Kereső toggle

A WHO-gate – leszerepelt a világszervezet

„Megvásárolt” főigazgató és késedelmes reakció súlyosbítja a pandémiát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szakmai helyett politikai alapon hozott döntésekkel vádolja a közvélemény az egészségügyi világSzervezetet (WHO) a COVID-19 világjárványban. Ez tovább súlyosbodhat, miután Amerika felfüggeszti a szervezet finanszírozását, amelynek kapcsolata Bill Gatesszel és Kínával ezután még inkább alááshatja hitelességét.

Trump elnök hivatalosan is bejelentette, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó tovább finanszírozni a Világegészségügyi Szervezet (WHO) működését, amelyet a kínai kormány mellett közvetlenül felelősnek tartanak abban, hogy az új típusú koronavírus megjelenéséből világjárvány keletkezett.

A WHO ezzel komoly működési problémáknak nézhet elébe, ugyanis az amerikai adófizetők a költségvetése 76 százalékát fizetik, ami nélkül teljesen megbénulhat.

Az elhibázott döntések miatti pénzmegvonás még súlyosabbá teheti a WHO politikai részrehajlását, amivel egyre gyakrabban vádolják meg.

A koronavírus-járvánnyal nagymértékben sújtott Egyesült Államoktól érkező 76 százalékon felüli részt a többi tagállam, illetve Bill Gates adományaiból fedezik, aki Amerika után a második legnagyobb támogatója a szervezetnek. Kína ezzel szemben, bár az új vezető kinevezése óta jelentősen megemelte a hozzájárulását a WHO költségvetéséhez, még mindig nem számít komoly finanszírozónak.

Donorok kétes befolyása

A szervezetet viszont nem csak a COVID-19-világjárvány miatt érik több irányból is olyan vádak, hogy a szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyva, politikai befolyások mentén működik, és a valódi problémák helyett azokkal az ügyekkel foglalkozik, amelyeket finanszírozó partnerei, jelesül Bill Gates és Kína, fontosnak ítélnek.

Bill Gatesszel kapcsolatban az a vád érte a WHO-t, hogy alapvető feladata helyett, mely szerint elő kellene segítenie, hogy a legszegényebb országok egészségügye fejlődjön, és ne törjenek ki rendszeresen pusztító kolera- vagy Ebola-járványok, a szervezet olyan projekteket pénzel, amelyek elsősorban Gatest érdeklik, például arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet teljesen eltüntetni a bárányhimlőt. Egy évtizede ugyanilyen erőfeszítéseket tettek a malária felszámolására is, amire ugyancsak Gates adott jelentős összegeket. 

Amerika visszakozásával a szervezet pénzügyi kiszolgáltatottsága tovább súlyosbodhat. A vákuumba ugyanis valakinek be kell állnia, ami mind Kínát, mind Bill Gatest befolyásoló szerepből egyértelmű döntéshozó helyzetbe hozhatja. Ebből következik viszont a kérdés, hogy mennyire van helye magánszemélyeknek egy olyan szervezet irányításában, amely közvetve az egyes tagállamok egészségügyi politikájáért is felel, illetve azzal kapcsolatosan utasításokat, iránymutatásokat adhat. A WHO munkatársai szerint, akik a sajtóban nevük elhallgatását kérve nyilatkoztak, az a legnagyobb probléma a támogatói hozzájárulásokkal, hogy azok nyújtói akármikor meggondolhatják magukat, és ha a szervezet úgy táncol, ahogy a donorok fütyülnek, abból az következhet, hogy még kevésbé fókuszálnak a valóban megoldandó ügyekre.

A kialakult finanszírozási helyzet nyilvánvaló eredménye annak, hogy az új típusú koronavírus-világjárvány kirobbanása óta egyre több bizonyíték szól a WHO és Kína felelőssége mellett abban, hogy a vírus ilyen mértékben elterjedt. Sőt, egyre több szervezet és politikus is úgy nyilatkozik, hogy lépéseket kell tenni a konkrét felelősségre vonásra. Mivel az Egyesült Államok fizette eddig a WHO költségvetésének háromnegyedét, ezért nagy valószínűséggel bizottsági vizsgálatok is indulnak majd azért, hogy megtalálják a felelősöket. A sajtóban számos cikk megfogalmazza azt az igényt is, hogy ideje volna az ENSZ egészségügyi szervezetének élére politikai vezetők helyett szakmailag kompetens személyeket kinevezni. A jelenlegi WHO-elnök ugyanis többek szerint nem ilyen.

Botrányos vezető

A WHO két évvel ezelőtt kinevezett főigazgatója, Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz ellentmondásos személyiség, aki 2017-ben, kinevezése után szinte azonnal azzal háborította fel a nemzetközi közösséget, hogy megpróbálta Zimbabwe jól ismert diktátorát, Robert Mugabét kinevezni a WHO „jó hírnév nagykövetének”.

A nemzetközi felháborodás miatt visszakozott ettől a lépéstől, viszont az egyértelmű volt, hogy erre kizárólag a vezető politikusoktól érkező nyomás miatt hajlandó, nem azért, mert megváltozott a véleménye.

Az egykori etióp egészségügyi, illetve külügyminiszter, aki a Tigray Népi Felszabadítási Front nevű párt tagja, amely az amerikai külügyminisztérium nemzetközi terrorszervezet listáján is szerepel, nem képzett orvos, és kinevezésekor nem rendelkezett globális egészségügyi menedzsment tapasztalatokkal sem.

Ennek ellenére Kína igen nagy erőkkel lobbizott a kinevezése érdekében, tudván, hogy az országba befektetett dollármilliók akár ezen az úton is megtérülnek majd. Etiópiát ugyanis „kis Kínának” is nevezik, és Kína ezt az országot tekinti legfőbb szövetségesének abban, hogy Afrikában meg tudja vetni a lábát.  Amikor Tedroszt kinevezték, azt Kína kétség nélkül saját győzelmének tekintette, és Hszi Csin-Ping kínai miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy Kína ezzel is az erejét fitogtatja a nemzetközi közösség előtt.

Kína az afrikai országok legnagyobb kereskedelmi partnere, és hatalmas összegeket fektet be, legfőképpen infrastrukturális beruházásokba. A cél a bírálók szerint mindezzel az, hogy ki tudják venni a részüket a fekete kontinens óriási ásványkincskészletéből, és ennek a törekvésnek az egyik központja Afrika második legnépesebb állama, Etiópia.

Elhallgatott járványok

A WHO vezetőjét azonban azzal sem most vádolják először, hogy politikai célokból szántszándékkal félreinformálja a közvéleményt, hogy egy járványt elkendőzzön. Már 2017-es kinevezésekor ismert tény volt, hogy egészségügyi miniszteri pályafutása alatt legalább három kolerajárványt is eltitkolt Etiópiában. Az információ a WHO vezetői posztjáért folyó kampányban került nyilvánosságra, ahol a Tedrosszal szemben álló jelölt, Dr. David Nabarro stábja szivárogtatta ki azt. Nabarro egyik tanácsadója, a Georgetown Egyetem Nemzeti és Globális Egészségügyi Jogi Intézetének munkatársa, Lawrence O. Gostin a kampány során elmondta, hogy Etiópiában nagy hagyománya van a kolerajárványok eltitkolásának, még úgy is, hogy a nemzetközi segélyszervezetek csak hatalmas erőfeszítések árán tudják azokat megfékezni.

A Washington Post és a New York Times munkatársai is arról nyilatkoztak, hogy Tedrosz egészségügyi minisztersége idején (ahogy azóta többször is) etióp kormányhivatalok nyomás alá helyezték őket, hogy ne használják az egészségügyi helyzetről szóló riportjaikban a kolera szót.

Gostin, aki jelenleg a koronavírussal kapcsolatosan is folyamatosan nyilatkozik, a 2017-es kampányban arra hivatkozott, hogy azért érezte fontosnak nyilvánosságra hozni az eltitkolt kolerajárványokkal kapcsolatos információt és Tedrosz érintettségét, mert attól tartott, hogy a WHO hitelessége csorbát szenvedhet, ha ilyen vezetőt neveznek ki az élére. Úgy tűnik, a ma rendelkezésre álló információk tükrében ez az aggodalom egyáltalán nem volt alaptalan.

Kína beépített ügynöke

Tedrosz az új típusú koronavírus-világjárvány kirobbanásakor többszörösen „meghálálta” ezt a támogatást, a tények szerint azonban a politikai döntésekből következő hibás lépések következményeit jelenleg a világ számos országa viseli. A WHO, amelynek feladata lett volna a veszélyhelyzetre időben figyelmeztetni az országok vezetőit, az utolsó pillanatig segített fenntartani azt a látszatot, hogy a kínai kormány „példamutató módon” kezeli a Vuhanban kirobbant fertőzést. Olyannyira, hogy Tedrosz a nyilvános fórumokon – amelyeket felhasználhatott volna a helyzet komolyságának bemutatására – arról ömlengett, hogy Kína „időt nyert a világnak”, és „új etalont teremtett a járványkezelésben.”

Sőt, amikor januárban, két hónappal az első regisztrált emberi megbetegedés után Kína javában azzal foglalkozott, hogy a közösségi médiában a vírushelyzetről őszintén nyilatkozókat letartóztassa és elnémítsa, Tedrosz úgy méltatta őket egy sajtótájékoztatón, amelyet a kínai miniszterelnöknél tett látogatása után tartottak, hogy „nyíltan kommunikál a WHO-val és a világ többi országával.”

A kínai kormány egészen január végéig tagadta, hogy a vírus emberről emberre terjed, ezzel szemben tajvani egészségügyi szakemberek már jóval korábban ennek ellenkezőjéről tájékoztatták a WHO-t. Az viszont továbbra is a kínai információs vonalat követte, majd január 23-án kénytelen volt hivatalosan is elismerni, hogy a vírus emberről emberre is terjed.

Elálltak a járvány útjából

Annak ellenére, hogy január végén nyilvánvalóvá vált a vírus igen gyors terjedése, a WHO vezetősége úgy döntött, hogy nem nyilvánítja a helyzetet azonnal világjárvánnyá. Ezzel kapcsolatosan megosztott volt a szervezet legfőbb döntéshozó szerve, viszont az egyhetes késlekedés azzal a következménnyel járt, hogy ez alatt 18 újabb országra terjedt ki a vírus, és tízszeresére növekedett a fertőzöttek száma.

Ehhez közvetlenül hozzájárult az a tény is, hogy habár a WHO akkor már rendelkezett információval arról, hogy a vírus milyen gyorsan terjed emberről emberre is, mégsem szólított fel arra, hogy a Kínába irányuló, vagy a Kínából induló utazásokra az egyes országok korlátozást vezessenek be. Sőt, bírálta azokat az országokat, köztük az Egyesült Államokat is, amelyek január 31-én leállították az utasforgalmat, hogy valamennyire gátat szabjanak a vírusnak. Ez a lépés azonban már túl későn érkezett, ugyanis ekkorra a vírus már számos országban megjelent, majd később elképzelhetetlenül gyorsan el is terjedt.

Tedrosz elődjét, Dr. Margaret Chant is folyamatosan bírálták azzal kapcsolatban, ahogy a 2010-es madárinfluenza-járványt kezelte, amelyben a legfőbb kifogás az volt, hogy túlreagálta a helyzetet, majd a Nyugat-Afrikában kitört Ebola-járvánnyal kapcsolatban, amelyben 11 ezer ember vesztette életét, pont az ellenkezőjét rótták fel neki – a bírálók szerint túl lassan reagált, ami miatt túl sokan estek áldozatul a halálos vírusnak.

Így aztán a WHO berkein belül általános az a vélekedés, hogy majdnem mindegy, mit tesznek, a helyes lépéseket nagy valószínűséggel nem sikerül majd megtalálni. A COVID-19-járvány esetében viszont a rendelkezésre álló információk alapján egyértelműen megállapítható, hogy a WHO lépései nem hozták meg a várt eredményt a vírus megfékezésében, és a politikai döntések miatt a helyzet kétség nélkül súlyosabb, mint amilyen akkor lehetett volna, ha megfelelő időben, szakmai döntéseket hoznak.

 

Olvasson tovább: