Kereső toggle

Hatan a Hetek kerekasztalnál

Pécsi pillanatképek a jövőről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy filmrendező, egy jogászprofesszor, egy esztéta és egy egyiptomi filózofus
valamint egy társadalomkutató "megfejelve" egy műsorvezetővel, sok humorral és
anekdotával egy filozófiai talkshow keretében "búcsúztatta" a második évezredet
Pécsett. Illetve: éppenhogy nem búcsúztatta. Merthogy már a dolgok lényegét is
mindenki másképp gondolta. A hallgatóság viszont a parázs vitát fölöttébb élvezte.
Volt pillanat, mikor mind az ötük egyszerre érvelt álláspontja mellett. Lehet, hogy
ilyen lesz a jövő évezred?



Kecskés László. Sokszín? vélemények a hatalomról és a jövőről
    Fotó: Somorjai László

A Hetek egésznapos happening keretében mutatkozott be múlt héten Pécs városának.
Fotókiállítás, talkshow, koncertek és Hetek-standok várták az érdeklődőket. A
nyitó rendezvényen, a Palatinus szálló dísztermében filozófiai talks-how keretében
Jancsó Miklós filmrendező, György Péter esztéta, Kecskés László jogászpofesszor,
Csefkó Ferenc társadalomkutató és Rashwan Mohamed, a mohemedán vallás szakértője
osztották meg nézeteiket a jövő évezred kihívásairól.

Már a beszélgetés elején, a század és korszakváltás időpontjának meghatározását
illetően aggodalmát fejezte ki Jancsó Miklós: Azzal, hogy átlépünk a jővő évezredbe
automatikusan nem változik meg a világ. Korszak- és kultúraváltások, változások
nem a dátumok misztikumától függenek. Jancsóval együtt György Péter sem tulajdonított
különösebb jelentőséget az évezred átlépésének. Csefkó Ferenc ellenben
idealisztikus színben látja a jövőt: a háborúk és viszályok évszázada után egy
olyan új kor jön, amely harmonikusabb, szabadabb és emberszabásúbb lesz. Ehhez képest
Rashwan Mohamed sokkal dialektikusabban közelítette meg a kérdést. Szerinte a jövő
évezred a nyugati és a mohemedán kultúra közötti status quo kialakításával fog
kezdődni. Ugyanis a muszlim hitvilág jelenleg expanzióban van.

A másik terület, ami "beindította" a résztvevőket, a hatalom kérdése volt. A
mai ember számára miért degradálódott a hatalom, annak gyakorlása, miért nem élnek
vele, miért tartják rossznak és miért félnek tőle? Érdekes, hogy egyik jelenlevő
sem kérdőjelezte meg a kérdésben megjelenő állítást. Sőt, inkább arról beszéltek,
hogy a sok rossz példa, a hatalommal való visszaélés általuk látott és megélt történetei
inkább távoltartja őket a vezetéstől, mintsem vonzza őket. Szerintük a világ
tehetséges és jó vezetőkért kiállt.

Kecskés László úgy érvelt: A tudománytörténelemnek volt két olyan élménye már,
ami arra figyelmeztet, hogy ne abszolutizáljuk az ilyen fordulópontokat. Az egyik ez a
tudománytörténeti szituáció a századfordulón, később minden relativizálódott és
a pozitivizmus alapjaiban megremegett. Egy amerikai szociológus a plurális tásadalmak
irányításáról írt mottóversében így jelellemzi a helyzetet: Ők azt játsszák,
hogy nem játszanak. Én, az állam látom, hogy ők nem játszanak. Tudom, hogy azt játsszák,
hogy nem játszanak, de ők nem tudhatják, hogy én tudom, hogy ők játszanak, és azt játsszák,
hogy nem játszanak, mert akkor megbüntetne.

Az értelmiségi lét és attit?d nem fér össze a hatalomban való léttel – állította
Csefkó Ferenc. A kettő nem hozható össze, választani kell. Nézzük meg – tipikus példák
az SZDSZ volt vezetői. "Az értelmiségi attit?d és a hatalomban vállalt szerep nem
békíthető össze, mert más törvényszerűségek uralkodnak; programok szerint, a
hatalom rendező elve szerint."

Olvasson tovább: