Kereső toggle

Romániába menekült romák

Út Vajdaságból

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A volt Jugoszlávia tagköztársaságaiban a romák borzalmas helyzetben élnek,
kiszolgáltatva, szinte jogfosztottan élik mindennapjaikat. A külföldre menekülés
esélyei az unió szigorú szabályozása miatt szinte kizártak, marad a
kiszolgáltatottság, a megaláztatás. Ezt elégelte meg a határ mentén élő roma
családok jó része, akik a zöld határon keresztül szöktek Romániába.



Fotó: Somorjai László

Vajdasági romák menekülnek nagy számban román területre, ahol azonnal
menedékjogot kérnek, azt állítják: odahaza súlyos diszkrimináció és üldöztetés
érte őket. Viorel Alex, a temesvári határőr-igazgatóság szóvivője lapunknak
adott tájékoztatása szerint a menekültek létszáma már a 250 főnél tart. A
szóvivő úgy tudta: Zsombolya környéki, torontálkeresztesi, újvári, illetve a
hármas határon fekvő Oroszlámos, illetve Óbéga térségében lépték át a
román–szerb zöldhatárt a menekültek.

A menekülő családok menekültstátust követelnek, ezért a határőrség átadta őket a
Román Bevándorlási Hivatal kirendeltségének, amely egy európai szintű, jól
felszerelt menekültügyi központot működtet Temesváron. A központba ugyan nem
mehetnek be idegenek, de a kerítésen keresztül lehet beszélgetni a
menekültekkel. A központ vezetője, számítva az érdeklődő sajtóra, egy fénymásolt
tájékoztatót adott ki, melyet ott jártunkkor rögtön a kezünkbe nyomtak. A
tájékoztatás szerint a központban nem csupán elszállásolják és ellátják őket,
hanem elindítják a menekültstátus jogosultságának a vizsgálatát is az uniós
szabályok szerint.

A legtöbben azt mondják, hogy szerb rendőrök és egyszerű szerb állampolgárok
verték meg őket. Az óbégai származású Szása a szerbek idegengyűlöletét emlegeti,
akik Molotov-koktélokat dobtak be az udvarára, ami miatt a ház melletti
gazdasági épülete porig égett. Menekülttársa, aki mellette kapaszkodik a
kerítésbe magyarul szólalt meg: őt a szülőfalujában a szerb rendőrök verték
félholtra a testvéreivel együtt. Mezítláb, egy szál ruhában kellett futniuk,
mert éjszakára lincselést ígértek nekik a helybeli szerbek. A szerbek előtt
nincs becsülete a cigánynak, gyűlölnek mindenkit, akik betelepedtek – magyarázta
István, aki nagyon fél a visszatoloncolástól. Elmondása szerint itt a táborban
jó dolguk van, felruházzák őket rendszeresen, étkeznek, sőt ha akarnak még
románul is tanulhatnak, de innen is elviszik őket majd, mert a társaikat már
tovább vitték más táborokba.

A román fél tájékoztatta ugyan a kialakult helyzetről a szerb hatóságokat, de
nem valószínű, hogy a menekülteket visszatoloncolja, szól a hivatalos közlemény,
amit a román hatóságok tettek közzé az eset kapcsán. A július végén érkezett
csoportok már menedékjogot kaptak, menekültstátus megszerzését célzó kérelmük
elbírálására azonban 30 napig kell várniuk – közölte Mihaela Maretescu, az ORI
szóvivője, a hivatalos közlemény aláírója. Ugyanakkor a román hatóságokat
aggasztja, hogy a Vajdaságból érkezett menekültek egybehangzóan állították: a
határ szerb oldalán még rengetegen várják a menekülést.

Románia 1991-ben írta alá a genfi menekültügyi egyezményt. Ennek értelmében
köteles befogadni azokat a személyeket, akiket saját hazájukban faji, vallási,
nemzetiségi, társadalmi vagy politikai okokból megkülönböztetések érnek. Azt is
megilleti a menekültstátus, aki ugyan a feltételeket nem teljesíti, de alapos
gyanú létezik arra nézve, hogy visszatoloncolása esetén komoly kockázatnak lesz
kitéve. A szerb hatóságok egyelőre nem adtak magyarázatot a vajdasági romák
menekülésére.

Sóért embert

A rendszerváltás előtt évtizedeken át Romániából menekültek az emberek, a
„szabad” Jugoszláviába. Volt, aki a zöldhatáron próbált átjutni, volt, aki a
Duna átúszásával kísérletezett, kevés sikerrel. A legendák szerint csupán a
határ menti temetőőrök a megmondhatói, hogy hány ismeretlen ember holttestét
temették el azokban az években, azokat, akiket a román határőrség golyói
végeztek ki a menekülés közben. A szóbeszéd szerint az átjutottak sem
nyugodhattak meg: Jugoszlávia időről időre kiadta őket, attól függően, hogy
Belgrádban éppen milyen ideológiai szelek fújtak. Egy embert egy vagon sóért,
terjedt el a mondás Ceausescu diktatúrájában, mert a szerbek cserealapnak
tekintették a szökött román állampolgárokat.

Olvasson tovább: