Kereső toggle

Tábornok úr, változott a helyzet keleten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A rendszerváltás után az ország keleti határszakaszán új jelenségek ütötték
fel a fejüket. Az addig eseménytelen hétköznapokat robbanásszerűen rázta meg a
román belpolitikai fordulat, majd a következő években megjelenő menekültáradat,
embercsempészet, drogkereskedelem. Mindezek új kihívások elé állították a
határőrséget. Ráadásul az EU-hoz való csatlakozásunk után a schengeni egyezmény
értelmében ez lesz az unió külső határa. Mennyire sikerül ezeknek a kihívásoknak
megfelelni, riportunk erre kereste a választ az Orosházi Határőr Igazgatóság
vezetőjénél és munkatársainál.



Gazdasági "menekülteket” kísérnek a határőrök    Fotó:
MTI

"A munkát, ami a határon folyik, úgy látja át igazán, ha elkíséri
járőrünket egy reggeli portyára" – fogad Dávid Károly dandártábornok, az
Orosházi Határőr Igazgatóság vezetője. Az invitálásnak nem tudok ellenállni,
úgyhogy egy délelőttre felcsapok határőrnek. "Lehet, hogy a cipője vékony lesz a
sétához – rémisztget a gyulai kirendeltség vezetője, Szabó József őrnagy. – Az
előző éjszaka 20 centis hó esett, ami nagyban megkönnyíti a munkánkat." A
sétából azután mégse lesz semmi, hiszen már nem a régi orosz doktrína szerint
folyik a határőrizet, hanem 1998. május 1-től profi, tiszta hivatásos állomány
látja el a határrendészeti feladatokat. "Ez azt jelenti, hogy nem kell minden fa
mellé katonát állítani, hanem a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva, az évek során
felhalmozódott tapasztalatok alapján dolgoznak járőreink" – mondja a parancsnok.

"Munkatársaim mind helybeliek, jó terepismerettel, kiterjedt rokoni kapcsolatokkal
rendelkező fiatalok. Ebben a tekintetben igazán jól sikerült az átállás, de sajnos
a technikai feltételek évek óta változatlanok. Csak ígéretet kapunk mindig, hogy az
orosz államadósság fejében új terepjárókkal szerelnek fel bennünket." Rögtön
tapasztalom is ennek az állításnak a valódiságát, hiszen egy húszéves UAZ
terepjáróval (orosz technikai csoda) dübörgünk ki az udvarról. Csigatempóban
vánszorgunk végig a falun. Kérdem is a fiúktól, azért megyünk-e ilyen lassan, hogy
jobban lássunk mindent? "Á, dehogy – jegyzi meg a sofőr. – Parancsba jött, hogy
40 km/órás sebességnél jobban nem szabad hajtanom, ugyanis az egyik kirendeltségen
menet közben tört ki a kerék." A munkatársa nevetve teszi hozzá: "Lassú az út
Európába!"

Kérdésemre, hogy hogyan lettek határőrök, a válasz egyszer?: "Rávitt bennünket
a kényszer. Közel hét éve jöttünk a kirendeltségre dolgozni, előtte a sorkatonai
szolgálatot szintén a határon töltöttük el. Az átállás nagyon zűrös volt" –
jegyzi meg a sofőr, miközben a nyomsávot ellenőrizzük. – Volt úgy, hogy szinte
minden éjszaka dolgoztunk. Szerencsére május óta szabályozott a munkaidőnk, 12 óra
munka után 24 óra pihenő következik, majd újra 12 óra munka és 48 óra pihenő.
Így hetente csak egy éjszakát kell távol lennünk a családtól. Volt úgy, hogy
nyolcvan Srí Lanka-i határsértőbe botlottunk bele egy éjszaka, de az utóbbi fél év
elég csendesen telt. Igaz, előtte négy embercsempész bandát fülelt le a gyulai
kirendeltség, mire pedig az új embercsempész kalauzok betanulnak, addig eltelik egy kis
idő."

Járatlan utakon haladunk a határ mellett, majd a helybeli vadásszal diskurálunk,
látott-e valamit? "Hát persze, hogy láttam szarvas nyomokat a hóban" – jön a
válasz. "Persze lehet, hogy gólyalábon közlekedő csempészek voltak, de ha így
szökött át, akkor megérdemli" – felelnek a határőrök nevetve. "Mivel nem
tudunk minden bokornál ott állni, nagyon jó kapcsolatban kell lenni a lakossággal. Sok
esetben ők szólnak be, hogy a föld végiben láttak csellengeni valakit." Közben az
egyik határral párhuzamosan futó m?út mellett zajlik tovább a forgalom
ellenőrzése, majd a város buszpályaudvarát és vasútállomását látogatjuk meg.

Az orosházi központi kirendeltség három megye területén lát el határőrizeti
feladatokat. Közel 300 km-es szakaszon őrzik a határt. Tavaly április 30-án szereltek
le az utolsó sorkatonák. A kirendeltség igazgatója Dávid Károly dandártábornok.
Személyében egy fiatal, igen kreatív gondolkodású főtisztet ismerhettünk meg, aki
így vall munkájáról: "1980-ban kezdtem el a pályát a gyulai határátkelőn.
1988-ban végeztem el az akadémiát, majd különböző beosztásokban az igazgatóságon
dolgoztam, melynek jelenleg a vezetője vagyok."

– A 80-as évekhez képest mennyire változott meg a határőrség munkája itt a keleti
végeken?

– Ezen évek alatt óriási átalakuláson ment át a határőrség. Korábban itt
keleten egy úgynevezett "baráti viszonylat" alapján folyt a határőrizet. Ez azt
jelentette, hogy nem volt erő, technika, a munkánk alapvetően arra épült, hogy a
szomszédos országokkal együttműködve, kevés létszámmal őrizzük a határt. Ez
volt a hivatalos verzió. Egy őrs 20-25 emberrel rendelkezett maximum. Tulajdonképpen
jelképes határőrizet volt. A határőrség erejének, technikai ellátottságának
durván 60-70 százaléka a nyugati oldalon volt, ami a rendszerből adódott. Most ehhez
képest a súlypont megfordult. A menekültek száma hirtelen megtízszereződött
(330-ról 3000-re). Ehhez mi nem rendelkeztünk sem erővel, sem technikával ezen a
határszakaszon, ahol korábban maximum százas nagyságrendekben voltak egész évben
mozgások. Azt is tudomásul kellett venni, hogy ezek nem bűnözők, hanem menekültek.
Tehát a korábbi szemléletünket is át kellett alakítani.

– Ezek voltak a legnehezebb évek?

– 1988-ban még azt hittük, hogy a román menekültáradat befejeztével a mi
munkánk is visszatér a régi, nyugodt kerékvágásba. Nem így történt. \'90
tavaszán a marosvásárhelyi események kapcsán újra beindult a menekülési hullám.
Bár ez szép lassan visszaszorult, viszont a nyáron tapasztaltuk legelőször ezen a
határszakaszon a harmadik világbeli menekültek tömeges megjelenését. Volt, hogy egy
járőr 106 fővel találta magát szembe.

1991-ben indult be az embercsempészet, amely ‘91–92-ben a virágkorát élte, százas
nagyságrendbe hozták a csoportokat. Ez még a sorállományi korszakban volt. Tehát azt
lehet mondani, hogy ‘88–89 a román menekülés időszaka, ‘90–92 az
embercsempészet virágkora. Mivel a határőrség csak 20 kilométeres mélységig
dolgozhatott, ezért a rendőrség segítségét kellett kérni. A határvonaltól több
mint 100 kilométerre közösen felállítottunk egy ellenőrző pontot, ahol 1991-ben
több mint 500 embert fogtunk meg. Természetesen az embercsempészet a mai napig él. Meg
kell említeni, hogy a román határőrizeti törvény a tiltott határátkelést
visszaminősítette bűncselekménnyé, 2-3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtja,
de ha minősített esetről van szó – erőszakosan, fegyverrel követik el –, akkor
akár 7 év is lehet. Ez a mai napig így van. Így 1992-ben egy pillanatra megtorpantak a
csempészek és kezdték átértékelni az ügyeket, hiszen könnyen börtönbe
kerülhettek. Az 1997. november 1-től hatályba lépett határőrizeti törvény által a
határőrség nyomozóhatósági jogkört kapott, ezzel egy új fegyvert kaptunk a
kezünkbe. Azzal, hogy nyomozhatunk, tudjuk üldözni és megkeresni az elkövetőket.

– Mikor jelent meg a szervezett bűnözés a határokon?

– 1995-től lehetett érzékelni a szervezett bűnözés különböző ágait egyre
nagyobb arányban és gyakorisággal, egyre markánsabb megjelenését az utasforgalomban.
Gondolok itt a kábítószerre. Míg ‘95–96-ban viszonylag egyszerűen lehetett
találni kábítószert kutyával, addig ma már nem. Nem becsülöm le a kutyák
jelenlétét, ma is szükség van rájuk (Nagyla-

kon, Gyulán, Biharkeresztesen, Battonyán továbbra is megtalálhatók), mert az
utasforgalomban mindig fel lehet deríteni azt a jelentéktelen 1-2 kilogrammot, amit
olyan szerencsétlen emberek vállalnak fel, akiket vagy kényszerhelyzetbe hoznak, vagy
fel sem ismerik, hogy mire vállalkoznak. A minőségi váltás ezen a területen is
megtörtént. Óriási szervezettséggel, nemzetköziséggel, konspiráltsággal és
tökéletességre törekvéssel dolgoznak. Megkockáztatom, hogy ma már kábítószert
fogni csak információ alapján lehet. Ha egy TIR szállítmánynak rendben vannak a
papírjai, ponyvázata, zsinórzata, plombája, hozzá sem nyúlhatok. Keletről, az arany
háromszögből érkező kábítószer mennyisége – figyelembe véve a nyugat-európai
államok adatait – elérheti a napi 50-100 kilogrammot. Ha ehhez viszonyítom a
felderítések arányát, jelentéktelen. Úgy gondolom, hogy a jéghegy csúcsát
kapargatjuk. A Vám- és Pénzügyőrség jóval szélesebb hatáskörrel rendelkezik a
teherrakományok ellenőrzése tekintetében, mint mi. Bár rendkívül magas
eredményességgel dolgoznak – a határőrség és a vámosok arányát viszonyítva, mi
10 százalékát, ők 90 százalékát derítik fel az eseteknek –, de szerintem még ez
is csak a jéghegy csúcsa. Meggyőződéssel vallom, hogy csak egy szervezett bűnözés
elleni, nagyon-nagyon szervezett fellépés eredményeképpen – információk révén
– lehet hatékonyan felvenni a harcot. Kutyákkal itt már rég nem lehet eredményt
elérni. Ma már a szállítmányok úgy vannak védve, hogy a kutya rá se tud mozdulni,
olyan szaganyagokkal látják el, hogy a kutya nem is érzékeli, hogy kábítószer van.
A gépkocsi– csempészet 1995-től van jelen. Ez egy hihetetlenül nagy üzletág.
Magyarországon 1998-ban 16 ezer gépkocsit loptak el, nem is beszélve az Európai
Unióból érkező lopott autókról. Ha ehhez viszonyítom az általunk felderített 61
esetet, ez semmi. Kérdezem, hogy hol van az a sok autó? Jó egy éve ráakadtunk egy
olyan információra, melynek révén a rendőrök eljutottak egy északi vonalra, ami azt
bizonyítja, hogy nemcsak keletre megy az autó, hanem északra is, és ott fordul
keletre.

– Ezért alakult át a határőrség hivatásos állományúvá?

– Ma már olyan hamisításokkal találkozunk, hogy okmányszakértők mondják,
hogy ezt a hamisítást szabad szemmel nem lehet felismerni. Belátható, hogy ezt
sorkatonával nem lehet földeríteni. Gyakorlatilag ‘92-től lehet érzékelni, hogy a
súlypont áttevődik a keleti határokra, a feladat itt megváltozik, szó szerint
ugrásszer? változás következik be ezen a határszakaszon, ugyanakkor hihetetlenül
feléltük a tartalékainkat is. Nagyon-nagyon későn történtek meg az
átcsoportosítások, a korábbi lassú, nyugodt munka helyett egy nagyon intenzív,
dinamikus tempó következett. Nagyon jó döntés volt, hogy a sorállományt kivonták a
határőrségből.

– Négy év múlva ha az ország az Európai Unióhoz való csatlakozása után ezen
a szakaszon húzódik az unió külső határa. Felkészültek-e már erre a feladatra?

– Minden idegszálunkkal erre koncentrálunk. Rendkívül magas szakmai
felkészültség? szakmai gárdára, illetve óriási technikai bázisra van szükség
ehhez. Az már most látszik, hogy olyan lesz az ország az unióban, mint az erdők
szélén a bokros, cserjés terület. A külső határok őrizete rendkívül komoly
feladat lesz. Ma már kevés az, ha csak az unió törvényeivel lesznek tisztában az itt
szolgálatot ellátók, maguknak a tagországoknak a határrendészeti-igazgatási
törvényeit is ismerniük kell. A külső határ célja pontosan az, hogy azok, akik
ezeknek a törvényeknek nem felelnek meg, be se léphessenek az unió területére.

Olvasson tovább: