Kereső toggle

Megváltozott az európai migránsügyi retorika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egészen másként nyilatkozik migrációügyben az EU a török határ megnyitása óta, öt évvel korábbi önmagához képest. Most is hiányzik viszont a határozott koncepció, amit az új kormánnyal rendelkező Görögország anyagi támogatásával helyettesít.

A 2015-ös migránsválság óta tartott választások nyomán az EU és több tagállam élén is cserélődtek fejek, és az új vezetés nem igazán mutat hajlandóságot az akkori bevándorláspolitika felelevenítésére. Az Európai Bizottság, amely megpróbált kötelező kvótarendszert kényszeríteni a tagállamokra, most kritikák kereszttüzébe került, amiért nem ítéli el Athén drasztikus határvédő intézkedéseit, például a gumilövedékek és könnygáz használatát.

A testület elnöke, Ursula von der Leyen „pajzsként” méltatta Görögországot – ugyanazért, amiért öt évvel ezelőtt a „fasiszta” jelzőt osztogatták. Hasonló értelemben nyilatkoztak más prominens uniós hivatalnokok. A török–görög evroszi határátkelőhöz látogató delegáció tagjaként Charles Michel, az Európa Tanács elnöke például kijelentette: „Együtt élünk, együtt cselekszünk, és meg kell védenünk a határainkat”. Emmanuel Macron Twitter-üzenetben ajánlotta fel Franciaország segítségét Görögországnak és Bulgáriának.

A szóbeli támogatás mellett az Unió 700 millió eurót különít el a célra. Az Európai Beruházási Bank pedig 200 millióval száll be a migrációval kapcsolatos infrastrukturális fejlesztésekbe az érintett szigeteken és Evroszban.

Kiszervezett határvédelem

Az EU, mondhatni, ölbe tett kézzel várta a válság kiújulását. A Törökországgal 2016-ban kötött alkut (az Unió 6 milliárd eurót és a legitim menekültek letelepítését ígérte a többiek visszaküldéséért, illetve a migránsáradat megállításáért cserébe) soha nem lehetett tartós megoldásnak tekinteni. Különösen, hogy Erdoğan rendszeresen használta zsarolásra a területén tartózkodó körülbelül 4 millió migránst és menekültet, legyen szó európai szankciókról, vagy Ciprus földgáz utáni próbafúrásairól, Görögországgal szembeni provokációkról, vagy a Líbiával aláírt, Krétát teljesen figyelmen kívül hagyó tengeri határokat kijelölő megállapodásáról.

Időt viszont lehetett volna vele nyerni, például egy hatékonyabb bevándorláspolitika kidolgozására. Mark Leonard, a Külkapcsolatok Európai Tanácsának (ECFR) igazgatója szerint „Európa szabadságot vett ki geopolitikából, ami sokba fog neki kerülni”. Hozzáteszi, hogy az EU a teljesen előre látható, sőt előre jelzett idlibi konfliktusnak is csak külső szemlélője.

Ez annál is megdöbbentőbb, mert az EU-nak korábban is voltak – és most is vannak – az Erdoğannal kötött paktumhoz hasonló visszás megállapodásai. 2004-ben például Líbia jelentette az Európába tartó migráció egyik fő kapuját, ezért Brüsszel a Kadhafi-rezsimmel egyezkedett. Először feloldotta a diktatúrával szembeni szankciókat, majd 2010-ben Kadhafi már ötmilliárd eurót követelt. Tudta, hogy nem kell szemérmesnek lennie: „Európa jó úton halad afelé, hogy az illegális bevándorlás miatt feketévé váljon. Könnyen Afrika lehet belőle”– állította.

 A kényelmes együttműködést 2011-ben az arab tavasz és Kadhafi halála nullázta le. A tömegek ismét megindultak Líbián keresztül Európa felé, majd a folyamat a szíriai polgárháborúnak köszönhetően a 2015-ös migránsválságban csúcsosodott ki. Az unió – amely a határvédelmet despotáknak leosztva, a nyitottság és a tolerancia zászlóvivőjeként tetszeleg – 2014-től több száz millió eurót fizetett ki elméletileg a líbiai parti őrségnek és a migránsok számára készült létesítmények fejlesztésére – valójában azoknak az embercsempészeknek és milíciáknak, akik a part menti határátkelőket ellenőrzésük alatt tartják, illetve a hatalmas, börtönszerű menekültközpontokat irányítják.

Görög határgondok

Azt, hogy a bevándorlással kapcsolatos EU-s retorika megváltozott, legtöbben az euroszkeptikus és migrációellenes mozgalmak hatásának tudják be. A The Financial Times szerint például az európai bal- és jobbközép politikusok úgy kalkulálnak, hogy a korlátok nélküli nyitás politikája már nem kifizetődő.

Mindez ugyanakkor egybeesik azzal, hogy a Törökország mellett sorsdöntő szerepet játszó másik állam, Görögország élén is új kormány áll. Miután Alekszisz Ciprasz pártja, a Radikális Baloldal Koalíciója (Sziriza) mind az európai parlamenti, mind a görög helyhatósági választásokon alulmaradt a Kiriakosz Micotakisz (kis képünkön) vezette Új Demokrácia párttal szemben, előrehozott választásokat tartottak, ahol megint csak az ellenzék került fölénybe.

Az új vezetés visszatért a korábbi, szigorú határellenőrzéshez. Még a Ciprasz-kormányt megelőzően Görögország a legforgalmasabb szárazföldi útvonalat, – melyen Törökországból Európába igyekeztek az illegális bevándorlók, – az EU határvédelmi szervének, a Frontexnek segítségével zárta le. Az illegális határátlépések száma hat hónap alatt (2012 júliusa és decembere között) hatezerről negyvenötre csökkent.

A probléma azonban nem szűnt meg: az emberkereskedelem fő színtere 2013-ra az Égei-tenger lett. A parti őrség egyszerűen visszalökte a csónakokat török vizekre, a nemzetközi jogba ütköző, embertelen gyakorlatról pedig az Amnesty International (AI) londoni irodája júliusban jelentést készített. A dokumentum állításait Görögországban és külföldön is nagy felhajtás övezte a médiában, és az AI négy hónappal később a „folytatással” is előállt. Az iroda ebben az évben 500 ezer dollárt kapott a Nyílt Társadalom Alapítványtól (OSF), amely egy EU parlamenti vitafórumot és egy újabb, 2014. márciusi jelentést is szponzorált.

Soros beavatkozása

Az OSF alapítója, Soros György már 2012 decemberében jelét adta, hogy foglalkoztatja a görögországi migránshelyzet. A The Guardian hasábjain jelentette be, hogy a Raoul Wallenberg által a magyarországi zsidók megmentésére létrehozott védett házakhoz hasonló intézményeket tervez felállítani Görögországban az érkező bevándorlók számára. A következő évben beindított egy szállást és egyéb segítséget biztosító programot (Solidarity Now), melynek élére közeli barátját, Stelios Zavvos görög–amerikai befektetőt, a Zeus Capital Management igazgatóját helyezte. Az amerikai görög közösség lapja, a The National Herald szerint Zavvoson keresztül kapcsolatokat épített ki a görög politikai és pénzügyi eliten belül.

Soros nem támogatta az EU által Görögországra kényszerített megszorításokat, ami közel hozta Alekszisz Cipraszhoz, a hasonló platformon álló Sziriza vezetőjéhez. A milliárdos alapította New York-i think tank, az Institute for New Economic Thinking közreműködésével a karizmatikus fiatal politikus 2013-ban az Egyesült Államokba utazott, ahol a Külügy- és a Pénzügyminisztérium, az IMF, a Brookings Institution és a The New York Times szerkesztőségének illetékeseivel találkozott, hogy meggyőzze őket: szélsőbalos háttere ellenére a Nyugatnak nem kell tőle tartania.

Miután a Sziriza 2015 januárjában megnyerte a parlamenti választásokat, kormányzása első hónapjában bejelentette, hogy az illegális bevándorlókat fogva tartó létesítményeket fogadóközpontokká alakítják, és megszüntetik a migránsok azonosítását és deportálását szolgáló – rendőri túlkapások miatt többek közt a Human Rights Watch által gyakran kritizált – Xenios Zeus műveletet. A továbbiakban döntés született, hogy minden szír menekült megkapja a továbbutazáshoz szükséges papírokat. Az égei-tengeri útvonalon valóságos roham indult meg: az érkezők száma több mint hétszáz százalékkal megugrott.

A Sziriza-kormány több tagja is ellentmondásos kijelentésekben utalt arra, hogy a határok megnyitásában ütőkártyát lát az EU-val való tárgyalásokban, illetve a megszorító csomag átnyomása után egyfajta bosszúnak tekinti, főleg Németországgal szemben. „Ha Európa a válságban hagy bennünket, elárasztjuk migránsokkal, és Berlin nagyon nem fog örülni, ha a gazdasági migránsok milliói közt lesz néhány dzsihádista is az Iszlám Államból” – fenyegetőzött az egykori görög védelmi miniszter.

Soros György az aktuális helyzettel kapcsolatban is megszólalt; a The Financial Timesban Törökország támogatására szólított fel. Nemcsak azt állítja, hogy a migránsválságot a Bassár el-Aszad mögött álló, egyúttal saját regionális és globális befolyását visszaszerezni igyekvő Oroszország kreálta, hanem azt is, hogy Putyin egyenesen törekedett a humanitárius katasztrófa kiváltására. Törökország ezzel szemben, szerinte egyedüliként kelt az Idlibben ragadt civilek védelmére, a területén tartózkodókat pedig csak azért „bátorította”, hogy továbbhaladjanak Európába, mert megijedt a Szíria felőli határa mentén található létesítmények elleni támadások miatt. A migránsválság csak tünet, mondja Soros, az ok nem más, mint az orosz agresszió. Európának nem a tünettel kellene foglalkoznia, hanem konfrontálni Moszkvával (nem úgy, mint 2014-ben Ukrajna kapcsán), és támogatni Törökországot a tűzszünet elérésében.

A szavazatvásárlás új módja

A gazdasági megszorítócsomag kérdésében kapitulálni kényszerült Sziriza-kormány az ezt követő népszerűségvesztést úgy próbálta meg ellensúlyozni, hogy az állampolgárrá válás folyamatának felgyorsításán kezdett dolgozni. A tervek szerint az új rendszerben elég lett volna 20–30 online választ beklikkelni, és automatikusan járt volna a honosítás.

Az elgondolás hasonló az amerikai Demokrata Párt szerverének feltöréséből származó anyagokat tartalmazó DCLeaks weboldalon található Soros-féle irányelvekhez, melyek „az amerikai választóközönség 2018-ig 10 millió szavazóval való felduzzasztását” tűzték ki célul, vélhetően, hogy tartósan biztosítsák a Demokrata Pártnak a hatalmon maradáshoz szükséges többséget.

Van azonban, ahol az ötlet megvalósult, épp akkor, amikor Európa vezetői már szóban is védenék a határokat. A skót parlament a közelmúltban fogadta el azt a törvényt, amely minden állandó lakhellyel rendelkező külföldi állampolgárra – a menekültstátuszúakat is beleértve – kiterjeszti a helyhatósági és a skót nemzeti választásokon való szavazás jogát, sőt maguk is indulhatnak képviselői helyekért.

Az integráció érdekében nem állampolgároknak megadott választói jog kérdése az 1970-es évek óta terítéken van. Európában Dánia, Svédország, Finnország, Belgium, Szlovákia, Luxemburg, Hollandia, Írország és az Egyesült Királyság helyi választásokon különböző feltételekkel, de általában legalább három év ott-tartózkodás után engedi meg, hogy külföldiek szavazzanak.

Elképzelhető, hogy Skócia példáját többen is követik, de addig is, ha Európa komolyan gondolja határai védelmét, nem csak az érintett országok anyagi támogatására kellene szorítkoznia. A Greek Reporter portál megjegyzi, „Görögországnak nem sátrakra van szüksége”, hanem arra, hogy Európa egyértelmű üzenetet közvetítsen azzal kapcsolatban, hogy kik jogosultak a tagállamaiba belépni és ott tartózkodni, és hogy kidolgozza a határátkelők számára az érkezőkkel kapcsolatos eljárási mechanizmust.

 

 

Olvasson tovább: