Kereső toggle

Irányt válthat Németország?

Jobbratolódást eredményezhet a német politikában a CDU-pártelnök lemondása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sokkhatásként érte a német belpolitikát, hogy a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) hétfőn váratlanul bejelentette tisztségéből való távozását, ami azt jelenti, hogy kancellárjelöltként sem kíván indulni 2021-ben.

Sokan úgy vélik, hogy lemondásának hátterében a thüringiai választás állhat, melyre múlt héten került sor, és az AfD (Alternatíva Németországért) és CDU (Kereszténydemokrata Unió) által támogatott FDP-politikus (Német Szabaddemokrata Párt), Thomas Kemmerich nyerte meg. A felháborodást az okozta, hogy a szélsőjobboldalinak titulált AfD-sek egy váratlan húzással a CDU által is támogatott liberális jelölt mögé álltak. Az viszont a német pártok számára elfogadhatatlan volt, hogy AfD-s támogatással állítsanak tartományi miniszterelnököt.

Ez a győzelem mind liberális-baloldali körökben, mind pedig a CDU berlini berkeiben óriási felháborodást okozott: a parlamenti vereséget Kemmerich ellenfelei Hindenburg és Hitler 1933-as paktumához hasonlították, valamint Buchenwald tragédiájával hozták párhuzamba. Az SPD pedig koalíciós partnerét a 75 éve érvényben lévő megállapodás felrúgásával vádolta, miszerint a politikai középhez tartozó pártok Németországban nem működnek együtt „náci színezetű” politikai erőkkel.

A baloldali felszólalásokat követően a két párt támogatói hamarosan több német nagyvárosban tüntetésekbe kezdtek, megrongálták az FDP pártirodáját, valamint képviselőket, többek között a frissen megválasztott Thomas Kemmerich családját is inzultálták. Még Angela Merkel is üzent üzleti útjáról: az FDP-t a közös koalícióból való kilépéssel zsarolta, Kemmerichet pedig lemondásra szólította fel, a kormány kelet-németországi felelősét, Christian Hirtét (CDU) pedig Kemmerich felé intézett gratulációja miatt lemondásra kényszerítette. Kemmerich a politikai és médianyomás hatására végül „szabad akaratából” lemondott, Thüringiában pedig új választásokat írtak ki.

Egy közvélemény-kutatás szerint a botrány a szélsőbaloldali párt malmára hajtotta a vizet, és soha nem látott népszerűségi mutatókat ért el (39 százalékot), a CDU pedig masszívan veszített a támogatói táborából, jelenleg 13 százalékon áll. Ezzel szemben az AfD 24, az SPD 10 és a Zöldek 5 százalékkal hozzák az eddigi papírformát.

A Merkel-dráma utolsó felvonása

Korábban Merkel meggyőződése volt, hogy a kancellári feladatoknak és a pártvezetésnek egy kézben kell összpontosulni. CDU-pártvezetői posztról való lemondásával Merkel azonban egy óriási hatalmi vákuumot hagyott maga után, amit Annegret Kramp-Karrenbauernek lehetetlen küldetésként kellett volna betöltenie. Bár vitathatatlan, hogy az elmúlt időszakban AKK számos stratégiai és kommunikációs hibát követett el, fellépései ügyetlenül sikerültek, üzenetei pedig komplikáltnak és olykor egymásnak ellentmondónak tűntek, azonban azt is tudni kell, hogy a Merkel árnyékában feltörekvő pártvezetőnek számos buktatóval kellett szembenéznie. Miután megpróbálta párton belüli ígéretét betölteni, mely szerint rendezni kívánja a bevándorlás problémáit, a párttagok a vitás kérdésekben magára hagyták, Merkel apparátusa pedig nyílt támadást intézett ellene. Szembementek még a német föderalizmus egyik alaptételével is, miszerint Berlinnek nincs joga beleavatkozni az egyes tartományok döntéseibe.

Bár AKK már a kezdetektől fogva gyenge vezetőnek bizonyult, Merkelnek mégis sikerült tökéletes „álkancellárt” faragni belőle, ami akár tudatos döntésként is hathat részéről. Sokan úgy vélik ugyanis, hogy Merkel tudatos tisztogatást végez a választási kampányok előtt, melynek áldozatai a konzervatív beállítottságú párttagok lehetnek, és egyúttal utat próbál készíteni egy zöld ideológiát valló kancellárnak, aki reményei szerint a 2021-es választások során meg tudja állítani a Zöldek előrenyomulását. A zöld út előkészítéséhez azonban szüksége van az AfD legyengítésére is, hiszen jelenleg ők jelentik a legnagyobb konkurenciát pártjával szemben.

A CDU-tól jobbra álló AfD pártnak a politikai élettől való elszigetelődése tehát nem újdonság: a pártot szinte az egész politikai közélet radikális, szélsőjobboldali pártnak tartja. A tőlük való félelem a 2. világháborús emlékezetkultúrában gyökerezik, és az államilag elrendelt megbánást a baloldal a politikai életben való ellehetetlenítés fegyvereként használja. Az AfD a párt megalapítása óta programját tekintve sem rasszista, sem antiszemita pártnak nem nevezhető, mérsékelt „keresztény-konzervatív” retorikát vall, kiáll a német kultúra védelme mellett, határozottan fellép a homoszexuális házasság, a genderelméletek hódítása, valamint a multikulturalizmus ellen.

A régi-új esélyesek

Sajtóértesülések szerint a CDU-t is sokként érte AKK lemondása, mégis hamar megindult a latolgatás mind a párttagok, mind a sajtó részéről, hogy ki lehet a új kancellárjelölt. Ez idáig legesélyesebbnek az a Friedrich Merz bizonyult, aki 2018-ban AKK-val szemben indult a párt vezetői pozíciójáért és egyben a kancellárjelöltségért, de végül kis különbséggel vereséget szenvedett. Nem titkolt terve azonban, hogy szeretné pártját középről visszakormányozni a régi, jobboldali irány felé. Tekintve, hogy az amerikai és a német nagytőke támogatja, nem kizárható, hogy 2021-től Merz próbálja meg majd rendbe szedni a merkeli éra által hátrahagyott káoszt.

Felmerült továbbá a CDU pártvezető-helyettesének és Észak-Rajna-Vesztfália tartomány miniszterelnökének, Armin Laschetnek a neve is, aki az aktuális „középutas” Merkel-politika megszállott követője, de migrációs és belbiztonsági kérdésekben az elmúlt hónapokban határozottan ellentétes véleményt képviselt. Szó esett továbbá Markus Söder bajorországi miniszterelnökről is, ám ő ez idáig nem nyilatkozott az ügyben, hogy pozícióját Berlinre cserélné.

AKK visszalépése rámutatott a magát stabilnak mutató német kormány problémáira. A politikai állóvíz felkavarása akár az egész belpolitikát átrendezheti. Angela Merkel számára ismét nehéz napok jönnek, és kérdéses, hogy a politikai hullámok milyen messzire csapnak, és hogy a párt támogatói meddig tűrik majd ezt a Merkel-féle hadjáratot.

Olvasson tovább: