Kereső toggle

Illegális jobbágyság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Rabszolgatelepre bukkant a rendőrség Pellérden; apa és fia szinte éhbérért
dolgoztatnak rongyos szegényembereket"– röppent fel a hír a médiában. A rendőrség
elő is vette a két munkaadót, de hamar elengedték őket, mivel semmilyen bizonyítható
bűncselekményt nem találtak tevékenységükben. A faluban ezzel együtt többen tudni
vélik, K. Lajos és fia valóban foglalkoztat "fekete munkásokat".

Pellérd pár utcás falucska Pécstől nem messze délnyugatra. A tavaszi esőtől
fellazult föld illatát hordja a zivatar utáni szellő a kertekben, napsugarak űzik el
az esőverés szomorkás hangulatát. Metálpiros nyugati terepjáró robog végig az utcán,
feldobálva a sarat. Ívet kanyarint a f?be, ahogy az úrvezető ráfordul házuk kapujára.
A fékezéstől csuklik a gép. Nyílik az ajtó, hanyag mozdulattal száll ki egy
fiatalember. A kertben rendetlenség és egy fekete BMW.

Megközelítjük a házat, hátha sikerül kideríteni, mi is van ott valójában, mi igaz
abból, amit az újságok írtak. A férfi gyanakodva méreget minket, anyja is előlép,
miközben bemutatkozunk. Mikor elmondjuk, hogy miért jöttünk, már fordulnak is el:

"Látom, hogy maguk jólelk? emberek. Lássák, semmi nem igaz az egészből. A cigánynak
nem engedik, hogy éljen itt. Azért hurcoltak meg minket, mert cigányok vagyunk.
Nincsenek itt rabszolgák" – panaszkodik az asszony. A fia odaszól neki valamit cigányul,
az meg vissza. Titkos nyelv ez füleinknek.

Ekkor a kert végében megjelenik egy parasztsapkás, madárijesztőre emlékeztető, barázdált
arcú férfi. A következő a ház alól jön, az alagsorból. Nézik bozontos szemöldökük
alól, kik a vendégek. A hölgy hadonászó mozdulatokkal adja tudtukra, hogy tűnjenek
el.

"Mingyárt mennem kell, a férjem, a Lajos meg éppen nincsen itthon" – célozgat.
Fia, látva kitartásunkat, határozottan, férfiasan megmondja, hogy nem adnak interjút
senkinek, nem igaz semmi az egész sztoriból, menjünk innen minél gyorsabban. A gubás
"madárijesztők" is mondani kezdik, hogy ne zargassuk őket, menjünk onnét, és ne
hazudozzunk az újságjainkban. "Na, itten bunyó lesz" – sugdolóznak egymás közt
a szemközti közért vásárlói.

A fiú mobiltelefonján szólt át az ügyvédjének, fenyegetőzések közepette. Az ügyvéd
aztán az ígéretek ellenére mégsem szállt ki a helyszínre.

A sikertelen próbálkozások után a szomszédokat kezdtük faggatni, akik nem tudnak
semmi bizonyosat, hacsak azt nem, hogy K.-ék valóban dolgoztattak toprongyos embereket,
mostanra azonban munkásaik száma jelentősen megcsappant. Meg azt, hogy nehéz együtt
élni a K. családdal a faluban, mert nem igazán akarnak alkalmazkodni a helyi
viszonyokhoz.

A községháza felé vesszük az irányt, ott talán többet is megtudhatunk. A kapubejáróból
nyekergő üvegezett ajtón át lehet bejutni a – ma már múzeumnak látszó –
cigiszagú irodába. Garainé Szelenczy Gabriella jegyzőnő néhány kérdésem után
elpanaszolja, hogy tudomásuk van a szóban forgó esetről, de jogilag tehetetlenek a
gazdasággal szemben. Ennek egyik oka, hogy a dolgozók K. Lajos "segítő családtagjai",
nincsenek bejelentve. Pajtában laknak, bérük mindössze a megélhetésükhöz szükséges
ellátás.

"Állítólag a dögkútból való húst kapták ételnek – meséli a jegyzőnő. –
Többször megbírságolták már őket kisebb dolgok miatt, de minduntalan kicsúsztak a
hatóságok markából."

"Ki tudja, lehet, hogy tulajdonképpen jót tesznek ezekkel a rongyos emberekkel. Talán
e nélkül nem is lenne se ételük, se fedél a fejük felett" – mondja az igazgatási
előadó, Ács Sándorné. "A probléma mindössze annyi, hogy feketén dolgoztatnak, és
egyébként sem igazán foglalkoznak a közérdekkel" – teszi hozzá.

A községházán azt mondták, szó sincs cigányellenességről. Sőt, gyakran az is
megesik, hogy ha fehér ügyfeleknek nem tudnak valamit elintézni, fejükhöz vágják,
hogy "bezzeg, ha cigány lennék, már rég meglenne minden". Ugyanígy fordítva is,
ha az ügyfél roma: "Azért nincsen semmi, mert cigány vagyok." A falu kedvence egyébként
Garai József, a roma származású rendőrségi megbízott, aki megszervezte a faluban a
közrendet biztosító polgárőrséget.

Kiss Éva, az ORFK sajtóreferense lapunk kérdésére elmondta, hogy egyáltalán nem
egyedi esetről van szó. Ez a fajta pénzcsinálási mód jelenségszámba megy
Magyarországon. Leginkább külföldieket dolgoztatnak, de magyarokat is a szegényebb
országrészekből. Az ilyen gazdaságokkal a fő probléma az, hogy kizsákmányolják a
dolgozókat, és megrövidítik az államkaszszát, hiszen feketén dolgoztatnak. Főleg a
tanyasi területeken teremnek az ilyen vállalkozások, úgymint Csongrádban, Baranyában
és Békés megyében. Mivel azonban az egész üzlet a hatóságok szeme elől elrejtve
igyekszik létezni, az illegális jobbágytartás egyelőre feltérképezetlen Magyarországon.

Olvasson tovább: