Kereső toggle

Szibéria: A túlélés bölcsője?

Mágia és legendák az örök tél földjén

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szibériáról elsőként valószínűleg nem a túlélés lehetősége jut az eszünkbe, sokkal inkább ennek a szöges ellentéte. Pedig a napjainkban egyre többet vitatott klímaváltozás következtében ez a misztikummal és legendákkal vastagon átitatott régió egyesek szerint a túlélés reményét kínálja az emberiség számára.

A többségünk számára Szibéria az örök fagy birodalmaként ismeretes. Az akár mínusz 77 Celsius-fokig süllyedő hőmérséklet, a nagyapáinkat nyomasztó Gulag-emlékek számunkra rideg képzettársításokat csatoltak a térséghez. Pedig Nyugaton egyre nagyobb népszerűségnek örvend a vidék; különösen annak misztikus, legendákkal övezett kultúrája miatt.

Indiai misztika Szibériában

A Nyugat-szibériai-alföldön található Omszk területéről úgy tartják, hatalmas spirituális erők otthona, melyek epicentruma az Okunevo nevű falu. Omszk régió mindig is egy fontos stratégiai helyszín volt Oroszország igazgatását tekintve. A régió főként az itt található hatalmas olajfinomítóról és történelmi jelentőségéről híresült el: a kozákok ezt a helyet választották Szibéria fővárosává, itt volt a bázisuk, és a későbbiekben is ez a hely maradt az ország egyik legfontosabb stratégiai pontja.

A régészek az előző évtizedekben fedték föl a térséget övező mítoszokat, ami fokozatosan növelte az oda látogatók számát. Okunevo falva Omszk városától 250 kilométerre fekszik, és az a hír járja, hogy aki oda látogat, „sosem tudhatja, milyen csoda történik meg vele”. A zarándokokat és turistákat vonzó hely olyan spirituális atmoszférát ígér, amelyben az emberek hirtelenjében elvesztik az idő- és térérzéküket a különböző energiák megtapasztalása által. A helyi lakosok szerint Okunevo „a világ közepe”.

A legenda szerint a hely egy teljesen átlagos szibériai falucska volt egészen addig, amíg egy Sri Babaji nevű indiai guru ide nem küldte fiatal tanítványát, Rasma Rositát, azzal a szándékkal, hogy megtalálja Hanumán isten ősi templomát. Rasma felfedező útja során Omszk területét választotta, mert úgy gondolta, hogy ennek a helynek a neve hasonlít leginkább az Om nevű indiai mantrára. Spirituális jellegű útja során Rasma Okunevóban kötött ki, ahol több évet töltött, és követőkre lelt.

Okunevóban jelenleg is öt pogány vallás reprezentálja magát, amelyeket rituálék és fesztiválok keretében tartanak fenn. Zarándokhelyeit évente látogatják, és a világ számos helyéről érkeznek Okunevo erős spirituális helyszíneire, mint a Haunted House (Kísértetház), a Witches’ Circle (Boszorkányok köre) és a Paradise Town (Paradicsom Városa). Ezeken a helyeken általában meditációs gyakorlatokat végeznek. A legenda létezése óta misztikus szektavezérek sora, de még Roman Abramovics orosz oligarcha, a marokkói herceg és az indiai hercegnő is idelátogatott.

Az öt tó és a kristály legendája

A helyiek sok mindenben hisznek, legyen szó gyógyító erejű tavakról vagy életmentő kristályokról. Az évente idelátogató 40 ezer turista nem csak relaxálni jön a vidékre: kifejezetten a természetfeletti szféra megtapasztalása vonzza őket.  Az öt tó legendájáról a 2000-es években kezdtek egyre többet cikkezni. Úgy vélik, a tajgatavak egy meteorit becsapódása következtében alakultak ki, mely öt részre szakadt, ezzel vájva ki a tavak medencéit. Már a szibériai „próféták” is úgy tartották, hogy ezek az égiektől származnak, és az aljukon található kék iszap gyógyító erővel bír. Az omszki lakosok szerint, ha valaki megmártózik a meteorit eredetű ásványi forrásokban, hihetetlen dolgokat tapasztal majd, mint például a megszépülő bőr, illetve ízületi problémák csökkenése. Ha gyógyító erővel nem is bírnak, de minden bizonnyal a tavakban található magas klorid-szulfát, a lúgosság, a nátrium- és magnéziumtartalom együttes hatása tényleg pozitív hatást fejthet ki az emberi szervezetre.

„Ha valaki egy kristályt birtokol, a világot birtokolja.” Dmitrij Kingerskij, helyi lakos és idegenvezető a BBC riportjában beszámol arról is, hogy a legenda alapján a tó mélyén rejtőzik egy kristály. A kristály, szerintük olyan, mint egy csúcstechnológiájú okostelefon vagy mesterséges intelligencia: aki megtalálja, annak az élet minden területén utat tud mutatni. Dmitrij tizenhét éve vezeti körbe a festői  tajgán az ide özönlő embereket a kristály után kutatva, ami nem kis vállalkozás, ugyanis a tavak mélysége akár a 80 métert is eléri.

Borisz Melnyikov, helyi archeológus több mint negyven éve kutatja ezt a vidéket. Szerinte az Omszk környéki misztikus helyekhez hasonló kultuszközpontok az 1980-90-es években jelentek meg az országban, mivel ekkortájt mély világnézeti krízis söpört végig a társadalmon, és az emberek valamiféle csoda után kezdtek el vágyakozni. Ugyan a tavak pontos eredete nem igazolt, mégis úgy tartják, hogy vannak „hideg” és „meleg” helyek, melyekről az őseiknek is volt látása, és az utóbbiakat választották letelepedésük színhelyéül.

A régész szerint az emberek a múltban bizonyos mintákat követve telepedtek le: a hagyományos szentélyeknek mindig valamilyen festői szépségű tájhoz volt közük. „Örökkévalónak” neveztek és tekintettek egy folyót, tavat vagy sziklát; ilyen az úgynevezett Tatár-hegy is (Tatar Hill). Az Okunevo közelében található hegy mostanra valóságos szentéllyé vált. Az évezredeken keresztül tömegsíroknak otthont adó hegynek mindig is kultikus jelentőséget tulajdonítottak.

Az archeológusok 1987 és 2004 között aktívan kutattatták ezt a vidéket, és körülbelül 30 olyan pontra leltek, amely tele volt rituális tárgyakkal. Az emberek ma is azért látogatják meg ezeket a helyeket, hogy valamilyen természetfeletti erőt tapasztaljanak meg itt. Minden vonzza őket, amely valamiképp kapcsolódik egy földönkívüli civilizációhoz, spirituális erejű kristályokhoz vagy tavakhoz. Az archeológusok szerint nincs különbség a mai modern ember és felmenőik között: ugyanaz a babonás erő vonzza őket.

Túlélésünk színhelye?

A Krasnoyarsk Federal Research Center legutóbbi kutatása alapján a klímaváltozás következtében ez a misztikus régió lehet az emberiség mentőöve és letelepedésének színhelye a 21. század végére. Az  Environmental Research Lettersben megjelent kutatás úgy jósolja, ez a jelenleg még zord vidék az ellenőrizetlen éghajlatváltozás következtében egy fenntartható oázissá válhat. Persze ettől függetlenül meg kell még barátkozni néhány dühöngő jegesmedve gondolatával, akikkel osztozni kell majd a területen, de ez még így is jobb kilátás, mint ami a Föld többi régiójára vár – vélik a kutatók.

Oroszország ázsiai része összesen 13 millió négyzetkilométert ölel fel. Az Uráltól keletre a Csendes-óceán felé elterülő gigantikus nagyságú táj-egység az ország összterületének 77 százalékát teszi ki. Azonban az élhetetlen fagy miatt eddig a népesség mindössze 27 százaléka tudott letelepedni ezen a területen, és ők is csak a déli erdők és sztyeppék mentén található termőtalajos vidéken.

A népvándorlási tendenciák már eddig is északra fordulást mutatnak, és a kutatók szerint a jövőben ez csak erősödni fog, mivel az Egyenlítő mentén élhetetlen körülményekkel kell majd számolni. Különböző klímamodelleket használtak, hogy felmérjék, milyen változással lehet számolni a zord szibériai tájakon. Ha egy olyan forgatókönyv érvényesül, amelyben a jelenlegi üvegházhatás mértéke csak fokozódik, akkor a század végére a szibériai januári átlaghőmérséklet legalább 16 fokot emelkedik  a jelenlegi téli –70 fokhoz képest; ez persze még így is extrém hideg. A július öt fokkal lenne melegebb, ami már jelentősen hozzájárulna a jelenlegi fagytakaró visszahúzódásához, így olyan földterületek válhatnának hozzáférhetővé, amelyek mezőgazdaságilag is hasznosíthatók. Történelmileg nem volt még rá példa, hogy Szibéria területe valaha is kedvező legyen agrárszempontból. A spekulációk alapján 2080-ra Oroszország ázsiai részén az állandóan fagyos területek aránya a jelenlegi 65 százalékról 40-re csökken majd.

Jelenleg 39 millió ember él ezen a vidéken. A források igen korlátozottak, ezért különösen magas az élelmiszer és egyéb áruk behozatala. A szélsőséges felmelegedés következtében Szibéria középső és déli partjai lennének a legnépszerűbbek: a világ új metropoliszai.

A bolygó többi részéről a legradikálisabb klímavészmadarak természetesen rémisztő jóslatokat hangoztatnak. Szerintük a trópusi hőhullámok és a tengerszint-emelkedés olyan mértéket ölthet, amely ellehetetleníti a tengerparti városokat, és az élelmiszertermelést. Más szakértők viszont teljességgel elvitatják az ilyen szintű, veszedelmes felmelegedés lehetőségét. De az ijesztgetéseket elfogadó emberek közül már így is sokan felvették Szibériát az „Új letelepedési helyek túlélés céljából” című listájukra. Természetesen csak a Mars-kolóniák után.

A tunguszkai esemény rejtélye

Máig talány, hogy pontosan mi történt Szibériában 1908. június 30-án. Annyi bizonyos, hogy valamiféle égitest a légkörbe lépett, és hatalmas robbanással letarolt mindent Alsó-Tunguszka és a Léna folyó között. Bár a robbanás 6–8 kilométer magasságban történt, a transzszibériai vasút utazói is érzékelték az eseményt, arról nem is beszélve, hogy a tajgát 80 kilométer sugarú körben teljesen legyalulta (képünkön jobbra). A kutatók szerint egy üstökösről levált kőzetdarab becsapódásáról van szó, de a misztikára hajlamos helyi lakosok közül sokan váltig állítják, hogy földönkívüli behatolás történt.

Olvasson tovább: