Pusztaötös. Ez tényleg ötös Fotó: Reuters
Gátor hatvanadmagával a domonyvölgyi Lázár Lovaspark "alkalmazottja" – így kell mondani, ugyanis a lovakat alkalmazzák és nem használják, ezt mindenki jól jegyezze meg. (A valamikori drámaíró Csurka óta tudjuk: a ló is ember.) A festoi környezetben, és professzionális körülmények között dolgozó lovak fonökei: Lázár Vilmos, illetve Lázár Zoltán fogathajtó világbajnokok, a magyar lovassport legismertebb alakjai. A testvérpár két éve fogott bele a lovaspark létrehozásába, amely mára a Gödölloi Királyi Kastély mellett – lovasbemutatóival, gasztronómiai programjaival – a térség egyik legjelentosebb turistalátványossága.
A parkban Szegedi Gábor telepvezeto fogad bennünket. Gábor nemzetközi híru lovas, egykori fogathajtó-világbajnok, korábban a Kiskunhalasi Határor Lovasiskola lovasaként szolgált, századosi rangban. Mindig elmaradhatatlan szereploje volt például a halasi lovas napoknak. Ha megengedi a kedves olvasó: jómagam két maradandó emlékkel bírok ezekrol az ezreket megmozgató versenyekrol. Az egyik, hogy az eldobált sörösüvegek összegyujtésével tettünk szert némi zsebpénzre, a másik pedig a "szegedigábor". O dolgozta ki, és sokáig csak o hajtotta a világon egyedülálló "pusztatízest": a hajtó a két hátsó lovon állva maga elott kétszer négy lovat hajt ügetésben és vágtában is úgy, hogy a lovakkal csak a hajtószáron keresztül van kapcsolatban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy maga az ötlet nem új keletu, hanem a pusztaötös (a fenti mutatvány öt lóval) továbbfejlesztett változata. Hogy kik voltak azok, akik hajdanán így lovagoltak a pusztában? Nos, ilyen ember nem volt. Az alapötlet egy Koch nevu német festotol származik, aki muvészi szabadságával élve egy magyar postást festett meg, amint a pusztaötös hátán száguld, hogy a küldeményeket kikézbesítse
Késobb Lénárt Béla nagy híru magyar lovas ültette át a gyakorlatba Koch látomását. Szegedi Gábor ezt fejlesztette tovább, mint mondja – egy születésnapi ünnepség nyomán a rokonsághoz tartozó gyerekek játékból pusztaötös helyett, pusztatízest próbáltak összeállítani. Gábornak megtetszett az ötlet, és néhány hónap multán már tíz lóval vágtatott, ha nem is a pusztában, de a bemutatókon. Kérésemre elmondja, soha nem érte még komolyabb baleset a mutatvány során.
"A legveszélyesebb helyzet akkor alakult ki, amikor egy bemutatón leestem a lovakról, azok pedig métereken keresztül húztak maguk után. Az akkor tízéves kisfiam látva, hogy mi történik velem, befutott a pályára, hogy a lovak elé ugorva megállítsa oket. A katonák éppen az utolsó pillanatban kapták el" – meséli.
A határorség azonban takarékossági okokra hivatkozva néhány éve felszámolta a lovasságot, és a halasi határorlovaspálya is bezárta kapuit, mint ahogy a lovas napok is megszuntek. Gábornak munka után kellett néznie, nem- csak a pénz miatt, hanem – mint a vele való beszélgetésbol számomra kiderült – egyszeruen azért, hogy lovak közelében legyen. Pont jókor jött a Lázár testvérek felkérése.
Lázár Vilmos Fotó: Vörös Sz.
2002. 09. 27. (VI/39)
