Kereső toggle

Kultúrharc az osztrák iskolákban

Muszlim diákok és az ideológiai faló

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ma már mindennapos kihívást jelent nyugati szomszédunknál az oktatásban tapasztalt ideológiai szembenállás. Kérdés, hogy az iszlám hitű diákok jelentette egyre nagyobb kihívásra a Zöldekkel kiegészült Kurz-kormány képes-e megfelelő választ adni.

Susanne Wiesinger a 2018 őszén megjelent Kultúrharc az osztályteremben című könyvével a konzervatív iszlám hatásairól új társadalmi vitát nyitott Ausztriában, valamint felhívta a figyelmet az osztrák oktatási rendszerben feszülő kulturális és értékrendbeli különbségekre. A könyv megjelenését követően az addig 25 éven át tanárként tevékenykedő Wiesingert Heinz Fassmann (ÖVP) oktatási miniszter meghívta a tárcájához. A frissen kinevezett ombudsman azonban a múlt héten újabb oktatáspolitikai ügyeket leleplező könyvvel (Machtkampf im Ministerium) borzolta az osztrák politikai kedélyeket, mely végül a hivatalából való elbocsátásához vezetett. Az exombudsman ebben a könyvében többek között arról számol be, hogy a politikai irányzatok és ideológiák hogyan befolyásolják a pedagógus tantestületet, és hogy azok milyen károkat okoznak a közoktatásban tanuló diákoknak.

A trójai faló

Bár talán már senkinek sem kérdés, hogy a nyugati társadalmakat az iszlám ideológia befolyásolja, azonban arról, hogy ez az iskolákban milyen mértékben ütközik ki, és az osztrák diákokra milyen hatással van, arra Wiesinger könyve talán a legkiválóbb hatástanulmány. Annak ellenére, hogy Ausztriában a német a hivatalos oktatási nyelv, a legfrissebb felmérések szerint az iskolapadban ülő diákoknak, valamint tanáraiknak komoly problémát okoz a közös nyelv használata, mivel a második és harmadik generációs bevándorlók gyerekei nem rendelkeznek az érettségihez szükséges megfelelő nyelvtudással.

Az osztrák külügyminisztérium integrációs jelentése szerint a 2017/18-as tanévben az iskolai tanulók 15,5 százaléka nem osztrák állampolgár volt, ezzel együtt megnőtt azoknak a száma, akik nem a németet használják első nyelvként. A németül nem beszélők aránya azonban iskolatípusonként is eltérő lehet. Bécsben a speciális iskolákban a diákok 62 százaléka, az általános iskolákban csaknem 59 százaléka nem a németet használja első nyelvként. Országos szinten ez az arány a speciális iskolákra vonatkozóan átlagosan 38, az általános iskolákban 31 százalék. A nyelvi gátak mellett azonban a muszlim diákoknak a tananyaghoz való hozzáállása is gondot jelent, mivel az egyre kevésbé érdekli őket. Az iskolai és otthoni szokások között – ahol a saría törvényeket helyezik előtérbe, és a szülők számos esetben kritikusak az osztrák oktatással szemben – már olyan nagy szakadék húzódik, melyet a muszlim háttérből érkező diákok nem tudnak áthidalni.

Wiesinger a nyelvi nehézségek mellett könyvében arra is rávilágít, hogy az iszlám vallásórákat mélyen átitatja az Erdogan-féle propaganda. Ausztriában az 1982/83-as tanév óta választhatnak a muszlim diákok iszlám hitoktatást. Ez többek között a Dollfuss-rezsim Vatikánnal kötött vallási egyezményének köszönhető, melyben a két fél megállapodott abban, hogy az állam felel a hitoktatók megfelelő létszámáért, képzéséért és finanszírozásáért. Így vált tehát az osztrák jogegyenlőség értelmében lehetővé, hogy a muszlim vallási felekezetek is állami finanszírozással képezhetnek ki hitoktatókat. A vallási törvény azonban azt is kimondja, hogy a vallástani könyvek tartalmáért nem az állam, hanem az adott felekezetek felelnek, így az állam nem jogosult azok tartalmának felülvizsgálatára sem. Ez azonban komoly veszélyt is jelent, hiszen az országban tevékenykedő, javarész Törökország által fenntartott alapítványok és közösségek a tananyagokban leírtakkal kívánják befolyásolni a közoktatásban tanuló diákokat, és több esetben a demokrácia, az osztrák hagyományok és szokások ellen uszítanak. Az ideológiai harcok sokszor a tanórákon ütköznek ki, ahol a muszlim és nemmuszlim háttérből érkező diákok egymással konfrontálódnak, tanáraik pedig sok esetben tehetetlenek. Ezek a viták többnyire nem az integrációt segítik elő, hanem egyre inkább a török gyerekeknek az osztrák társadalomtól való elhatárolódásához vezetnek. Susanne Wiesinger állítását az osztrák Integrációért Felelős Alapítvány kutatásaival is alá-támasztotta, továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy az ideológiai harcban a muszlim hitoktatóknak is óriási szerepe van. Felmérésük szerint csaknem 22 százalékuk utasítja el a demokrácia intézményét, továbbá az osztrák kultúrától való eltávolodást is támogatják.

Aggasztó tendencia Ausztriában továbbá az is, hogy a tolerancia és a politikai irányzatok hamis értelmezése miatt a nők és kisebbségek jogait a muszlim közösség rosszul értelmezi, valamint az antiszemitizmus is növekszik. Több esetben odáig fajult már a diákok hozzáállása, hogy például egy koncentrációs táborba tervezett tanulmányi kirándulást az osztályfőnöknek le kellett mondania. Azonban sem a törvények, sem a személyi feltételek (szociális munkások és iskolapszichológusok hiánya), sem a liberális oktatáspolitika nem teszik lehetővé azt az osztrák pedagógusok számára, hogy mindezek ellen hatékonyan fel tudjanak lépni, így joggal érezhetik azt, hogy magukra hagyták őket.

Megbukott integrációs politika

Az exombudsman idő előtti hivatalból való elbocsátása, valamint könyvének megjelenése kellően nagy és heves politikai vitát kavart ahhoz, hogy a választási bukást kiheverni nem tudó ellenzéki pártok kritikát gyakoroljanak a közel egy hónapja megalakult türkiz–zöld koalíció oktatáspolitikájával szemben. Az ellenzék fellépése már csak azért is abszurd, mivel az iskolák a politikai-hatalmi játszmák színtereként való felhasználása történelmi okokra vezethető vissza, melynek hátterében „akié az oktatás, azé a társadalom” elve húzódik, és a „pogány értékeken alapuló iskolarendszer” kialakításában a szocialista Bécs is nagy részt vállalt. Míg az ellenzék a sokat hallott „Message Control”-lal, vagyis „hírkontrollal” vádolta Sebastian Kurzot, addig a Néppárt és a Zöldek a jelenleg kialakult helyzetre válságtervet dolgoztak ki: a programtervükben ígéretet tettek az oktatásban dolgozó szociális munkások, iskolapszichológusok állományának növelésére, melynek révén a tanárok támogatást kaphatnak a kulturális és vallási nehézségek megoldásában. Továbbá emelni kívánják az oktatásra fordított keretösszeget is, ami már csak azért is figyelemre méltó, mivel Ausztria az oktatásra fordított kiadások tekintetében így is bőven az európai uniós átlag felett teljesít. A helyzetet látva Wiesinger úgy nyilatkozott, hogy az ellenzék oldaláról érkező kritikák ismét csak a pártpolitikai célokat kívánják előtérbe helyezni, és az ÖVP által ígért programok, a pénzügyi támogatás ezeket a politikai harcokat nem képesek befedezni. Ahhoz, hogy a reformok hatásosak legyenek, a politikai befolyásnak teljes mértékben el kell tűnnie az iskolákból. Továbbá szankciókat javasol a muszlim diákokkal és szüleikkel szemben, például, ha egy szülő nem tartja be az oktatási tantervben leírt szabályokat, akkor vonják meg tőle a családi támogatást. Kiemelte a tanárok adminisztratív feladatok alóli felmentését, valamint a kötelező etikaóra bevezetését is, ahol a diákok az együttélés vallási, etikai, demokratikus és jogi alapjait sajátíthatják el.

Azt, hogy az oktatásügyi és integrációs kérdést Sebastian Kurznak hogyan sikerül rendezni, egész Európa kíváncsian követi: 2021-ben Németország mellett Hollandiában is választásokra kerül majd sor, ahol a klímavédelem és a bevándorlás is a kampány kiemelt témái lesznek. Egy sikeres osztrák konzervatív–zöld frigy esetén várhatóan a nyugati országok is új irányba fordulhatnak át.

Kurz megegyezett a Zöldekkel

Az előrehozott, szeptember 29-ei választásokat a Sebastian Kurz által vezetett Osztrák Néppárt (ÖVP) nyerte, azonban a kimagasló 37 százalékos eredmény a kormányalakításhoz nem volt elegendő. A kampányban a klímavédelem előtérbe került, így a választásokat követően a megerősödő Werner Kogler vezette Zöldek kerültek egyezkedési pozícióba a Néppárttal. Bár korábbi sajtóértesülések szerint a két párt között a bevándorlás és a költségvetés helyzete okozta a legnagyobb ellentétet, a téli ünnepeket követően sikerült a marginális kérdésekben megegyezniük, melynek értelmében a Zöldekhez került a szociális és egészségügyi, az infrastrukturális, az igazságügyi és a kulturális minisztérium irányítása, a Néppárt kezében pedig a külügy, a belügy, a gazdaság, a pénzügyek, a védelem, az oktatás és az agrártárca összpontosul.

 

Olvasson tovább: