Kereső toggle

Horgos, 2005. február

Nincs magyarázat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Brutális családirtásról adott hírt a média mind Magyarországon, mind Szerbiában. Február elsején Horgoson, a Szegedi út 21. szám alatti két családi házban, rokoni bejelentés után rábukkantak a 65 éves Szalma József és felesége, az 59 éves Jolán, fiuk, a 40 éves Nándor, 34 éves felesége, Nelli, valamint gyermekeik, a 8 éves Bettina és a 12 éves Dávid holttestére. Stábunk a helyszínen járt. 



A Szalma család félkészen maradt horgosi palotája. Senki nem tudja, hová vezetnek a nyomok Fotó: V. A.

A röszkei határállomástól néhány kilométerre eső kis faluban, a Szegedi út mellett, a három házból álló porta kerítésén csíkos szalag virít: a ház rendőri zárlat alatt áll. A kapubejáróban egy rendőrautó posztol, mellette két fiatal rendőr beszélget. Engedélyre van szükségük ahhoz, hogy fotózzanak – mondja az egyik tört magyarsággal. Az engedély néhány perc múlva megérkezik rádión; szigorúan csak az épületet és az udvart fényképezhetjük, na meg azt a virágcsokrot, amely a kapu kerítésénél frissen van elhelyezve minden reggel. Kegyetlen. Ez az egy szó forog bennem, miközben a képeket készítjük, mert a ház körüli csend szinte tapinthatóan árasztja magából ezt az érzést. 

Valamit megérez az egyik rendőr is, és félhangosan mondja: horror. Majd hozzáteszi, hogy húsz éve nem volt ilyen súlyú bűncselekmény itt a Vajdaságban, de még az országban sem. Miután felírja rendszámunkat, adatainkat, barátságosan búcsút int. A szomszéd ház függönye mögül valaki figyel bennünket, de aztán ahogy lassítunk, ellép az ablaktól. 

Nemigen lehet a főúton gyalogosokkal találkozni, ezért a Szalma család másik házához indulunk a falu főterére. Az épülő ház épphogy túl van a félkész állapoton, de máris impozáns, mintegy hirdetve, építtetőjének nem voltak anyagi problémái. A gyerekeknek építették, Dávidnak és Bettinának. 

Szemben a házzal péküzlet, ahonnan az eladó néz ki ránk. Biztatásnak veszem, benyitok. "Jó napot!" – mondom. Halk válasz érkezik, majd egy rövid mondat: "Borzalmas, ami történt." Lassan melegszünk bele a beszélgetésbe, és az asszony nehezen tudja könnyeit visszatartani. Ismerte a Józsiékat, dolgos, rendes emberek voltak. A menye, Nelli, sokszor fordult meg itt a gyerekekkel. Valamikor vegyesboltjuk volt a faluban az első háború alatt, onnan indult a vállalkozása a családnak. Nelli ott dolgozott a vegyeskereskedésben, ott jött össze a Nándival, és házasodtak meg. Beszélnek ezt-azt az emberek maffiáról meg emberkereskedelemről, de a boltos nem hiszi el. "Nem voltak rászorulva ilyesmire, mert az öreg Jóska megalapozta a család jövőjét a földjeivel és a gyümölcsössel."

Alma meg őszibarack, ez volt Szalmáéknál a fő termék, sok hektáron termelték, és sokan dolgoztak ott a faluból, ha szedni kellett a gyümölcsöt. Tavaly óta valami azonban megváltozott, már nagyon bizalmatlanok voltak mindenkivel – beszélik a horgosiak. Megváltoztak, zárkózottak lettek, és többször voltak Magyarországon, mint a faluban. A gyerekeket is autóval vitték mindenhova, csak néha lehetett látni őket a faluban. 

A temetésen kint volt a falu apraja-nagyja, de magyarázatot senki nem talált erre a szörny? tettre. "Egy biztos: Horgos soha többé nem lesz az a csöndes falu, mint az én gyerekkoromban – mondja az eladó. – Alig hevertük ki a két háborút, az embargót, most újra kegyetlen világ jön miránk. Talán ennek az előjele volt ez a gyilkosság is. Pedig kezdtünk bízni abban, hogy kiegyenesedik itt a világ minálunk, a Vajdaságban. Hogy mi lesz, ezt nem tudjuk" – teszi hozzá. Hallgatunk egy sort, aztán, mivel okosabbat nem tudok tenni, veszek egy buktát, és elköszönök.

Sokféle szóbeszéd járja a faluban, és sok szálon folyik a nyomozás is, mondja egy szomszéd, aki nemrég járt Szalmáéknál. Ha volt is vagyonuk, azt nem mutatták, nem éltek fényűző életet, legalábbis a lakás nem volt hivalkodó. "Azt láttuk ugyan, hogy a Nándi minden évben másik autóval közlekedett, és mind magyar rendszámmal rendelkezett, de errefelé nem szoktuk a vagyon származását firtatni." Határfalu ez, és történnek itt furcsaságok, de ez az eset borzalmas. Vannak a rendőrök közt barátai, de azok se tudják még, hogy mi történt – tárja szét kezét a szomszéd. 

A Szalma család egyik földje közvetlenül a határ mellett terül el. Szóbeszédek járnak arról, hogy tavaly egy csővezetéket találtak ott a vámosok, ami a határon vezetett át, és amelyen szeszt csempésztek. A családfő tavaly folyamodott állampolgárságért Magyarországon, de meglepő módon – indoklás nélkül – nem kapta meg. "Ha viszont olyan nagy befolyással rendelkeztek, akkor miért nem kapták meg, hiszen pénzzel simán el lehet intézni az ilyesmit" – teszik fel a kérdést a faluban. 

Élénken él még mindenkiben az a brutális tett, amikor Magda Marinko a közeli Palicson kivégzett egy fél családot. Akkor is mindenki tudott mindent, de az igazi felbujtó személyére sohasem derült fény. Nem sokkal azután Marinko Szegeden brutálisan kiirtotta a Z. Nagy családot, ott sem derült ki semmi, mert nem akarták, hogy kiderüljön – vélik a helybeliek. 

"A határ közelsége miatt sok olyan alak fordul meg erre, akiről biztosan tudod, hogy nem tisztességes, és sejted, mi a foglalkozása, de mégse firtatod, mert nem ment el az eszed – mondja a fejére mutatva az egyik horgosi polgár. – A nagy titkolózást, ezt a fajta összetartást, ami itt van, az elmúlt háborúk termelték ki." Lehet valamiféle etnikai indíték a háttérben? – kérdezem bátortalanul. "Hülyeség – hangzik a tömör válasz. Ennek a gyilkosságnak magyar – szerb indulatokhoz semmi köze. Ha valaki ezt állítja, nem tudja, mit beszél. Azon a reggelen az én kutyám is eltűnt, pedig éjszaka sokat ugatott. Azt hittük akkor, hogy a hó miatt vonyítottak a kutyák, mert akkor esett az első hó itt minálunk."

A házat is azért őrzik a rendőrök, mert a hó alatt még lehetnek bizonyítékok és lábnyomok: várják a hóolvadást. Napokig nem lepődött meg senki a faluban azon, hogy nincs mozgás a háznál, mert Szalmáék hol itt, hol Szegeden vagy Domaszéken éltek, ahol szintén vannak ingatlanjai a családnak. Még az iskolaigazgató és a gyerekek tanára sem kereste őket, mert máskor is hiányoztak, és sokan voltak betegek ebben az időszakban a gyerekek közül. Végül a feleség, Szalma Nelli apja – aki nem volt valami jóban a családdal a helybeliek szerint –, kezdte keresni őket egy hét után, és fordult a rendőrökhöz segítségért. 

A halottszállítók – elmondásuk szerint – ilyen brutalitással még nem találkoztak soha. Négy családtagot lőfegyverrel végeztek ki, a nagypapát és a mamát késsel gyilkolták meg a tettesek. A rendőri jelentések szerint az idős emberek nem védekeztek, talán azért, mert ismerősök voltak az elkövetők, vagy észre sem vették, hogy mi vár rájuk. A kisfiú, Dávid, miután látta húga kivégzését, kimenekült a fürdőszobába, de a gyilkosok nem kímélték őt sem. 

Helyben az a hír terjed, hogy a családfő magyarországi üzletei miatt kellett meghalnia az egész családnak. A családfőnek három szörpüzemben voltak érdekeltségei a határon innen. A faluban úgy tudják, újabban templomba járt Szalma Nelli a gyerekekkel minden vasárnap. A szülők talán féltek valamitől – vélekednek a helybéliek. A belgrádi lapok mindig újabb és újabb híreket hoznak napvilágra, de már annyi információ forog közkézen, hogy nem lehet biztosan állítani semmit. Az elkövetők mindenesetre képzett gyilkosok voltak, akiből nincs hiány a Balkánon. Az elmúlt háborúk kitermelték ezeket a kiképzett zsoldosokat, akik ma a szervezett bűnözés szolgálatába szegődtek. 

A szélsőségesen nacionalista Arkan kapitány félkatonai szervezeteihez tartozott Magda Marinko is, és itt szolgált Legija parancsnok, a híres-hírhedt vörös sapkások alakulatának kapitánya is. Az egységet a Zoran Djindjics miniszterelnök ellen elkövetett gyilkos merénylet után számolták fel. Feltételezések szerint nekik közük volt a néhai miniszterelnök kivégzéséhez. 

Hiába akart rendet tenni Djindjics, Európához közelíteni az országot, meggyilkolták. A hágai főügyész, Carla del Ponte sem tudott eddig sok eredményt elérni, úgyhogy most elég sötétek az ország kilátásai. "Jön megint az embargó, virágozni fog a feketekereskedelem, és Európa csak álom marad a számunkra – legyint lemondóan beszélgetőtársam, majd keserűen folytatja. – Ahhoz hogy ezt elkerülje az ország, nincs megfelelő erő, nincs egy keménykez? vezető, aki leszámolna a szerb nacionalista mozgalommal, és kiadná a háborús bűnösöket Hágának." Az utóbbi időben annyira összekuszálódott minden, hogy mostanra az emberi élet lett a legolcsóbb. Szomorú, hogy az utóbbi időben bűnözők, kétes érték? és erkölcs? emberek lesznek példaképek a fiatalok előtt. "Nem tudni, mi lesz ezzel az országgal, mert a káosz sokaknak jó üzlet" – hallom immár többedszer.

Szerbia-Montenegró március végéig kapott haladékot a tizennyolc, háborús bűnökkel vádolt egykori szerb tábornok kiadására. Köztük van Ratko Mladics tábornok, egykori boszniai főparancsnok és Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek elnöke, akit a szóbeszédek szerint a szerb hadsereg bújtat. Az elmúlt időszakban több rejtélyes öngyilkosság is történt egy belgrádi laktanyában. A vizsgálatok semmi különöset nem találtak ezekben az esetekben, de a szülők és hozzátartozók szerint a katonáknak azért kellett meghalniuk, mert láttak ott valamit, vagy még inkább valakit. Hága és Brüsszel nem véletlenül kérdőjelezi meg rendre a szerb vezetés jóhiszeműségét.

Esteledik, Horgoson át vezet az út a határ felé, hideg van, és a köd is leszállt. Egy kérdés motoszkál bennem és útitársaimban: vajon mikor száll fel a köd a Szegedi úti tragédiáról, ha egyáltalán felszáll valaha.

Olvasson tovább: