Parlamenti folyosó. Ahol az ügyek eldőlhetnek Fotó: MTI
A lobbisták és a téma szakértői egyöntetűen állítják, nem történt az érdekkijáró szférában olyan súlyú, sőt semmilyen botrány sem, amely elkerülhetetlenné tette a lobbizás törvényi szabályozását. Azért tűnik fontosnak felvetésük, mert 2001-ben a Dávid Ibolya vezette Igazságügyi Minisztérium a korrupció elleni harc jegyében tett le a Parlament asztalára egy törvénytervezetet, amit 2002-ben az új kormány visszavont. A "fonalat " az idei nyár elején Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vette fel újra, aki ugyancsak negatív összefüggésben, a "köztisztasági csomag" keretében jelentette be, hogy a cégfantomizálás lehetőségének megszüntetése (Lex Kaya Ibrahim), a pártfinanszírozás rendbetétele és a Btk. szigorítása mellett a lobbitörvényt is megalkotják. A negatív kontextust sokan sérelmezik, ugyanis a szféra alaptétele, hogy a hivatásszer? érdekkijárásnak semmi köze a mutyizáshoz, politikusok vagy köztisztviselők "megkenéséhez". Az általunk megkeresett, lobbizással foglalkozó szakemberek elsőként azt vázolták, hogy a lobbizás nem egyenlő a korrupcióval. Vass László, az Első Magyar Lobbi Szövetség elnöke úgy véli: "létezik ugyan lakásmaffia, de ez nem azt jelenti, hogy az összes ingatlanszakértő bűnöző lenne". Holchacker Péter, a GPS Capital ügyvezető igazgatója pedig egyenesen úgy tartja: "Kenőpénz átadásához nincs szükség egy újabb szereplőre, a hivatásos lobbisták mindig távol tartják magukat a zűrös ügyektől."
A lobbizás elsősorban információ-közvetítést jelent a piaci szereplők és a döntéshozók között. Ezzel mindkét fél érdekeit szolgálják, mert a megbízó eléri célját, a döntéshozó pedig háttéranyagokat, kimutatásokat kap a munkájához.
A fül mint a siker kulcsa