Kereső toggle

Dévaványa nem tért magához

Vérrel írt szakdolgozat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Június 5-én, vasárnap késő este elfogták a tizennyolc éves dévaványai Salánki Sándort, aki elvágta egy késsel a szomszédban lakó, tizenöt éves Jakuty Dóra torkát. 

A kislány holttestére vasárnap reggel talált rá a szemben lakó nagypapa. A két család jóban volt egymással. Az áldozat bátyja a gyilkos jó barátja volt. A rendőrség szerint szerelemféltés, érzelmi kötődés kizárható.



Dóri, az áldozat. Kedves volt, fiatal, és a jövőjét tervezte. A ballagási képe 

Salánki Krisztofer, 

a tettes unokatestvére 

– Rendes, normális srácnak ismertem, mindig így is öltözött. Semmi extra, farmer, póló vagy ing, néha zakó is, jól állt neki, jóképű, elegáns srác volt. Szombaton este még nézte a meccset a nagymamájával, utána ment csak a diszkóba.

– Nagy diszkós volt?

– Nem mondhatnám, de ott volt néha. 

– Drogot lehet kapni?

– Bármit be lehet szerezni, hozzák Csabáról. A diszkó után általában mindenki a Nesze nev? kocsmába szokott menni, mert az huszonnégy órás hely.

– Ott mit csináltok?

– Iszunk. 

– Mit?

– Alkoholt, ami éppen van. 

– Sanyi kivel szokott diszkóba menni?

– A haverjaival szokott felmenni, táncolnak, játszanak, hülyéskednek.

Sipos Elek, 

egy távolabbi szomszéd

– Dolgoztam Sanyi apukájával a gépjavítónál. Végtelenül rendes emberek. Visszamenőleg a dédszülőkig mindenki becsületes volt. Meg ez a Sanyi gyerek is ugyanígy. Mindig előre köszönt, megadva a tiszteletet, de le a kalappal az áldozat családja előtt is. Igen tisztességes, jóravaló emberek, amúgy szomszédok is. Jóban vannak egymással a szülők is, gyerekek is. Sőt a Sanyi legjobb barátja az áldozat bátyja, a Gábor volt. 

– Hogyan, miért történhetett meg ez a gyilkosság?

– Olyasmit hallottam, hogy valami ördögös szektába keveredett, és ott mondták azt neki, hogy egy fiatal lányt meg kell ölnie. Hogy aztán igaz, nem igaz, nem tudom. Meg hogy ilyen sátános könyveket olvas. 

– Ezeket ki mondta?

– Jönnek-mennek az emberek meg a gyerekek, mindenki mond mindent, persze csak úgy, egymásnak. Újságnak meg a tévének nem. Meglett ember vagyok uram, ‘64 óta élek itt, de ilyen kegyetlenség Dévaványán még nem történt. Ma is, mikor reggeliztem, ha hiszi, ha nem, kezemben volt a kés meg a zöldpaprika, de mindegyik remegett. Itt az utcában sírtak a nők. Éjszaka is remegve feküdt le mindenki, hátha visszajön a Sanyi, pedig tudjuk, hogy nem. 



A Jakuty család háza Dévaványán. Ahol Dóri élt és meghalt Fotók: H. S.

Papp Tiborné, 

az áldozat barátjának az édesanyja 

– A fiam, Tibi ötödikes kora óta együtt tanult Dórival. Most is együtt jártak a környezet- és vízgazdálkodási szakközépbe. 

– Milyen lány volt Dóri?

– Nem volt cicababa, se Barbie baba, nem tartozott korosztálya bombázói közé. A jövőjét komolyan tervező, értelmes, csinos, szemüveges tinédzser volt. Lelkiismeretesen csinált mindent, és két lábbal járt a földön. Szombaton éjjel fél kettőkor a diszkóban a fiam még beszélt Dórival, aki ott volt egy-két barátnőjével. Azt mondta Tibinek, jól érzik magukat, de lassan hazaindulnak. 

Jakuty Ferenc, 

az áldozat édesapja

– Hagyjanak, nem vagyok abban az (elcsuklik a hangja)… állapotban, hagyjanak. 

– Kérem, fogadja részvétünket. Tudunk segíteni valamit? 

– Köszönöm. Már nem. 

Szabó Zsiga,

a tettes legjobb barátja 



Szabó Zsiga: a kolesz betett neki 

– Nyugodt, normális srác volt, semmi problémám nem volt vele, mindaddig, amíg el nem ment Gyulára tanulni. Ő ott koleszos lett, az betette neki az ajtót. Minden változás onnan kezdődött. 

– Mi változott meg? 

– Leginkább a természete. Agresszív lett, maffiaszer? gyerekekkel kezdett el barátkozni, elkezdett inni, néha keményen is. A drogot is akkor kóstolta meg először. Ott szokhatott rá a játékgépezésre is. Balhék balhék hátán, aztán kivágták a koleszból.

– Pontosan miért?

– Lemásztak a kollégium második emeletéről egy ilyen colos csövön, és elmentek az éjszakába inni. Aztán visszajött hozzánk Gyomaendrődre, a Kner Imre Szakközépbe.

– Miben nyilvánult meg az agresszivitása?

– Például múltkor is este tízig itt volt nálam, tőlem hazamenet benézett a Neszébe. Ott ült egy ember, és ő beszólt neki, hogy te büdös alkoholista. Az meg utána-ment, és jól szájba vágta. Kivételesen akkor nem ivott, azért szólt rá az italosra. De általában akkor szokott kötekedni, mikor iszik. Ez nekem is rossz volt, mert ha valami balhét akart, akkor nekem kellett rászólnom, és akkor abbahagyta, mert rám még hallgatott. Nem volt jóban a szüleivel, főleg az anyjával, meg a nővérével sem. Nem voltak egy hullámhosszon. A lányokkal se nagyon. Hozzám mindig szívesen jött, tudta, hogy szeretem, és el merte mesélni a dolgait. Hozzánk járt számítógépezni is. Mostanában szinte mindennap. 

A hétvégén nem voltunk együtt. Én átnéztem Nagyszalontára a barátnőmhöz.

– A lányokkal miért nem volt jóban?

– Nagy, erős gyerek volt, sokat edzettünk és fociztunk együtt. Mióta agresszív lett, a lányokkal is durvábban viselkedett. Például a barátnőjét, az Erikát meg akarta puszilni, és olyan erősen fogta meg a karját, hogy a lány ellökte magától, azt mondta, neki így nem kell, s ezután már nem foglalkozott vele. Azt mondta, ilyen durvaságot az apjának sem enged meg, nemhogy a Sanyinak. 

– Dóri és közte nem volt semmi, nem volt valamelyik szerelmes a másikba?

– Biztos, hogy nem. Kiskoruk óta szomszédok voltak. Semmi nem volt köztük. Nekem elmondta volna, ha a Dóri tetszene neki. 

– Sanyi mennyire volt gépfüggő?

– Elég keményen. De többet nyert, mint vesztett. Múltkor háromezer forintból nyert hetvenezret, meg olyat is csinált, hogy negyven forintból négyezret. Ványán, Gyomán meg ahol járt, mindenhol kipróbálta. A szülei ezért veszekedtek is vele. Ebből a hetvenezer forintból, azt mondta, vesz egy fegyvert, egy kilenc milliméterest, de otthon nem mutatja meg. Én meg mondtam neki, ha már nyertél, vegyél belőle ruhákat, vagy nyiss egy számlát, és tedd be a bankba. De nem, megvette. Egy nagy fekete BMW hozta ki neki Gyuláról, abból a rossz társaságból, akiket ott megismert. Bár én nem láttam a fegyvert. Nemrég vásárolt egy komolyabb kést a csabai piacon. Kommandós kés lehetett, érdekes alakú, rugós, meg recés része is volt, mint egy vadászkésnek. A kerékpártáskájában hordta. 

– Szerette őt a környezete?

– Szinte mindenki kedves volt vele, és próbált neki segíteni, főleg a tanárok. Szerintem érezték, hogy rossz úton jár. Sokszor mondta neki az osztályfőnöke: Sanyi, ne csináld ezt meg azt, és ne lógj a suliból, a jövőd múlhat rajta. De igazán nem hallgatott senkire, rám is csak annyira, hogy a jelenlétemben nem követett el nagy hülyeségeket. 

– Milyen tanuló volt?

– Egyáltalán nem volt hülye srác, alig tanult valamit, és négyes-ötös dogákat írt. Rendészeti szakon tanultunk mind a ketten, rendőr szeretett volna lenni. Most érettségiztünk, a matekot emelt szinten tanulta, újra kellett írnia, és négyes lett. Voltak tervei. Másfél hónappal ezelőtt mindenkinek egy-egy témából szakdolgozatszerűséget kellett írni a rendészet és társadalomismeret cím? tantárgyból. Ő a sátánizmust kapta, ezt kellett feldolgoznia. Kivett két könyvet az iskolakönyvtárból, sokat dolgozott vele. Az anyja otthon megtalálta ezeket a könyveket, rákérdezett, hogy miért olvas erről. Azt válaszolta, nem azért, mert érdekli, hanem mert dolgozatot kell írnia belőle. 

– Te milyen témát kaptál?

– Az erőszakot és a testi sértést.

– Te is rendőrnek készülsz?

– Nem, én a szentendrei katonai főiskolára jelentkeztem. 

– Azt mondod, Sanyit se érzelmi, se szexuális szálak nem fűzték Dórihoz. Akkor mi motiválhatta ezt a brutális gyilkosságot?

– Bármilyen agresszív is lett az italtól, az ezt nem csinálhatta vele. Szerintem valamilyen anyagot szedett be. 

– A szombat éjszaka a diszkóban történtekről, tehát a gyilkosság előtti órákról mit lehet tudni? Azt mondod, nem voltál ott.

– De a tizenöt éves öcsém, Pisti ott volt. 

Pisti: 

– Kerékpárral mentünk, amit egyik ismerősömnél a diszkó mellett tettünk le. Mondtam a Sanyinak, ha haza akar menni, szóljon, mert nem úgy van, hogy csak bemegy, és elviszi a kerékpárt. A diszkóban két-három sörnél többet nem ihatott, mert nem volt több pénze. Volt még egy százasa, azt bedobta a gépbe. Később nem érezte jól magát, azt mondta, felpuffadt a hasa, kimegy, kerül egyet. Mikor visszajött még beszélgettünk egy fél órát, mondta, hogy látja, itt van a szomszéd Jakuty Dóri is, a barátjának a húga, és sajnálta, hogy a Zsiga bátyám nincs ott. Aztán megint eltűnt. Körülbelül fél kettőkor láttam utoljára. 

– Milyennek láttad akkor?

– Tök normálisnak, nem volt zaklatott, és nem láttam részegnek sem. 

– Táncolt?

– Igen.

– Kivel?

– Csak úgy velünk, fiúkkal.

– Aztán mi történt?

– Fél három fele mentünk be a kerékpárért, akkor indultunk hazafele, de Sanyié már nem volt ott. 

Zsiga:

– Mostanában, mikor a kedvenc filmjeit nézte, fantasztikusan beleélte magát. Van a B?bájos boszorkák sorozat, annál például a film után hosszan úgy viselkedett, mintha ő lenne a Paul, olyan akart lenni. Vagy amikor megnézte a Tróját, napokig azzal szórakozott, hogy ő a főharcos, az Achilleus.

– Milyen zenét hallgatott?

– Anyagost, meg ilyen szerelmes-romantikusat. Van egy latinos hangzású együttes, az Aventura. Ennek van egy Obsession cím? száma. Ezt hónapok óta úgy hallgatta, hogy elölről végig egyfolytában, de mindennap egymás után legalább tízszer. 

– Miről szólt ez a szám?

– Egy mániákus, reménytelen szerelemről, a címe: Megszállottság.

Olvasson tovább: