Kereső toggle

Zúg a Dera

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tavaly a Dera patak majd\' kiszáradt, de az idén is csak csendesen csordogált. Kivéve
a most keddre virradó éjszakát, amikor az ár szinte percek alatt több métert
emelkedett, mire leért Pomázra. A szemközti hegyekből és a Pilisből is csak úgy zúdult
alá a víztömeg, az égből meg egyenest mintha dézsából öntötték volna. Kerteket
mosott el, hidakat tett tönkre vagy sodort el az áradat, házak váltak lakhatatlanná rövid
időn belül. Reggelre a Dera völgye Pilisszentlászlón, Csobánkán és Pomázon is
katasztrófa sújtotta területté vált.



   Fotók: MTI

Kelecsényi Dezsőt, aki a közelmúltban költözött Pomázra, hatalmas morajlás ébresztette.
Amikor kinézett az ablakon, alig hitt a szemének: a patak, amely este még hatvan centiméter
szélességben folydogált, reggelre húsz méter széles "Dunává" változott.
Felpattant, felrázta az asszonyt meg a gyereket, kiszaladt a tekercsben tárolt fóliáért
és a nejlonnal körbetekerte a házat – egészen egyméteres magasságig. Legalább a
falat ne érje a víz, ha már idáig elér! Szerencsére téglaháza van, nem úgy mint
Nagy Bertalannak, aki egy vályog-épületben lakik odaát, a patak túloldalán.

Berci bácsi kecskéjét ekkorra már elvitte a víz, disznajai viszont még ott
sivalkodtak a folyóvá vált betonúton – sikerült kimenteni őket. Jó, hogy a tyúkokat
már tegnap eladta, több állata meg nincsen. Hömpölygött a víz a kertekben meg az
utcákon, hozta a fekáliát meg a tavalyi karácsonyfát. "Idén sem kell már
szippantani" – nyugtázta Berci bácsi egykedvűen, látván, hogy az ár a pöcét is
kimosta.

Jónás Barnabás, a cigány önkormányzat elnöke a faluvégen reggel fél hatkor kezdte
a mentést. Először a szomszéd disznóit, csirkéit helyezte biztonságba, majd összeszedte
az embereit, kezdve a rokonokkal: fiával, sógorral, komával. A kezdeti káosz nem
tartott sokáig, rövid szervezés után szép rendben hozták a liszteszsákokat és a
homokot. Ahogy nőtt a szükség, a helyi vállalkozók is besegítettek. Azonban a víz
se maradt rest, hamarosan már a Lakato-sék fürdőkádjába is belefolyt (csak most
senkinek sem támadt kedve lubickolásra).



A Kemence-patak is kiöntött

"Délben volt a legnagyobb az árhullám – meséli Jónás – úgy nézett ki,
hogy az egész telep elúszik. És akkor az történt, hogy a Szentendrei utat ott a
biohumuszos résznél, a híd előtt valakik – talán a polgári védelemtől – átrobbantották.
A víz kifolyt a rétre, és húsz-harminc perc alatt szemlátomást ment le az ár."
Barnabásról a község polgármestere, Kulin Imre is nagy tisztelettel beszél: "Ha a
cigányok a faluvégen nem álltak volna helyt, akkor Pomáz felső részének kétszer
ekkora része is víz alá került volna" – véli. De még így is a cigánytelep –
melyet egyes falubéliek "csé-telepnek" hívnak, mellőzve a régi rendszerben sértőnek
minősített "cigány" szót – látta itt a legtöbb kárt.

Milka néninek a Huszár utca végén, egy kis dombocskán van a háza, ott, ahol a Dera
éppen kanyarog egyet: "Körbefogott minket a víz, egész a küszöbig jött fel,
idegbetegek lettünk"– meséli a drámai élményt. A háza épphogy épen maradt. "Akkor
hát megúszták?"– sóhajtottam fel a beszámoló hallatán. "Az a jó hogy nem
«úsztuk meg»" – feleli. "De a kert! Milyen gyönyör? krumplim lett vóna. Újkrumpli!
Meg zöldség, paradicsom, paprika meg minden! Minden tönkrement, talán csak a cékla
meg a bab marad meg, de az se biztos." Milka néni azon morfondírozik, most mit tegyen:
"Rámolnák, de nem lehet, büdös van és minden fertőzött."

A falu középső-alsó részén – Szelistyén – Varga István beszámolóját
hallgatom: "Ahogy emelkedett a víz, úgy ment egyre feljebb a pumpám, pedig amúgy sem
alacsony a vérnyomásom. Halálfélelmem is volt" – emlékezik vissza egy nappal korábbra.
"Ilyen áradatot utoljára hatvankét éve látott itt a világ. Akkor két éves
voltam, az utcán szedtem össze a halakat" – mondja.

Manci néni a Fűzfa utcából éppen a nyolcvanharmadik évét tapossa. Mesélem neki
Varga István történetét az 1937-es árvízről – meg a halakról. "Halakat nem
hallottam – így Manci néni –, de arra emlékszem, hogy Szentháromság napján zúdult
ránk a víz. A nap sütött, az eső meg szakadt. A csobánkai református pap hintajával
mentette az embereket, oszt a lóval együtt elsodorta az ár, beesett a hídrul. Ott a
Magdákék házánál találták meg. A cipője fölállt, a lába meg be volt akadva.
Halva húzták ki." A Fűzfa utcát – szerencsére – most megkímélte az ár, mert
sikerült időben elzsákolni az utca végét; de azért a pincékbe befolyt.



Gáz van

Lipcseiék reggel óta szivattyúzzák házuk alagsorát. Amíg ideér a tűzoltó,
addig is hadd történjen valami. Kis teljesítmény? nevesincs ruszki szivattyújukon
csordogál a lé, vissza a Derába. A kazánházat nem merik nyitni, mert tetejéig
ellepte a víz – jöjjön inkább Leidinger, a tűzoltó. Hétfőre meg majd a biztosítós
is ideér. Hamarosan az ÁNTSZ szakemberei is megérkeznek, a járványt elkerülendő védőoltásokkal.

Pomázon és Csobánkán kilakoltattak harminc családot. Ismerőshöz, rokonhoz, vagy az
iskolába, a kultúrházba, a helyi fitness klubba költöztek. Eddigi felmérések alapján
öszszesen mintegy hetven-nyolcvan millió forintra becsülik a pusztítás forintosított
értékét. Ebbe azonban nem csak a házak helyreállítása, hanem a Dera szabályozására
szánt összeg is benne foglaltatik. A falu egy régebbről fennmaradt adósságot is görget
maga előtt. "Tartalékaink és egyéb pénzforrásaink nincsenek, ezért külső segítség
nélkül a község működőképessége forogna kockán" – tájékoztat Kulin Imre
polgármester.

Pomázon több nemzetiség él együtt békességben. Jól megfér itt egymás mellett
magyar és szerb, német és cigány, valamint egy kisebb létszámú horvát közösség
is. Csak a Derának volt éppen egynapos, hirtelen támadt haragja, habzott a szája, tört-zúzott,
rombolt-pusztított, de már ismét lecsendesedett és szelíden folydogál a medrében.
Úgy csinál, mintha mi sem történt volna.


A Belügyminisztérium adatai szerint a rendkívüli esőzések következtében
csütörtökre az ország 85 településén mintegy ezerkétszáz épület vált veszélyeztetetté,
amelyekben 5 ezer 700-an élnek.

A védekezésben közel 2 ezer 600 polgári védelmi szolgálatra kirendelt állampolgár
vett részt.

Pest megyében intenzív védekezés folyt Galgamácsán, ahol a víz 50 házat elzárt a
külvilágtól, és 14 házat elöntött. A Galgán levonuló ár Dományt és Ikladot
veszélyeztette.

Tolna megyében Dombóvárnál emelkedett a Kapos folyó, szerdán éjjel gépekkel
dolgoztak a gátak erősítésén. Heves megyében a Tarna-Zagyva folyókon 350 fő védekezett
20 erőgép alkalmazásával. Sirokon egy nagyméret? szikladarab lezuhanása miatt megsérült
két épület, amelyekből a családokat ki kellett költöztetni.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Szikszón, Alsóvadászon, Homrogdon és Aszalón fertőtlenítésre
készülnek az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szakmai
vezetése mellett. Szintén fertőtlenítés lesz Nógrád megye egyes településein,
ahol már a takarítási és helyreállítási munkák folynak. (MTI)


A napok óta tartó esőzések súlyos belvízkárokat okoztak Kétegyházán.
A falu határában több mint 700 hektár föld került víz alá. A belvíz elárasztotta
a település nagy részét. Ilyen súlyos problémával 1975 óta nem találkoztak a
helybeliek. A lakóházak közül főleg azok kerültek veszélybe, amelyek a század elején
épültek, illetve amelyeket a 75-ös csapáskor nem építettek újjá.

Már a település szélén gumicsizmában tevékenykedő emberekkel találkozunk, akik élethalálharcot
vívnak az egyre növekvő belvízzel.

"Huszonhat éve élünk itt, de én még ilyet nem láttam. Éjjel-nappal szivattyúzzuk
a vizet a tanácsi emberek segítségével, ezért még nem folyt be a házba a víz. Az
istállók viszont úsznak. Az udvaron néhol mellig érő víz van. A tehenek szügyig járnak
a sáros lében" – mondja elkeseredve Péter gazda.

A temérdek víz felgyülemlésének egyik oka az, hogy a település a volt Maros meder
hordalékkúpján fekszik, természetes lefolyása a víznek semmilyen irányban nincs. A
másik ok a privatizáció során kialakult helyzet. Az új gazdák a földjükre való
bejárás céljából a csatornákon átjárókat építettek, de átereszeket ezek alá
nem tettek. Így szinte gátakat építettek a csatornákon, amelyek karbantartására az
utóbbi években pénzhiány miatt nem került sor. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság
most nagy erőfeszítéssel végzi a helyreállítást. Az ötezer lelket számláló falu
fő bevételi forrása a mezőgazdaság és az állattenyésztés. Ez biztosítja a
mindennapi megélhetést az ott élő emberek többségének. A hirtelen jött csapadék
óriási károkat okozott a vetéseknek. A termelők kilátástalannak látják helyzetüket.
Biztosításuk nincs, senki nem fogja megtéríteni a kárukat. Ez derül ki Ottlakán
István őstermelő szavaiból.

"Tizenöt éve vagyok bolgárkertész. Idén nagy reményekkel vágtam bele a termelésbe,
kétezerhatszáz négyzetmétert fóliáztam be. A fóliasátorban uborka volt és
paprika, és most nézze meg! – mondja. Az uborkás sátorban térdig ér a víz, a
paprika pedig ki sem látszik a vízből. Tiszta csőd!"

A gazdáknak még a beruházás költsége sem térült meg, sokuknak nincs miből újrakezdeni.
A falu román ajkú lakossága büszke emberekből áll. Soha nem kértek az önkormányzattól
segélyt, és most is szégyenlik ezt megtenni.

Az állattartók sem jártak jobban. A tavasszal belvíz által sújtott gazdák disznói
az ólakban röfögnek. A kétezer belvizes sertésnek minősített állatból csupán százhatvan
darabot szállítottak el eddig. A többi értékesítésére nincs kilátás jelen
pillanatban.

Néhány utcát teljesen elborított az ár. A belterületen levő két tó kilépett gödréből,
és elárasztotta a környéket. Ahogy vonul vissza a víz, tenyérnyi halak maradnak az
udvarokban.

Mivel a falu nem rendelkezik kiépített csatornarendszerrel, egyéni szikkasztókkal
kezelik a szennyvizet. Az ár teljesen elborította ezeket, sokan tartanak a fertőzéstől.

Kétegyháza, 1999. június 23. Tarján Péter

Olvasson tovább: