Kereső toggle

Választás: Harmadik nekifutáson van túl Izrael

Netanjahu nyert, de nincs kormánytöbbség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy éven belül harmadszor járultak az urnákhoz az izraeliek, de lapzártánkkor nem egyértelmű, mikor és hogyan lesz stabil kormány Jeruzsálemben. Benjamin Netanjahu győzött, de a vesztesek mindent megtesznek, hogy keresztülhúzzák a választók akaratát.

2018. novembere óta nincs teljes jogkörű kormánya Izraelnek, ezt a patthelyzetet próbálták meg harmadik nekifutásra megoldani március 2-án. A résztvevők számán nem múlt semmi: rácáfolva a pesszimista várakozásokra, miszerint a harmadszori szavazás érdektelenségbe fullad, ráadásul a koronavírus-veszély miatt is százezrek maradhatnak otthon, húszéves rekordot jelentő arányban mentek el szavazni. (Az előzményekről múlt héten írtunk összefoglalót: Miért kell harmadszor is szavazni Izraelben? Hetek, 2020. február 28.)

Az ügyvezető miniszterelnök, Benjamin Netanjahu hátrányból indult, mert pártja csak a második helyet szerezte meg szeptemberben az ellenzéki Kék-Fehér párt mögött. Netanjahu helyzetét tovább nehezítette, hogy a második és a harmadik választási forduló között hivatalosan is vádat emeltek ellene a korrupciós ügyekben, sőt a bírósági tárgyalás kezdetét is kitűzték már.

A kormányfővel szemben pártján, a Likudon belülről is fellépett egy kihívó. Ez utóbbi azonban paradox módon Netanjahu javát szolgálta. Annak érdekében ugyanis, hogy megerősítse pártelnöki pozícióját az előválasztáson, Netanjahu kénytelen volt heteken át közvetlenül az egyszerű párttagság felé kampányolni, akik már elszoktak attól, hogy a világpolitikában nagy befolyású, rendszeresen külföldön tárgyaló elfoglalt miniszterelnök velük foglalkozzon. Most ez megtörtént, és az előválasztáson a kihívóval, Gideon Sa’arral szemben aratott fölényes győzelme már előre jelezte, hogy helyreállt az egyszerű likudosok bizalma a miniszterelnök felé.

A választók meg is hálálták a törődést: a Likud történetének egyik legjobb eredményét hozva, jelentős előnnyel megnyerte a választást a Kék-Fehér pártkoalícióval szemben. Netanjahu sikere vot az is, hogy ezúttal – az ultraradikális, ám végül

1 százalék alatt teljesító Otzma Yehudit párt kivételével – valamennyi jobboldali párt bejutott a parlamentbe. (Emlékezetes, hogy tavaly áprilisban Naftali Bennett jelenlegi védelmi miniszter új pártja mintegy 1500 szavazattal elmaradt a választási küszöbtől, és ezzel pont azok a mandátumok vesztek el, amelyekkel Netanjahu kényelmesen kormányt tudott volna alakítani). A választást az izraeli média nagy része referendumként értékelte arról, hogy az ellene folyó bírósági eljárás ellenére kormányképesnek tekintik-e a miniszterelnököt. A válasz egyértelműen igen volt.

Azonban a kormányfő személyes sikere, valamint a Likud és a jobboldali blokk jó szereplése ellenére nem sikerült elérni az egyértelmű kormányképességet és Netanjahu biztos miniszterelnöki megbízását jelentő 61 mandátumot. Ez azt jelenti, hogy a parlamenti többség biztosításához Netanjahunak kívülről kell képviselőket (legalább hármat) „behozni” ahhoz, hogy a nemzeti-vallásos pártok alakíthassanak kormányt. Lapzártánkig erre a sajtójelentések szerint megkeresett 5-6 ellenzéki képviselő közül senki nem volt hajlandó. A helyzet azonban változhat, mert az „ítéletnapi forgatókönyvnek” tartott negyedik választást csak akkor kerülhetik el Izraelben, ha van együttműködési hajlandóság Netanjahuval.

Elvileg a választáson csalódást keltő eredménnyel végzett Benny Gantz – aki decemberben elutasította Rivlin államelnök javaslatát a rotációs kormányzásról – dönthetne úgy, hogy az ország kormányzóképességének helyreállításához kompromisszumot köt a Likuddal. Gantz azonban első reakciójában ezt kizárta, és egy olyan lépést tett, amivel még azt is megkérdőjelezte, hogy elfogadja-e a demokratikus választás eredményét. A Kék-Fehér párt vezetője ugyanis az Egyesült Arab Lista egyik vezetőjének, Ahmad Tibinek a támogatásával törvényjavaslatot nyújtott be, amelyben kezdeményezte, hogy a kneszet diszkvalifikálja Netanjahut, és tiltsa meg az államelnöknek, hogy kormányalakítási megbízást adjon a választásokon győztes párt vezetőjének. Ha Benny Gantz ezt a demokráciaellenes utat választja, tovább mélyítheti a válságot Izraelben, egy olyan időszakban, amikor az ország és a világ is kiszámíthatatlan kihívásokkal néz szembe.

Olvasson tovább: