Kereső toggle

Rezsimrengető ragály?

Fenyegetések és elhallgatások a koronavírussal kapcsolatban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben a világ aggódva szemléli a Vuhanból útnak indult új koronavírus lassan világméretű terjedését, egyre több információ kerül felszínre, amelyek azt igazolják: a kínai rezsim, akárcsak Csernobil esetében a Szovjetunió, életbevágó információkat hallgatott el a nemzetközi közvélemény elől.

A koronavírusról szóló hírek január közepén röppentek fel a nemzetközi sajtóban, amikor Kínában a sokak által ismeretlen, 11 milliós Vuhanból riasztó hírek érkeztek egy újfajta kórokozóról. Az aggodalmas hangokat a kínai vezetés magabiztos fellépése azonban átmenetileg megnyugtatta, mondván: a vezetés ura a helyzetnek, sikerült lokalizálni és feltartóztatni a vírust.

A jelentések hatására még az Egészségügyi Világszervezet (WHO) sem vette a fertőzést olyan komolyan, hogy világszintű készültséget rendeljen el. Azonban a napok múlásával a fertőzöttek száma egyre csak nőtt; sőt, az első halálos áldozatokat is bejelentették. A vírus egyre több országban ütötte fel a fejét, és végül a WHO is kihirdette a globális járványveszélyt.

Sokakban felmerült a kérdés: vajon tényleg a vírus ennyire veszélyes, hogy a szinte tökéletes hatósági reakciók ellenére is így elterjedt, vagy a kínai hatóságok ismételten az orruknál fogva vezetik a világsajtót? A The New York Times és más világlapok oknyomozása alapján inkább az utóbbi helyzet tűnik valószínűnek.   

A kontroll ára

A The New York Times által megszólaltatott orvosok közül többen is állították, hogy már december végén láttak karanténba zárt betegeket a kórházakon belül. Egyikük, Dr. Li Wenliang munkatársait is tájékoztatta a furcsa jelenségről egy chatüzeneten keresztül. Wenliangot azonban még aznap éjjel a vuhani egészségügyi hatóság elé állították, és megtiltották, hogy információkat osszon meg az esettel kapcsolatban.

A történet nem egyedi: a beszámolók szerint január első két hetében a kínai hatóságok keményen felléptek azokkal az orvosokkal és egészségügyi dolgozókkal szemben, akik a környezetükben élőket figyelmeztették a gyanús esetekről (a kínai megfigyelőrendszer, melyről a Hetek is több ízben írt már, ezt könnyedén lehetővé tette). A kontroll forrása úgy tűnik, hogy a helyi politikai elit volt, ahol az éves kongresszusra készülő vezetők nem akartak egy járvány rémképével jelentkezni a feletteseik előtt. A történet kísértetiesen hasonlít Csernobil esetére, ahol a helyi kiskirályok szintén hazugságokkal mentették saját bőrüket, miközben milliók élete forgott veszélyben.

A titkolózás eredményeként a vuhani lakosok teljes nyugalomban folytatták mindennapi életüket, miközben a hatóságok mindössze a vírus kiindulópontjának sejtett halpiacot zárták le január elsején, ahol több dolgozó is elkapta az új kórokozót. Ennek ellenére a vadállatkereskedelem (értsd: denevér, kígyó, miegymás) szabadon folytatódhatott a városban.

A helyi politikai jelentések magabiztosan állították, hogy a gócpont felszámolásával a vírust sikerült megfékezni. Ez a fellépés feletteseik, és minden bizonnyal az ország vezetésének éberségét is napokra elaltatta, miközben a betegség szabadon terjedhetett a gyanútlan emberek között. Az első halálesetet végül január 10-én regisztrálták; az áldozat a halpiac rendszeres látogatója volt. Az erről szóló híradások mindössze azt felejtették el megemlíteni, hogy a beteg felesége is elkapta a kórt, pedig sosem járt előtte a halpiacon, azaz a vírus fertőző…

Érdemes megjegyezni, hogy az orvosszakértők eközben már január 7-én azonosították az új vírust, majd 11-én meg is osztották annak genetikai térképét a nemzetközi közösséggel. Vuhan polgármestere eközben nagyszabású és optimista terveket osztott meg a város tervezett egészségügyi fejlesztéseivel kapcsolatosan, a koronavírusról azonban szót sem ejtett.  

Az elhallgatás itt nem ért véget: a helyi egészségügyi hatóság még január 17-én is azt állította, hogy a betegség nem terjed emberről emberre – annak ellenére, hogy több eset is az ellenkezőjét bizonyította, valamint a Fülöp-szigetekről jelentették az első Kínán kívüli eseteket.

A halálesetekre viszont már a pekingi vezetés is felfigyelt, így központi utasításra január 18-án a városba érkezett a 2002-es SARS-járvány megfékezésének egyik kulcsembere, Zhong Nanshan. Érkezésével egybeesett a helyi hatóságok eszmélése is: ettől a naptól vált ugyanis a kór megfékezése elsődlegessé, valamint a kórházi alkalmazottakat is figyelmeztették, hogy a vírus súlyosan fertőző. Dr. Zhong két nappal érkezése után nyilvánosan is bejelentette, hogy a betegség emberek közötti fertőzések útján is terjed, majd három nappal később elrendelték a város karanténba helyezését. A koronavírus viszont ekkora már a környező városokban is felütötte a fejét, így a karantén kiterjesztésével jelenleg több mint 40 millió ember él otthonába bezárva.

Kinek lehet hinni?

A kiszivárgott hírek háttérben zajló folyamatok több aggasztó kérdést is felvetnek. A körülmények ismeretében elképzelhető például, hogy a járvány eltitkolására tett kísérletek nem egyedi esetek, hanem a hatóságok évente több újfajta, kevésbé agresszív vírussal, kórokozóval is megküzdenek a nemzetközi plénum értesítése nélkül – kérdés, mekkora sikerrel. Ez egyfajta magyarázat lehet arra, hogy miért így próbálták meg először kezelni a járványt.

Egy másik problematikus pont a jelenleg megosztott információk valódisága. A Hongkongi Egyetem kutatói szerint ugyanis a fertőzöttek száma a vírus gócpontjának számító Hupej tartományban már január 25-én is 75 ezer felett járhatott, ugyanakkor a hivatalos adatok még másfél héttel később is „csak” 18 ezer körüli fertőzöttről számoltak be. Eközben hétfőn a halálos áldozatok száma meghaladta a 2002-es SARS-járványét, bár a halálozási arányt tekintve az utóbbi még mindig veszélyesebbnek bizonyult.

Karantén

A kór terjedésével párhuzamosan a világ legtöbb országa szigorú intézkedéseket vezetett be annak érdekében, hogy megakadályozzák, vagy legalábbis szorosan az ellenőrzésük alá vonják a betegség terjedését. Jelzésértékű, hogy a kínaiak pánikkeltéssel vádolták meg az Egyesült Államokat, amikor az a nemzetközösségi közösség számára intő jelként, elsőként hirdette ki a beutazási tilalmat Kínából, valamint visszavonta kínai külképviseleteiről a nem pótolhatatlan embereit.

A nemzetközi közösség a jelek szerint inkább Amerikának hisz, mintsem a kínai híradásokat követve reménykedik. Az Egyesült Államokon kívül eddig Szingapúr, Új-Zéland, Izrael, Oroszország és Ausztrália rendelt el teljes beutazási tilalmat az olyan külföldi állampolgárok részére, akik az utóbbi időben Kínában jártak – a lista minden nap új tagokkal bővül.

További általános jelenségnek tekinthető a Kínából érkező repülőjáratok leállítása, melyet már Magyarország is megkezdett a napokban. Eddigi intézkedésként a Liszt Ferenc repülőtéren vezettek be szigorú ellenőrzéseket, amellyel elsősorban a lázas utasokat igyekeznek kiszűrni. Ám a határok lezárása sem jelent biztos menedéket: az Egészségügyi Világszervezet, valamint több vezető politikus is arra figyelmeztet, hogy a fertőzés hamarosan meg fog jelenni azokban az országokban is, ahol eddig még nem diagnosztizáltak betegeket. Sőt, adott esetben a lezárások miatti illegális, és így ellenőrizetlen határátlépésekkel a fertőzött emberek nagyobb eséllyel kerülik ki a szűréseket.

Mennyire veszélyes? 

A kórokozó megfékezését nehezíti, hogy a szakértők egyelőre sem a pontos eredetéről, sem terjedésének módjáról nem tudtak biztos információkkal szolgálni. A halálos áldozatok száma keddig 427-re emelkedett. Jó hír azonban, hogy a héten egy thaiföldi orvoscsapat két HIV és egy influenza ellen kifejlesztett gyógyszer keverékével sikeresen kezelt egy súlyosan fertőzött 71 éves beteget.

A koronavírus géntérképének nyilvánosságra hozatala, azaz január 11. óta pedig már többen, köztük az Inovio biotechnológiai cég is bejelentette, hogy dolgoznak egy vakcina kifejlesztésén. A bonyolult és szigorúan szabályozott fejlesztési folyamat azonban leghamarabb csak a nyáron teszi lehetővé a hatóanyag emberi tesztelését. A szakértők addig abban reménykednek, hogy az influenzaszezon végével, valamint az időjárás melegedésével a vírus terjedése is lelassul.

Amennyiben nyáron elkészül egy megbízható ellenszer, azzal elejét lehet venni a betegség későbbi kiújulásának. Bizakodásra adhat okot az is, hogy a Hupej tartományon kívül eső területeken a járvány eddig kevésbé terjedt el, és a halálozási arányok is sokkal alacsonyabbak. Ami Magyarországot illeti, az eddigi gyanús esetek közül egyelőre egyiknél sem igazolódott be, hogy a koronavírusról lenne szó.

A pénz beszél

A koronavírus az egészségügyi következményeken kívül súlyos gazdasági károkat is okozott mind a kínai, mind pedig a világgazdaságnak.  Manapság már nincsen olyan termék, amelyben ne lennének kínai alkatrészek, és a meghosszabbított holdújévi szabadságok, valamint a gyárleállások miatt hamarosan komoly hiány alakulhat ki a kínai termékekből a nemzetközi piacokon. Mivel tavaly a kínai GDP 80 százalékát a leállás által érintett területek termelték, a kormány nem húzhatja akármeddig a kényszerszünetet.

A következő hetekben dől el, hogy a kínai vezetés meghosszabbítja-e a jelenlegi kényszerszünetet, ezzel jelentős GDP-romlást előidézve, vagy a járvány további terjedését kockáztatva visszaküldi az embereket dolgozni. A növekedés megtorpanása mellett a kínai kommunista rezsimnek azzal is számolnia kell, hogy az időről időre felbukkanó vírusok súlyosan megtépázzák hírnevét a befektetők előtt, akik a jövőben inkább az olyan környező, dinamikusan fejlődő országokat választhatják befektetéseik helyszínének, mint például Vietnám.

A kínai vezetés a hazai és nemzetközi felháborodások hatására a napokban taktikát váltott: Vuhan polgármestere felelősséget vállalt azért, hogy későn és körülményesen reagáltak, és hiba volt elhallgattatni a figyelmeztető hangokat. Xi Jinping kínai elnök pedig arról beszélt, hogy a koronavírus elleni küzdelem nehéz próba elé állítja a kormányzatot, ám biztos benne, hogy ezt sikerrel fogják kezelni. A piacokat nyugtatgató üzenetek és ígéretek között az is elhangzott, hogy a jövőben felszámolják a vírus forrásának tartott vadállatkereskedelmet. A vezető ezzel elismerte a helyzet súlyosságát, ám a következő időszakkal kapcsolatos lényegi információkat ezúttal sem osztotta meg a rezsim, így a pénzpiaci pánik ellen beadott ellenszérum nem biztos, hogy hatásos lesz.

Xi Jinping elnöknek annyiban viszont biztosan igaza van, hogy azt elmúlt évtizedek egyik, ha nem a  legnehezebb problémájával áll szemben a kínai kommunizmus. Ahogy Szovjetunió bukásában komoly tényezőként játszott szerepet az eltitkolt csernobili katasztrófa, illetve az annak megoldására áldozott pénz, nyersanyag és emberi erőráfordítás, ami megrogyasztotta a szovjet gazdaságot, úgy a most történtek talán egy hasonló folyamatnak a kezdetei. Amennyiben a kínai vezetésnek nem sikerül kordában tartani a betegséget, akkor a hazai és a nemzetközi felháborodás könnyen az összeomlás szélére sodorhatja a legnagyobb kommunista államot. 

Félelem és gyűlölet

Érzékelhetően csökkent Budapesten a kínai üzletek forgalma, és a más etnikumú, de ázsiai kereskedők is kénytelenek bizonygatni, hogy ők bizony nem potenciális vírushordozók. „Én bárhova megyek, mindig megjegyzem, hogy vietnámi vagyok és korona free” – mondta a Heteknek viccelődve egy ázsiai üzletember. Azonban nem mindenki vészeli át ilyen könnyen a hazai pánikhangulatot. Egy magyar férfi például arról számolt be, hogy éppen bevásároltak, amikor egy középkorú házaspár és hasonló korú társuk elkezdte szidalmazni mongol származású feleségét, akit kínainak véltek.  „Segítség, hol a maszkom? Itt egy kínai vírusos, miattatok van az egész” – ilyen és hasonló megjegyzésekkel sértegették az asszonyt. Férje ekkor ellökte az egyik sértegetőt, hogy ne inzultálja a feleségét, erre ő is fenyegetéseket és gyalázkodásokat kapott. Mire azonban elfajulhatott volna a dolog, a vásárlók egy emberként álltak ki a mongol asszony és férje mellett – sőt, voltak, akik felajánlották, hogy szívesen haza is kísérik őket. 

Olvasson tovább: