Kereső toggle

Csak semmi pánik

Interjú Tamás Gáspár Miklós filozófussal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Aki túlságosan lusta ahhoz, hogy a szabadság mellett erőt mutasson, az arra
ébred majd, hogy nem szabad többé."

– Mint az SZDSZ egyik alapítója, hogyan értékeli a koalícióban eltöltött
négy évet a választási eredmények fényében?

– Ezt el kell választani a választási eredménytől, mert véleményem szerint a
honpolgárok nem azért váltották le az előző kormánykoalíciót, amiért én
helytelenítettem bizonyos területeken való működését. A magyar lakosság nagy
része erőteljesen antikapitalista beállítottságú, amiért minden kormányt levált
és le fog váltani, amely a piacgazdaság teljes kifejlesztését tervezi
megvalósítani. Ez részben a hagyományainkkal kapcsolatos, részben pedig azzal a
súlyos gazdasági válsággal, amely egybeesett a kapitalista irányváltással, bár nem
az utóbbi okozta az előbbit. További ok az erőteljes kormányzati korrupció és a
bűnözés növekedése volt. Ugyanakkor az SZDSZ is korrupciós látszatokba keveredett,
továbbá a szocialista párttal folytatott együttműködése erőtlennek,
határozatlannak és iránytalannak, olyan pártnak mutatta a polgárok előtt, amelyre
nem érdemes szavazni, mert nem változtathat a dolgokon.

A koalíció – mint egy nagyítóüveg – megmutatta azt, hogy az SZDSZ milyen. A párt
antikommunista szavazótáborát teljesen megviselte a kommunista utópárttal való
együttműködés. Sok esetben bebizonyosodott, hogy az opportunisztikus, megalkuvó és
pragmatikusnak nevezett magatartás még választási szempontból sem válik be.

– Van-e, és milyen jövője van Magyarországon egy liberális pártnak? Konkrétan
az SZDSZ-nek.


– Abból kell kiindulnunk, hogy vannak feladatok, amelyeket senki más nem végezhet el.
Következésképp az SZDSZ-re szükség van, és ha szükség van rá, akkor kell, hogy
jövője is legyen. Orbán Viktor máris bejelentette, hogy bizonyos határok között
támogatja az MDF-től származó szektaellenes törvényt, persze mérsékeltebben
fogalmazott, mint Lezsák Sándor. Azt mondta: másfajta szabályozások szükségesek a
történelmi egyházak és a többi vallási mozgalom, vagy szervezet között. Ezen
véleménye teljes mértékben elfogadhatatlan egy modern demokráciában. Egy ilyen
diszkriminatív, az emberi jogokat súlyosan sértő, alkotmányellenes álláspont elleni
fellépés az SZDSZ-re marad. Nem kell megvárni, ameddig a dolog a szokásos magyar
módon a sok ismételgetés által elfogadottá válik. Meghallgattam a rádióban ifjabb
Hegedűs Lóránt lelkész úr (a MIÉP egyik prominens tagja – szerk.) nyilatkozatát.
Egyrészt Hegedűs tiszteletes úr amondó, hogy ő a parlament Emberi jogi
bizottságának lesz a tagja, ami kétségkívül a kabaré és a rémdráma sajátos
vegyüléke, másrészt pedig közölte, hogy ő is a szektaellenes törvényt tartja
életműve megkoronázásának. Azt is mondta, hogy a református egyháztól, a
presbitériumtól engedélyt kell kérnie arra, hogy folytathassa eddigi lelkészi
tevékenységét. Ha a presbitérium jóváhagyja, hogy ő folytathassa lelkészi
tevékenységét, akkor én kilépek a református egyházból. Mindennek van határa. Nem
vagyok valami hűséges református, de mint távolságtartó egyháztag, mozgósultam. A
szabadságjogok elleni támadások máris elkezdődtek. Azt hiszem, hogy a magyarországi
politika egyik legsúlyosabb hibája, hogy túlságosan ráhagyatkozik a parlament és a
hivatalok ügyintézésére, és az ezzel kapcsolatos nyomásgyakorlásra. A tiltakozó
politika – ami egyáltalán nem hatástalan vagy értéktelen – bevált, régi
demokratikus taktika, úgyhogy én azt hiszem, hogy amennyiben a kormányzatnak vannak
olyan elképzelései, amelyek sértik a demokráciát, úgy föl kell készülnünk arra,
hogy kimenjünk az utcára, és civilizált, békés formában tiltakozzunk. Mindenféle
formák vannak erre. Magyarországon a szabadságnak sok százezer híve van. Szükséges,
hogy ezek megmutatkozzanak, és megmutassák erejüket, különben le fogják őket
győzni. Ha csak véleményközösség szintjén állnak, az politikailag nem sokat ér.
Erőt kell mutatni. A politikában ugyanis erők és ellenerők csapnak össze, és aki
túlságosan finnyás vagy lusta ahhoz, hogy a szabadság mellett erőt mutasson, az arra
fog fölébredni, hogy nem szabad többé.

– Hogy látja ön, az SZDSZ felkészült-e a várható harcokra?

– Csak semmi pánik! A kormányváltásnak lesznek mindenféle következményei, és
nemcsak negatív következményei, hanem pozitív következményei is. Itt a Fidesz jobb
körei bizonyos tekintetben közigazgatási, meg gazdasági téren akarnak jó dolgokat.
Máris látható, hogy az SZDSZ eredeti ötletei közül számosat használ a Fidesz. A
tb-önkormányzatok megszüntetése régi ötlete a liberális pénzügyi
establishmentnek, mint az, hogy fontolóra veszi a kötelező kamarai tagság
megszüntetését. Továbbá az is, hogy határozottan föllép a dunai vízerőmű, a
mohi atomerőm? ellen. Sajnos, mivel a kormányalakítás merőben bizonytalan, a
politikai zűrzavar valószínűleg el fog húzódni, különös tekintettel Torgyán
Józsefre és népi zenekarára. Így aztán az SZDSZ-nek is lesz ideje szép lassan
kialakítani saját programját. Nyitottsággal és érdeklődéssel kell nézni, hogy az
új fiúk mit csinálnak, ugyanakkor az éberségből szintén nem szabad engedni egy
százaléknyit sem. Nem kell föltétlenül százszázalékos elutasítás
álláspontjára helyezkedni, ami különben sem termékeny.

Az MDF nem nevezné ki Urbán Lászlót pénzügyminiszternek, és nem nevezné ki Pokorni
Zoltánt oktatási miniszternek, és nem nevezné ki Illés Zoltánt környezetvédelmi
miniszternek. Bár az a tény, hogy egyáltalán fölmerülhetett, akár tréfa
formájában is az, hogy Boross Péter ismét belügyminiszter legyen, hát ez mondjuk
kétségkívül fölháborodással kell hogy eltöltse a liberális közönséget. Itt a
legsötétebb formában újrakezdődik a kultúrharc. Az is világos, hogy a kormánynak
lehetnek olyan tagjai, mint a dél-koreai katonai diktatúra egyik híve, Kádár Béla
– ezt egy újságcikkére támaszkodva mondom, nem titkos információ, ő írta meg. Az
emberi jogok ügye egyetlen eddigi demokratikus kormány ideje alatt sem állt túl jól,
de most megint egy zuhanás várható a kérdésben.

– Mi a véleménye arról, hogy a parlamentbe jutott pártok vezetői vitaasztalhoz
ültek Csurka Istvánnal?


– Én ezt elképesztőnek tartom. A demokrácia kötelességévé teszi a
közszolgálati rádiónak és televíziónak, hogy a műsoraiba meghívja Csurka
Istvánt, aki parlamenti képviselethez jutott. Ezzel szemben a demokrácia nem követeli
meg a többi, demokratikus párt képviselőitől, hogy vállalják a vele együtt való
szereplést. Legfeljebb egy választási műsorral kevesebb lesz. Eörsi István is
szóvá teszi, hogy hogyan létezik az: Kovács László külügyminiszter vállalkozik
egy négyszemközti vitára Csurka Istvánnal a televízióban külpolitikai
kérdésekről. Elfogadhatatlan. Láthatóan folyik a puhítás: legyen frakciója a
MIÉP-nek a parlamentben. Lehetséges, hogy a házszabály egy anticsurka szabály –
annak idején is Csurka ellen hozták ezt a 15 fős szabályt, még az Antall-éra alatt
–, és semmi ok nincs arra, hogy ezt föloldják. Némely jogász, politológus azt
mondja, hogy indokolatlan. Hát persze, hogy indokolatlan. Általában. Csurka Istvánnal
szemben viszont igenis indokolt, mert a demokráciának védekeznie kell. És még ha ez
egy kicsit szabálytalan szabály is, nem baj. Az ország és a demokrácia becsülete azt
követeli, hogy ezeket az embereket elszigeteljék. Ennek az elszigetelésnek pedig
látványosnak kell lennie, hogy lássa a közönség.

Olvasson tovább: