Az észak-olaszországi Padovában felavatták azt a kertet, amelyet azoknak az
emlékére hoztak létre, akik szembe mertek szállni a 20. század népirtóival.
A bejáraton Hannah Arendt szavai olvashatók: „Mindig lehet igent vagy nemet
mondani”. A kertben tíz fiatal fa jelképezi azokat, akik felemelték a szavukat,
embereket mentettek meg a holokausztban, és más népirtásban. A kezdeményező,
Giuliano Pisani latin-görög tanár kiemelte, hogy a kiválasztott tíz „igaz ember”
megszakította a gyűlölet láncát és bebizonyította, hogy még a legszörnyűbb
helyzetben is van lehetőség a gondolat etikai szabadságának és a bátorság
erényének erősítésére. A padovai kertben fát kapott „igazak” közül hatan
olaszok, a legismertebb az 1944-ben magyarországi zsidók ezreit megmentő Giorgio
Perlasca. De fát kapott a boszniai Lazar Manojlovic, bosnyák iskolaigazgató, aki
1995-ben megakadályozott egy szerbek elleni vérengzést, Jacqueline Mukansonera
ruandai, hutu törzsbeli asszony, aki a tuszi értelmiség egyik kiemelkedő alakját
mentette meg a népirtástól, a német Armin Theophil Wegner, aki az első
világháború idején az örmény népirtás, 1933 után pedig a zsidóüldözés ellen
emelte fel a szavát életét kockáztatva, és a török Ayse Nur Zarakolu költőnő, az
elmúlt évtizedek egyik emberi jogi harcosa.
