Varga Zsolt. Tizenegy hónapon át tartották fogva ok nélkül Fotók: a szerző
Varga Zsolt már fél éve ült börtönben, amikor egy újságcikkből megtudta, hogy a rendőrség elfogta annak a rablásnak a tetteseit, amelylyel őt vádolták. Annak ellenére, hogy a valódi elkövetők megtalálása egyértelműen bizonyította Varga ártatlanságát, a férfinek még további öt hónapot kellett a cellában töltenie.
A tettesek aranykelyheket, feszületet, szentségmutatót raboltak el a kápolnai katolikus templomból. A rendőrség a büntetlen előélet? Varga Zsoltot és társait gyanúsította meg a cselekménnyel. "Azzal nyitottak, hogy biztosan mi voltunk, mert valaki látta, és hogy valljuk be, mert úgyis ránk bizonyítják." A nyomaték kedvéért
a gyanúsítottakat többször megverték. Hiába tanúsították Varga felesége és szomszédai, hogy
a rablás időpontjában a férfi otthon tartózkodott, "még a tévéműsort is elmondtam", ez sem használt. "Meg voltam már akkor verve, nagyon csúnyán. Tenyérnyi felület nem maradt, ahol ne lettem volna véraláfutásos, nem láttam, úgy bedagadt a szemem." Nyolc rendőr verte gumibottal, ruhafogassal a székhez bilincselt Vargát és sógorát, akik a végén már egymáson nevettek. Kínjukban.
Négy nap múlva – egy tanúvallomásra hivatkozva – előzetes letartóztatásba helyezték őket. "Amikor már bent voltam, egyik hajnalban a feleségemet is behozták kihallgatásra. De úgy, hogy a három hónapos kislányunkat meg otthagyták egyedül a házban, hiába szólt a rendőröknek az asszony."
Varga tíz és fél hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Az első fél évet egyedül, egy kétméterszer egyhúszas zárkában. Se csomagot, se levelet nem kaphatott; "azt is csak utólag tudtam meg, hogy a kislányom elkezdett járni". A verések miatt feljelentést tett a katonai ügyészségen, az illetékesek azonban csak négy hónap elteltével kezdtek vizsgálódni, addigra viszont elmúltak az ütlegelések nyomai. Legalábbis a fizikaiak. "Kegyetlen volt, közeledett a karácsony, a szilveszter, én meg család nélkül, bent, ártatlanul. A kislányom tartotta bennem a lelket."
Hat hónap elteltével felcsillant a szabadulás reménye: Varga Zsolt
a cellájába juttatott megyei lapban olvasta, hogy a rendőrök elfogták a kápolnai templom kirablóit. Azonnal szólt az ügyét vizsgáló tisztnek, a válasz azonban lehangoló volt: további négy és fél hónap fogda. Hogy miért, arról Vargának csak sejtései vannak: "Gondolom azért, hogy a rendőrök valahogy kimossák magukat ebből az ügyből. Mert ott volt a hamis tanú, akit ők készítettek fel, aki miatt meg lehetett hosszabbítani a letartóztatásomat."
Varga tíz és fél hónap után szabadult. Az elsőfokú tárgyalásra két év múlva került sor. Az ügy előadója a már említett "tanúval" szabályosan bemagoltatta a vallomását, így az illető a bíróságon is elmondta, kik, mikor, hol és hogyan hatoltak be a templomba, milyen táskákban vitték magukkal a zsákmányt, sőt, szakszer? leírással szolgált az elrabolt kegytárgyak méretéről, díszítéséről, funkciójáról. "Olyan pontosan tudott mindent, mintha régiségkereskedő lett volna." Ráadásul mindezt távolról, a falusi éjszaka vaksötétjében látta a tanú, a tisztelt bíróság azonban nem habozott ítéletet hozni Vargáék ellen: első fokon két év nyolc hónap fegyházat szabott ki – fejenként.
A férfi új ügyvédje fellebbezést nyújtott be. A másodfokú bíróság ejtette a vádat. A bíró állítólag csapkodta mérgében az asztalt az elsőfokú ítélet nyilvánvaló igazságtalanságát látva. Ennél több következménnyel azonban nem járt az ügy sem az elsőfokú bíróság, sem a rendőrség számára. A Vargát tíz és fél hónapig ártatlanul fogdában tartó tiszt ma is eredeti munkahelyén dolgozik, csak magasabb beosztásban. "Nemrégiben összetalálkoztunk a városban – meséli Varga. – Azt mondta, »várj csak, Zsolti, egyszer úgyis elkaplak«."
***
Ónodi Zoltán:
Ónodi Zoltán. Lelkileg összetörték
2002. 10. 11. (VI/41)
