Kereső toggle

Józsefvárosi különleges fodrászok

Ízlések és szalonok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ízlése szerint találhat magának megfelelő fodrászt arab, kínai, magyar vagy akár afrikai, ha Józsefvárosban jár. Raszta frizurával Izsákot, francia hajzathoz Emadot keresse, kefe frizuráért pedig leginkább a kínaihoz forduljon – csak ha meg tudja értetni magát.

Budapest, Dankó utcai Afro férfi-női szalon. Izsák, a tulajdonos Nigériában született, majd Angliában tanult közgazdaságtant azért, hogy végül Budapest Józsefvárosában telepedjen le. Ez épp a rendszerváltás idején történt. Ekkor nyitotta meg a fodrászatot, ahol a fehér bőr? vendég sem ritka, így nem okozok meglepetést. Sőt, a magyar asszonyok Izsák fekete alkalmazottját, Krisztit dicsérik lelkesen. "Azért jöttem Magyarországra, mert békés helyet kerestem, és úgy éreztem, ez az. Először ugyan nem volt könnyű, a nyelvtudás hiánya miatt elég kirekesztettnek éreztem magam" – mondja Izsák. Babi – egy másik kuncsaft – szerint Izsákkal ma már nagyobb élvezet beszélgetni, mint a magyarokkal. "Valahogy nagyobb az empátiájuk, jobban belelátnak az ember szívébe" – magyarázza. Izsák egyébként családos, két gyermek édesapja és hívőnek vallja magát: a Jehova tanúihoz jár. Itt tartózkodását azonban pragmatikus szempontok vezérlik. "Az angliai jövedelmekhez képest itt kevesebbet keresnek az emberek, azonban a költségek és az árak is jóval alacsonyabbak." Kriszti közben a munkájára koncentrál: egy fekete bőr? hölgy haját kenegeti valami érdekes krémmel, és egy afrikai nyelven beszélgetnek. Nem ér rá, hogy nyilatkozzon.

Utamat folytatva a Baross utcába igyekszem. Az antik bútorbolt mellett Abo Ali fodrászata – itt dolgozik Emad és magyar felesége, Márta (férje azonban Mirjámnak hívja), aki nemrég még a sarki bolt eladójaként volt ismeretes a környéken. Arab tudása akkor bizonyult a leghasznosabbnak, amikor Emad Irakból két éve megérkezett. "Szerelem első látásra" – mondja a feleség, aki a tolmácsolásban segít, a románc részleteit azonban megtartja magának. Mindketten az iszlám elkötelezett hívei.

Emadnak nem sikerült megváltoztatnia az iraki rendszert, az Öböl-háború után kétszer került börtönbe, testvére pedig már húsz éve raboskodik Huszein fogságában. Magyarországra pedig azért esett a választása, mert a kereskedelmi kapcsolatok és az itt tanult iraki diákok által hazánknak jó hírét hallotta.

Vendégkörük magyarokból, arabokból, külföldi diákokból áll. A hazai szokásokhoz alkalmazkodva pénteken is nyitva tartanak. Irakban egyébként nincsen férfi-női fodrászat, a vallási szigorból fakadóan a nemek el vannak szeparálva egymástól. Nálunk azonban Emad férfi és női hajzatot egyaránt kezel. A vallásról és a dzsihádról érdeklődve ezt a tájékoztatást kapom: "Van lelki dzsihád is, például amikor valakivel jót cselekszünk, ez annak számít. Szent háborút fizikai szinten pedig csak a Korán utasításai szerint lehet folytatni." A kulturális különbségekről annyit sikerül megtudnom, hogy az arabok szerintük sokkal közvetlenebbek, családcentrikusabbak és összetartóbbak, mint az európaiak. 

"Üljön fel az autóbuszra, és ahol a legtöbben leszállnak, az a Tigris piac. Ott biztosan talál kínai fodrászt" – igazítanak útba a helybéliek. A "Cho Bön Chon Hö" kapufelirat mutatja, hogy jó helyen járok. Rögtön két biztonsági ember fog közre, amikor meglátják kezemben a kamerát. Látom a jelzést, hogy kerítésen belül sem fegyvert, sem kutyát, sem videót, sem fényképezőgépet nem használhatok, de itt az utcán? Ismertetem velük a jogaimat, majd szabad akaratból tájékoztatom őket motívumaimról. Figyelő tekintetek tüzében betévedek a kínai fodrászatba – de az is lehet, hogy vietnami, nekem már mindegy. Senki sem köszön, senki sem tud magyarul, főnök nincs, nem is lesz, talán soha nem is volt. Kuncsaft érkezik, a fodrásztól négy telefonkártyát vásárol. Könnyedén megértik egymást. Az utca szemközti oldalán újabb (cát-tóc, nam-nü stb. feliratú) fodrász helyiségben próbálkozom, itt is csodálkozó tekintetek fogadnak némán. Főnök itt sincs, nem is lesz, talán soha nem is volt. Ha pedig akarnék valamit – közli egy barátságtalan férfiú – az én dolgom, hogy szerezzek magamnak tolmácsot. Úgy döntöttem, nem szerzek. Nekem nincs szükségem telefonkártyára…

Olvasson tovább: