Kereső toggle

Interjú Bayer Friderikával

Feltárcsázza a szívünk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bayer Friderika gyerekkora óta kéz a kézben jár a
dalokkal. A nemzetközi porondon is sikerrel szereplő énekesnő
nemrégiben megjelentette harmadik lemezét, s terveiben szerepel
egy újabb elkészítése is. Az énekesnő jó szereplésének
valószínűleg az is a titka, hogy Bayer Friderika dalai egyéni
hangon szólnak hozzánk. Interjúnkban az énekesnő
pályájáról és terveiről nyilatkozik.



"...nem szeretném továbbvinni azt, ami ma divatos"

– Hogyan lett belőled énekesnő?

– Kiskorom óta szeretek énekelni. Legelső produkciómat az
óvodában adtam elő. Középcsoportos lehettem, amikor
valamilyen alkalomból meg kellett tanulni különböző dalokat.
Én a Tavaszi szél vizet áraszt címűt adtam elő.
Valószínűleg nagyon jól sikerült, mert ettől kezdve
iskoláskoromig minden alkalommal nekem kellett ezt a dalt
elénekelnem. Bevallom, mindig nagy sikerélmény volt, amikor
énekelhettem. Ezt követően zenei suliba felvételiztem, de a
nagy napon torokgyulladásom volt. Így aztán nem tudtam
énekelni, csak kopogtattam, hang nélkül. A felvételiztető
tanár jóindulatán múlott, hogy felvettek. Nyolc évig jártam
a hetedik kerületi iskolába, ahol ekkor még komoly
úttörőélet folyt. Szerepeltem például az úttörők
kórusában. Nagyon sokszor felléptünk, így aztán sok
matekórát megúsztam. Hiszen ha előadás volt, akkor nem
kellett bemennünk az órákra. Kellemes élmények fűződnek
ehhez az időszakhoz is. Tizennégy éves koromban aztán
édesanyám elvitt a régi énektanárához, ahová eredetileg
egy születésnapot mentünk ünnepelni. A tanár azonban
meghallgatott... Nagyon megtetszettem neki. Igaz, bennem is
megvolt a vágy arra, hogy különleges módon megtanuljak
énekelni. Nem úgy, ahogyan a kórusban. Így aztán,
kisebb-nagyobb megszakításokkal, tizenöt éves korom óta
járok énekelni.

– Kiket kedveltél akkoriban az énekesek és együttesek
közül?


– Az akkoriban aktuális zenekarokat és énekeseket szerettem,
mint például az Abba vagy a német származású Amanda Lear,
aki nagyon különleges mély hangon énekelt, mintha férfi
volna. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem nagyon tudtam
válogatni, hiszen mindenki azokon a külföldi zenekarokon nőtt
fel, amiket a magyar televízió bemutatott.

– Könnyen megszoktad a nyilvánosság előtti szereplést?

– A kórussal jó érzés volt a színpadon lenni, könnyen
megszoktam. Amikor már magántanárhoz jártam, egyre inkább
erősödött a vágyam, hogy megmutassam azt, amit megtanultam.
Éppen ezért nagyon örültem minden olyan nyilvános
szereplésnek, amikor szólóban léphettem fel. Szerencsére
soha nem éreztem nehéznek... Mások nagyon izgulnak, ami el is
ronthatja a produkciót. Valószínűleg nem tudnak feloldódni,
és a stressz következtében képtelenek kibontakozni. Egy
kicsit persze izgultam én is, de sosem voltak problémáim a
nyilvános vizsgákon.

– Az életmódodban milyen változásokat hozott az
énekesi pálya?


– Lezárult például az iskolás évek rendszeressége, hiszen
addig folyamatosan tanultam, készültem óráról órára.
Reggel felkeltem, elmentem a suliba, délután különórákra
jártam... Most már inkább össze-vissza vannak a teendőim.
Vannak hetek, amikor annyi a dolgom, hogy azt sem tudom, hova
rohanok, de van olyan időszak, amikor kevesebb a munkám, és
ezért jobban tudok figyelni másra is. Változó és
kiszámíthatatlan lett az életmódom.

– Az egyik nemzetközi versenyen nagyszer? eredményt
értél el...


– Jelentkeztünk az egyik táncdalfesztiválra, amelyiken a
Kinek mondjam el vétkeimet cím? dalt énekeltem. A célom
csupán annyi volt, hogy megmutassam magam, lássák, én is itt
vagyok, és szeretnék énekelni. Reménykedtem, hogy valamelyik
zeneszerzőnek megtetszem, aki dalokat is írna nekem. A
fellépés jobban sikerült, mint amire számítottam...
Megnyertem a fesztivált. Ezt követően meghívtak Írországba,
ahol huszonöt ország zenekara és énekese képviseltette
magát. Nagyon kellemes volt, Írország fantasztikusan szép
ország, jól éreztem magam. Rengeteget próbáltunk, napi két,
sőt három-négy órát is, ami persze eléggé fárasztó volt.
Mire elérkeztünk az élő szerepléshez, már abszolút nem
zavart, hogy hány millió ember lát. És nem azért, mert
óvatosságból előtte felvették a műsoromat... A legfontosabb
célom az volt, hogy úgy adjam elő a dalt, ahogy csak tudom –
aztán lesz, ami lesz. Elég jó eredményt értem el, azóta is
nagyon szeretem ezt a dalt.

– Milyen kategóriába, stílusirányzathoz sorolod magad?

– Nehéz magamról véleményt mondani, vagy besorolni
valamelyik kategóriába. Sokan mondanak sokfélét, például
azt, hogy Koncz Zsuzsát követem... De azt gondolom, hogy ma
Magyarországon nincs olyan énekes, aki ne a mostani
divatáramlatokat követné, aki ne állna be a sorba. Én
azonban nem szeretnék közéjük tartozni, nem szeretném
továbbvinni azt, ami ma divatos. Ezen elsősorban az "élj a
mának" szlogen tartalmát értem, valamint a szexuális
vágyak határtalan kiélését, amit a mai lányegyüttesek,
fiúcsapatok és a szólóénekesek egyaránt képviselnek.
Modern hangszereléssel szeretnék a fiataloknak énekelni, de
úgy, hogy minden dalomnak legyen valami mondanivalója. Ami arra
ösztönzi a hallgatókat, hogy leüljenek és meghallgassák a
dalaimat, odafigyeljenek és a hallottak alapján
átértékeljék a dolgokat.

– Március közepén jelent meg a harmadik nagylemezed.
Mire számítasz, mekkora sikere lesz?


– Egy hónapja jelent meg a single CD, ami persze csak egy kis
ízelítőül szolgált. Ezen szerepel a Feltárcsáztad a
szívem cím? dal, amit a rádiók gyakran játszanak. Azt
szeretném, hogy az új lemezem legyen kedves az emberek
fülének, legyen más, mint a többi zene, de ne legyen idegen
számukra. Azt remélem, hogy ez más művészeket is inspirálni
fog, hogy lássák, van egy más fajta út, amin el lehet
indulni. Vállalva azt, hogy nagyon sok kritikát kap az ember.
Én magam is nagyon sok mindent hallok, főleg a szakmán belül.
Irtózatosan gyorsan terjednek a pletykák és a rosszindulatú
szövegek. Ilyenek mindig is voltak, és tudtam, hogy most is
lesznek. Ennek ellenére szeretném, ha a zenével foglalkozók
látnák, ez más, mint a mai megszokott ízlésvilág, de
ugyanakkor szükség van rá.

– Írsz dalokat is?

– Nem, a dalok zenéjét Janca Ákos írja, a szöveget pedig
Csuka László. Természetesen én is ott vagyok, de konkrétan
nem írok, bár jó érzékem van ahhoz, hogy belekontárkodjak
abba, amit valaki más csinál. Ha nem tetszik a szöveg, akkor
mondani szoktam, hogy változtassunk. Ugyanígy a dallamoknál
is. Ha van valami ötletem, azt feléneklem, azon pedig, ha kell
változtatunk, finomítunk rajta. Szerintem nagyon nehéz dalt
írni, és külön adottság kell ahhoz, hogy könnyedén
megszülessen, mert ha nagyon izzadságos, és már három napja
ülök rajta, az megérződik a dalon.

– Melyik dalt szereted a leginkább?

– Az egyik kedvencem a "Feltárcsáztad a szívem". Mivel
ezt a közönség is nagyon szereti, még jobban megkedveltem.
Másik a Tudnod kell, miért élsz a Földön cím? dal.

– Mondj valamit a magánéletedről! Családban élsz?

– A szűkebb családom korábban a szüleimből és az
öcsémből állt, de tavaly nyáron férjhez mentem. Szüleimmel
vallási kérdésekben már tizennyolc éves koromban nem
értettünk egyet, de amíg velük éltem, próbáltam
alkalmazkodni hozzájuk. Mindig is engedelmességre törekedtem.
Ha láttam, hogy a szüleim nem elégedettek velem, akkor
igyekeztem jó lenni. A férjemmel boldogan élünk. Gyerekünk
– bár én is szeretnék – még nem született.

– Mivel töltöd a szabadidődet?

– Nagyon szeretem a természetet. Szeretünk kirándulni az
angol cocker spánielünkkel. Mostanában azonban egy kicsit
elhanyagoltuk szegényt. Nagyon szeretek zenét hallgatni, és az
otthonunkkal is szeretek foglalkozni. Mióta feleség lettem, a
háztartási munkával is törődnöm kell. Szeretem például,
ha estére nincs a mosogatóban egy halom piszkos edény.
Örömet okoz otthonunk berendezése és alakítgatása is.

– Milyen jövőbeli terveid vannak?

– Most elsősorban azt szeretném, ha sokan megvennék a
harmadik lemezemet. Tervezem egy negyedik album elkészítését
is. Örülnék, ha továbbra is sikeres lenne a munkám, ha lenne
értelme annak, amit csinálok. Nagyon várom azt is, hogy
kisbabánk szülessen... Szépen, csendesen, nyugodtan szeretnék
élni.

Olvasson tovább: