Kereső toggle

Kitől menekül Lee Renlin?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Tisztelt Kőszeg Ferenc, örömet és bátorítást jelent újságírói munkámban az a gratuláló levél, amit anélkül, hogy valaha is találkoztunk volna, a Népszabadság Hétvége mellékletében megjelent Dániel útja cím? írásom miatt küldtél. Köszönöm, és szeretném az ismeretséget kihasználni. Éppen olyan ügyről írok, amelynek egy Mezőtár-kányban élő család végleges szétszakadása lesz a vége, az apa tízezer kilométeres távolságra fog kerülni most négyéves lányától, csak azért, mert itt egyesek még mindig azt hiszik, hogy nem a törvény van az emberért, hanem az ember a törvényért. Ez egy olyan história, amelyben ha Kőszeg Ferenc és munkatársai nem, akkor senki nem tud segíteni. Ebben az esetben már nyugodtabb lélekkel fogom Magyar Elemér egri ügyvéddel együtt 10-12 hónapon belül végignézni azt, hogyan rángatnak el családja mellől valakit Magyarországon, kezüket széttárva: A törvény az törvény." 



Lee Renlin és felesége kislányukkal, Adriennel. Együtt maradnának Fotó: Földházi Péter 

A mezőtárkányi ház Lakatos Józsefné tulajdona. Az egész család engem vár. Nem is tudják pontosan, mit akarok. Ügyvédjük, Magyar Elemér, egri jogvédő. Nem ma kezdte. Praxisa úgy harmincéves. Egy hónapja mondta el, hogy van egy kínai ügyfele, aki miatt a hideg veríték folyik róla, amikor eszébe jut. Érdemi dolgot nem tehet, az időt pedig immáron nem tudja tovább húzni. Lee Renlin kínai állampolgár, aki törvényesen feleségül vette Lakatos Izabellát, és 1999-ben gyermekük is született: Lee Adrienn holló-fekete hajú óvodás. Lee közigazgatási határozatban lett az országból kiutasítva. A családot nem veti fel a pénz, de az igyekvőbb romák közé tartoznak. Magyar Elemér azt kérte a bíróságtól, hogy vizsgálja fe-lül a közigazgatási határozatot, melyben Lee Renlint kiutasítja. De semmi kétség, a kiutasítás hatályban marad. Ha hatályban marad, akkor az ítélet azonnal végrehajtható is lehet. Lee Renlint akár a tárgyalóteremből vihették volna ki a határra december elején. A férfit azért utasították ki Magyarországról, mert 1999-ben lejárt jövedelemszerző vízummal tartózkodott a miskolci piacon. Egy razziában állították elő. 

– Ez elég a kiutasításhoz? 

– Elbírálás kérdése – felelte az ügyvéd. 

– 1999 a nagy rendteremtés éve – gondolkodtam han-gosan –, ahogy minden választások utáni év a személycserék, vagyis az új sepr? éve. Kemény razziák, sajtóhírek arról, hogy eztán minden másképp lesz. Nem ennek futott alá az ügyfeled? 

– Lehet. De ez csak feltételezés. Ettől még elvihetik a tárgyalóteremből. Beteget jelentettem, hogy januárra halasztódjék a tárgyalás. 

– Tény, hogy a rendőrség viselkedése igen hektikus – folytatom –, ebből a szempontból olyan, mint a sajtó. Mindig van náluk politika által diktált divattéma. Az idegenrendészeti kérdések politikai örökzöldek. 

A médiaértékük nagy. Mindig komoly indulatok kavarognak körülötte. Ha belegondolsz abba, hogy száz emberből ötvenkettő Ázsiában él, és százból további körülbelül húsz fejlődő országokban, és hogy száz földi ember gazdasági helyzetét az fejezi ki legjobban, hogy százból ötven éhezik, akkor nem is lehet csodálkozni az indulatokon, és azon sem, hogy az idegenrendészet politikai örökzöld. 



Lee csöndes kriminalizálódása



– Mondd meg nekem, barátom – kérdezte Magyar doktor felindultan –, én ezzel most mit kezdjek? Szép gondolat. Írd meg! De akkor sem tudom, hogy mi lesz Lee Renlinnel. 

– És én honnan tudjam? 

– Segíthetnél. Hiszen ismered a menekültügyet – mondta Magyar Elemér. 

– Arra gondolsz, hogy menedékjogi kérelmet kellene beadnia? A magyar hatóságnál a magyar hatóság elől bujdosva? 

– Talán. 

– Ha másképp nem megy. Igazad lehet. De biztos, hogy el fogják utasítani, hiszen a genfi konvenció szerint Kína biztonságos ország. Ahol az embereket nem üldözik. 

– Nem baj, ha elutasítják. Mi csak időt akarunk nyerni, nehogy elvigyék a tárgyalóból. Ha menedékjogi eljárás alatt áll, ez nem történhet meg. Az eljárás végén elutasítják. A határozat ellen bírósághoz fordulok. Azt is elutasítják. Akkor megint. Nem szokásom az időhúzás, de Lee Renlin esetében megteszem. Ha láttál már gyámoltalan palit, aki a légynek nem tudna ártani…, ilyen ez a gyerek. Szemüveges, alacsony, mosolygós.

– Hány éves? 

– Harminc.

– Miből él? 

– Üzletelget. Ahhoz ért. 

– A menekültügyi hivatal a menedékjogi kérelmet valóban kénytelen elfogadni, de meglátod, alapügyben magunkra fogjuk haragítani az idegenrendészeket. Eddig sem méltányolták azt, hogy törvényes házasságban él, gyermeket nevel, ezután sem fog ez érdekelni senkit. Azt fogják mondani, hogy félrevezeti a hatóságot. Figyelni kell arra, hogy bár formailag valóban menedékjogi kérelemről van szó, tartalmában nem szabad olyasmit állítania, ami nem igaz. Lee Renlin nem bűnöző, tehát nincs rászorulva arra, hogy hazudjon. Követett el bűncselekményt? 

– Igen. 

– Mit csinált? – kérdem ijedten.

– Amikor Borsodban meghozták a kiutasító határozatot, ő annak ellenére sem hagyta el a családját és az országot. Ez már bűncselekmény. Ez Lee Renlin kriminalizálódása.



Az együttlét a tét 



– Ha tehát hazamenne Kínába, és büntetése lejárta után vízumot kérne Magyarországra, lehet, hogy meg sem kapná, mert priusza van Magyarországon.

– Lehet, hogy sosem látná a családját.

– Miért nem mondod el a bíróságon, hogy nagyobb társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy egy Heves megyei cigánygyerek etetve legyen, apa mellett nőjön fel, mint ahhoz, hogy egy senkinek sem ártó külföldivel kevesebb legyen az országban? 

– Tudod, az utóbbi harminc évben nem nagyon fordult elő velem, hogy arra vonatkozó tanácsot kérjek, hogy mit mondjak a bíróságon. Te se leszel kivétel. 

– Akkor is igazam van, nem? – kérdezem. 

– Igazad van. A törvényeket a társadalom érdekében hozzák. A társadalom fontos alkotója a család. Egy fejlett jogállam tehát mindenképpen megtalálja a módját annak, hogy polgárai érdekét nézve cselekedjen. Segítesz vagy nem?



2003 és 2017 között terjedő gyerekkor 



Elviszem Lee-t előbb Debrecenbe, aztán Pestre. A sógora vezeti a Skoda Fabiát. Kínai jelekkel írja a kérvényt, amelyben egyedül arra a menekültügyi szempontból értékelhetetlen momentumra hivatkozik, hogy szereti a családját. A napokban beidézték meghallgatásra a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Menekültügyi Hivatalába. Mint kísérő, jelen voltam az első percekben, ahol az emberséges légkört teremtő tanácsos jelenlétében megkértem Lee-t, hogy egyedül arra hivatkozzon, hogy kérelme az egyedüli módja annak, hogy helyzetében az időt húzza, és megkímélje családját a drasztikus szétszakadástól. A meghallgatás másnapján tárgyalták a kiutasítást tartalmazó közigazgatási határozat felülvizsgálatát Egerben. 

Dr. Magyar Elemér elmondta, hogy Lee Renlin házassága cím? Népszabadságban megjelent korábbi cikkem nem kerülte el az alperes figyelmét. Név szerint emlegetett a tárgyaláson, ahol garantálta, hogy nem lesz eredményes igyekezetünk és a menedékjogi eljárás. Magyarul, magunkra haragítottuk őket. De mi nagyon jól tudjuk, hogy a menedékjogi eljárás nem lehet eredményes. Formalitás, mellyel időt akartunk nyerni. De még nem tudjuk pontosan, hogy mire használjuk az elnyert időt. Egyedül azt nem értem, hogy ha ennyire fontos Lee kiutasítása, akkor miért hagyták törvényesen megházasodni. Mikor letettük a telefont, arra gondoltam, hogy talán akkor követtem el a hibát, amikor nyilvánosságra hoztam Lee Renlin ügyét, hiszen innentől úgy tekinthetnek rá az idegenrendészek, mint presztízsügyre, melyben jól megmutathatják, milyen keményen rakják ki a sajtót is hiába hívó kínait az országból, még akkor is, ha négyéves gyereke és törvényes házassága van. 

Tisztelt Kőszeg Ferenc, abban kérem segítségedet, hogy jogvédői tapasztalataiddal és kapcsolataiddal reális esélyt teremts arra, hogy Lee Adrienn magyar állampolgár, mezőtárkányi kiskorúnak – aki Lee Renlin és Lee Renlinné törvényes házasságából született utód –, megvalósuljon az a joga, hogy 2003–2017 közötti hátralévő gyerekkorát a róla anyagilag és szellemileg is gondoskodni kívánó vér szerinti apja, Lee Renlin mellett töltse Magyarország területén, még akkor is, ha apja 1999-ben a miskolci piacon főbenjáró szabálysértést követett el. 


Kőszeg Ferenc újságíró 1939-ben született, az ELTE latin–magyar szakán végez 1962-ben. 1957-ben vizsgálati fogságba helyezik, később a Szépirodalmi Könyvkiadó és az Európa Kiadó fordítója és kritikus. A demokratikus ellenzékkel 1979-ben kerül kapcsolatba. 1982–85 között könyvesbolti eladó. Később német nyelvet tanít. A szamizdat Beszélő munkatársa, 1990–94 között főszerkesztője. A Szeta, a Független Jogvédő Szolgálat és a Szabad Kezdeményezések Hálózatának munkatársa.

Olvasson tovább: