Kereső toggle

Egy szál deszka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Háromszéki Péternek háza van Tiszanánán. Még nem
láttam, csak a kulcsát. A kulcstartó egy muanyag mentoöv. Ha
horgászáskor a kulcs a folyóba esne, nem nyelné el a sötét
víz. Péter ellentmondásos viszonyban áll a házzal.
Környékét, szukebben nézve a Dinnyéshátat, hol
Disznóhátnak, hol Sárországnak, hol Szúnyogországnak
mondja. Dicsérni nyíltan sohasem szokta. Csak a szemén látni
néha odahaza, a Dunántúlon, hogy most már ideje lenne
elindulni. Nem érdekli, ha mínusz hat fok van éjjel, nem baj,
ha egy egész hétig szakad az eso, semmi sem baj. Háza egyetlen
szoba és egy terasz. Amikor legutóbb visszajött Nánáról,
becsöngetett és ezt mondta: "Ha valamit uram, akkor ezt
meg kell írni." Nem azt, ami a hírekben is szerepel,
vagyis: szám szerint mennyi ház bicsaklott össze, nem azt,
hogy mennyi hektárt borított el az iszapos víz, a sárral
telített oldat, hanem azt a nem mérheto, számokkal nem
kifejezheto "belso borítottságot" kéne látni és
láttatni, amit ez a katasztrófa egyetlen embernek, egyetlen
családnak, egyetlen falunak jelent.

 

Segítsünk Kalenicsenkónak



Hogy miért éppen neki? Miért ne.

Vaskos asztaloknál ülünk, a kikötohöz közel. Álcaháló
fedi a fejünk felett álló építményt, a kikötoben pedig
Laci, a fegyverneki hajós és slambucfozo - közjogilag
slambucman - hattonnás hajója ring egy másik figyelemre
méltó darab társaságában: a kabin egy kombi Wartburg de Luxe
karosszériája. Ott ül velünk Kalenicsenkó László, ez a
magát bevándorlónak mondó örök idegen a tosgyökeres
tiszanánai, Bakos János társaságában. Kíméletlenül
szekírozzák egymást. Kalenicsenkó bírja rosszabbul. Elmegy,
aztán ezzel a levéllel tér vissza:



"Tárgy: Az 1999. július 9-kétol okozott
felhoszakadás és jégverés okozta kár leírása, a további
esozések utáni folyamatos állag romlása, Tiszanána,
Széchenyi út 65.

Az egyik szobában 40-50 cm-es darabon beszakadt a mennyezet. A
falakon 1 cm-es repedések vannak. A szobák áznak. A
fürdoszobában a mennyezet több helyen leválik, a falon
átlátni (fofal) a szomszéd felé a repedésen. A kisszobában
a beázástól nagy területen, 5 cm-re elválik a fal. A
kamrában a gerenda 20-30 cm-re megsüllyedt, a fofal ketté van
repedve. A padlástér bármikor beszakadhat. A tavalyi viharkár
után felhelyezett palatetot a jégverés 15-20 helyen eltörte.
Ezért beázik az egész rész, ami a fofal bármikori
kidolését eredményezheti.

Biztosítást a házra nem kötnek - nem kezelheto üzleti
kockázat -, az épület 100 éves. A faluban bevándorlóként
kezelnek, mert az vagyok. Családtag nincs. Az önkormányzat nem
támogat, elutasító nyilatkozatokat ad.

Kárunk 150-200 ezer forint.

Készült: a tiszanánai önkormányzat kérésére.

1 pld. Önkormányzat

1 pld. Belügyminisztérium

1 pld. Népjóléti Minisztérium

1 pld. Miniszterelnöki Hivatal

1 pld. saját



Tisztelettel: Kalenicsenkó Lászlóné Tiszanána"




Mit mond a kárszakértő? Fotók:
Néma Pál

A Laskó gátja



Átányban szalonállapotú Skoda parkol egy összedolt ház
elott. A kontraszt oly eros, hogy nem lehet mellette elmenni. A
ház gazdái a kapuban állnak. A kár felméréséhez
hozzákezdo biztosítási szakember - szakmája építész - öt
megyéért felel, de hivatalosan mégsem beszélhet. Ahhoz a
központ engedélye kell. Már volt odabenn, hiszen aktatáskája
az eloszoba lépcsojén áll. A gazdák tájékozottak.
Hallották Orbánt a rádióban, azután alig egy hét múlva azt
is, hogy a biztosítók az államkötvényeket lejegyzik, ezzel
segítve az államot azonnali bevételhez. Az, hogy hozzájuk,
abba az átányi utcába megérkezett a szakérto, azt is
jelenti, hogy a biztosítók kölcsönadják szakértelmüket
biztosítatlan ingatlanok esetében is a helyi államnak, ahová
a Kalenicsenkóékéhoz hasonló kárbejelentések érkeznek.
Magyarul, segítenek az általuk nyújtott összeg
elosztásában. Tarnamérán is errol beszéltek. A sörkerti
asztalt körbeülo férfiak még mindig annak az éjszakának a
félelmeit beszélték ki, amit a határban és házaik
környékén töltöttek. Állítólag Füzesabony felol
érkezett az áradat, ott kellett átvágni a soha nem látott
folyammá duzzadt Laskó patak gátját. Hitetlenségem
járatlanságomból fakad. Nagyon nehéz elképzelni, hogy az a
kis patak akkora kárt tehet, nehéz elhinni, hogy e víznek
olyan tömege és lendülete lehet, ami néhány órás éjszakai
hömpölygés után sem fárad el, hanem rombolva érkezik
udvarokra, aztán a küszöb fölé emelkedve a gyerekek ágyai
alatt nyugszik csak meg. Ok, a félelmüket kibeszélok már
sokkal többet tudnak az életrol, hiszen ezt a saját szemükkel
látták.




Átány. "Nem tudjuk, mi lesz"

Egy pontatlan kérdés



Az átányi ház kibukott fofalának romjain tacskóféle
pitlikel a ház belseje felé. A szakérto engedély esetén sem
szakértoként nyilatkozna. Beszélgetésünk tehát óvatos
magánbeszélgetés. A kapuban a gazdáktól kérdem,
bemehetek-e, nekik nincs ellenvetésük. A szakérto elmondja: a
víz kibuktatta a fofalat, a gerendát egyetlen oszlop tartja,
annak viszont elég lenne egy erosebb fuvallat és követné a
fofalat. Ha viszont követi, megroggyan a teto is. A ház tehát
totálkáros. A család az átányi kultúrházba költözött,
másokkal együtt, további intézkedésig.

- Lehet tudni, hogy ok most ebben a pillanatban mennyit
kapnak?
- fordulok a szakértohöz.

- Az adatok titkosak - feleli.

- A biztosítottak megmondhatják, ha megkapták?

- Igen.

- Mennyire számíthatnak?

- Nem válaszolhatok.

- Mennyire számítanak? - fordulok a gazdák felé.

- Nem tudjuk - mondják.

- Mit csinálnak a pénzzel?

- Azt sem tudjuk. Nem tudjuk, mi lesz.

- Mondja, kapnak ok ezért annyi kártérítést, hogy itteni
értéken mérve másik házat vehessenek maguknak?


Látom a szakérto arcán, hogy valami nagyon ostobát
kérdeztem, bár most már tudom, valóban ez az egyetlen igazi
kérdés. Csak nem tole kellett volna várni a választ.

- Ez a kérdés pontatlan és megválaszolhatatlan - mondja a
szakérto.

- Akkor hogyan kéne feltenni, és mi a válasz rá?

- A kérdés az, hogy ez a család megkapja-e azt az összeget,
ami a kár öszszegének megfelel.

- És a válasz?

- Igen.

A házból kifelé megint eszembe jutott a fényesre idézett
amerikai:" Istenem, ha minden ilyen flottul menne!"



A vörös bajszos fia



Tarnamérán helyénvalónak találják, hogy a biztosítók
fizetnek. Helyénvalónak tartják azt is, hogy az államot az
érintett ágazat segíti ki, de tudni vélik: ez nem adomány,
hanem várhatóan kevés hasznot hozó befektetés számukra.
Momentán még senkit sem érdekel, hogy az is kap
kártérítést, akinek nem volt biztosítása. Az majd késobb,
a kifizetések után lesz évekig meg-megújuló vita tárgya.
Sokak szerint ebbe a vitába nem szabad belemenni, megmérgezheti
a falu levegojét. Legjobb lesz, ha mindenki hallgat arról, hogy
mennyit kapott, az asszonyokat például le kell állítani. A
politizálás tovább folytatódik. Azt feszegetik, vajon a
biztosítók - melyek tevékenységét a miniszterelnök is a
legnagyobb hasznot felmutató ágazatnak nevezte - maguktól
segítettek volna-e.

Egyikük szerint ez odaszólás nélkül nem ment volna, másikuk
tudni véli: a biztosítók a miniszterelnöki (köz)beszólás
nélkül is készültek valamire, mert tisztában vannak
megítélésükkel. A legjobb pillanat számukra - és ezt a
vörös bajszos marketinget tanult fia is megerosíti -, hogy
némiképp megmutassák: idonként vetnek is ott, ahová aratni
járnak. Magyarul gazdálkodásuk része, hogy a természeti
csapások idején ne tegyenek úgy, mintha az atomfizika lenne a
foprofiljuk.

A vörös bajszos fia a legújabb adatokkal ellenpontoz: Trunkó
Barnabás fotitkár összesen 7 milliárdnyi kárt megállapító
negyvenezer jegyzokönyvrol beszélt, ami szerinte nem kevés. A
vörös bajszos fia ezután megint elkápráztatja a
hallgatóságot:

"Ha vízrol van szó - ár- vagy belvíz, az most mindegy -,
tudnotok kell, hogy a Tisza vízgyujtoterületébol
negyvenhétezer kilométer jut Magyarországra. A vízgyujto
negyede hegyvidéki, ahonnan a legnagyobb vizek jönnek,
egyharmada pedig dombvidék, ami szintén jelentékeny." A
fiú megemlíti a hajdani országos vízgazdálkodási
kerettervet is, és alapdolgokat tisztáz a hallgatósággal: a
Tisza felveszi a Bükk délnyugati részének lefolyó vizeit
összegyujto Egert, Szolnoknál pedig a Tarna, a Galga és a
Tápió vizeit összegyujto Zagyvát. Ezek után szerinte nincs
mit csodálkozni, ha ilyen helyzet áll elo, akárcsak egyetlen
hétig tartó masszív esozés után.

Ezután azzal folytatja, hogy az állam és a biztosítók
legjobban tennék, ha pénzüket a jövoben valódi módon
fektetnék be itt, azaz a falvakon belül; és a falvakat
összeköto országutak mentén mély és rendesen kibetonozott,
azután mindig tisztán tartott árkokat építenének. Ezzel
csökkenne a biztosítók további kockázata, és none a falvak
biztonsága. Valaki közbekérdez. Azt szeretné tudni, hogy
hová tegyenek annyi vizet az árkokból. A fiú így felel: ezek
olyan mélyek és olyan hoszszúak lennének, hogy
befogadóképességüket tekintve kisebb víztározónak is
megfelelnének. "Régestelen régen - réved a messzeségbe
- Magyarországon kétféle út volt. Az egyik járhatatlan
fajta, azaz nagyobb esok vagy olvadás után sártengerré
változott. A másik út neve >királyi út< "Ne
mondja nekem senki - folytatja a fia -, hogy a déli háborúnak,
a bombázásoknak semmi köze sincs ezekhez az atmoszférában
szokatlan dolgokhoz."

Az ezredfordulót megnyugtató módon nem hozza összefüggésbe
a történtekkel.

Kerti mulatság



Juhász Károly és felesége átányi házát aznap este két
oldalról mosta a víz. Szép kis ház, vályogból. Maguk
építették, amikor összeházasodtak. Hetven felett vannak
mindketten. A kertben idill. Szolo, gyümölcsfák, hátul
méhkaptárok, amit az áradat addig cipelt magával méhestül
azon az éjjelen, amíg csak bírt. A ház üres, kipakoltak
mindent. A falakon félelmetes repedések éktelenkednek. A
"gyerekek", amikor meglátták, azonnal alul-felül
talpas gerendákat szorítottak a padló és a mennyezet közé.
Juhász Károly és felesége mehetett volna a kultúrházba, de
inkább a gyerekeket választották, ahol most egymás
hegyén-hátán, zsákok között kénytelenek megvárni, amíg
történik valami.

A kertben két nyugágy, egymás mellett. A nyugágyban a Heves
Megyei Hírlap legfrissebb száma, a lapszélen számvetés, toll
az újságon. Az udvarról egyébként nem hiányzik semmi, ami
emberi élethez szükséges lehet egy nyári délutánon,
egyedül talán Tersánszky Józsi Jeno, furulyával. Ha
leülnék - gondolom az egyik nyugágyról -, és olyan erovel
lennék idosebb Juhász Károly, mint ahogy nem vagyok, éppen a
verandára futtatott szolo alig rezdülo, fényes leveleit
látnám, és megpróbálnám elfelejteni a mellettem álló
törmelékhalmot, amit magas korom ellenére magam lapátoltam ki
a szobákból, a víz elvonulta után.

Itt is úgy tudják, hogy az átvágott Laskó patak vize ért
ide. Várják a kárszakértot. Azt mondom, menjenek át hozzá,
itt van a szomszédban, most beszéltem vele, nagyon készséges
ember, de ok nem mennek senki után, azt mondják, készségesen
megvárják, míg ideér. Lehet dolga épp elég.

Mit tennél, ha úszna mindened, mert a telked laposabban
fekszik, mint a szomszédé? Próbálnád-e átvágni a szomszéd
által épített, feléd eso homokzsák-töltést, hogy a
házadban csökkenjen a víz szintje, persze, azon az áron, hogy
a víz a szomszéd telkére árad? Azt mondják, hogy valamelyik
faluban, ahol a lakókat egyébként még meg is dicsérték
összefogásuk miatt, még a puska is elokerült egy pillanatra,
de azóta az érintettek tisztázták a dolgot. Olyan falu is
volt, ahol a víztol megrémült férfiak a kocsmába rohantak,
és a polgármester, aki szintén köztük volt, szesztilalmat
rendelt el. Olyan falu is akadt, ahol a szesztilalmat nem
rendelték el. Asszonyok hordták a zsákokat.



A főző összedől



Átány hosszú utcáin folytatjuk utunkat, mi négyen, kik
közül egyikünk sem igazi újságíró. Meglátunk egy földön pihenő, piros cserepes
tetőt.

"Álljunk meg itt" - mondja Néma Pál tanár -, mire
én: "Ugyanaz a történet, inkább menjünk."
Útitársam ekkor elég csúnyán néz vissza rám az elso
ülésrol, így hát megállunk. Visszaballagunk a kapuban
állókhoz, mert itt mindenki a háza elé áll, mint egy rossz
álomban. A beszélgetés azzal kezdodik, hogy a papa, aki alig
tud járni, bemegy az életveszélyesnek nyilvánított házba,
ahonnan az egész családot kitiltotta a hivatal. Azután a fiú
mondja el az aznap éjszakát, miközben a befelé nyíló
nagykaput igyekszik kinyitni, hogy a hátulról érkezo víz
zavartalanul folytathassa útját. A fozo, amit mifelénk nyári
konyhának mondanak, vasárnap éjjel negyed ketto tájban omlott
össze. Ok nem látták, csak hallották. Odébb, egy szép nagy
ház erkélyérol a medikuslány éppen látta összeomlani.
Trauma.

A család másnap a szomszédaszszonyhoz költözött. Vendég
és vendéglátó egyaránt túl van a hetvenen. A vendéglátó
szomszédasszony deszkával kezében jön mifelénk, és leteszi
pontosan mögém, az árok fölé.

"Köszönöm a hidat" - mondom, és elindulok rajta
hazafelé én, a turista.

Olvasson tovább: