Látogatás a pálhalmai börtönben

A rács mögött

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Új "bevonuló"    Fotó: Somorjai László

"Miért ítélték el?"– kérdezem az alacsony, halk szavú embert. "Különös
kegyetlenséggel elkövetett emberölésért" – mondja szinte suttogva. A gyomrom görcsbe
rándul, de tovább beszélgetünk. "Az ön esetében mit jelent a különös kegyetlenség?"
"Ráléptem az áldozat nyakára, és eltört a nyelőcsöve."



Új "bevonuló"    Fotó: Somorjai László

Az átlagembernek nem sokat mond Pálhalma neve, a bűn világában azonban jól ismert
ez a kis település. Három büntetés-végrehajtási egység központja, melyek közül
a sándorházai börtön az elítéltek között is félelmet kelt. A látogató Dunaújváros
után jobbra kanyarodik a hatos úton, majd pár száz méter után ismét jobbra fordul.
A szembejövő rabomobil már jelzi, jó irányba halad…

A csikorgó vaskapun át a börtön területére lépünk. Többsoros szögesdrót, diszkrét


őrtorony, moslékot fuvarozó lovaskocsi fogad. A szürke égbolt alatt szürke ruhás
rabok csoportja tart a szürke falú épület felé. Most végeztek az ebéddel, celláikba
húzódnak vissza pihenni. Lebbencsleves és sertésragu a mai menü, napközi táboros m?anyag
tányérokból, fakó, alumínium evőeszközökkel. A rabok nagyon illedelmesek: jó
napot kíván fiatal, öreg, alacsony és magas, fehér és barna.



Nagyon megmérték



A börtön minden szintjét elekromos vasajtó zárja, akárcsak a főbejáratot. Ahogy az
L alakú épület keleti szárnyába lépünk, a folyosón beszélgető fegyencek
szempillantás alatt eltűnnek a zárkákban.

Találomra benyitunk az egyik cellába. A két fegyenc vigyázzállásban fogad. H. József,
ez a sovány, riadt tekintet? férfi a nem dolgozó rabok egyike, megromlott egészsége
miatt "leszázalékolták". A hatodik ikszet tapossa, el nem tudom képzelni, miért
lehet itt. "Emberölési kísérlet miatt ítéltek el, pedig semmit nem csináltam"
– mondja zavart pillantással. "Mégis, miért tartóztatták le?" – faggatom tovább.
"A kezemben volt a bicskám, miközben vitatkoztunk a szomszédommal. Aztán egyszer
csak közel jött, és mikor lenéztem, láttam, hogy folyik belőle a vér. Higgye el,
nem csináltam semmit, a bíró mégis nagyon megmért" – feleli egy szuszra.

"Természetesen a legtöbb rab ártatlan" – mondja ironikusan kísérőnk, Endrefi
András alezredes, miközben tovább kalauzol a börtönben. Az ütött-kopott folyosó
elején két fiatalember várakozik. Eddig előzetes letartóztatásban voltak, ma kapták
meg a jogerős ítéletet, mostantól lesznek igazi rabok. K. László huszonöt év körüli,
közepes testalkatú férfi, különös ismertetőjele nincs. Jelentős mennyiség? kábítószerrel
való visszaélés miatt ítélték el, büntetése három év hat hónap börtön.

Az előzetes letartóztatásban lévők helyzete több szempontból is rosszabb, mint a
"jogerősöké". Először is állandó feszültségben vannak, még reménykednek a
kedvező ítéletben. Másodszor, amíg nem születik jogerős döntés, fegyház fokozatú
elzárásban részesülnek: a nap huszonnégy órájából huszonhármat a cellában töltenek,
a fennmaradó hatvan percben pedig megbilincselve sétálhatnak az arra kijelölt helyen.

Az "előzetesek" az első emeleten laknak. Az őr kinyitja az ajtót, belépünk.
Tizenöt férfi sorakozik fel a harminc négyzetméteres, testszagú helyiségben, illendően
köszönnek. A zárkamegbízott kérésemre ismerteti a napirendet: ébresztő hat órakor,
beágyazás, az őrségváltás után jelentéstétel, reggeli, takarítás, ebéd, takarítás,
vacsora, takarítás. Naponta egy óra séta. A zárkában tévéznek, olvasnak vagy beszélgetnek.
A leggyakoribb téma, ki mit követett el.

K. Béla már két éve van előzetesben: "Kölcsön adtam valakinek ötvenezer
forintot, aztán amikor nem akarta megadni, elmentünk a szüleimmel és pár haverral,
hogy visszakérjük." Első fokon három évre ítélték zsarolásért, de a jogerős
ítélet csak nem akar megszületni. K. Béla saját bőrén érzi, mit jelent a magyar bíróságok
lassú működése: jogerős ítélettel ugyanis már régen börtön fokozatú elzárásban
tölthetné büntetését, dolgozhatna, adott esetben eltávozásban is részesülhetne.
"Igaza van az elítéltnek – mondja Endrefi alezredes –, de mi itt a büntetés-végrehajtásban
csak a rabok őrzéséért felelünk, a bíróság határozata alapján dolgozunk." Arra
is volt példa, hogy valaki több időt töltött előzetesben, mint amennyit a jogerős
ítéletben végül kiszabtak rá. Ilyenkor kártalanítás jár az elítéltnek, de többek
szerint az már nem sokat ér.

"Mi a legrosszabb itt, a börtönben?" – szólítok meg egy magas, jókép? férfit.
"Sok ideget megettem" – sandít sokatmondó pillantással a közelben álló őrre,
egyben finoman érzékelteti, lezártnak tekinti a témát. "Van elrettentő hatása a büntetésnek?"
"Igen, van, többet nem akarok idekerülni, nem jó hely ez" – feleli a rablásért
elítélt, hat nap múlva szabaduló fiatalember.

A börtön területén viszonylagos nyugalom honol. A rabok úgy tudják, az épületben
tartózkodó kis létszámú őrség percek alatt erősítést kaphat a közelben várakozó
készenléti egységtől. A látogató számára úgy tűnik, a fogvatartottak beletörődtek
sorsukba. Nyolcvan százalékuk dolgozik, a tízezer forintos átlagkereset nagy részét
szabaduláskor vehetik fel, kisebb részét a börtön területén működő vegyesboltban
költhetik el.

A szabadidő hasznos eltöltését szolgálja a börtönkönyvtár és a testépítő
terem is. Ez utóbbiban beszélgetünk az ötvenes bicepsz? J. Balázzsal. "Furcsa eset
az enyém" – mondja szenvtelen arccal két fekvenyomás-sorozat között. "92-ben
letartóztattak kocsilopásért, másfél évet ültem előzetesben. Azután kijöttem, és
vártam az ítéletet. Telt az idő, de nem történt semmi. Közben abbahagytam a bűnözést,
elkezdtem vállalkozni, nyitottam egy szoláriumot, házat építettem. Azt hittem,
elfelejtkeztek rólam, az ügyvéd is azt mondta, ennyi idő után már nem lesz semmi.
Azután tavaly váratlanul beidéztek a tárgyalásra, és még másfél évre elítéltek."




Különös kegyetlenséggel



Bár Sándorházán többnyire börtön fokozatú rabok töltik ítéletüket, akad néhány
súlyosabb eset is. B. Imre nyolc évet kapott jogerősen, a fele még hátra van. "Miért
ítélték el?"– kérdezem az alacsony, halk szavú embert. "Különös kegyetlenséggel
elkövetett emberölésért" – mondja szinte suttogva. A gyomrom görcsbe rándul, de
tovább beszélgetünk. "Az ön esetében mit jelent a különös kegyetlenség?" "Ráléptem
az áldozat nyakára, és emiatt eltört a nyelőcsöve." "Ki volt az áldozat?" "Erről
nem akarok beszélni." "A családja hogy fogadta a hírt?" "Megdöbbenéssel, tragédia
volt az egész család számára. Fél évig nem is beszéltek velem, aztán lassan tudomásul
vették, hogy elkövettem. Most már visszavárnak." Kísérőnk arcán semmi nyoma a
csodálkozásnak. Az "átlagos" gyilkosokat befogadja a börtöntársadalom. Vannak
persze olyan bűnözők, akiket társaik is megvetnek, sőt sokszor fizikailag is bántalmaznak.
Az erőszakos fajtalankodó, vagy a kiskorút gyilkoló ebbe a körbe tartozik. Az ilyenek
számára nincs menekvés. Hiába kérik áthelyezésüket másik börtönbe, mire odaérnek,
hírük megelőzi őket.

A fogdák előtt vörös hajú rab áll, ő felügyel társai testi épségére. A fogda kétszer
négy méteres helyiség, a fényről húsz wattos izzó gondoskodik. Az egyetlen berendezési
tárgy egy alacsony priccs; párna, pokróc nincs. A sarokban elhelyezett, ülőke nélküli
vécé a párperces kimenőt is szükségtelenné teszi. D. Károly öt nap fogdát
kapott, mert fél nap késéssel érkezett vissza az eltávozásról. "Baj volt az
aszszonnyal" – ad érthetetlen magyarázatot a "csúszásra".

A sötétség órái cellazáráskor kezdődnek a börtönben. Arról, hogy a reggeli nyitásig
mi történik a rács mögött, hivatalosan nem sok tudható. A csicskáztatás állítólag
visszább szorult a rendszerváltás óta. A csicska tolvajnyelven szolgát jelent. A
tekintélyesebb, erősebb elítéltek csicskáztatják a gyengébbeket: velük mosatnak,
takaríttatnak, sőt a pimaszabbja még az ebédjét is a cellába hozatja velük. A szexuális
visszaélésekről senki nem beszél szívesen. "Ügy" csak akkor van, ha valaki
bejelentést tesz, ez azonban ritkán fordul elő. Külön kasztba tartoznak a vamzerok,
magyarul besúgók. Az őrök tőlük szerezhetnek információkat a zárkák belső életéről,
a rabok közti viszályokról, esetleges szökési kísérletekről. A vamzer nem
ellenszolgáltatás nélkül adja a jelentéseket, a "veszélyességi pótlékért"
saját bőrét viszi a vásárra: akiről kiderül, hogy vamzer, eláshatja magát.


Bűn és büntetés

A hazai büntetés-végrehajtásban szigorúság szempontjából három fokozatot különböztethetünk
meg: fegyház, börtön és fogház.

A fegyházban letöltendő büntetés a szabadságvesztés legszigorúbb végrehajtási módja.
A fegyházban az elítélt életrendje részleteiben is meghatározott, állandó irányítás
és felügyelet alatt áll. Külső munkában csak kivételes esetben vehet részt. Feltételes
szabadulásra a kiszabott büntetés négyötödének letöltése után van mód. Fegyházban
letöltendő szabadságvesztés jár többek között szándékos emberölésért,
terrorcselekményért, emberrablásért, nemi erőszakért, pénzmosásért, kétmillió
forint értéket meghaladó fegyveres rablásért és nagy mennyiség? kábítószerrel
való visszaélésért.

Börtönben az elítélt rövid tartamú eltávozása kivételesen engedélyezhető, feltételes
szabadulásra a büntetés háromnegyedének letöltése után nyílik lehetőség. Börtönbüntetés
jár például sikkasztásért, orgazdaságért, adócsalásért, súlyos testi sértésért,
közösség elleni izgatásért, büntetőügyben elkövetett hamis tanúzásért.

A fogház a szabadságvesztés legenyhébb végrehajtási módja. Az elítélt rövid
tartamú eltávozása engedélyezhető, életrendje részben meghatározott, szabadidejét
belátása szerint használhatja fel. Feltételes szabadulásra a büntetés kétharmadának
letöltése után van mód. Fogház fokozatú büntetés jár többek között gondatlanságból
elkövetett halálos gázolásért, könny? testi sértésért, kisebb érték? lopásért.


Drága rabok

Interjú Kéthelyi Péterrel, a Pálhalmai Országos Büntetésvégrehajtási
Intézet parancsnokhelyettesével



– Mennyibe kerül az adófizetőknek egy elítélt fogvatartása?

– 1997-ben 13 milliárd forint jutott a költségvetésből a büntetés-végrehajtásra.
Mivel abban az évben körülbelül 13 ezer elítélt töltötte a büntetését, kiszámítható,
hogy egy elítélt naponta 3000 forintjába kerül az államnak.

– Vagyis a bűnözés csökkentése komoly gazdasági érdek.

– Igen, a bűnözés viszszaszorulásával a büntetésvégrehajtásra fordított
összeg mellett az okozott kár értéke is mérséklődne. A szabadságvesztés nagyon drága
büntetés. A közvélemény egymással ellentétes dolgokat követel: egyrészt azt
mondja, hogy minél keményebben és szigorúbban büntetni – és tökéletesen igaza
van. Másodszor azt mondja – és ebben is tökéletesen igaza van –, hogy azért ne
kerüljön ez ennyi pénzembe. A probléma az, hogy minél szigorúbban büntetünk meg
valakit, annál többe kerül.

– Visszatérve a börtönre, hogy alakulnak a szökések? Van igazolatlan hiányzójuk?

– Három egység tartozik a pálhalmai parancsnokság alá, mellettünk pedig egy
nagy mezőgazdasági egység található, amit az elítéltek foglalkoztatására hoztak létre.
Egy ilyen nyílt munkahelyről gyakrabban kísérelnek meg szökést a fogvatartottak,
adott esetben sikeresen. Tíz-tizenöt évre visszamenőleg elmondható, hogy évente két-három
szökési kísérlet fordul elő. A szököttek hatvan százalékát viszonylag rövid időn
belül maga az intézet, vagy a velünk együttműködő rendőri szervek fogták el. A
maradék negyven százalék néhány nap, de legfeljebb két-három hónap elteltével került
kézre. Jelenleg egy elítélt hiányzik igazolatlanul, ő tavaly év végén szökött
meg a sándorházai egységből.

– Köztudott, hogy a magyar börtönök túlzsúfoltak. Önöknél milyen a helyzet?

– A három egységünk befogadóképessége hivatalosan 1230 fő. Ezzel szemben az
állomány létszáma jelen pillanatban 1800 fő, de hétfőn jön a szállítás, amivel
nagyjából 1850-re fog emelkedni. Emiatt zsúfoltabbak a zárkák, kevesebb a szabad tér.
A zsúfoltság feszültségeket teremt, a feszültség agressziót eredményez, így
gyakoribbak az összezördülések.

– Igaz, hogy az elítéltre a többi elítélt elviselése rója a legnagyobb
terhet?

– Igen, ezt meg tudom erősíteni.

– Több újságcikkben is olvashattuk, hogy a rabok között kialakul egy
hierarchia, az erősebbek csicskáztatják a gyengébbeket…

– Igen, néha előfordul ilyen, de általában nem ez jellemzi a börtönöket és
az elítéltek egymás közötti viszonyát. Most más jelleg? problémákkal kerülünk
szembe.

– Melyek ezek?

– Elsősorban a kábítószer. Vannak arra utaló jelek, hogy – ha nem is nagy
mennyiségben – a kábítószer bekerül a börtönökbe. Nem mintha vigasztaló volna,
de Európában is ez a legnagyobb probléma. Svájcban injekciós t? automatát helyeztek
el az egyik börtönben, hogy a rabok sterilizált fecskendőhöz juthassanak.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit