Kereső toggle

Az igazságszolgáltatás áldozatai

Ártatlanul

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ebben az évben 336 kártalanítási pert indítottak az állam ellen olyan személyek, akik ártatlanul kerültek előzetes letartóztatásba, vagy jogerős ítéletet követően megkezdték büntetésük letöltését, majd kiderült: nem ők voltak az elkövetők. A sértettek összesen 56,7 millió forintot várnak az államtól. Az ártatlanul bebörtönzöttek tényleges száma a peres ügyek többszöröse is lehet, ugyanis sokan vannak, akik nem indítanak kártalanítási pert. 



Varga Zsolt. Tizenegy hónapon át tartották fogva ok nélkül Fotók: a szerző

Varga Zsolt már fél éve ült börtönben, amikor egy újságcikkből megtudta, hogy a rendőrség elfogta annak a rablásnak a tetteseit, amelylyel őt vádolták. Annak ellenére, hogy a valódi elkövetők megtalálása egyértelműen bizonyította Varga ártatlanságát, a férfinek még további öt hónapot kellett a cellában töltenie. 

A tettesek aranykelyheket, feszületet, szentségmutatót raboltak el a kápolnai katolikus templomból. A rendőrség a büntetlen előélet? Varga Zsoltot és társait gyanúsította meg a cselekménnyel. "Azzal nyitottak, hogy biztosan mi voltunk, mert valaki látta, és hogy valljuk be, mert úgyis ránk bizonyítják." A nyomaték kedvéért 

a gyanúsítottakat többször megverték. Hiába tanúsították Varga felesége és szomszédai, hogy 

a rablás időpontjában a férfi otthon tartózkodott, "még a tévéműsort is elmondtam", ez sem használt. "Meg voltam már akkor verve, nagyon csúnyán. Tenyérnyi felület nem maradt, ahol ne lettem volna véraláfutásos, nem láttam, úgy bedagadt a szemem." Nyolc rendőr verte gumibottal, ruhafogassal a székhez bilincselt Vargát és sógorát, akik a végén már egymáson nevettek. Kínjukban. 

Négy nap múlva – egy tanúvallomásra hivatkozva – előzetes letartóztatásba helyezték őket. "Amikor már bent voltam, egyik hajnalban a feleségemet is behozták kihallgatásra. De úgy, hogy a három hónapos kislányunkat meg otthagyták egyedül a házban, hiába szólt a rendőröknek az asszony."

Varga tíz és fél hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Az első fél évet egyedül, egy kétméterszer egyhúszas zárkában. Se csomagot, se levelet nem kaphatott; "azt is csak utólag tudtam meg, hogy a kislányom elkezdett járni". A verések miatt feljelentést tett a katonai ügyészségen, az illetékesek azonban csak négy hónap elteltével kezdtek vizsgálódni, addigra viszont elmúltak az ütlegelések nyomai. Legalábbis a fizikaiak. "Kegyetlen volt, közeledett a karácsony, a szilveszter, én meg család nélkül, bent, ártatlanul. A kislányom tartotta bennem a lelket." 

Hat hónap elteltével felcsillant a szabadulás reménye: Varga Zsolt 

a cellájába juttatott megyei lapban olvasta, hogy a rendőrök elfogták a kápolnai templom kirablóit. Azonnal szólt az ügyét vizsgáló tisztnek, a válasz azonban lehangoló volt: további négy és fél hónap fogda. Hogy miért, arról Vargának csak sejtései vannak: "Gondolom azért, hogy a rendőrök valahogy kimossák magukat ebből az ügyből. Mert ott volt a hamis tanú, akit ők készítettek fel, aki miatt meg lehetett hosszabbítani a letartóztatásomat." 

Varga tíz és fél hónap után szabadult. Az elsőfokú tárgyalásra két év múlva került sor. Az ügy előadója a már említett "tanúval" szabályosan bemagoltatta a vallomását, így az illető a bíróságon is elmondta, kik, mikor, hol és hogyan hatoltak be a templomba, milyen táskákban vitték magukkal a zsákmányt, sőt, szakszer? leírással szolgált az elrabolt kegytárgyak méretéről, díszítéséről, funkciójáról. "Olyan pontosan tudott mindent, mintha régiségkereskedő lett volna." Ráadásul mindezt távolról, a falusi éjszaka vaksötétjében látta a tanú, a tisztelt bíróság azonban nem habozott ítéletet hozni Vargáék ellen: első fokon két év nyolc hónap fegyházat szabott ki – fejenként. 

A férfi új ügyvédje fellebbezést nyújtott be. A másodfokú bíróság ejtette a vádat. A bíró állítólag csapkodta mérgében az asztalt az elsőfokú ítélet nyilvánvaló igazságtalanságát látva. Ennél több következménnyel azonban nem járt az ügy sem az elsőfokú bíróság, sem a rendőrség számára. A Vargát tíz és fél hónapig ártatlanul fogdában tartó tiszt ma is eredeti munkahelyén dolgozik, csak magasabb beosztásban. "Nemrégiben összetalálkoztunk a városban – meséli Varga. – Azt mondta, »várj csak, Zsolti, egyszer úgyis elkaplak«."



***

Ónodi Zoltán: 



Ónodi Zoltán. Lelkileg összetörték 

– Idén január 19-én történt, este. Többen felmentünk egy ismerősünk lakására. Egy ideig nem volt semmi probléma, de aztán L. Ervin és B. Csaba összeszólalkozott a házigazdával. Elkezdtek vele kiabálni, hogy adjon nekik pénzt. Ervin megütötte a sértettet, hiába mondtam neki, hogy ne bántsa. El akarták venni a pénzét, de nem sikerült, mert nem volt nála pénz. Ez után eljöttünk, én hazamentem. Valaki szólt a rendőröknek, mert még aznap kijöttek és beszállítottak. Kihallgattak, elmondtam, hogy ott voltam, de nem csináltam semmit, hanem még védtem is a Gyulát. Ezt a többiek is megerősítették, és a sértett is azt mondta, hogy engem engedjenek el, én nem ártottam neki. Ennek ellenére harminc napra előzetes letartóztatásba helyeztek, aztán ezt meghosszabbították, így három hónap lett belőle. Ebből két hónapot ültem egyedül. Az őrökkel néha beszélgettem, de amúgy senkivel, az udvarra is egyedül, naponta fél órára engedtek ki. Havonta egyszer látogathattak. 

Piszkos volt minden, nincs ott tiszta vécé, mosdó. Fűtés nem volt, majd megfagytam, hiába vettem fel minden ruhámat. Vécére csak úgy engedtek ki, ha csengettem, de egy idő után kikapcsolták a csengőt. Akkor dörömböltem, de többször addig húzták az időt, hogy már nem bírtam visszatartani. Nagyon rosszul viseltem, mert még soha nem voltam bezárva. Lelkileg összetörtem, azóta is félelmeim vannak. Végül három hónap után már el kellett, hogy engedjenek, mert nem volt bizonyíték ellenem, mert a sértett jegyzőkönyvbe mondta, hogy nem bántottam. Nem tudom, hogy lesz-e folytatása az ügynek, nekem nem mondtak semmit, eddig nem is küldtek semmilyen papírt.

Ónodi Zoltán letartóztatása idején tizenhét éves volt. 



***



Cs. Csaba négy hónapot töltött börtönben – ártatlanul. Történetét azonban már nem tudja elmondani, mert másfél évvel a vád ejtését követően meghalt. Családtagjai szerint halála egyértelműen összefügg letartóztatásával, meghurcolásával és börtönbeli bántalmazásával. 

Cs. Csabáné: – Rontottak befelé a rendőrök, nyomozók. Négy kocsival jöttek. Mondtam nekik, hát várjanak már, mit keresnek itt. Nagyon csúnyán válaszoltak, "a k…anyád, fogd be a pofád, te rabló, loptatok". Ami csak volt a szekrényemben, mindent széthánytak, Csabát megfogták, megbilincselték, bevitték.

– Hány éves volt Csaba?

– Harmincnégy. Büntetve soha nem volt. Mondta nekik, hogy ártatlan, azt sem tudja, miért viszik, várjanak, ne vigyék be, neki gyerekei vannak. 

– Letartóztatási parancsot vagy házkutatási engedélyt nem mutattak? 

– Semmit. Másnap ott voltak újra, kérdezték, milyen cigarettát szívok, mondtam nekik, hogy Szimfóniát. Honnan vettem? Mondom, a sörözőből. "Hát ez nem igaz, hazudsz, ezt a férjed lopta." 

– Mi történt eközben Csabával? 

– Megverték, piszkosul megverték. Előttem is megverte B. Belerúgott olyat, hogy szegénykém csúszott végig a folyosón, és akkor sírva mondta, hogy valamit csináljak, menjek a katonai ügyészségre. Elmentem, ott azt mondták, ha nem volna bűnös a férjem, nem tartóztatták volna le.

– Mivel vádolták?

– Hogy kiraboltak egy dohányraktárat.

– Mekkora értékben?

– Milliókról volt szó. 

– Hogy került gyanúba a férje?

– Felbéreltek egy hamis tanút, aki ismerte a férjemet. K. Aladárnak azt mondták a rendőrök, hogy vallja azt, hogy Cs. Csaba és társai követték el a rablást, és cserébe Aladárt szabadlábra engedték, és kapott húszezer forintot. 

– A férje meddig volt bent?

– Négy hónapig.

– Előzetes letartóztatásban?

– Igen, és ezalatt kerestem meg Magyar Elemért. Ő védte Csabát, és harcolt a jogaiért, mert a végén már Tökölre akarták vinni, a bolondok közé. Annyira ki volt idegileg. A fogdában föl is akarta akasztani magát, úgy vette le a társa, akivel össze volt zárva. 

– Végül hogyan engedték el? 

– Cs. százados azt mondta neki: "Csaba, ha elvállalod, szabadlábra helyezlek." Mikor legközelebb mentem, mondta Csabi, "figyelj ide, Gizikém, elvállaltam. El kellett, hogy vállaljam, mert megígérték, hogy egy napot sem fogok kapni." Kérdem, miért kellett neked olyat elvállalni, amit nem követtél el. "Azért, hogy köztetek legyek, úgyse sok van hátra." És nekiálltunk sírni, mert tényleg hetven kilóval ment be, és negyvenöt kilóval jött ki. Annyira lefogyott az idegi állapota végett.

– Négy hónap alatt huszonöt kilót?

– Igen. De hiába engedték ki, onnantól se éjjele, se nappala nem volt. Velünk egyáltalán nem is tudott foglalkozni. Ha szépen szóltunk hozzá, már az is zajdított, a gyerekeket is küldte kifele maga mellül, hogy ne is zavarják. Teljesen bezárkózott, és ez évekig tartott, míg folyt a tárgyalás, míg ki nem derült az, hogy ő egy napot se fog kapni. 

– Mi történt a tárgyaláson?

– Ejtették a vádat.

– Hogy derült ki az ártatlansága? 

– Nemcsak ő volt ártatlan, hanem mind, akiket vele együtt perbe fogtak. Talán azon múlt minden, hogy az éjjeliőr nem tett hamis vallomást. Azt mondta, ha megölnek, akkor se tudom azt mondani, hogy ők voltak, mert nem láttam ezt a három férfit. Volt annyi becsület az éjjeliőrben, hogy nem mondta rájuk, amit nem látott. És K. Aladár az ügyészségen beismerte, hogy nem mondott igazat, és hogy igenis lefizették.

– Az igazi tettesek előkerültek? 

– Igen, később hallottuk, hogy önrablás történt.

– Mennyi kártérítést kaptak a férje ártatlan bebörtönzése miatt?

– Hetvenezer forintot.

– Négy hónapra?

– Négy hónapra.

– Az benzinre se elég, nemhogy egy tönkrement életért. 

– Tönkre is ment, és meg is halt. A tárgyalás után másfél évvel. Már ott benn beteg lett, fájlalta a hátát. Azt mondta, hogy B. úgy lerúgta, hogy az a csont itt eltört vagy megrepedt.

– A szabadulás után már fel sem erősödött?

– Nem. Csak mindig fogyott, fogyott, nem evett, állandóan beteg volt, a hasa fájt, a háta fájt, mindene fájt.

– A börtön előtt egészséges volt?

– Igen, nyitott, jókedvű, dolgos ember volt, hogy mondjam, egy rossz szót a gyerekeinek vagy nekem nem szólt volna. Mosott, takarított, a világon mindent megcsinált. 

A gyerekeket elvitte iskolába, hazahozta őket, nekem nagyon sokat segített, mert egyik kicsi a másikat érte. Sz. doktor, az üzemi orvosunk is tudja bizonyítani, hogy Csabának nem volt soha semmi baja. Ennyit tudok mondani.

Olvasson tovább: