszáz felesküdött, a mozgalom formaruháját
viselő taggal rendelkezik. (Arra, hogy miért éppen a hajdani náci egyenruhára
emlékeztető fekete színt választották, Vona Gábor korábban azt mondta: ez
tetszett a legjobban.) Az úgynevezett pártoló tagok száma – akik egyenruhát nem
viselnek, de kifejezték a szándékukat, hogy aktívan részt kívánnak venni a
gárda-mozgalom működtetésében, szervezésében – Vona szerint öt-hatezer lehet.

Az elnök bízik benne, hogy a Jobbik bejut a parlamentbe, „és nem is öt
százalékkal, hanem a tíz százalék körüli eredmény megcélzása teljesen reális”.

Azokon a településeken, ahol a gárda „vonulást” rendezett, a Jobbik szinte
biztosan bekerül az önkormányzatokba. Ebből azonban nem következik, hogy
országos szinten sikerül elérnie az ötszázalékos küszöböt – mondta a Heteknek
Tamás Pál. A szociológus szerint a Jobbik 2010-es eredménye nagy részben múlik a
Fideszen, hiszen a szélsőjobboldali párt az ő szavazórétegéből tud támogatókat
szerezni, a Fidesznek viszont elemi érdeke, hogy ne engedje át olyan pártnak a
választóit, mellyel később – bármilyen kicsi, és feltehetően szövetségesnek is
áll majd – alkudozni kell.

Vona Gábor úgy gondolja, hogy ha valahol a gárda megjelenik, az az ott lévő
önkormányzatnak, az adott településnek a kudarca. „Vannak olyan települések,
ahol a lakosság nagy része élhetetlennek érzi az életét, és segélykérést ad.”

Tamás Pál egyébként szintén azt mondja, mint Vona Gábor: az állam felelőtlensége
és tehetetlensége miatt fajult el úgy a helyzet, hogy egy civilszervezet
kénytelen fellépni a negatív jelenségekkel szemben. „Sok család, köztük igen sok
roma család, akiknek a gyerekei az éhínség határán élnek, nem sportból lop,
hanem mert nincs mit enniük. Ez azt jelenti, hogy a szociális ellátó háló nem
működik megfelelően.”

Nem önvédelmi polgárőrségbe szerveződött idős parasztembereknek kellene a
földjeiket védeni: a tulajdon biztonsága egy polgári társadalomban szent, ezt az
államnak kell biztosítania – nyomatékosította véleményét a szociológus.

A kérések egyébként a legkülönfélébb formában jutnak el a gárdához: van, ahol a
polgármester kért segítséget, van, ahol az önkormányzat bizonyos szintjeiről
érkezett a kérés, és van, hogy helyi polgárok fognak össze, és kérik meg –
ismerősökön keresztül vagy hivatalosan – a gárdát arra, hogy segítsen a
problémájuk megjelenítésében. „Az biztos, hogy kéretlenül nem megyünk sehova.
Ugyanakkor igyekszünk minden kérésnek – amennyiben úgy érezzük, hogy az jogos
kérés – megfelelni erőnk és lehetőségeink szerint” – fogalmazott Vona.

Arra a felvetésre, nem tart-e attól, hogy előbb-utóbb tettlegességbe csap át a
demonstráció, Vona azt mondta: a gárdisták nem lépnek fel agresszívan.

Állítása szerint nem volt olyan gárdarendezvény, amely az előre bejelentettől
eltérő módon zajlott le. „Ha a kérdést úgy tesszük fel, elképzelhetőnek tartom-e
azt, hogy esetleg Kolompár Orbán és a cigány vezetők provokációja előbb-utóbb
valamilyen erőszakos cselekménybe torkollik, tehát a másik részről agresszív
cselekedet történik, ezt sajnos nem tartom kizártnak.”

„Biztos vagyok benne, ha Farkas Flórián, a Fidesz frakcióvezető-helyettese lenne
az ÖCO elnöke, akkor nem így állna a jelenlegi helyzet” – vélekedett Vona.

A Magyar Gárda feloszlatásáért kezdeményezett és jelenleg is zajló perrel
kapcsolatban az elnök nem túlzottan borúlátó: a per tárgya a Magyar Gárda
Egyesület. Ha az egyesületet feloszlatják, az még nem jelenti a Magyar Gárda
mozgalom megszűnését. A gárdisták, akiket a közvélemény Magyar Gárdaként ismer,
nem jogi személy, és nem is képezi tárgyát a jelenleg folyó pernek.

Olvasson tovább: