Kereső toggle

Tűzpróba

Helyszíni riport a kaliforniai tűzvész utóéletéről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rancho Bernardo mindössze néhány mérföldre van San Diegótól északra. Az
elmúlt napokig kevesen tudták, hogy egyáltalán létezik ilyen város
Kaliforniában. Az államot sújtó óriási tűzvész kapcsán azonban a nemzetközi
hírcsatornák mindennap innen jelentkeztek be. Rancho Bernardóban csaknem 400 ház
vált a lángok martalékává.



Mrs. Thomsonnal a nappalijukban

Fotó: Zaszlavik Bence

Susan Graham néhány nappal a tűz pusztítása után rokonaival és barátaival
együtt szitálja át az égési törmelékeket korábbi otthonának hűlt helyén. Nem
mondható túl sikeresnek a romok közötti keresgélés, a fontosabb dolgok mind
odavesztek a tűzben, Grahamék azonban az apró emlékeknek is örülnek: „Tom épp az
imént találta meg öreg trombitáját és szaxofonját. Muzsikálni nyilván már nem
fog velük, de bennünk még így is kedves emlékeket ébresztenek” – meséli Susan,
akihez beszélgetésünk ideje alatt több apró-cseprő holmit hoznak a romokat
szitáló barátok.

A Graham házaspár az utolsó pillanatban menekült el Rancho Bernardó-i
otthonából, a lángok felcsapásakor még javában az emeleten aludtak. Az első
furcsa neszeket az ablakuknak verődő parazsak okozták.

„Férjemmel mindketten a házban aludtunk, amikor Tom arra ébredt, hogy valami az
ablaknak verődik. Ekkor még csak azt hitte, hogy esik. Később azonban, ahogy
egyre melegebb lett a lakásban, odalépett az ablakhoz, és látta, hogy a
szomszédos házak már lángokban állnak, sőt már a mi otthonunk is meggyulladt, a
tűz pedig rohamosan közeledett a hálószobánk felé. Ekkor kirántott az ágyból, és
együtt szaladtunk ki a házból. Épp csak hogy megúsztuk az egészet, szerencsénk
volt” – emlékszik vissza Susan. Grahamék harmincöt éve házasok, és már huszonhét
éve laktak ebben a házban – a történtek ellenére reménységgel néznek a jövőbe.
„Annak ellenére, hogy két-három nap alatt minden teljesen megváltozott
körülöttünk, a harmincöt évet egy ilyen tragédia se teheti tönkre. A tűz
látszólag mindent elvett tőlünk, de mi átmentünk a tűzpróbán. Nem nyalogathatjuk
a sebeinket, hanem előre kell nézni és arra készülni, ami majd ezután
következik” – mondja mosolyogva Susan a romokon állva. Tom és felesége a
tragédia után átmenetileg egyik barátjuknál húzódtak meg. Amíg felépül a házuk,
addig albérletbe költöznek majd. Számításaik szerint a kár eléri a 700 ezer
dollárt is, ezt azonban a biztosító kifizeti.

A Thomson család az utca másik oldalán lakik, szemben Grahamékkel. A tragédia
napján hajnalban őket többen is hívták telefonon, hogy a hírek szerint a
környékükön tűz van, vigyázzanak magukra. Thomsonék házából szintén semmi se
maradt, egyedül a törmelékek fölé magasodó kormos kandalló emlékeztet az egykori
nappali helyszínére. A régen jobb napokat látott társalgót most apró kavicsok
borítják, Mrs. Thomsonnal a törmelékeken állva beszélgetünk.

„Amikor a földszinten kólásdoboz nagyságú parazsak kezdtek repkedni a nappalin
keresztül, a férjem gyorsan kiszaladt a házból, hogy megnézze, mi történik.
Ekkor vette észre a több méter magas lángnyelveket a ház oldalánál. Egyből
kiáltott nekünk, hogy hagyjuk el a házat. Az idősebbik fiam még csak épphogy
felkelt, neki előző nap ünnepeltük a születésnapját. Futás közben, ami a kezünk
ügyébe került, azt felkaptuk és vittük. Még reggel öt előtt elhagytuk a házat” –
meséli a menekülés pillanatait Patty Thompson. A romok alól most ők is próbálják
menteni a menthetőt, ilyen azonban itt sincsen. Náluk a kínai porcelán bizonyult
a leginkább tűzállónak, ebből néhány törött darab a romos ház portája előtt
díszeleg.

Rancho Bernardónak ezen a részén tizennégy ház égett porig, az egész városban
pedig csaknem négyszáz lakás vált a lángok martalékává. A szénné égett házakon
kívül tucatnyi kiégett autó emlékeztet a városra rontó tűzvészre. Azokon a
házakon, melyek a tűzfészekhez közel voltak, de megúszták a csapást,
köszönőtáblákkal fejezik ki hálájukat az ott élők a tűzoltók felé. A lánglovagok
azonban még mindig készenlétben állnak, mivel bármikor újra felcsaphatnak a
lángok. „Jelen pillanatban nincs tűzveszély San Diego térségében, de magas
készültségi fokon vagyunk, mivel ilyenkor gyakran fúj a szél, és ezenkívül még
meleg is van, ez pedig nagyon is kedvező az újabb tüzek kialakulásának” – tudtuk
meg Dan Froelich tűzoltóparancsnoktól a pillanatnyi helyzetet.

Serényen dolgozó embereket azonban nemcsak a porig égett lakónegyedek portáin
látni, hanem a városszéli készenléti táborban is. Itt most is legalább huszan
lapátolják a homokot és a kavicsot a zsákokba.

A látvány kísértetiesen emlékeztet az árvizekkor nálunk megszokott képekre. Itt
azonban nem a víz, hanem a tűz a fő ellenség, valamint az égési hulladék. A
zsákokkal az utakat és a házakat védik azoktól az elégett dolgoktól, amiket az
eső a hegyekről moshat le a településre. Távolodva Rancho Bernardótól lassan
tisztul a levegő. A környéket belengő füstszagból húsz-harminc mérföld után már
csak annyi marad, amit a ruhánk szívott magába.

Olvasson tovább: