Kereső toggle

Az élet szép

Évszázados magyar mozi

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Figyelmeztetés! Ez a film nem esik szerzői jogvédelem alá. Mindenféle jogkövetkezmény
nélkül bemutatható bárokban, börtönökben, buszokon, villamosokon és olajfúrótelepeken.
E filmvázlat "a közlés minimuma", helyenként szeszélyes módon megy részletekbe,
aztán ötlet híján elnagyol pillanatokat. A történet igaz. Azután hallottuk, miután
megnéztük. Az élet szép cím? filmet a szigetszentmiklósi moziban. A szereplők nevét
nem változtattuk meg, a helyszínek eredetiek. A vetítőben ülve három vásznat láthatnak.
Szerény szerzői remény szerint olyan érzésük lesz, mint amikor a tévéképernyőn látható
tévéképernyőn belül látható még egy tévéképernyő. Mindhárom mást mutat, de
egyazon család generációi szerepelnek benne.



Egy család mozija. Pereg a film – változik a történelem   

1912.



A miniszterelnök Khuen-Héderváry Károly. 1903-ban már volt egyszer miniszterelnök,
így aztán társadalomismerete alapján bátran jelentheti ki: "Magyarországon az a jó,
hogy a társadalmi szférák nincsenek átpolitizálva."

A miniszterelnök interjút ad.

– Milyennek találja az ország állapotát, tisztelt miniszterelnök úr?

– Természetesen minden a legnagyobb rendben van. Magyarország még sohasem állt
ennyire kedvező nemzetközi megítélés alatt. A tömegek életminősége megállíthatatlanul
növekszik. Úgy gondolom, hogy ezt a nevet: Khuen-Héderváry, az ország sohasem fogja
elfelejteni, már csak azért sem, mert azt mondom maguknak: "Háború akkor van, ha
mindenki arról beszél. Ezért, tisztelt szerkesztő úr – na, hogyishívják, Geller
– ne beszéljünk a háborúról.

– Milyen háborúról? – kérdezte a szerkesztő. – Nincs is háború.

– Most kértem Önt, hogy ne beszéljünk a háborúról – válaszolt a
miniszterelnök.

– És az ellenzék?

– Azok csak huhognak. Ez a dolguk. Tehetnek mást?

– Köszönöm a beszélgetést.

– Igazán nincs mit.

A miniszterelnök és kísérete távozik, és a hosszú folyosó végén balra tart.

Geller ír, áttűnés. Futballmeccs atmoszféra 1912-ből. A következő képen a fiatal
Nádasdy – szerepében Rudolf Péter – mellel veszi le a balszélen a jobbszélről
mesterien és puhán átívelt labdát, a Szigetszentmiklósi Testnevelők Körének rárohanó
hátvédeit pedig leheletfinom testcsellel téveszti meg.

Lefordul róluk, és az ötösig robog, ahol nem rúg azonnal kapura, hanem halálos
nyugalommal adja vissza a labdát annak a csatárnak, akitől kapta. Ő rúgja be a gólt.


Kerekes Katalin éppen tizenöt éves. A szerelem foglalkoztatja, Jane Austen Értelem és
érzelem cím? regényét olvassa. Nem Mariann, hanem Eleonóra szerepébe éli bele magát.
Tetszik neki az a józanság, tetszik az a méltóság. Ez az, amit elveszít egy
pillanatra, amikor a korlát mögött fájdalmasan felhördülő szentmiklósiak közül
egyedül ő tapsol a gólnak. Vissza is néznek rá komoly férfiak, aztán mellette álló


apjára, Kerekes Lajosra bámulnak magyarázatért. Kerekes Lajos – szerepében Harvey
Keitel – fejét kicsit oldalra billentve néz vissza a tanfelügyelő mellett álló
jegyzőre – szerepükben Gera Zoltán és Rajhona Ádám –, kezeit kicsit széttárva
jelzi, hogy nem érti, miről van szó: Hiszen kislány még, nem értheti.

Ezután Kerekes Lajos a földre néz, onnan lassan oldalra, és keresi a lánya tekintetét.
A lány fegyelmezetten áll.

– Ügyes fiú, nem? – kérdi Kerekes a felesége felé fordulva.

– Az.

Katalin arca rezzenéstelen.

A következő helyszín Kerekes dolgozószobája. Egy díványon hanyatt fekve figyeli a
saját kezűleg épített, rendkívül bonyolult golyós szerkezetet működés közben.
Kerekes feltaláló és mezőgazdaságigéppark-tulajdonos. Harminc éves koráig több
mint harminc találmányát jegyzik be. Komolyan vett tréfából dolgozik az örökmozgón.
A családja a cséplőgépek bérbeadásából él. Kerekes Lajos régi tervét váltja
valóra, amikor egy cséplőgépének a motorját és nagyon erős fényt produkáló,
hegesztéshez használt szénrudacskákat felhasználva mozigépet épít, home videót,
ha úgy tetszik. Az első előadások egy szigetszentmiklósi fogadóban láthatók. Az
első sorban ott ül a falu két fő kétkedője, a tanfelügyelő és a jegyző.

Burleszk. Arcukról visszatükröződik a vászonról érkező fény. Eleinte nem
nevetnek, hivatásos Savanyú Jóskák.

– Kerekes úr, ez a cséplőgépmotor néha felgyorsul, néha meg lelassul –
panaszkodik az újdonsült mozigé-pész – szerepében Szilágyi István.

– Nem baj – mondja Kerekes –, majd meglátja Pista, még jót is tehet a cséplőgép
a cselekménynek.

A vászon mellett balra Kerekes Katalin zongorázik a film alá. A cséplőgép lelassul.
Katalin is lassabban játszik. A két főszereplő tyúkólba való berepülése sokkal
tovább tart és sokkal részletesebb élmény a nézőknek, míg a később történő
tortadobálás hihetetlenül felgyorsul, ahogy a zongoradarab is. Az emberek a könnyeiket
törölgetik, annyira nevetnek.

/Tisztelt Gyártás – kinek csuklójára csatolt világórája szíjának belső felére
egy idő és pénz összefüggését firtató idegen nyelv? mondást írtak fel gyárilag
–, ebben a jelenetben százféle ember százféle nevetését kellene megmutatnom. A kétfogú
okosat, a négyfogú butát, az egészséges fiatalt, a kárörvendő beleélőst, a döbbent
hitetlenkedőt, a szaggatott kritikusit, a nagy szemekkel felnőttekre nevető gyermekét,
és persze, a sajátunkat./

A jelenet utolsó snittjén Rajhona Ádám és Gera Zoltán az első sorban ülve csöndben
vigyorognak. Éppen úgy – ha ettől a művészi függetlenség nem szenved kárt –,
mint Robert de Niro a Volt egyszer egy Amerika végén. A nézőtéren ott ül Nádasdy
– szerepében Rudolf Péter –, és természetesen nem a filmre figyel. Nagyon fontos,
hogy a kamera vele összefüggésben nem mutatja meg Kerekes Katalint – szerepében
Nagy-Kálózy Eszter.



1919.



Filmhíradó. 1919 januárjában a Tízek Tanácsa, vagyis az USA, Nagy-Britannia,
Franciaország és Olaszország kormányfői és külügyminiszterei, valamint Japán –
utóbbi a külüggyel képviseltetve magát – békekonferencia címen találkozott Párizsban.
Felállították az úgynevezett Népszövetséget. A Népszövetség célja Európa
politikai térképének átrajzolása.

Kerekes idealista, de nem naiv. A tanfelügyelővel és a plébánossal járnak össze
politizálni. A plébános szerepében Cseh Tamás. A plébános azt mondja, hogy
Kerekesnek, vagyis annak, aki örökmozgót épít, tudnia kell: döntsön bárhogy a Népszövetség,
ez a béke maga lesz a második háború húsz éven belül, és szerencsés az, aki
mondjuk 1860 előtt született, és nem éri meg. A tanfelügyelő helyesel, kiszámolja
1939-et, és tudni véli a főkapitányságon dolgozó ismerősétől, hogy Pesten mozgolódnak
a Moszkvát megjárt kommunisták. Kerekes azt mondja, nem balos, de a vesztett háborút
és a nyomort a nép megvigasztalásával lehet feledtetni. Idéz valamit Adytól –
fiatalon miatta vette a Népszavát, szinte titokban, mert Ady háborúellenes verseit az
apolitikus Nyugat nem közölte. Kiderül, hogy Adyt decemberben szanatóriumba vitték. Tüdőgyulladás
a vérbajra. Kerekes szerint vége. Ady – szerepében Jordán Tamás – a párizsi békekonferencia
kilencedik napjának reggelén pihen meg örökre. Adynak a filmben nincs szövege.

A plébános és Kerekes beszélgetése közben működik az örökmozgó. A szoba falán
Kerekes apjának képe függ, a képen Őze Lajos arca. 1919 áprilisa. Kerekes az aratásidő
előtt szétosztja vagyonát a szegények között, cséplőgépeit üzleti tervezés nélkül
kisebb, gépesítetlen gazdaságoknak adja. Kerekes Lajos kommunista hírébe keveredik,
ha meghallja, tajtékozva tiltakozik. Azt mondja, semmi köze a márciusban felbukkant Kun
Bélához, de a jövő szerinte is a tömeg fölemelésében van. Azt mondja, hogy míg
Kun Béla ezt csak mondja, addig ő komolyan is gondolja, de ettől még hál\' istennek
senki sem kommunista, hogy együtt érez a szegényekkel. Az idealista Kerekes a mozijában
áprilistól például nem szed belépti díjat. Az emberek értetlenül állnak, aztán pénz
helyett apró és fontos javakat ajándékoznak a mozis Kerekesnek. Dolgozószobája
negyedében tojás. Kun Béláékat elzavarják, Kerekest a rendőrök beviszik, nem bántják,
csak tegezik, és azt kérdezik tőle, hogy miféle bolsevik blama, hogy ingyen mozizik
Szentmiklóson. Kerekes újra pénzt kér a moziért.

Később vonattal Szigetszentmiklósra tart Pestről. Idegen munkások, akiket sem addig,
sem azután nem láttak arra, belékötnek. Azt kérdik tőle, hogy van az, hogy amióta
eltiporták a kommünt, Kerekes úr nem osztogatja az ingyenjegyet. A munkások szakszerűen
megverik, aztán kidobják a vonatból. Éjjel ér haza, gyalog. Másnap levelet ír Dél-Amerikában
élő rokonainak. Később pakol, búcsúzik, Hamburgban hajóra száll. Leveleiből
tudjuk meg, hogy odakinn állást talál, lassanként kiviszi magával Katalin testvéreit.
Katalin viszont, a legkisebb Kerekes, aki azóta már befejezte az Értelem és érzelem
olvasását, és Brendon ezredest, a hűséges öreg kutyát találja a legnemesebb
embernek a történetben, Nádasdyval akar maradni, akibe a Szigetszentmiklós–Dunapataj
rangadón történt elegáns gólpassz óta szerelmes.

Az apa is ott volt a meccsen. Mindent megért. Ám se szó, se beszéd, elküld nekik egy
hajójegyet, hogy kipróbálja a szándék komolyságát.

Nádasdyt időközben kitagadják otthonról, és jelentős dunapataji birtokából, mert
neki szánt birtokos apósa az első, ismerkedősnek szánt munkareggelen egy kisebb
szalonnát ad át neki kenyér nélkül, és azt mondja: "Ez az ebéded, de úgy oszd
be, hogy ebből az eketaligát is meg köll kenni." "Kened ám, az öreganyád kínját"
– ez volt Nádasdy Rudolf válasza. A hajójegyet Kerekes Katalin egy budapesti ügynökségen
visszaváltja, a pénzt elteszi. Az öreg Kerekes ekkor már biztos benne, hogy a lány
szerelme nagy. Következő lépésében az öreg kettő hajójegyet küld, mert ekkor már
az otthon maradás szándékának erősségére kíváncsi. A lány a jegyeket visszaváltja.
Ebből vesznek mozigépet Nádasdyék, és Kerekes Lajos hátrahagyott működési engedélye
alapján mozizni kezdenek egy fogadóban.

A világszép asszonnyá lett Kerekes Katalin – Nagy-Kálózy Eszter – pedig amolyan jótékony
lélek, megszervezi a Vöröskeresztet, bálokat rendez, színjátszókat tanít, és zenét
oktat. Kerekes Lajosnak odakinn jól megy. Vevők a találmányaira, megtervezi például
a Kerekes-féle óriás kávédarálót, azonkívül mindenféle darálót konstruál.
Verkli. Így nevezi darálóit.



1937.



Egész évben Darányi Kálmán a miniszterelnök. Furcsa dolgok történnek, az öreg plébános
még két évet ad arra, hogy Németország és az oroszok között kitörjön a háború.
Nádasdy szerint az oroszok késésben vannak, csak akkor fognak bekapcsolódni, ha már
elég időt nyertek, és/vagy ha megtámadják őket a németek. A plébános mindezt a
Berlin–Róma tengely "tavalyi", 1936-os létrejöttére alapozza, és azt mondja:
vagy az oroszok jönnek, vagy a németek, vagy mindketten. Azt nem lehet tudni csak, hogy
a következő osztozkodás során hová kerülünk. Nádasdy hisz a papnak, de mindenféle
sötét kilátás dacára mozit épít Szigetszentmiklóson. Hitelt vesznek fel, szerencsésen
hozzájuk vándorolt ingatlanokat tesznek pénzzé az újért, és Nádasdy, akusztikai
szakcikkek tanulmányozása után, a boltíves nézőtéri mennyezet mellett dönt. Önerő:
a visszaváltott hajójegyek ára. Premier: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, részlet. A
moziban hatalmas tolongás, az ajtókat nem tudják becsukni. A gépész: Szilágyi István.


Jön a háború.

Annak utolsó éveiben a falu és a mozi többször gazdát cserél. A mozit rendeltetésszerűen
használják a csapatok: egyik héten orosz, másikon német propagandafilmek mennek –
katyusa lövi az eget, aztán Messerschmittek zúgnak lefele. A mozi hátsó felében
orosz frontsebész amputál, a másik hónapban pedig németek állítják fel parancsnokságukat,
a nézőteret ispotálynak használva játszatják a maguk filmjeit. A gépész azt próbálja
megértetni az orosz frontsebésszel, hogy ő akár itt is maradhatna.

Mégse német vágjon német lábat. A németek saját mozigépészt hoznak, és a gépeket
minden este kiglancolva hagyják hátra. Az oroszokról nem mondható el ugyanez, nekik
viszont humoruk van.

Amikor az előtérben megkérdezik Nádasdytól, hogy mi történt a hüvelykujjával, ezt
válaszolja: "Akkor vágta le egy repesz, amikor ellenetek harcoltam." "Azonnal főbe
lőni!" – mondja a parancsnok, szerepében Andorai Péter, de csak viccel. Aztán
elismétli nagyon komolyan, de Nádasdy zavarodott arca láttán újra hangosan felröhög.
Mikor elmennek, Eperjes folyosón sietve mondja magába: viccelt a bácsi.



1951.



Ötvenes évek. Hatalmon a moszkvai, börtönben a hazai kommunista vonal. Nádasdy kézhez
vesz egy határozatot, miszerint ő kulák. "Halló, itt Moszkva. Ki vagyunk fosztva!"
A mozit elveszik. A hátsó mozilakást meghagyják nekik, de csak bérlők lehetnek. Nádasdynak,
aki ifjúkorában elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát és festőművésszé lett,
finoman megmondják: nem taníthat rajzot, nem dolgozhat tovább a moziban, egyedül segédmunkásnak
mehet. Az lesz. Valahogy bejut egy hegesztőtanfolyamra. Egy alkalommal pár keresetlen szót
szól a munkásosztályról, semmit sem tud tenni. Katalint viszont – ezt a dolgozók által
is önzetlenként megismert, népszerű személyt – kinevezteti a szigetszentmiklósi Béke
mozi igazgatójának.

Jönnek a hetvenes-nyolcvanas évek. Hidegháború, atom, vegyenek elő tollat és az Ország-Világ
e heti számát – hangos képrejtvény, ezenkívül Nevem: Senki, Nyolcadik utas a
benzinkutas, Bud Spencer, Terence Hill, bunyó. Nádasdy szerint a Flashdance-ben a munkásnő
nem is hegeszt jól. Nádasdy László halála előtt azt kéri grafikusművész fiától
– szerepében Bán János –, hogy igényelje vissza a mozit, a család tulajdonát.



2000.



A szigetszentmiklósi filmszínházban Az élet szép cím? filmet vetítik. Nádasdy
András – szerepében Bán János – újságírót kísér föl a gépházba vezető lépcsőn.
Odafenn meleg és tisztaság. Kerekes Katalint, Nádasdy András édesanyját alig egy hónapja
búcsúztatták el. Maradt utána egy fekete kutya, Szuszi. Kifekszik a mozi elé, a forró
aszfaltra, várja a gazdáját, aki az utolsó időkben nem jól látott már, így Szuszi
átment vakvezetőbe. Az előtérben festmény Kerekes Katalinról, előtte virág és mécses.
A nézőtéri bejáratnál Nádasdy László szobra. A szobor felett egy fiatal táncos, Nádasdy
Lajos fényképe.

Az újságíró hülyéket kérdez. Nádasdy mutat neki egy katalógust saját kollázsairól.
A képen egy köztéri fal, a falon egymásra ragasztott politikai plakátok, azon jelöltek
képmásai. Cafatokban lógnak az egymásra ragasztott plakátok. A kép címe: "Kampánycsend".
A gépházból Az élet szép egyik jelenetét lehet látni. Lessing, a német származású
orvos Itáliában azt kérdi az általa a világ legszellemesebb pincérének tartott
Roberto Begninitől, hogy mi az: "Egészen addig köztünk van, míg a nevét ki nem
mondom." Ezzel Berlinbe megy, ahová vezényelték. Később a pincér is kikerül Itáliából
Germániába, és egy meglehetősen borzalmas helyen összeakad az ott szolgálatot teljesítő
Lessing doktorral. "Kitaláltam – folytatja ott, ahol abbahagyta. – Egészen addig köztünk
van, míg ki nem mondom a nevét". Csend.

Olvasson tovább: