Kereső toggle

Emberrablás-e a migránsok feltartóztatása?

Előnyére válhat Salvininek a képtelen vádemelés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A baloldalnak rég bevált módszere, hogy a megdönthetetlen támogatottsággal rendelkező jobboldali politikusoktól, ha demokratikus úton nem képes, akkor jogi módszerekkel próbál megszabadulni. Trump és Netanjahu után, úgy néz ki, Matteo Salvini sem lesz kivétel ez alól, akinek február közepén megvonták a mentelmi jogát. Salvini készséggel áll elébe az eljárásnak.

A vád szerint, még belügyminisztersége során, emberrablás bűntettét követte el, amikor megakadályozta, hogy 131 migráns partra szálljon Olaszországban. 152 szenátor támogatta, 76 pedig ellenezte Salvini mentelmi jogának felfüggesztését, ami a jogi felelősségre vonás első lépése. Salvini azzal védekezett, hogy az olasz szuverenitás védelme érdekében akadályozta meg a partraszállást, és szerencsétlen módon a fasizmussal kokettáló Ezra Poundtól idézett: „Ha egy férfi nem hajlandó kockázatot vállalni az eszméiért, akkor vagy az eszméi nem érnek semmit, vagy ő maga nem ér semmit.”

Állítása szerint emelt fővel áll majd a tanács elé, akik arról döntenek majd, hogy bűnöző-e, vagy csak a dolgát végezte. Ebben van gyakorlata: az elmúlt két év során már ötször vetették különböző vizsgálatok alá, jelenleg is egy másik ügyben van perbe fogva. Továbbá márciusban a szenátus mentelmi jogi bizottsága egy másik hajó feltartóztatásának ügyében is határoz arról, hogy a volt minisztert perbe kell-e vonni (ez esetben az Open Arms nevű mentőhajón érkező 164 migránsról van szó).

Salvini olyannyira kész a maga igazát bizonyítani, hogy még párttársait is felszólította a mentelmi jogának feloldásáról szóló pozitív szavazásra. A nemzetközi balliberális tábor konstans támadása alatt tevékenykedő politikus büszke bevándorlásellenes lépéseire – mint fogalmazta: „az alkotmányunk azt mondja, hogy a haza védelme az olasz állampolgárok szent kötelessége.” Bár a határzár-politika odahaza népszerűnek bizonyult, óriási nemzetközi kritika zúdult a Salvini vezette Liga nyakába.

A vezető azonban továbbra is kitart politikája mellett; méghozzá nem kis kockázattal, hiszen esetleges elítélése esetén hat hónaptól egészen 15 évig terjedő börtönbüntetést is kaphat. A mentőhajó hatnapos sakkban tartását ugyanis a vádlók emberrablásnak tekintik, mit sem törődve azzal, hogy a migránsokat líbiai embercsempészek juttatták el az olasz partokhoz. Salvini azonban bízik a tanács semlegességében, és abban, hogy világossá válik: az olasz nép érdekében hozta döntéseit.

A Berlusconi-féle Forza Italia soraiból többen védelmükbe vették az exminisztert, ám az ellenzék egyes képviselői komoly gúnnyal fogadták Salvini érvelését, és megkérdőjelezték, hogy Olaszországra nézve tényleg akkora fenyegetést jelent egy olasz felségjelű hajó és annak hajótörött menekült utasai. Sok kritikus hang szerint pedig Salvini a saját mártírimázsát próbálja felépíteni, és szimpátiaszavazatokat igyekszik a Liga számára harácsolni. Kétségtelen, hogy Salvini hajlamos a váratlan politikai manőverekre – gondoljunk csak arra, ahogy tavaly augusztusban kivonta pártját Giuseppe Conte mögül. Ám az előre hozott választások kiírásába vetett reménye hamar szertefoszlott, ahogy a most januári emilia-romagna-i regionális választásokon sem tudtak győzni, ami már közvetlenül bizonyítja, hogy saját maga kiszolgáltatása nem feltétlen hoz biztos sikert.

Más elemzők szerint azonban az ügy mindenképp a Liga malmára hajtja a vizet, hiszen újra középpontba helyezi a migráció igencsak polarizáló kérdéskörét, és e tekintetben eddig a Salvini-tábor élvezte a társadalom támogatását. Talán valóban nem irreális, hogy Salvini valami olyasmire számít, mint amit a Trump elleni impeachment után láthattunk: a könnyedén elkaszált vádeljárás tovább erősítette az amerikai elnök radikális politikáját. Az olasz államférfi ki is fejezte Trump szenátusi felmentésének napján: érzékeli a két eset hasonlóságát, amennyiben „a baloldal jogi úton próbál győzelmet aratni olyan téren, amiben demokratikus győzelemre nem számíthat”. Majd hozzátette: „ahogy Trump ellen sem értek el semmit, úgy ellenem sem fognak!”

Határozott retorikája szerint az ellene indított eljárás egyúttal „az egész olasz népet perbe fogja. Kérdés, hogy a hazai mellett a nemzetközi támogatása miként alakul majd. Korábban az európai pártpaletta „szélsőjobboldali” pólusán lelt olyan barátokra, mint Marine Le Pen és Geert Wilders. Bár a magyar miniszterelnökkel is tettek néhány tiszteletkört, viszonyuk egyelőre nem tűnik zökkenőmentesnek. Orbán Viktor a római Nemzeti Konzervativizmus Konferencián egy olyan pikírt megjegyzést is elejtett, hogy mégis miként tudja valaki a nemzetét segíteni, „Ha nem elég ügyes a hatalom kézben tartására?” A két vezető ennek ellenére megvitatta a jövőbeli együttműködés lehetőségeit Orbán római tartózkodása során.

Salvini semmi esetre sem esett kétségbe, és a hatalomba való visszakerülésről is csak annyit mondott: „nem kapkodunk”. Közösségi oldalain pedig jól szórakozik azon, hogy a baloldali erőlködések milyen mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a legnépszerűbb olasz politikussá váljék. Bár panaszkodott, hogy barátnője helyett ügyvédeivel kénytelen a reggelijeit elkölteni, a szenátus döntése, úgy tűnik, csak nagyobb lendületbe hozta az olasz politikust, aki az Italexitet is hamar újra szóba hozta. A hét elején Salvini bejelentette, hogy Olaszország hamar a britek útjára léphet, ha nem történik meg az EU gyors és átfogó reformja.

„Vagy megváltoznak a szabályok, vagy nincs értelme tovább maradnunk egy olyan ketrecben, ahol az emberek nem tudják szabadon kibontakoztatni álmaikat” – jelentette ki. „Torkig vagyok azzal, hogy olasz cégek mennek tönkre” a kedvezőtlen uniós gazdaságpolitika miatt. Emellett kifejezte, hogy nem célja az EU elhagyása, de nem kérdés, hogy országát előnyben részesíti az Unióval szemben. Miközben sok sikert kívánt Boris Johnsonnak a Brexit kivitelezéséhez, odahaza Conte miniszterelnök leváltására szólított föl, mondván a Conte-exit immáron sürgősségi kérdés.

A török elnök által szabadjára engedett migránsok Európába törése minden bizonnyal tovább erősítheti Salvini támogatottságát az olasz nép részéről. A politikus a hó eleji párttalálkozón már a kormányzásra való felkészülésre szólította föl a jobboldali erőket.

Még ha előnyt is tud magának kovácsolni Salvini ebből a büntetőeljárásból (amit nem egy közvélemény-kutató platform számszerűleg már megerősített), kérdéses, hogy ez mennyire fogja meghatni a hazai és nemzetközi jogi oligarchiát. Hiszen a balliberális jogászság nem először bizonyította be, hogy a jogot saját politikai „elveik” szerint gyurmázzák és torzítják el érdekeik érvényesítése végett. A demokrácia ilyetén megcsúfolása csak egy dolog; ami a legszomorúbb, hogy nemcsak tömegekkel, de talán még magukkal is elhitetik: mindez demokratikus, igazságos, és a jogállamot segíti.

A szardínia-puccs

Az olasz nagyvárosokat egy állítólag alulról szerveződő („grassroots”) szervezet tüntetőinek tízezrei lepték el az elmúlt napokban. Az úgynevezett Szardínia Mozgalom elsősorban az általuk szélsőjobbosnak ítélt Salvini retorikája migrációs politikája ellen tüntet országszerte. Első tömegrendezvényükre a regionális választásokban érintett Emilia-Romagna régió fővárosában, Bolognában került sor. A Conte-kormányt támogató Szardíniák neve a rajba gyűlő halak sokaságára utal, és nomen est omen: a széles körű ellenállás is hozzájárulhatott, hogy a régióban nem sikerült a Liga hatalomváltása.

Olvasson tovább: