Kereső toggle

Terror, emberrablások, digitális üldözés: 50 ország, ahol a legveszélyesebb keresztényként élni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A földön minden nyolcadik keresztény, mintegy 260 millió hívő – 15 millióval több, mint 2018-ban – él olyan országban, ahol „erős” vagy „nagyon erős” a keresztényüldözés – derül ki az Open Doors legfrissebb jelentéséből. Különösen aggasztó az afrikai keresztények helyzete és a digitális üldözés megjelenése.

Az Open Doors ezúttal is – ahogyan 1993 óta minden esztendőben – a keresztényüldözés szempontjából leginkább érintett 50 országra hívja fel a közvélemény figyelmét. Az idei jelentés 11 országot sorolt az „extrém üldözés” kategóriájába, ugyanannyit, mint tavaly, viszont nőtt – 29-ről 34-re – azon országok száma, ahol „nagyon erős” az üldözés. A növekedés egyik oka, hogy az Iszlám Állam felett aratott – részlegesnek tekinthető – katonai győzelem után a szervezet által képviselt iszlám terror földrajzi értelemben méginkább kiterjedt. Megjelent többek között Délkelet-Ázsiában (a ranglistán a 30. helyen szereplő Srí Lankán például több helyszínen összehangolt pokolgépes támadás történt húsvét vasárnapján, 250 halottat és több mint 500 sérültet követelve); de Afrikában, a Száheli-övezetben, vagyis a Szahara déli oldalán fekvő országokban is. Nem véletlen, hogy három újabb afrikai ország is rákerült a listára: Burkina Faso (28.), Kamerun (48.) és Niger (50.). Ezek közül Burkina Faso okozta a legnagyobb döbbenetet, mivel a térség a stabilitás és a békés együttélés mintaképe volt korábban.

A terror gazdaságtana

Bár az Open Doors nem tér ki az üldözést kiváltó mélyebb mozgatórugókra, egyéb forrásból érdemes kiegészíteni a jelentést azzal, hogy a terjeszkedés mögött gazdasági számítások is húzódnak. Az Iszlám Állam terroristái nyilván olyan térségeket preferálnak, ahol az iraki-szíriai olajkutakból származó jövedelem kiesését pótolni tudják.

A Maliban, Nigerben és Burkina Fasóban tevékenykedő terrorszervezetek ellenőrzése alá került aranybányáknak 2 milliárd dollár körüli a forgalmuk (50 tonna arany). Burkina Fasóban a több száz ember halálát okozó dzsihadista támadások helyszínei 2019-ben messze nem voltak véletlenszerűek, hanem az aranybányák nyomvonalát követték. A kitermelt aranyat illegálisan exportálják a szomszédos országokon keresztül, feketén finomítják, majd eladják Szaúd-Arábiában, Törökországban, Svájcban és Indiában. Ugyanez a helyzet a Közép-afrikai Köztarsaságban, Észak-Nigériában vagy Kongóban, ahol a terrorszervezetek mindenkori csapatmozgásait érdemes összevetni ottani nyersanyagbánya-térképekkel. Törökország neve elég gyakran felbukkan, ha a terror gazdaságtanáról van szó. Nem titok, hogy magas rangú török tisztviselőket tartottak felelősnek az Iszlám Állam területén termelt olaj világ-

piacra juttatásáért. Idén az egyiptomi sajtó is megemlítette Törökországot mint a Boko Haram egyik finanszírozási forrását. Évek óta összefüggésbe hozzák továbbá magát a török kormányt is egyes líbiai hadurakkal és szíriai félkatonai alakulatokkal.  

A nyersanyagokkal való kereskedelem után a terrorszervezetek második bevételi forrása az emberrablás. Nigériában a Boko Haram részben technikát váltott: a nagyszámú áldozattal járó vérengzések helyett a hangsúlyt áthelyezték az emberrablásokra. 2019-ben elsősorban keresztény vezetőket és családtagjaikat vették célba, magas váltságdíj reményében. Az egyetlen pozitív hír, hogy míg tavaly 3731 keresztény meggyilkolását tartották számon Nigériában, idén ez a szám 1350. A legtöbb gyilkosságot már nem a Boko Haram, hanem a fulani (muszlim) törzsek követik el, akik az áldozatok földjeit, házait kívánják megkaparintani. 2019-ben újraválasztották Muhammadu Buharit, akinek az etnikai, vallási háttere – mint ahogy a rendőrségé, a katonaságé, az államigazgatásban dolgozóké – hasonló a fulaniakhoz. Tehát csökken a kilátás arra, hogy annak a sok százezer kereszténynek, akik a földjüket, házukat hátrahagyva menekültek – vagy a sok ezer gyászolónak –, igazságot fog szolgáltatni az állam. A mártírhalálok listáján Nigéria után következik a Közép-afrikai Köztársaság 924, majd Kongó 152 ismert halálesettel. Ezekben az országokban is hasonló a forgatókönyv: nyersanyagok törvénytelen eladása, emberrablások, etnikai, vallási tisztogatások.

Több latin-amerikai országban is erős a keresztényüldözés bár az ötvenes listára csak Kolumbia került fel, a 41. helyen, egyéb tényezők mellett főként a pénzszerzési célból elkövetett emberrablás gyakorlata miatt. Eleve sok gyülekezetet csak akkor „engednek” működni, ha védelmi pénzt fizetnek a helyileg releváns nagyúrnak (drogbáró, kommunista gerillavezér). Ha esetleg nézeteltérés támad a felek között, könnyen elrabolják a helyi lelkészt (vagy a feleségét, gyermekét), mert tudják, hogy a gyülekezet össze fogja gyűjteni a váltságdíjat. 

A társadalmak radikalizálódása

Az iraki keresztények ki szokták hangsúlyozni, hogy bár az Iszlám Állam katonailag vereséget szenvedett le, de „az elmékben tovább él”, vagyis a terrorszervezetek által kreált ellenségkép nem szűnt meg létezni. Irak a 15. helyen áll, és a több évnyi hivatalos „béke” ellenére még mindig ott tartunk, hogy a 2003-ban számon tartott 1,5 millió keresztényből ma már csak 202 ezren élnek az országban. Nagy részük a kurd fennhatóság alá tartozó területekre menekült, és még mindig nem mer visszatérni az iraki kormány irányítása alá, ahol nem ritkák az emberrablások, gyilkosságok, terrortámadások.

Szíriában már kilencedik évébe lépett a háború. Az eredeti, 2,2 milliós keresztény lakosságból mára 740 ezer keresztény élhet még az országban, de ott is sok a belső menekült. Különös aggodalomra ad okot az életkorpiramis a keresztény közösségben, hiszen elsősorban a fiatal és kevésbé fiatal férfiak tűntek el az elmúlt években. A 2019. októberi török támadás során a török kormánnyal szövetségben lévő milíciák mind a kurdokat, mind a keresztényeket célba vették.

Egyelőre nem látni esélyt arra, hogy az elüldözött közel-keleti keresztények visszatérjenek lakhelyükre. Reménykeltő pillanatok szemtanúi lehettünk, amikor Irakban 2019 októberében kéz a kézben tüntettek muszlimok és keresztények a központi hatalom korrupciója ellen. Azonban az Iránhoz hűséges félkatonai alakulatok segítségével a hatalom vérbe fojtotta a tüntetéseket (500 fölött volt a halottak száma).

Digitális kontroll

Az elmúlt év számadataiból kitűnik a keresztény istentiszteletek helyszínéül szolgáló épületek elleni támadások magas száma: 9488 az előző évi 1847 épülettel szemben. Természetesen előfordulhat, hogy egy hatóságnak el kell rendelnie egy épület bezárását, azonban ahol hirtelen kirívóan magas ez a szám, felmerülhet a hatóság önkényességének a gyanúja. Például Ruandában 700, Angolában pedig 2000 épületet zárattak be egy új adminisztratív rendelkezés életbe léptetése nyomán.

A növekedés leginkább Kínának tudható be: a bezárt épületek száma egy év alatt hirtelen 171-ről  5576-ra ugrott. Ennek hátterében az áll, hogy a közösségek döntés elé vannak állítva: vagy teljesen rendezik a kapcsolatukat az állammal, tehát legálisan működnek (azaz csatlakoznak a kommunista párttal szorosan együttműködő egyik hivatalos felekezethez), vagy teljesen illegalitásba vonulnak. Az épületek bezáratásával együtt járt sok keresztény letartóztatása. Másfelől az állampolgárokat digitálisan nyomon követő és értékelő úgynevezett „szociális kreditrendszerben” megjelent az „illegális keresztény tevékenység” minősítés is. Az Open Doors információi szerint hasonló rendszer bevezetésén dolgozik az indiai kormány is – a szervezet mindkét országban a digitális alapú üldözést tartja a legnagyobb fenyegetésnek.

Olvasson tovább: