Kereső toggle

Királyi lelépő

Bizonytalanságban Európa legnagyobb monarchiája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagy felbolydulást okozott Harry herceg és felesége, Meghan bejelentése, miszerint visszalépnek a brit királyi család „szenior” köreiből, és a jövőben anyagilag is függetlenedni akarnak. Felmerül a kérdés: mi az alkotmányos monarchiák jövője a modern demokráciák világában?

A sussexi herceg és hercegné a múlt hét szerdán jelentette be az udvari protokolltól teljesen eltérő formában (Instagramon), hogy a jövőben „egy progresszív, új szerepet kívánnak kialakítani a brit monarchia intézményén belül”, és „vissza kívánnak lépni a királyi család »szenior« tagjai közül”. A „szokásos” protokoll-lépésekből mindössze az maradt ki, hogy hivatalosan egyeztessenek a királynővel, akinek a jóváhagyása után jelentheti be egy családtag, hogy kilép a reflektorfényből. Ebben az esetben ez a jóváhagyás csak sokkal később történt meg, úgy, hogy a visszalépés részletei a mai napig nincsenek tisztázva.

Homályba vesző részletek

Harry és Meghan ugyanis nem mondott le a „szenior szereppel” együtt járó címekről, a hivatalos leveleiket és a bejelentéseket továbbra is ezek használatával írják alá, és úgy tűnik, hogy az ezekhez tartozó bevételek közül is csak egyről fognak lemondani, amit a királyi család tagjaként a brit költségvetésből kapnak. A nyilatkozataik alapján ez az összeg az udvartól kapott jövedelmük alig 5 százalékát teszi ki, a többit a cornwalli hercegségtől, azaz Károly hercegtől kapják, amire a jelek szerint a jövőben is számíthatnak.

A hercegi párnak egyébként egészen jelentős saját vagyona van, amit Harry főleg a dédnagyanyjától örökölt. A pénzt ketten kapták Williammel, de úgy egyeztek meg, ha elérik azt az életkort, amikor felszabadíthatják a pénzt, William csak egy kis részt vesz ki belőle, amivel kompenzálja Harryt azért, hogy nem ő fog uralkodni. Harry Dianától is örökölt pénzt, aminek csak a kamatai évente 450 ezer dollárt tesznek ki, amiből úgy is egészen szépen eléldegélhetnek, ha nem veszik igénybe a Károly hercegtől érkező havi apanázst.

Meghan vagyona főként a színészi karrierjéből származik. A színésznő a Briliáns Elmék (Suits) című sorozatban betöltött szerepéből, és más filmszerepekből kaszált nagy összegeket. Vagyona jelentősen kisebb, mint Harryé, viszont így is elég arra, hogy a család költségeit fedezze. A pár a vagyont mindaddig külön tartja, amíg Meghan brit állampolgár nem lesz, amihez még kell néhány év, és ha el is indítják a folyamatot, nagy kérdés lesz, hogy a sussexi hercegné lemond-e amerikai állampolgárságáról, ami a brit állampolgárság elnyerésének feltétele.

A bejelentés William herceg felesége, Kate Middleton születésnapja előtt egy nappal történt, ami a reflektorfényt természetesen elvonta a cambridge-i hercegnéről. Úgy tűnik, Harryéknek teljesen elegük lett a nyilvános szerepből, ugyanis amellett, hogy korábban két bulvárújságot is bepereltek, most olyan hírek is felröppentek, hogy a PR-csapatuk már tárgyal Oprah Winfrey televíziós műsorvezetővel egy olyan interjúműsorról, ahol a hercegi pár „mindent kipakolhat”. Erre pedig jelenleg a királyi udvarnak semmi szüksége nincs, így akár jobb tárgyalási pozíciót is sikerülhet kialakítani.

A The New York Times elemző cikke szerint azért siettek ennyire a bejelentéssel, amiről már folytak az egyeztetések a kulisszák mögött Károly herceggel és Erzsébettel is, mert a The Sun bulvárlap megneszelte, hogy ilyen lépésre készülnek. Meghan kiváló célpontot nyújtott a pletykalapok számára, amelyek minden lépéséről beszámoltak. A korábban már elvált sussexi hercegné népszerűsége messze elmarad a királynő, William, Kate vagy Harry népszerűségétől, még a nem túl ügyesen kommunikáló Károly herceg is népszerűbb nála, ezért a média kiváló célpontot látott benne a többi, 60-70 százalékos népszerűségnek örvendő családtaghoz képest. Nem is beszélve arról, hogy Meghan sokkal érdekesebb alany, mint a többiek. Természetesen ez a helyzet hamar igen frusztrálttá tette a hercegi párt, és Harry már ahhoz hasonlította a helyzetet, amibe Diana hercegnő került, miután elvált Károly hercegtől. (A bulvárlapok és paparazzik figyelme vezetett végül a halálához is, ugyanis előlük menekült, amikor Párizsban autóbalesetet szenvedett.)

A közvélemény a bejelentéssel kapcsolatosan azon háborodott fel a leginkább, hogy a döntést úgy hozták nyilvánosságra, hogy nem egyeztettek előre az udvarral, és azon, hogy nem egyértelmű, miről mondanak le végül, és miről nem. Ha ugyanis nem hajlandók felvállalni a királyi udvar tagjaként rájuk kirótt kötelezettségeket, akkor az alattvalók szerint nincs joguk ahhoz, hogy a szereppel járó juttatásokból részesedjenek. Az újságok a Brexit nyomán kreáltak egy új kifejezést is a pár döntésére, az ügy azóta „Megxit” néven szerepel az újságok címlapjain.

Nem az első eset

Harry a trón várományosai közül a hatodik, így valószínűleg nem hozza olyan helyzetbe a koronát, mint II. Erzsébet nagybátyja, VIII. Edward, aki azért nem ült végül a trónra, hogy feleségül vegyen egy kétszer elvált amerikai nőt, Wallis Simpsont. Bár Meghan is elvált, és ugyancsak amerikai, a helyzet teljesen más. Azért is, mert Edward herceg teljesen lemondott a trónról, ami így VI. Györgyöt, Erzsébet apját tette királlyá, Harry pedig szinte egészen biztos, hogy nem jön majd szóba, mint Nagy-Britannia jövőbeni királya.

A korona számára nem jött jól az újabb botrány, miután tavaly novemberben az 59 éves András herceg, II. Erzsébet harmadik gyermeke hivatalosan kérte anyját, hogy „mentsen fel a nyilvánosság előtti kötelezettségeim alól a belátható jövőre nézve”, Erzsébet pedig hozzájárult ehhez. András a pedofil szigettulajdonosként elhíresült Jeffrey Epstein baráti köréhez tartozott, és gyanúba keveredett, hogy maga is kiskorú lányokat „használt” Epstein hírhedt partijain. A család jobbnak látta, ha András egy időre kilép a közvetlen rivaldafényből. Háborús veteránként és tábornokként továbbra is részt vesz a katonai jellegű eseményeken, de a többi rendezvényen háttérbe húzódik, amíg a felbolydulás elül körülötte.

Európa királyai

A monarchiák, úgy tűnik, stabilitást és egységet jelentenek azokban az országokban, ahol még jelenleg is uralkodik király. A világon összesen 44 ilyen ország létezik, amelyek közül II. Erzsébet tizenhat fölött uralkodik a brit gyarmatbirodalomból kialakult Brit Nemzetközösség keretein belül. Ezekben az országokban a királynő az államfő, de az országok teljesen független államként működnek. A királynőnek inkább ceremoniális a szerepe, viszont a tekintélyét mindegyik országban elismerik.

Európában több olyan, stabil gazdasággal rendelkező ország létezik, amelyeknek ugyancsak alkotmányos monarchia az államformájuk: Belgium, Dánia, Hollandia, Norvégia, Svédország és Spanyolország, valamint a Luxemburgi Főhercegség is, amelyeknek az államfője a mindenkori uralkodó.

Andorra az alkotmányos monarchia egy speciális formájában működik, ugyanis kettős uralom érvényesül az élén. Franciaország elnöke és Urgell püspöke együtt gyakorolják a hercegi uralmat. Ez amiatt is nagyon speciális, mert sem a francia elnök, sem a püspök nem andorrai születésű, az elsőt a francia nép választja, a püspököt pedig a pápa jelöli ki, így nem mondható olyan értelemben királyságnak, mint Spanyolország vagy Dánia.

A Brit Nemzetközösséget és a többi, klasszikus értelemben vett európai monarchiát tekintve azonban egyértelműen látszik, hogy egy népszerű uralkodó felügyelete alatt lehetséges olyan egységet létrehozni országok között, amely megvalósítja a nemzeti szuverenitást és az egységes gazdasági fellépést is. Erzsébet királynő személye, az alattvalói közötti 72 százalékos népszerűségével garantálja a közösségben az egységet, de a szerepe nem írja felül az egyes nemzetállamokban demokratikus úton megválasztott politikusokét.

A dánok is nagyon büszkék arra, hogy az ő királyságuk a legrégebben fennálló monarchia Európában, ezt ugyanis a 8. században alapítottak, míg a Brit Királyság csak a 9. században jött létre az angol és a skót királyságok összeolvasztásával, annak ellenére, hogy mindkét dinasztia fennállt már a 6. században is.

Miért népszerűek a monarchiák?

A nyugati világban a monarchiák fennmaradásának egyik oka az lehet, hogy általános esetben pusztán protokolláris szerepe van a királynak vagy a királynőnek a demokratikus országok vezetésében, és a hatalmuk megmaradása annak köszönhető, hogy senkinek nem áll közvetlenül érdekében, hogy megszabaduljon tőlük – ugyanis nem szólnak bele komolyan a politikai döntésekbe. Senki sem várja el például, hogy II. Erzsébet állást foglaljon a Brexittel kapcsolatosan.

A Közel-Keleten fennálló uralkodók kezében ehhez képest abszolút hatalom összpontosul, de ezekben az országokban olyan mértékű bevételek folynak be az olajtartalék eladásából, hogy az uralkodóházak különböző jóléti intézkedésekkel bőkezűen kompenzálni tudják az alattvalóikat, akik így nem igyekeznek megdönteni a hatalmukat. Ezek a monarchiák alapvetően kicsik, viszont egy nagyobb létszámú országban ez a fajta hatalomgyakorlás nem működik.

A demokrácia, ami a modern szemlélet szerint felválthatta volna a királyságok intézményét, a Közel-Keleten kudarcot vallott, és a nyugati világban is egyre nagyobb igény van a karizmatikus vezetőkre, akik a modern idők kihívásaival szemben sikeresen irányítják az országukat. A nép által választott vezetőkkel szemben viszont az uralkodóházak tagjai gyakran ősi családokból származnak (a brit királyi család több mint ezer éves, a japán császár vérvonala pedig az ősi időkbe nyúlik vissza), és ez olyan stabilitást jelent, ami sikerrel tarthat egységben egy nemzetet.

A két legrégebbi uralkodóház sikerének titka, hogy úgymond közelebb jöttek az emberekhez. Akihitó japán császár uralkodásának egyik legnagyobb újítása az volt, hogy kilépett a nyilvánosság elé, és különös figyelmet fordított az idősekre, a mozgássérültekre és a természeti katasztrófák áldozataira. Népszerűsége 80 százalék fölötti volt, és Michiko császárnéval együtt erkölcsi példaképnek számítottak a nép szemében. Emiatt is volt nagy a meglepetés, amikor 200 év után először lemondott a trónról fia, Naruhito javára 2019 áprilisában.

Erzsébet királynő is sikerrel vezette át a brit uralkodóházat a modern korba azzal, hogy megnyitotta a palotát a nyilvánosság előtt, valamint elkezdett adót fizetni. Bár sok szokás nem változott az udvarban, egyre jobban kihasználják a marketing adta lehetőségeket, élnek a közösségi médiafelületekkel, és Meghan Markle kisfiával az első afroamerikai felmenőkkel rendelkező gyermek is megszületett a családban.

Akihitóval ellentétben viszont úgy tűnik, Erzsébet komolyan veszi a megkoronázásakor tett esküjét, és halála napjáig uralkodni fog. Ezt a brit alattvalók sem bánják, akiknek majd’ 90 százaléka egyértelműen támogatja a királynő tevékenységét.

Olvasson tovább: