Kereső toggle

Sikerre kell koncentrálni

Interjú Csepeli György szociálpszichológussal, az ELTE tanszékvezetőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az SZDSZ-nek a sikerre kell koncentrálnia – nyilatkozta a
Heteknek adott interjújában Csepeli György
szociálpszichológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem
tanszékvezetője, akit arról kérdeztünk, mi az oka a párt
gyenge kommunikációjának, s mit kell tenniük a szabad
demokratáknak népszerűségük növelésére.

– Megcsontosodni látom a korporatív politizálást,
ami leginkább a szocialistákat jellemzi. A kormány szocialista
tagjai, a párt vezetői és a főbb munkavállalói, valamint
munkaadói érdekképviseletek a nyilvánosság kizárásával
egyeznek meg az embereket érintő ügyekben. S ezzel az elit
ismét kisajátítja politikacsinálást.


– Egy alakulófélben lévő demokráciában, bárki jusson is
hatalomra, törvényszerű, hogy ezek a gyermekbetegségek
elhatalmasodnak rajta. Ez a fajta politizálás ugyanis nem az
elmúlt nyolc évben gyökerezik, hanem olyan jóval korábbi
korokban, amelyekről Mikszáth és Móricz regényeiben
olvashatunk.

– Miért nem tudott ez ellen a liberális párt, az SZDSZ
valamit tenni?


– A szabad demokratáknak a szocialisták erőfölénye miatt
igen korlátozottak a lehetőségeik. Az elmúlt évek
története mutatja, bármilyen nagy gonddal is fogalmazzák meg
a koalíciós együttműködési szabályokat, az abszolút
többség sok tekintetben tétlenségre kárhoztatja a kisebbik
partnert. Nem szabad azonban igazságtalannak lenni, mert az
SZDSZ nélkül ma biztosan nem tartanánk ott, ahol vagyunk.

– Az SZDSZ a koalíció megkötésekor csiki-csukiba ment
bele. Hiszen akkor sem nőtt a népszerűségük, amikor
tiltakoztak a szocialisták elképzelései és hatalomgyakorlási
módszerei ellen, s most sem, amikor hallgatnak.


– Csináljunk leltárt. Az elmúlt években sok előnyét és
hátrányát megtapasztalhattuk az elsősorban az SZDSZ által
szorgalmazott liberális gazdaságpolitika érvényesülésének,
ám most valóban úgy látszik, hogy a szirmok a szocialistákra
hullanak, a tövisek pedig az SZDSZ-nek jutnak. A
belügyminisztérium munkáját sok mindenért lehet kritizálni,
de az SZDSZ irányítása alatt nem történtek olyan nyílt
uszításokkal felérő atrocitások, mint a korábbi négy
évben. Nem lebecsülendő az sem, hogy egyedül az SZDSZ
tiltakozott azon vatikáni szerződés megkötése ellen,
amelynek súlyos következményeit csak most kezdjük
megtapasztalni. A szabad demokraták által vezetett
művelődési tárca indította el azt a SuliNet programot, amely
a huszonegyedik századi számítógépes technika révén
valóban alkalmas az esélyegyenlőtlenség leküzdésére.
Komoly sikereket ért el az ország az infrastruktúra
fejlesztésében is. Most végzünk egy országos reprezentatív
felmérést a Lotz Károly vezette közlekedési, hírközlési
és vízügyi tárca munkájáról. A megkérdezettek hatvan
százaléka úgy nyilatkozott, hogy már van telefonja, s ezen
belül több mint hetven százalékuk az elmúlt négy évben
vásárolta a vonalat. Az autópályákról az embereknek csak a
magas díjak jutnak eszébe, de az már nem, hogy ha nem
lennének sztrádák, akkor a külföldi tőke nem áramlott
volna ide ilyen mértékben, és akkor jóval nagyobb lenne a
munkanélküliség. Az SZDSZ persze megtehette volna, hogy
népszerűségét növelendő, ellenzékben marad. S ehhez nem is
kellett volna olyan ideológiai bakugrásokat tennie, mint a
magát egy politikai transzvesztita-műtéttel liberálisból
keresztény-konzervatívvá operáló Fidesznek. De ennek az lett
volna az ára, hogy Magyarország – hasonlóan mondjuk
Bulgáriához vagy Romániához – megreked a fejlődésben,
aminek következtében most hatalmas külföldi adóssággal és
óriási munkanélküliséggel kellene szembenéznünk.

– Ön az SZDSZ belső tanácsadója. Mennyiben tartja a
vezetők hibájának, hogy a párt népszerűsége nem nő?


– Felelősnek érzem magam azért, amit az SZDSZ az elmúlt
években tett, de nem fogok elkeseredni akkor sem, ha a párt
mondjuk nem tizenöt-húsz százaléknyi, hanem kevesebb
szavazatot nyer a választásokon. Becsületes emberként
vállalnom kell a felelősséget tetteimért, s ugyanígy kell
tennie az SZDSZ-nek is. Ha pedig a sikereket nem tudja jól
eladni a párt – akár azért, mert nem jól kommunikál az
emberekkel, vagy mert a versenytársak ügyesebbek nála –,
ezért nem tehet szemrehányást senkinek. Ugyanakkor az SZDSZ
nem követett el olyan hibát, ami alapján igazságos lenne,
hogy nem nő a népszerűsége. Abban azonban biztos vagyok, hogy
a történelem az SZDSZ javára fogja írni az elmúlt négy
évet.

– Miért nem tudja a sikereket kihasználni az SZDSZ? Mi a
baj a kommunikációjával?


– Az valóban paradoxon, hogy a párt politikusai sokkal
népszerűbbek, mint az SZDSZ. Azt azonban tudni kell, hogy egy
antiliberális világban nagyon nehezen közvetíthetők a
liberális gondolatok. Ez annak ellenére is így van, hogy az
emberek szeretik a szabadságot. Nem szeretik viszont vállalni a
felelősséget és a következményeket tetteikért. Ez persze a
politikai kultúrában is gyökerezik. A szabadsághoz való
szelektív viszonyból pedig egyenesen következik, hogy az a
párt, amelyik a szabadságot a maga teljességében képviseli,
nem lehet népszerű az emberek előtt. Az emberek ugyanis, Fromm
kifejezésével élve, menekülnek a szabadság elől. Abban
azonban egészen biztos vagyok, hogy a szabaddemokratáknak
sikerül megjeleníteniük magukat egy olyan középpártként,
amely a két antiliberális pólus között helyezkedik el. S ez
pedig az SZDSZ számára kulcshelyzetet teremt.

– Mivel magyarázható az, hogy a legutóbbi felmérések
szerint – népszerűségét tekintve – az értelmiség
körében már a szocialisták és a Fidesz is megelőzi az
SZDSZ-t?


– Az értelmiség mindig vevő volt a liberalizmusra, de csak
elvont, tiszta formájában. A rendszerváltoztatás egyik
legnagyobb vesztese azonban – bányászokon és cigányokon
túl – éppen az értelmiség. Már csak azért is, mert a
korábbi olyan álértelmiség volt, amelyet az állam tartott el
azért, hogy közalkalmazottként tegye a dolgát. Az elmúlt
nyolc évben viszont a közszféra hihetetlen gyorsasággal
zsugorodott, s most egy olyan új típusú értelmiség van
kialakulóban, amelyet a régi mérce szerint már nem is
neveznénk annak.Egészen más sorrendet találunk viszont akkor,
ha sikeres emberek körében vizsgáljuk a pártok
népszerűségét, itt ugyanis egyértelműen az SZDSZ vezet. És
ez egyáltalán nem szégyen. Sőt, egy ilyen kudarcorientált
országban, mint a miénk, talán nem is vereség, ha a sikeresek
élén állva nem nyeri meg most a választásokat a párt.
Előbb-utóbb úgyis a sikereseké lesz a jövő.

– Ön szerint mi az oka annak, hogy a választások előtt
egy-két héttel sem folyik igazi kampány?


– Az egyik oka az, hogy a pártoknak nincs pénze. A másik oka
pedig az, hogy az elmúlt ciklusban, szemben a korábbival, senki
sem gázolt bele az emberek múltjába, nem alázta meg őket,
mert nem eléggé magyarok vagy keresztények, és senki sem
akarta kiforgatni őket az indentitásukból. Igazából
nincsenek nagy botrányok sem. Annak ellenére sem, hogy minden
napnak megvan a maga bombája, nyírfája és skandaluma. Ehhez
ugyanis hozzá lehet szokni. Ahhoz viszont nem, hogy valakit
minden nap lezsidóznak, lekommunistáznak vagy lebuziznak. A
harmadik és a legfőbb ok pedig az, hogy a két nagy
konglomerátumnak nem érdeke a hangos kampány. A szocialisták
azt ígérik, hogy mi vagyunk a folytatása az elmúlt évtizedek
legjobb hagyományainak. Legalábbis abban az értelemben, hogy a
Rákosi-rendszer kemény diktatúrája után a Kádár-éra élni
és élni hagyni politikája következett. És ez a leben und
leben lassen politika nagyon is megfelel a magyar társadalom
többségének. A szocialistáknak tehát nem kell nap mint nap
elismételni, hogy mit akarnak. A Fidesz, amely megörökölte
Antall József pártját, s ezen keresztül a nemzeti
keresztény-konzervatív gondolatot, rájött, hogy az ideológai
láz növelésével nem érhet el eredményt. Ezért nem hallani
például Lezsák Sándor, Boross Péter vagy Pozsgay Imre
hangját. S mivel a Fidesz arra is rájött, hogy alapvetően a
vesztesek pártja, azt is tudja, hogy ezt a helyzetet csak
illúziókat keltve lehet megnyergelni. Nem lehet sikeresen
politizálni úgy, hogy mindig szavazóik orra alá dörgölik,
ti vagytok a vesztesek. Ilyen szempontból tehát a Fidesznek is
jó ez a langyos kampány.

– Miért nem száll ringbe az SZDSZ?

– Egyrészt nincs rá pénze, másrészt a tömegkommunikáció
gettóba zárta.

– Ezzel szemben a közvélemény úgy tudja, hogy a
szabaddemokratáknak vannak a legjobb médiakapcsolataik.


– Nem csak a politikában vannak előítéletek. Attól, hogy
sokan úgy gondolják, minden cigány besurranó tolvaj, ez még
távolról sem igaz. Az a politikus, aki nem tud egy mondatot
értelmesen elmondani, nem igazán szereti azokat, akik mesterei
a szónak. Az SZDSZ politikusai ilyenek, de ebből még nem
következik, hogy a kisgazda Pokol Béla látomása igaz lenne,
miszerint ezek az emberek uralják a médiát. Ellenkezőleg,
egyre több embert irritál a jó beszédkészség, s ott
némítják el az SZDSZ-t, ahol lehet. S mindez átvezet a
rendszerváltoztatás egyik legnagyobb hiányosságához, hiszen
a nyilvánosságot nem sikerült emancipálni, s így a
nyilvánosság nem vált ellenőrző ágensévé a
társadalomnak, mint a demokratikus országokban.

– Hogy tartsuk a jó irányt… Sokak számára nehezen
értelmezhető az SZDSZ választási kulcsmondata.


– Ha az SZDSZ nem lépett volna be a koalícióba, akkor ma
Szlovákiához lennénk hasonlatosak. A mondat üzenete: ahhoz,
hogy a későbbiekben is elkerüljük a rossz irányba való
fordulást, szükség van a koalícióban az SZDSZ-re.
Liberalizmus nélkül ugyanis nincs modern, európai
Magyarország. A liberalizmus az az eszmeáramlat, amely
áthidalja a nemzetek közötti kulturális különbségeket, s
olyan közös vezéreszmét képez, amelynek jegyében érdemes
és lehet európai módon élni.

– Milyen tanácsokat ad az SZDSZ-nek, mit kell csinálnia a
mai helyzetben?


– Az egyik tanácsom az, soha ne engedje elfeledni, hogy a
szabadságnak mint centrális értéknek ő a letéteményese.
Hirdesse, hogy olyan párt, amelyik semmiféle üldöztetést nem
akar ebben az országban, sem vallási, sem etnikai, sem egyéb
más alapon. Arról kell meggyőzni az embereket, hogy bármilyen
hibákat követett is el az SZDSZ, nincs más menedékük csak ez
a párt. A másik tanácsom az, hogy a szabadság jegyében a
józan közepet testesítse meg, azt a réteget, amelyik
érdekelt az Európához való társadalmi és gazdasági
integrációban. A harmadik pragmatikus tanács, hogy a
társadalommal való kommunikációban nyúlja le a sikereket. E
tekintetben azonban éppen az SZDSZ intellektusa az, ami
akadályt képez, hiszen nagyon sokakat visszatart, hogy a modern
politikusi PR-t kövesse és kihasználja a politikai cirkuszi
porond által kínált előnyöket. Az SZDSZ-nek szakítani kell
a "nekünk Mohács kell" megközelítéssel, hiszen ezt a
Fidesz sokkal jobban tudja csinálni. El kell felejteni a
szocialisták által fújt kaparj kurta, neked is jut
filozófiát, és a sikerre kell koncentrálnia. A szabadságra
és a sikerre.

Olvasson tovább: