Kereső toggle

Eladó az egész világ

A dabasi zsákos piac

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vasárnap kora reggel. Szikrázó napsütésben autók, gyalogosok, szekerek,
lovak, tehenek tömött sorokban húznak a piactér felé. Parkolni már a környező
utcákon sem lehet. Az ország legnagyobb és leghangulatosabb vásárán: ostor,
seprű, bárány, szentkép, szamár, táncoló plüssbaba, hurka, kolbász, pájinka.

(Gyönyörű lovak előtt állunk.)

Mennyiért adja őket?

–Ez a kettő párban 950 ezer. Hintó elé való. A harmadik szürke másfél milla.
Mi törtük be a lovakat, helyi versenyeket nyertek Lajosmizsén.

Az a barna beteg? Olyan furán áll.

–Nem, kiöregedett versenyló. Ha viszi, odaadom magának 150 ezerért.

***

(Egy hatalmas bedrótozott pótkocsin birkák. Nem igazán szépek, hogy
finoman fogalmazzak. A gazda viszont igen jókedvű.)

Mennyire tartja azt a tarkát?

–16 ezerre.

Nem sok egy kicsit?

–Vegyen rosszabbat, azt odaadom olcsóbban is. Nézze meg ezt. (Kihúzza a
leggöthösebbet.) Ebből a bárányból csontlevest is tud főzni vagy akár
halászlevet. (Többen nevetnek mellettünk.) Megkínálhatom? – elővesz egy
laposüveget a mellényéből.

Ettől ilyen jókedvű?

–Enélkül is. Na, nehogy már megsértsen – nyújtja az üveget.

(Meghúzom. Iszonyú erős. Köhögök.)

Mit lehet még főzni ebből a birkából?

–Amire csak az úr gondol, akár kakaspörköltet is.

Ezek a fehér birkák nem nagyon öregek?

–Csak enyhén. Egy jó birkapörkölthö’ érett birkahús kell. (Nevetés, egyre
többen gyűlnek körénk.)

Na, ha azt a tarkát megveszi 20-ért, odaadom hozzá az autót is.

Maga birkakereskedő?

–Nem, juhász vagyok Albertirsán. Ezeket a selejt birkákat jöttünk eladni.
Ilyenkor van a szezonja. Szüret, kukoricatörés, pinceszerek, ahhoz meg a
birkapörkölt a legjobb. Drága lett a takarmány, a hús ára meg lement, a selejt
birkákat ilyenkor kell kiadni, mert a telet nem biztos, hogy túlélik.

Ha nem sikerül eladnia?

–Akkor levágom otthon, és kimérem valahogy.

***

(Töméntelen színű, méretű, formájú plüssbabák, katonák, állatok, de még
virágok is. És mindegyik tud valamit.)

Hát ez mit csinál?

(Felhúzza, a baba táncol és énekel. 1000 forintért el is adja a mellettem
állónak.)

–Viszik, látja? Délutánra mind eladom.

És mit csinál ez a napraforgó?

–Ez is énekel. De a muskátli táncol is az ének mellé. Ebből már csak egy
van.

Hát ez a teve milyen hangot ad?

–Tevéset.

Meghallgathatom? Felhúzná nekem? (Felhúzza.) Ez a teve bizony béget, mint egy
bárány.

A bűvös kockák is tudnak valamit?

–Nem, azok csak kockák.

Hát az a pókember?

–Az mászik.

Mennyiért?

–Kettőért.

***

Mennyi ez a szentkép? (Egy öreg roma asszony árulja.)

–Ez a pócsi Mária. Korabeli szűzanya. Olaj. Gyönyörű, nem?

De. Mennyi?

–Csak komoly vevőkkel beszélek.

Akkor viszlát.

–Gyűjjön vissza, csillagom! Magának 15 ezer, de csak magának.

És másnak?

–Hát több.

De ez nem olaj. Még csak nem is tempera. Ez egy sima nyomat. Kerettel együtt
ér vagy 100 forintot.

–Na, húzzon innen!

***

–Kolozsvárról vagyunk, Csíkszereda, Brassó, Sepsiszentgyörgy, ezt a húsz pár
pamutzoknit darabonként viheti háromszázért. Fogja meg, tiszta pamut. Adom
kettőért, elviszi az úr?

Köszönöm, nem, nagyon vastagok.

–Persze hogy vastagok, mindjárt leesik a hó. A Jóisten áldja meg, adom
százötvenért.

(Elég erőszakos. Ezerért megvettem a húsz párat.)

***

(Egy srác bikát árul.)

Honnan jöttél?

–Pusztavacsról. Minden vásáron itt vagyunk, amikor csak lehet.

El fogod adni?

–Remélem, már sokan érdeklődtek. 130 ezerre tartom. Öt hónapos, francia az
apja, attól ilyen bársonyos a bundája.

Nagyon fiatal vagy, ez a saját üzleted?

–A szüleim a marhakereskedők, én csak besegítek.

***

(Egy ószeres.) A legtöbb portékájáról nem tudom, micsoda.

–Az a maga baja.

Ez itt például mi?

–Régen ezen főztek, hibátlan darab, 10 ezerért viheti. Petrót kell
beleönteni, aztán melegedhetünk is. Ez meg marhakábító. Ilyen patron van benne,
az kilövi ezt a valamit, az állat meg bealszik, utána meg leszúrják. Na tegye be
az ujját, azt meghúzom.

Mindenki ilyen jókedvű?

–Mér’ attól jobb lesz, ha szomorkodunk?

***

(Egy fiatalember székelykalapban. Mind a tíz ujján hatalmas pecsétgyűrű.)


Kántál: Csak tessék, tessék, akció van Janikánál… ma mindenki jól jár
Janikával… ma mindent csak Janikától tessék... jöjjenek Janikához csak tessék,
tessék!

Hány éves vagy, Janika?

–Tizenhét.

Honnan jöttél?

–Korondról.

Akkor hol vannak a tányérjaid?

–Azt most nem viszik, csak az ócsó meleg ruhafíléket, gyün a hideg.

Az a sok pecsétgyűrű az ujjadon mind aranyból van?

–Minek nézi maga Janikát, gondója, rezet felvennék az ujjaimra?

***

(Egy idős bácsi seprűket árul.)

Mennyi a seprű?

–700. Ezzel a vesszőseprűvel a legkönnyebb havat seperni. Fagyalból van az
is, meg a kosár is. A kosár háromezer.

Hány éves?

–Nyolcvankettő.

Ez a szakmája?

–Nem, csak ügyes a kezem, és a nyugdíjhoz besegítek. Már vagy húsz éve
csináljuk. Hol a konyhában, hol a fáskamrában, mikor hol.

Kivel? (Nehezen, akadozva válaszol, könnyes lesz a szeme is.)

Mi a baj, bácsi kérem?

–Az asszonnyal csináltam, de három hónapja temettem. Elvitte a rák. Ötven
évig éltünk együtt.

Fogadja részvétem. Jó egészséget kívánok!

–Az meg is van, csak az asszony. Az nincs meg.

***

(Egy kötélárus.)

– 1857-től vagyunk kötélgyártók.

Én nyolcvannégy éves vagyok, és mióta az eszömet tudom, piacozok, mögyek, ha
fúj, ha süt.

Vannak alkalmazottak?

–Igen, a feleségöm. Más embör nem köll, sok az adó.

Mi ez a rézdarab, amit eladott most 3 ezerért?

–Juhász volt, aki megvette, ezzel a kampóval fogja mög a birka lábát körmőni.
Egy hosszú fanyélre rátöszi, azt odaráncsa. Tiszta réz, kézi munka.

Jó egészséget kívánok!

–Ide figyeljen, jöjjön el hozzám egyszer Szögedre a műhelyembe, tudnék mit
mesélni. Tessék, itt a kártyám.

Oké, megkeresem.

Akkor boldog új évöt a találkozásig.

***

(Egy lókereskedő). Mennyi a póni?

–160 ezer.

Párban?

–Nem, darabonkint. Kancák. Mónika és Manci, másfél évesek. Legszebb pónik a
piacon.

Az a fekete miért olyan kövér?

–Nem kövér az, vemhes. Béketűrő jószágok, az engedelmességet jól ismerik,
arra tudja betanítani, amire csak akarja.

***

(Egy kereskedő jércét, tyúkot, kakasokat árul, kínálja a portékáját.)

–Nézze meg ezt a kakast! Ha ebből csinál egy pörköltet, a szaftot a lábasbúl
a zománcig lenyalja. Nem úgy, mint a táposnál, abból ha eszik, utána csak azt
mondja, na, ettem valamit. Ez magot eszik és kapirgál. Nézze meg a tollukat,
látja, milyen sárga a bőrük! (Mutatja, a kakasok meg kukorékolnak, ahogy a
torkukon kifér.)

Mindig zsákba teszi annak, aki megveszi?

–Mindig.

Nem döglenek meg?

–Nem, vannak likak a zsákon. De a süldőket is zsákba teszik, amikor
megveszik. Tudja-e, hogy rántott csirkét csak frissen szabad enni, mert úgy gyün
ki az íze? Kapirgál, oszt levágod, kirántod, akkor oszt megeszed. Ha
fagyasztóban áll, már nem ugyanaz.

A kakasból mi a legjobb?

–A leves meg a pörkölt. Azt szokjuk mondani, mikor az asszony csinálja a
kakast a konyhába, hogy halljuk az illatát, olyan finom.

Mennyiért adja a kendermagost?

–1500-ért.

***

A lacipecsenyés sor elképesztő illat- és színkavalkáddal vonz oda mindenkit.
A csordultig rakott húsos, halas pultok előtt hatalmas a tolongás. Én is
elcsábulok. Vegyeskóstoló tálat kérek egy nevetős, tűzről pattant menyecskétől:
sült oldalas, rántott csirke, hurka és kakaspörkölt van rajta, a kenyér széle
valóban ropog, és a kovászos dinnye íze, leve fokozhatatlan. 1400-ért. A dabasi
zsákos piacon.

Olvasson tovább: