hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A fél sziget
Látogatóban a ciprusi békefenntartóknál

2000. 09. 09.
A bank képviselője autóján begördül a város szögesdrótokkal elkerített negyedébe, török katonák és ENSZ békefenntartók kíséretében. Megállnak az omladozó szállodák gyűrűjében álló bank épülete előtt. A képviselő kulcsával kinyitja az ajtót, és egy hatalmas termen át egy kis helyiségbe igyekszik, nyomában megrezegnek a poros asztalokon álló írógépekbe fűzött papírok, amelyeken egy közelgő találkozó vagy a legutóbbi átutalás dátuma áll: 1974.



Ciprusi török háborús veteránok egy nicosiai felvonuláson. A hódítók útján járnak
    Fotó: Reuters

A belső helyiségben a képviselő kinyitja a széfet, leltároz, míg a katonák a néptelen
utcán autóiknak támaszkodva nézik a hotelek párkányain burjánzó f?csomókat, az
egykori éttermekből ki-beszálló madarakat.

Értékpapír, készpénz, aranyrudak, megvan. Mehetünk, mondja a képviselő, miután
mindent gondosan visszazárt. Az autók lassan kigurulnak a negyedből, mögöttük port
kavar a szél. Aznap már semmi sem mozdul.

A jelenet minden hónapban megismétlődik a Varoshában, huszonhat éve. Észak-Ciprus,
2000.



Az ütközőzóna



A hajó tízórás út végén érkezik Famagusta kikötőjébe. Nem messze több száz éves
várfal húzódik, mögötte az egykori Szent Miklós székesegyház áll a hozzátoldott,
magasba törő minarettel.

A hajóról lezúduló embertömeg rohamléptekkel közelíti meg a fehér barakkban álló
útlevélvizsgáló fülkéket. A babakocsikkal, hatalmas csomagokkal, fáradt nénikékkel
tarkított sor két rácsos folyosóba rendeződik. A szervezett káoszban egy kisfiút
apja kevés sikerrel próbál lebeszélni a sírásról, míg a két sor zsilipelve halad
át egy újabb rácsos ajtón az egyetlen működő útlevélvizsgáló felé. Egy öregúr
kiabál, hogy a másik sor gyorsabb, és felesége már a kapun túl van, engedjék őt
is, de az őr nem mozdul. Leragasztott bőröndökkel, dobozokkal, hatalmas nylonzsákokkal
birkózva egy nagycsalád igyekszik a bódé felé. Itteniek, Törökországban voltak
nagybevásárláson, mint a sorban állók szinte valamennyien, csak ketten vagyunk külföldiek.
Két óra múltán átesem az ellenőrzésen, de még a kijáratnál biztonságból ellenőrzik,
hogy ellenőriztek-e.

Az óváros a velencei városfalon belül terül el. A kis utcák butikokkal, kávézókkal
tele, szállóval annál kevésbé, hiszen az évi 40 ezer turistához nem kell olyan
komoly kapacitás, mint a déli rész hárommillió látogatójához.

– Az ENSZ-bázis? Innen alig két kilométer – igazít útba egy osztrák békefenntartó
egy benzinkútnál, ahol a szervezet teherautójába tankol. Az árnyék nélküli, forró
és forgalmas úton – noha Cipruson a balkéz-szabály érvényes – az autók volánjai
egyenlő arányban oszlanak meg jobb és bal oldal között.

A bázis bejáratához közeli kávézóban várom meg az információs hivatal nicosiai jóváhagyását
a katonák nyilatkozataihoz. Több hívás, néhány kávé fogy a kétórás várakozás
alatt, ám a végén a pultoslány nagyvonalúan int, a vendége voltam.

Az őrbódéban osztrák katona üldögél. Körülötte listák, bejegyzések kisebb
halmaza és egy Ausztrália útikönyv hever.

– Hamarosan letelik az egy évem. Néhány hónapra elutaznék Ausztráliába, aztán
talán megint elmegyek békefenntartónak – mondja, miközben egy érkező autó előtt
felemeli a mechanikus sorompót.

A kapun belül Andreas Scherer fogad, az operatív-információs tiszt.

– Ha egy szóval kéne válaszolnom, azt mondanám a ciprusi ENSZ-misszió sikeres. Itt
a szektorban, amelynek ez a bázis a központja 237 osztrák, 111 magyar és 29 szlovén
katona teljesít szolgálatot. Nem állítom, hogy nélkülünk itt háború lenne, de
bizonyos vagyok abban, hogy a konfliktus több áldozattal járna a jelenlétünk nélkül.
Sokkal nagyobb konfliktus lett volna az itteni 1996-os eseményekből, amikor török
katonák halálra vertek egy határt átlépő görög tüntetőt, majd pár napra rá lelőttek
egy másikat, aki a török zászlót akarta letépni a határon. Nos igen, nem lehetünk
ott mindenhol, és nem vethetünk be minden eszközt, hogy minden akciót időben leállítsunk.
A katonáinknak általában csak önvédelmi fegyverük van, senkit sem kényszeríthetünk,
hogy ne tegye ezt vagy azt. Alakíthatunk élőláncot, de nem garantált a siker egy feldühödött,
több ezres tömeggel szemben. Ám az ENSZ-miszszió ereje a gyengeségében rejlik. Mi erőszak
nélkül gyakorlunk nyomást, pártatlanok vagyunk, nem válunk a konfliktus részeivé,
így mind a két fél könnyebben elfogadja a jelenlétünket. Higgye el, ez sokkal
nehezebb, mint erőszakos katonai akciókat végrehajtani. Itt a katonának türelmesnek,
diplomatikusnak kell lennie, hogy helytálljon. Itt nem hősökre van szükség.
Empatikusnak kell lennünk, és a problémák rendezésekor mindkét fél szempontjait számításba
kell vennünk. Pylában, ami egy török–görög település az ütközőzónán – tehát
az ENSZ tulajdonképpeni "felségterületén" – belül, speciális szabályok élnek.
Mindkét fél rendőrei csak civil ruhában léphetnek be, meghatározott számú török
és görög zászló lenghet a faluban, továbbá nem szólhat sem a müezzin, sem a
harang. Volt, hogy egy görög, ciprusi felségjelzés? iskolabusz érkezett a faluba,
mire panaszt emeltek a törökök, hogy így eggyel több görög zászló van a
megengedettnél. Az ember néha szinte dühös gyerekek között érzi magát, mégis
mindent komolyan kell vennünk, sosem tudhatjuk, melyik, számunkra jelentéktelennek tűnő
konfliktusból indul erőszakhullám.

Hogy tíz év múlva szükség lesz-e itt békefenntartókra, nem tudom. Ausztria 35 éve
teljesít szolgálatot, fokozatosan növekvő létszámban. Itt egy tábla a falon, amin
parancsnokok névsora áll. Az elsőnek húsz évvel később itt volt parancsnok a fia
is. Az ifjabb nemrégiben azt nyilatkozta, hogy reméli, az ő fiára nem lesz itt szükség.
Nos, biztosan nem, Ausztria ugyanis 2001 szeptemberében valószínűleg más országnak
adja át a helyét.

A függetlenség elnyeréséig a török–görög konfliktus a felszín alatt volt,
hiszen volt egy közös cél, a függetlenség és a britek kivonulásának elérése.
III. Makariosz elnökké válásával azonban a törökök az "enózis", Görögország
és Ciprus egyesítésének híveit látták erősödni, noha a török népesség számára
18 százalékos arányuk mellett a parlamenti mandátumok 30 százalékát biztosították.
A török csapatok már 1964-ben be akartak vonulni, ettől azonban nemzetközi nyomásra
akkor elálltak. Makariosz nem tudott egyensúlyt teremteni sem az enózis hívei és a
ciprusi nacionalisták, sem a török és görög népesség között. Így 1974-ben Törökország
mégis bevetette csapatait, és elfoglalta az akkor még teljesen vegyes lakosságú
sziget északi harmadát, majd 1983-ban kikiáltották a csak Törökország által
elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaságot. Addigra a 200 ezres török lakosság
negyede Kanadába, Nagy-Britanniába emigrált, akik helyére anyaországi telepesek érkeztek,
így ma a török lakosság körében a ciprusi születésűek kisebbségben vannak. Sok
gazdag török család küldte ide tanulni gyermekeit a gyakorlatilag felvételimentes
fizetős egyetemekre, így jelenleg az északiak közül minden tizedik egyetemista. Ma az
ütközőzóna lényegében etnikai határ, északon mindössze 427 idős görög él,
akik pénzt és élelmet kapnak délről, ENSZ-segítséggel.



Magyarok a bázison



"Bikommunális konföderáció": az érthetetlennek tűnő fogalom a ciprusi megoldás
lehetséges kulcsát rejti. A teljesen egységes irányítású Ciprus török részről
elfogadhatatlan, míg az északi kvázi-ország elismerésébe a görög fél soha nem
menne bele. Még annak árán sem, hogy ennek fejében a törökök visszaadnák Famagusta
huszonhat éve elzárt negyedét, Varoshát szállodáival, bankjaival, pazar partszakaszával.
A görögök az egykor leglátogatottabb turistaközpontot ma már pótolták, és az ország
jól megél nem utolsósorban idegenforgalmi bevételeiből, így valószínű, hogy az enózis
ciprusi hívei ma már kisebbségben vannak.

Az idő inkább a törököket sürgeti. Az északi rész nem életképes Törökország támogatása
nélkül, amelyet azonban nyomaszt az évi 81 százalékos infláció, ráadásul az
anyaországnak igen sokba kerül a 35 ezer török katona ciprusi állomásoztatása. Az
el nem ismert észak-ciprusi elnök, Denktas és a ciprusi elnök, Kleiridis egykori
londoni osztálytársak, együtt voltak tagjai Makariosz kormányának is. Legutóbbi találkozójuk
után úgy nyilatkoztak, a helyzet rosszabb, mint 1974 óta bármikor. Amíg így van,
maradnak az aknamezők, maradnak az ENSZ-katonák.

1993-ban jött az első magyar szakasz, amely 1997-ben egészült ki 111 főre – mondja
Juricsky Endre ügyeletes tiszt. – Az 1. magyar század az innen pár kilométerre eső
területet felügyeli görög oldalról, Athicnauban. Itt a központban fogadjuk a jelentéseket
a zónában történtekről. Ma például egy görög farmer engedély nélkül bement, és
gödröt ásott. Az ENSZ által felügyelt ütközőzónának van földművelési és vadászati
sávja, ahová engedély szükséges. Itt húzódik a brit terület – mutatja Juricsky
Endre egy hatalmas, végletekig részletes térképen –, a sziget három százaléka
ugyanis brit fennhatóság alatt áll. Az út mellett van néhány ház, amit a törökök
a múlt hónapban foglaltak el, felfedezve, hogy az nem tartozik brit fennhatóság alá.
Arra érthető okokból mindig nagyon ügyeltek, nehogy véletlenül brit területet
vegyenek birtokba. Az ügyet jelenleg a Biztonsági Tanács tárgyalja. Görög pletykák
szerint a török– görög viszony kiélezése a briteknek is érdeke volt, e nélkül
ugyanis valószínű, hogy már évtizedekkel ezelőtt ki kellett volna vonulniuk.

Így viszont itt maradtak, és itt vannak az ENSZ magyar békefenntartói is.

– Még negyven napunk van az egyéves szolgálatból – mondja Pálinkás Csilla
szakaszvezető Megyeri Judit és Bajzák Mónika törzsőrmesternek, miközben a bázison
sétálunk. – Sokan maradnának közülünk, de a szerződés meghosszabbítására
sajnos nincsen mód. A pályázat előfeltétele alapfokú angoltudás és 45 év maximális
korhatár volt. Ezt követően részt vettünk egy hathetes szolnoki kiképzésen, de az
igazi gyakorlatozás már itt volt a helyszínen.

– Az első két hónap görcs volt – mondja Csilla. – Nem tudtuk, kik közé jövünk,
pontosan milyen feladattal. A törzsmunkaidő 7.30-tól 13.30-ig tart, de általában utána
is akad feladat. Reggel ezen a téren tartunk gyülekezőt, a részletes eligazítás német
nyelvű, nekünk rövid angol, de van úgy, hogy ez elmarad. Délután civilben szabadon járunk
a városban. Itt egyébként sokkal szívesebben fogadnak ENSZ-katonákként is, mint görög
oldalon, pláne, ha megtudják, magyarok vagyunk.

Elhaladunk egy tábla mellett, melynek tanúsága szerint kis fantáziával a
Mariahilferstrassén járunk.

– Nem messze vannak az irodák, ahol dolgozunk, én a hadműveletnél vagyok – mondja
Mónika –, ott fogadjuk a jelentéseket, amiket részint továbbítunk utasításra várva,
részint magunk intézkedünk, például a közelgő görög tüntetés felügyeletét
illetően. A görögök rendszeresen tüntetnek, a törökök soha. Most épp az 1996-os
események évfordulója jön.

Megérkezünk a lakóépületekhez, Mónika szobájába lépek, ami cseppet sem emlékeztet
egy katonai bázis szállására. A falon papírcsillagok, plüss krokodil a tükör előtt,
a szekrényen egy rajz lóg, amin két mackó összebújva nézi a csillagos égre felkúszó
félholdat, talán kissé részrehajlóan.

– Külön szobánk van, és kettőnkre jut WC, tusoló. Hát igen, ez komfortosabb, mint
a fiúknál, ahol a szobák egy-két személyesek ugyan, de a barakkjuknak közös tusolója,
WC-je van.

– A tábor 1200 méter kerület? – mondja Judit – tudom, mert reggelente körbefutjuk,
persze nyáron nem, olyankor iszonyú a hőség.

Beesteledik. A táboron túl kigyúlnak a bárok szolid fényei. Az emberek házaik előtt
hűsölnek, teázgatnak. Egy kávézóból kollektív tévénézők gólöröme szűrődik
ki. Örülnek, bár tudják, a meccsnek még nincs vége.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!