Kereső toggle

Küldetés: Trump eltávolítása minden áron!

A #SohaTrump csúcsra járatása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Donald Trumpot hamarabb akarták kilökni a politikából, minthogy rendesen belefoghatott volna. A megbuktatási terv most az impeachment Szenátus előtti eljárásában minden korábbinál erőteljesebben dübörög. Érdemes azonban visszatekintenünk az előzményekre is.

Január 16-án elindult az elnök elmozdítására irányuló eljárás tárgyalása a Szenátus előtt, miután a Képviselőházon csont nélkül átment a vádemelés. A törvényhozás második kamarájában azonban nem lesz könnyű dolga a Trump-ellenes erőknek, mivel a republikánus többségű testület hamar demonstrálta, hogy nem nyitott a demokraták politikai játszmájára. Ez a játszma ugyanis már több éve zajlik Trump ellen, és úgy látszik, a demokraták minden követ megmozgatnak, és bárkivel lepaktálnak a siker érdekében.

#SohaTrump már a beiktatás előtt

A globalista pénzügyi és politikai elit Ronald Reagan Fehér Házból való távozása óta mindent megtesz azért, hogy az elnöki pozíciót a lehető leginkább a markában tartsa. Jól tudják, hogy a politikai berkeken kívülről bejelentkező Donald Trump mekkora kockázat, így 2015-ös kampányindítója óta igyekeznek a főáramú média által azon, hogy teljesen nevetségessé tegyék. Ez a gépezet a mai napig sikeresen működik, olyannyira, hogy soha korábban nem látott és teljességgel irracionális gyűlölet övezi bizonyos befolyásos körök részéről az elnök tevékenységét.

A lejáratás egyik kezdetleges eszköze az volt, hogy a Hollywoodban kitört szexuális zaklatási botrányokat megpróbálják az elnökjelöltre is kiterjeszteni, aki kétségtelenül obszcén megjegyzéseket is megengedett korábban magának hölgyek tekintetében, és maga ismerte be, hogy szexuálisan zaklatott több nőt is. A feminista lobbi természetesen azonnal akcióba lendült, hogy a szintén szexuális botrányáról elhíresült Bill Clinton feleségét válasszák a Fehér Házba. Azt a hírt kezdték terjeszteni, hogy Trump hallgatási pénzeket fizet az érintett hölgyeknek – bár az FBI tavaly lezárta a vizsgálatokat e tekintetben, az ügy máig nem jutott teljes nyugvópontra.

A média az utolsó utáni pillanatig próbálta az önbeteljesítő jóslat technikáját alkalmazni: váltig állították, hogy Trumpnak semmi esélye győzni; hátha ez sokakat elbizonytalanít. A választás éjszakáján nem csak a vesztes Hillary Clinton kapott fékezhetetlen dührohamot; Trump minden esélylatolgatást meghazudtoló győzelme láttán a karrierbürokratáknál láthatóan elszakadt a cérna. A szexuális zaklatástól kezdve az anyagi visszaéléseken át az elmebetegségig mindenféle váddal megpróbálták hitelteleníteni a frissen megválasztott vezetőt.

A vesztes oldal, élükön Obamával azóta is kvázi nemzeti tragédiaként, egy ország halálaként állítja be azt, ami egy teljesen természetes antitézis volt Obama politikájára. Egyes marxista lapok egyenesen gyászt jelentettek be, mellette pedig ellenállást és kormányellenes szervezkedést hirdettek. Már ekkor elindult a máig tartó #NeverTrump (azaz #SohaTrump) mozgalom, amely tömegtüntetéseket szervezett a megválasztott elnök ellen.

Közben az úgynevezett Hamilton-elektorok nevű elektori csoport pedig megkezdte azon igyekezetét, hogy meggyőzzék elektortársaikat: változtassák meg szavazataikat annak érdekében, hogy Trump mégse érje el a nyeréshez szükséges 270 szavazatos küszöböt, és ez esetben a Kongresszus választhassa meg az elnök személyét. A Trump mellett szavazó elektorok több ezer e-mailt kaptak, ám a kezdeményezés csúfosnak bizonyult a baloldal számára: inkább Clinton vesztett elektori szavazatokat.

A beiktatás napján köztudottan hatalmas demonstrációt szerveztek Nők Menete néven a fővárosban, ahol celebek és női vezetők gyakorlatilag emberi méltóságukból kivetkőzve és minden jóízlést mellőzve trágárkodtak az ország újdonsült első emberével szemben. Trump elnöki esküjét azonban ez sem zavarhatta meg.

Az orosz beavatkozás vádja

A választás másnapján, amikor Clinton nagy kelletlenül elismerte vereségét, már sebtében felvetette Oroszország negatív hatását a választásokra. Ezzel elindították azt a propagandafogást, hogy amiben ők maguk vétkesek, azzal kezdik vádolni az ellenfelet. Hillary ugyanis vagy 30 ezer külügyminisztériumi e-mailt semmisített meg, hogy saját felelősségét kizárja az orosz beavatkozási botrányban, holott ezeket meg kellett volna őriznie egy kongresszusi meghallgatásra. Gyorsan elterjedt a vád, hogy Trump megrendelése áll a demokrata levelezés meghekkelése mögött.

Abban bizakodtak, hogy ez alapján elkerülhetik a megválasztott elnök beiktatását. A reménykedés azonban alaptalannak bizonyult, mivel tényleges bizonyíték nem került elő, újabb és újabb közvetett „bizonyítékkal” próbálták állításaikat alátámasztani, például James Comey FBI-igazgató menesztésével.

Az első impeachmentre irányuló komoly vád inkább 2017-ben robbant igazán, amikor az oroszok állítólagos beavatkozásával kapcsolatosan több „bizonyítékot” hoztak napvilágra Trump kampánya tekintetében. Már az év elején az országos hírszerzés igazgatósága kiadott egy jelentést, miszerint az oroszok Trump érdekében avatkoztak be a választásokba. Az ügy kivizsgálására felkért Robert Mueller különleges ügyész több ponton jogtalan lépéseket engedélyezett az eljárás során, így például kiszivárogtatta a hírszerzési anyagokban szereplő titkosított

neveket, és elrendelte Trump kampányfőnöke, Paul Manafort ellen a házkutatást, amely teljes mértékben indokolatlan volt, tekintve, hogy Manafort együttműködött a hatóságokkal. Ennek ellenére az éjszaka leple alatt mégis rájuk törtek – természetesen semmi terhelőt nem találtak Trump ellen, Manafort azonban máig hűvösön van az ügyészség nyomására elfogadott vádalku alapján.

A titkosszolgálatok és Mueller abban reménykedtek, hogy Trump megelégeli a vádakat és lemond. A megfélemlítő technika nem járt végül sikerrel és Mueller kénytelen volt ország-világ előtt beismerni, hogy nem találtak elegendő alapot az elnök elleni fellépésre, bár számos kérdésben ambivalensen nyilatkozott, és homályban hagyott több vádat, felvetve a Kongresszus számára az elnök elleni vádeljárás lehetőségét hatékonyabb eredmények érdekében. Hiába működött együtt a demokrata elittel, Mueller ettől fogva hazaáruló és pária lett a szemükben.

A deep state begyullad

A liberálisokat különösen az bosszantotta föl, amikor az elnök sikeresen eleget tett egyes választási ígéreteinek, amivel a demokratikus legitimációt megszerezte. Ez a néptől származó felhatalmazás teljes mértékben hidegen hagyta a hatalomfüggő baloldalt és hiába annak minden egyértelmű eredménye, Trump politikai kivégzését tűzték ki célul.

Ezt a célt a CIA és hasonszőrű nemzetbiztonsági szolgálatok vezetői is maguk elé tűzték. John Brennan CIA-igazgató szerint a végrehajtó hatalomban dolgozóknak kötelességük lenne bojkottálni Trump intézkedéseit és minden úton megakadályozni azok implementálását.

Ennek egyik számukra fontos aspektusa volt, hogy túlzottan konzervatív bírók ne kerülhessenek a Legfelsőbb Bíróság testületébe, ami egyértelmű paradigmaváltást eredményezne az Egyesült Államokban, amely ellen a titkosszolgálatok sem sokat tehetnek. Éppen ezért Brett Kavanaugh jelölése körül robbantottak ki meglepően hatékony és megalapozatlan tömeghisztériát. A bíró esete jól bizonyította, hogy a #MeToo kampányban lassan bárkit be lehet feketíteni teljesen alaptalanul is. Bár Kavanaugh-t tisztázták a zaklatás vádja alól és a legfőbb igazságszolgáltatói testület tagja lehetett, renoméján máig ott a bélyeg.

„Az őrült elnök”

Bár konkrét vádemelésre nem adott okot Trump több külpolitikai manővere, a deep state különböző szintjei egyértelműen arra próbálták ezeket felhasználni, hogy bebizonyítsák: az elnök mentálisan alkalmatlan feladatának elvégzésére. És ami a legfelháborítóbb: az őt támogatókat is kezdetektől fogva a haza ellenségeinek és bolondoknak igyekeztek beállítani.

A liberális értelmiség egyik fő eszköze, hogy saját álláspontját, illetve politikai propagandáját abszolút, egyszersmind kizárólagos és megkérdőjelezhetetlen tudományos tényként állítja be. Ezt végzi az abortusz terén a magzati élet tekintetében, a homoszexualitással és egyéb genderüggyekkel kapcsolatban, és végképp a klímaváltozás terén. Amikor Donald Trump megkérdőjelezte a globális felmelegedéssel kapcsolatos tudományos konszenzus létét, azonnal elmebetegként állították be. Amikor Trump pedig ennek ellenére kifarolt a párizsi klímaegyezményből, megveszekedett őrültnek nevezték, aki nem törődik a bolygó jövőjével.

A másik nagy skandalum, hogy Trump szembement Obama örökségének egyik sarkalatos elemével, az iráni atomalkuval. Holott a kiábrándítóan alattomos megállapodás egyetlen célja egy képmutató alku az iráni terrorista rezsimmel anyagi haszonszerzés céljából. Trump azonban nem volt hajlandó tovább pénzelni az ajatollah rémuralmát, ahogy elődjével ellentétben azt sem nézte tovább tétlenül, hogy jobbkeze, Szulejmáni szabadon gyilkolja le katonáit. Az atomalku felrúgása és a parancsnok kiiktatása nyomán egyaránt világháborús retorikát alkalmazott a sajtó, mintha Trump ki akarná kényszeríteni (újraválasztási kampánya mellett) a harmadik világháborút. A képtelen vádaskodás azonban láthatóan hatékony; tényleg sokan tartják mentálisan beszámíthatatlannak és közveszélyesnek az elnököt.

Impeachment és ami utána jön

Az ukrán botránnyal kapcsolatban a demokrata oldal tovább éltette a már jól bevált mechanizmust: Joe Biden és fia ukrajnai korrupcióját Trumpra forgatták vissza, és igencsak megkérdőjelezhető alapokon elindították Amerika történelmének harmadik impeachment eljárását. A deep state arca ezúttal Nancy Pelosi, képviselőházi házelnök, aki rendszerint fröcsögő gyűlölettel nyilatkozik az elnökről. A konkrét vád a hatalommal való visszaélés és a Kongresszus akadályoztatása.

A republikánus többségű Szenátus jelenleg még az eljárási szabályokon civódik. Az eljárás hosszának megállapítására nincs sok precedens, de a teljes szenátusi folyamat Bill Clinton esetében összesen 37 napot vett igénybe. Meglátjuk, milyen hosszúra nyúlik Trump pere, de az biztos, hogy a mostani választási kampány és a minden korábbinál erősebb tömeghisztéria érzékenyebbé teszi a döntéshozatalt, ameddig éppen ezért lassabban juthatnak el, mint az előző esetben. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy egy elkaszált

impeachment eljárás után sem fog megnyugodni a Pelosi-brigád. Ez nem sejtés, a házelnök kijelentette: „örökké fog tartani az impeachment”. Ha a demokrata pártnak novemberben újra át kell élnie 2016 „tragédiáját”, biztos elszabadulnak az indulatok. Pedig a liberális baloldal eddig talán csak a merénylet eszközével nem élt Trump kiiktatása érdekében.

 

Olvasson tovább: