Kereső toggle

A parasztélet mottója

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Dabas, hajnali négy óra. Kezdődik a vasárnapi állatvásár. Sorban érkeznek a
teherautók, a platókon lovak, tehenek, birkák, kecskék. És disznók meg malacok,
bárányok és szamarak. Akad olyan portéka is, amelyik a saját lábán érkezik a
vásárba. Főleg lovak és szamarak. Hamar benépesül a város menti legelő, az első
vásárlók is szállingóznak már. Álmos még a jószág, az emberek is álmosak. A mai
napfelkeltét lónyerítés és tehénbőgés jelzi. A kakasnak esélye sincs.



A hozzáértő vevő az állat fogát nézi meg előszőr. Nem ajándék ló Fotó:
MTI

Csődör, kanca, paripa

Kis Bertalan Kunhalasról érkezett a dabasi vásárba. Lovas kocsin jött. Kétéves
csikóját akarja eladni. Kis Bertalannak nem kenyere a sok beszéd, de azért csak szóba
elegyedik.

– Ez a ló egy sodrott deres. Kétéves, csődör. Kétszázötvenezer forintba kerül.
Van egy másik lovam is, amelyik itt áll a kocsi előtt, de azt nem adom el, mert akkor
nem tudnék hazamenni. Állatokkal foglalkozom, persze van föld is, tehenek is vannak.

– Ez a tanult szakmája?

– Én eredetileg gyári dolgozó vagyok, marós meg esztergályos, de az esztergából
már kiöregedtem, mert vannak bonyolult munkák benne, meg ideg is kellene hozzá.

– A lovakhoz nem kell ideg?

– A lovakhoz is kell ideg, de ezek kint vannak nekem egy nagy karámban elkerítve, az a
villanypásztor, és ott vannak. Én ezekkel egész nap nem foglalkozom.

– Csak kirakja reggel az ételt?

– Nem rakok ki semmit, legel a ló saját maga!

– És ezt a lovat még kiskorában vette?

– Nem, nálam született, az anyja is az enyém, de azt tavaly eladtam, mert
kiöregedett.

– Miből öregedett ki?

– Hát, hogy mondjam... olyan húsz év körüli lehetett a kanca, amit eladtam, az
anyja. Olyankor már illő eladni vágóra, vagy valahová máshová.

– Mennyit élnek a lovak, hogyha nem vágják le őket, és nincs betegség vagy
baj?


– Hát a szebb ló háromszázötvenezer forintot is megér, ami olyan nagyon szép.

– Nem úgy értettem: mennyit élnek? Hány éves kort ér meg egy ló?

– Van, amelyik megéri a huszonöt évet is, de az ritkaság. Tizenöt év után már
leginkább el kell adni a lovat.

– Amikor ez a ló született, akkor ön ott volt?

– Ott.

– És milyen élmény volt?

– Hát egy kicsit ideges voltam, hogy mi lesz most. Egy az, hogy milyen nem? lesz. Mert
egy csődör mindig kevesebbet ér, mint egy kanca, és mindig baj van vele. Élénkebbek,
másabbak ezek. Nem is lesz utódja, meg emezek, a kancák sokkal nyugodtabbak. Ez
csődör lett. De hát így is örülök neki.

– Mennyi idő alatt születik meg a kiscsikó?

– Majdnem egy évnek kell eltelni a födöztetéstől, tizenegy hónap és körülbelül
tíz nap. A szülés viszont nagyon rövid ideig tart. Amikor észre lehet venni, hogy
elkezdődött, onnantól körülbelül öt-hat perc.

Egy potenciális vásárló érkezik, érdeklődik a ló felől, majd kinyitja az
állat száját és megnézi a fogait. Tudja, hogy nem ajándék ló. Egyből látja, hogy
kétéves, mert még tejfoga van. Huszonhat hónapos korban jön ki egy csikófog és
ötéves korára lesznek igazi fogai, az úgynevezett lófogak. Kis Bertalan ezúttal
hiába ajánlja a lovát, nem veszik meg. Tovább beszélgetünk.

– Miért nevezik ezt a fajtát deresnek?

– Azért, mert amint megszületik, elkezd őszülni. Ez most még barna, de már vannak
fehér szálai. Mire húszéves lesz, olyan fehér lesz, mint a dér. Mint amaz ott –
mutat egy hófehér kancára Kis Bertalan.

– Gyakran le kell mosni a lovakat?

– Nem, mossa őket az idő.

– Az csak a filmekben van, hogy lovaglás után lecsutakolják az állatot?

– Igen, nekem ez nem kell.

– A lónak se?

– Hát mondjuk, ha hosszabb ideig nincsen eső, akkor jó, ha meg van mosva.

– Az előző vevő azt mondta, hogy a maga lovát még ki is kell vágatni. Mit
jelent ez?


– Azt, hogy ki kell herélni.

– Miért?

– Hát úgy szelídebb lesz, mondjuk, ha közösségbe megy. Ha nincs kiherélve, akkor
bigámosabb. Férfiasabb, vagy hogy mondják.

– Nagyon megviseli a lovat a herélés?

– Nem, mert előtte elaltatják, azután egy pár hét alatt felépül.

– Miután kiherélik, mire lehet használni?

– Hát nagyon jó igás ló, akár ekét húz, kocsit, fogast. Kihajthatatlanok ezek. A
herélt ló neve már paripa. Csődörparipa.

– És jellemző még itt Magyarországon, hogy lóval szántanak?

– Most újra kezdik. Volt idő, hogy gépesítettek, de nagyon drágán szántanak most
már a traktorok. Négy-ötezer forint holdanként. Az rengeteg. Például van egy hold
lucernánk, azt kétezer forintért vágják le.

– A ló meg lelegeli ingyen, nem?

– Hát lelegelné, de ez olyan dolog, hogy téli takarmánynak köll nekik
összegyűjteni. Leszárad a lucerna, és egy évben három-négyszer lehet
lekaszáltatni. Azt összegyűjtjük, kévékbe kötjük, és akkor az nekik az étel.

– Az már konzerv, nem?

– Úgy is mondhatjuk.

A tej folyékony tehén

Ürögi Józsefné is állatokkal foglalkozik. Azt mondja, a legjobb üzlet a tehén. A
házi készítés? túrót, tejfölt gyorsan el lehet adni. Üröginé venni jött a
vásárba, ugyanis az egyik tehenük nemrég elpusztult. Azt kellene pótolni.
Százötvenezer forintért kínálnak teheneket, a súlyuk körülbelül hat mázsa, de az
asszonynak nem nagyon tetszik a mai kínálat. Nézelődés közben beszélgetünk.

– Hogy telik egy napja, hánykor kel?

– A kelés az nem szigorú, én négy órakor felébredek magamtól. Ha időhöz
van kötve az ember, úgy kel, hogy felérjen a csarnokba, mert én különben minden
csütörtökön Lajosmizsére megyek tejhasznot árulni. Túrót, tejfölt. Most, hogy az
egyik tehenünk megdöglött, az nagyon megviselt. Úgy megsirattam, mint egy gyermek.
Higgye el, kedves.

– Mennyi hasznot hoz egy tehén?

– Hát ebből a két tehénből hat-hétszázezret árultam ki évente.

– Ön feji meg a tehenet?

– A férjem feji, mert én nem bírom, fáj a derekam.

– Kézzel?

– Kézzel.

– Mennyi tejet ad egy tehén?

– Amelyik elpusztult nekünk ellésben, az huszonöt litert adott le naponta.

– És mennyiért veszik meg ezt a tejet?

– Hát mi nem a tejet értékesítjük, hanem a tejhasznot. A túrónak most négyszáz
forint kilója, meg a tejfölnek is annyi kilója.

– Mennyi időbe telik egy tehenet megfejni?

– Fél óra.

– És másnapra ott van újra a huszonöt liter tej?

– Hát az olyan dolog, hogy amikor még gyöngefias, úgy értve, hogy ha megellik,
háromszor kell fejni naponta. Úgy van meg az íze. Meg nem is bírja a tőgyében
eltárolni a sok tejet. Megőrülne, a tej feszítené, muszáj kifejni belőle.

– És hogyan készül a tejföl meg a vaj?

– Lefejjük a tejet, azután leszűrjük. Én ötliteres befőttesüvegekben altatom
meg. Ami fölgyülemlik, az a tejföl. Annak olyan sárgás a színe. Egy részét eladom
tejfölnek, a másik részéből vajat köpülök.

– Az hogy megy?

– Van egy köpülőm, látott már olyat?

– Nem.

– Fából van, olyan, mint egy doboz. Van neki egy lukacsos teteje, hosszú nyéllel.
Azt köll húzogatni le-föl, amíg a tejfölnek különválik a leve, az író. Ami
aztán marad, az a vaj. Amikor összeállt a vaj, akkor kiszedem. Az író mehet a savóba
a jószágnak, azok nagyon szeretik. A vajat meg többször is ki kell mosni hideg
vízben, míg tiszta nem lesz a víz, és akkor az már igazi zsíros, házi vaj. De az
olyan finom, hogy elmondani sem tudom. A túró pedig az aludttejből készül.

– És a kefír? Azt hogyan készítik?

– Azt én nem tudom, kedves. Olyannal mi nem foglalkozunk.

– Állattartás szempontjából mikor volt kedvezőbb a helyzet? A szocializmusban
vagy a rendszerváltás óta?


– A Kádár-rendszerben jobb volt nekünk, mert a jószágot sokkal jobban bírtuk
értékesíteni. Most nem akar kölleni. Mondjuk a szarvasmarha kapósabb... Disznót nem
is tartunk, a takarmány nagyon drága, a felvásárlás meg bizonytalan. Egyetlenegy
disznóm van, azt felhízlaljuk, utána levágjuk. Most veszünk majd két kismalacot,
hogy pótoljuk a jövő évre valót, de eladásra nem tartunk.

Tanya csak egy van

Sűrűsödik a forgalom, már harmadik órája tart a dabasi vásár. Az állatokat
fajonként csoportosították, a vásárlók így könnyebben áttekinthetik a
felhozatalt. A kérdezősködést, alkudozást időnként elnyomja egy tehénbőgés,
lónyerítés. Egy kismalacot épp az imént vettek meg. Sivalkodik, ellenkezik a malac,
de újdonsült gazdája gyorsan zsákba teszi, vállára kapja és már viszi is. Egy
fejkendős asszonyság kecskéket árul. A tizenöt kilós süldő ára ötezer forint.
Őszre már tejet is fog adni. Éppen meg akarom szólítani a nénit, amikor megszólal
egy mobiltelefon. Meglepetésemre az övé:

– Halló .. még nem... csak nézegetik... leteszem, mert rosszul hallak – búcsúzik
gyorsan.

– A falusiak úgy tartják, a kecsketej kiváló gyógyszer. Hogy mire?

– Mindenre, fiatalember – feleli az asszonyság – most már nekem.

Turóczi Imréné egy Rácalmás melletti tanyáról jött a vásárba. A kecskék
árából a fiát akarja támogatni.

– A tanyán huszonkét év óta lakunk, azelőtt laktunk Szigethalmon meg
Kerepestarcsán – mondja. Harmincnégy éves házasok vagyunk az urammal... a fiam
huszonkét éves, ott született. Végül is azért mentünk tanyára, mert nem maradtam
terhes. Az orvosok is azt mondták, hogy ne is reménykedjek, hogy terhes maradok.

– Hány év telt el, amíg nem tudott teherbe esni?

– Tizenegy.

– És ki adta az ötletet, hogy költözzenek tanyára?

– Elmentem Pesten egy nőgyógyászhoz, és ő mondta, hogy próbáljuk meg, már
másoknak is ajánlotta. Leköltöztünk, és az első évben sikerült. Talán a jó
levegő hozta a változást. Nagyon boldogok voltunk.

– Milyen az élet a tanyán? Nincs nagyon elzárva a külvilágtól?

– Nincs. Egy kilométerre van Rácalmás, villany bevezetve, telefon van kettő.

– Meg is lepődtem, hogy a mobiltelefon...

– A fiam hívott, tudni akarta, hogy megérkeztem-e?

– És hogy élnek?

– Sokat kell dolgozni, de az állatokból mindenünk megvan. Húst meg felvágottat
nemigen veszünk, nagyon ritka az. Vannak csirkék is, én keltettem, meg kotlósunk is
van, kendermagos paraszttyúk.

– Kendermagot eszik? Azért kendermagos paraszttyúk?

– Nem, a színét mondják kendermagosnak. Sötétszürke, fehérpöttyös. Látott már
gyöngyöt? Hasonlít rá a színe. Ennek olyan sárga a tojása, mint a narancs. Egész
más íze van. Ez a jó a parasztéletben. Mert hiába vettem én meg Pesten a
mirelitcsirkét, annak nincs olyan íze, se a malacnak. Malacot is szoktunk vágni, az
nagyon finom. Ez az élvezet benne. A parasztélet mottója. De az a csúnya benne, hogy
le van kötve az ember, nem mehet el a jószágtól.

– Szabadság nincs?

– Nincs, nyaralás az nincs.

– Hány éve nincs?

– Amióta a tanyán lakunk, huszonkét éve. Hát, egyszer, amikor kórházban voltam,
akkor engem nagyon nehezen pótoltak otthon. A jószág megsínylette nagyon. Úgyhogy
mindig kérem az Istent, hogy kórházba ne kerüljek, mert akkor nekik végük. Meg a
kutyusoknak is.

Olvasson tovább: