Kereső toggle

Újabb titkos felvételek

Forrong Kiskunhalas

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Tudod, miért vannak ezek az emberek? – mutatott az elegáns iroda ablakából
a lent nyüzsgő tömegre Zuschlag János néhány évvel ezelőtt. – Azért – adta meg
mindjárt a választ is –, hogy engem megválasszanak.” Várnai Lászlónak,
Kiskunhalas szocialista polgármesterének ez az egyik legmegdöbbentőbb emléke az
ifjú szocialista politikusról. Riportunkban annak jártunk utána, hogy az
expolitikus szűkebb pátriájában miként értékelik, hogy az amúgy a hírekbe ritkán
bekerülő alföldi kisváros hirtelen milyen híres lett Zuschlag Jánosnak
„köszönhetően”.

„1993 táján találkoztam először Jánossal. Utolsó éves gimnazista volt, részt
vett a kampányomban: sok más fiatallal együtt a plakátokat vagdosta” – idézi fel
az 1994-ben szocialista színekben országgyűlési mandátumot szerző Várnai László,
Kiskunhalas jelenlegi polgármestere, miként ismerte meg Zuschlag Jánost.
Mindössze egy ciklusnyi idő kellett hozzá, és kapcsolatuk alapvetően
megváltozott: Várnai nem nyert egyéniben, az ifjú szocialista viszont listáról
bejutott a T. Házba – huszonegy évesen ő lett a legfiatalabb honatya. „Akkoriban
sokat beszélgettünk, igyekeztem tanítani, és azt kell mondjam, nagyon tehetséges
fiú volt. A parlamentben eredményesen képviselte a helyi kórház vagy a politikai
okokból menesztett Kastyják János városi rendőrkapitány ügyét. Az új
információkat egyből átlátta, és összefüggően, érthetően tudta interpretálni” –
mondja Várnai, aki tisztában volt az ifjú tehetség sokszor extrémnek nevezhető
viselkedésével is. „Egy alkalommal benyitottam az irodámba, látom, Zuschlag ül a
székemben, lába az asztalon, telefonál, és kólát iszik. A stílusa miatt sokszor
igyekeztünk nevelni. Mondtam neki, hogy becsülje meg magát, mert az
évfolyamtársai nem azért nincsenek ott az országgyűlésben, mert lekésték a
kettes villamost, hanem mert vele csoda történt. Sajnos már akkor is láttuk,
hogy ezek a tanácsok nem nagyon hatnak rá, és a szép ívű politikai pályája kezd
deformálódni” – emlékszik vissza a városvezető.

A deformáció eleinte csak az „egyre nagyobb arcban” nyilvánult meg. Egy ízben
Zuschlag az akkor alpolgármesterként tevékenykedő Várnai irodájából lenézett az
utcára, majd közölte: „Tudod, miért vannak ezek az emberek? Azért, hogy engem
megválasszanak.”

A 2002-es önkormányzati választási kampány idején azután komolyra fordult a
dolog: a helyi szervezet elnöksége, benne Zuschlaggal és embereivel, öt-négy
arányban úgy döntött, hogy nem – az egyébként egyedüli jelöltként szóba jövő –
Várnait, hanem egy másik szervezet, a Városi Polgári Kör (amelynek a
jobboldalhoz semmi köze nem volt) emberét kellene polgármesternek jelölni. A
kérdést eldöntő taggyűlésre minden „régi” szocialista – „aki csak élt és
mozgott” – eljött, így négy szavazattal Várnaiék győztek a Zuschlag által
beszervezett „kólásgyerekekkel” szemben. „Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy
mesterségesen duzzasztják fel a helyi pártszervezetet fiktív vagy etikailag
kifogásolható beszervezésekkel. Ezzel kapcsolatban etikai vizsgálatok kezdődtek,
de a párt felső vezetésében ez senkit sem érdekelt” – hangsúlyozza a
polgármester.

Zuschlagnak a „rendszerből való kiemelésére” a Terror Háza előtti viccelődése
után nyílt lehetőség, 2005 elején. „Újból jeleztük, hogy baj van a fiúval, most
kellene eltávolítani a pártból, de semmi nem történt. Kétségbeesésünkben a
sajtóhoz fordultunk, és lenyilatkoztuk, hogy amennyiben új osztás van a pártban,
és az érték alapú helyett az érdek alapú politizálásra tértünk át, akkor
tessenek ezt kihirdetni, mert akkor semmi közünk a párthoz. Azt hittük, hogy
ezzel felhívjuk magunkra a figyelmet, de ahogy magának nem szóltak vissza, úgy
nekünk sem” – emlékszik vissza Várnai. Csapatával ekkor alapították meg a
Sikeres Halasért Társaságot, amely kvázi mentőcsónakként szolgált arra az
esetre, ha a „stikkes” MSZP-vel nem tudnának tovább együtt dolgozni.

Időközben Kiskunhalason már hallani lehetett arról, hogy „gond van” a
Zuschlag-féle alapítványokkal, és négyszemközti beszélgetésekben az is
felmerült, hogy a vállalkozóknak szerzett pályázati milliókból vissza kell
osztani. A helyi pártszervezetben is hallottak minderről, de mivel konkrét
bizonyítékaik nem voltak, ráadásul úgy tűnt, hogy felülről védik Zuschlagot,
minden ment tovább a maga útján. A parlamentből menesztett ifjú szocialista
ráadásul az MSZP listáján a helyi és a megyei közgyűlésbe is bekerült 2006-ban.
„Éreztük, hogy baj lesz, de nem tudtuk pontosan, mi fog történni. Láttuk, hogy
sok pénzt használnak a pártépítésre, tudtuk, mennyiért fújnak lufit a kitűnő
fiatal MSZP-sek május elsején, és nyilván ezeket a pénzeket valahonnan elő
kellett teremteni. Eközben János is gyarapodott, egyik vagyonbevallásában
harminchatmilliós összeg szerepelt. Egyik barátom megjegyezte: »Ne
csodálkozzatok, gyerekkorában minden reggel kapott pénzt három kiflire, de csak
egyet vett, a kettő árát betette egy malacperselybe – most feltörte a perselyt,
és harminchat millert talált benne«” – illusztrálja a helyi tragikomikumot
Várnai. Hozzáteszi: Zuschlag ekkor már „nagyban dolgozott”, székhelye nem
Kiskunhalas, hanem Budapest volt. „Halason csak időnként tűnt fel, mint valami
ideiglenesen hazánkban tartózkodó valaki. Ilyenkor kiosztotta a tutit,
mindenkinek elmondta, hogy mekkora marha, majd visszament Pestre. Nekünk minden
látogatása mínusz két százalékot jelentett a népszerűséget illetően” –
magyarázza a városvezető.

Úgy tűnik, Zuschlagot bilincsbe kellett verni ahhoz, hogy a párt felső
vezetésében is észbe kapjanak. Várnai László azt mondja, a közelmúltban történt
meg először, hogy Szekeres Imre személyében egy országos politikussal nyílt
módja beszélni a Zuschlag-ügyről. A polgármester szerint sok becsületes
politikus van a párton belül, és reméli, hogy az MSZP meg tud újulni, és „újra
az igazságosság, a tisztaság és a becsület lesz a domináns”. Ami az ügy
tanulságait illeti, hangsúlyozza: a naivitással le kell számolni, a hasonló
esetekben pedig nem kell megbocsátónak lenni.

„Ha most kellene döntenem, ebbe a katyvaszos politikába nem szállnék bele. A
politikai elit leértékelődése nem a miniszterelnöktől függ, hanem magától a
politikai elittől. Ha mindkét oldalon »ügyek« vannak, akkor a politika
devalválódik. Reményre adhat okot, hogy a fiatal politikusi generáció most
megtapasztalta, hogy forró a kályha. Eddig hiába intették őket, nem hitték el,
hogy megégethetik magukat. Egy darabig ugyanis mondhatják egymásnak, hogy ne
féljetek, majd megvédünk benneteket, de amikor baj van, akkor ott fognak egyedül
üldögélni, és gondolkodhatnak a maguk sorsán” – fogalmazott Várnai László.

Lényegét tekintve hasonló következtetést von le a történtekből Kohout Zoltán, a
Zuschlag ügyeiről alaposan és az országos sajtót rendre megelőzve beszámoló
városi hetilap, a Halasi Tükör szerkesztője. „A történet tipikus. János gyors
felemelkedését nem kísérte olyan viselkedésbeli és morális fejlődés, amely
stabil erkölcsi alapokat jelenthetett volna számára. Az volt a benyomásom, hogy
élesen elkülönül nála egy pragmatikus, hatékonyságra törekvő karrierszemlélet és
a dolgok morális vonatkozása. Sőt, úgy tűnt, hogy az erkölcsi kérdésekkel
nemcsak hogy nem foglalkozott, hanem mintha tudomása sem lett volna arról, hogy
ilyenek léteznek. Amikor interjún kívül szóba kerültek ilyen kérdések, az volt a
válasza, hogy ez egy ilyen világ, ennek a törvényeit kell szem előtt tartani” –
értékel a zsurnaliszta, aki azt is kiemeli, hogy Zuschlag Halason soha nem volt
kedvelt személyiség, támogatottsága pusztán „szervezeti” volt.

Megkerestük a Weiszenberger-videó készítőjét, F. Károlyt is. A férfi 2005-ben
vette fel a Zuschlag közvetlen munkatársaként és kistérségi megbízottként
tevékenykedő fiatalemberrel készült beszélgetést, amelyből kiderül a pályázati
pénzek megszerzésének sajátos gyakorlata. A férfi azt mondja, önvédelemből
rögzítette az elhangzottakat, ugyanis a kunfehértói Rózsa Motel és Lokál
bővítésére nyert tizenhétmillió forintból nem akart visszaosztani, és emiatt
Weiszenberger László állandóan zaklatta. A felvételből – amelynek létéről a
Hetekben már nyáron beszámoltunk – egyértelműnek tűnik: Zuschlag és társai nem
csak az alapítványi pénzekkel „bizniszeltek”.

A férfi azt mondja, meglepődött, hogy „ekkorát szólt” a videó. Saját szerepéről
pedig állítja: nem kapott pénzt a felvételekért, „sem szegényebb, sem gazdagabb
nem lett”. Azzal kapcsolatban, hogy miként értékelték annak idején Weiszenberger
ajánlatát, hangsúlyozta, hogy azért fogadták el, mert máshogyan nem lehetett
pályázati pénzhez jutni. „Az MSZP-hez közel álló vállalkozónak számítottam,
mégis vissza kellett osztani, ami szerintem gusztustalan” – mondta utólag,
megjegyezve, hogy érzése szerint 2002 óta, amikor a szocialistákra szavazott,
„valami megváltozott” a pártban. A vállalkozó elárulta: a Weiszenberger-videónak
vannak még olyan részletei, amelyek nem kerültek nyilvánosságra. Ebben az
eddigiekhez képest új nevek bukkannak fel, és a pénzszerzés technikai
lebonyolítása is világosabbá válik. Kérdésünkre, hogy mi lesz a felvétel sorsa,
titokzatosan csak annyit mondott: ez nem tőle függ. Végül úgy fogalmazott: „Ha
újra dönthetnék, nem adnám ki a kazettát, ugyanis se hasznom, se károm nem volt
belőle. Aminek örülök, hogy ezzel talán az igazságszolgáltatást segítettem, és a
politika nem meri rátenni a kezét az ügyre.”

Olvasson tovább: