Kereső toggle

Fatális tévedések

Katonai rakéták polgári gépek ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Teljes joggal háborodtak fel az irániak azon, hogy a Forradalmi Gárda Teherán közelében lelőtte az ukrán légitársaság utasszállító gépét, majd a hatóságok lendületes hazudozásba kezdtek a tragédiáról. Sajnos azonban sem a fatális tévedés, sem a tragédiát követő hazudozás nem példa nélküli.

Az iráni rendőrség és a biztonsági erők könnygáz mellett éles lőszert is bevetettek vasárnap éjjel a tüntetők ellen a teheráni Szabadság (Azadi) téren, hogy feloszlassák az ukrán utasszállító repülőgép lelövésének hatósági kezelése, kezdeti tagadása miatt tartott tiltakozó megmozdulást. A teheráni vezetés felháborító hazudozása joggal vívta ki az irániak haragját. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján azonban sajnos úgy tűnik, a tévesen azonosított polgári repülők messze nem csak a hírhedt Iráni Forradalmi Gárda által voltak fenyegetve, mint ahogy a légvédelem és a polgári repülőgépek végzetes találkozásai utáni kormányzati hazudozás sem Irán-specifikus.

1983: a szovjet légvédelem lelövi a Koreai Légitársaság gépét

A Korean Air Lines Boeing 747-es repülőgépét 1983. szeptember 1-jén hajnalban lőtte le a szovjet légvédelem SzU–15TM elfogóvadász repülőgépe. A gépen utazó 269 ember, közöttük egy amerikai kongresszusi képviselő, meghalt. A repülőgép New Yorkból tartott Szöulba.

Útja a Csendes-óceán északi részén vezetett, de a tervezett útvonaltól jelentősen eltért nyugati irányban, aminek következtében szovjet légtérbe került. Itt átrepült a katonai létesítményekkel teli Kamcsatka-félsziget légterén – a tervezett útvonalától jó 300 kilométerrel nyugatabbra tévedve. Már majdnem elhagyta a Szovjetunió légterét, amikor a Szahalin-sziget déli része felett szovjet vadászgépek fogták el, majd az egyik két R–98-as rakétával le is lőtte. A tragédia évekre mélypontra vitte a szovjet–amerikai kapcsolatokat.

 

A végzetes incidens egyik előzménye a dél-koreai repülőgép durva navigációs hibája volt, amihez az vezethetett, hogy a gép tehetetlenségi navigációs rendszerét rosszul állították be. Nem a gép állása közben végezték el ezt a feladatot, hanem induláskor, gurulás közben, így a hosszú repülési út alatt a gép sebességéhez hozzáadódott a gurulás sebessége.

Ehhez még hozzájárult a szovjet légvédelem hiszterizált állapota. Az 1983. augusztus 31-ről szeptember 1-jére virradó éjjel a Szovjetunió titokban egy RT–2PM Topol interkontinentális ballisztikus rakéta próbaindítását tervezte, ami megsértette a Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter által még a ’70-es években kötött SALT II szerződést. Az amerikai kémrepülőgépektől tartó szovjet légvédelem valószínűleg egy RC–135-ös rádióelektronikai felderítő repülőgéppel keverte össze a Boeing 747-est.

1988: súlyos amerikai hiba – az áldozat egy iráni utasszállító

Az iráni légitársaság 655-ös járata 1988. július 3-án az iráni Bandar Abbasból az Egyesült Arab Emírségekbe, Dubajba tartott, amikor a USS Vincennes amerikai hadihajó tévesen iráni F–14-es harci repülőgépnek érzékelte, és a Perzsa-öböl felett légvédelmi rakétáival lelőtte. Az incidensben 254 iráni, 13 emírségekbeli, 10 indiai, 6 pakisztáni, 6 jugosz-láv és 1 olasz állampolgár vesztette életét.

Az 1988-as nyár a Perzsa-öböl térsége utóbbi évtizedeinek legfeszültebb időszakai közé tartozott. Ebben a hónapban ért véget az Irak és Irán között 1980 óta tartó háború, amelynek utolsó hónapjaiban Irán (csakúgy, mint 2019 nyarán) az Öböl-beli olajszállítás megbénításával fenyegette meg a környék olajtermelőit. Ezért tartózkodott a térségben a USS Vincennes. Az Öbölben folyamatosak voltak az incidensek az iráni rohamcsónakok és olajszállító hajók, illetve az amerikai hadihajók között – a végzetes napon például a USS Montgomeryt érte iráni támadás. Az iho.hu remek összefoglalója megemlíti, hogy a Montgomeryt ért támadás során az amerikaiak lelőttek egy iráni F-14-es gépet – mint kiderült: az iráni légitársaságnak a Montgomery körül kialakult ütközettől néhány mérföldnyire Dubaj felé tartó utasszállítóját ugyanilyen gépnek nézte a Vincennes kapitánya.

Az amerikai tengerészek komoly hibát követtek el a gép lelövése előtti percekben: a magasságát növelő gép mozgását tévesen azonosították (süllyedésnek vélték az emelkedést), ám az nem állítható, hogy nem tettek lépéseket a tragédia elkerülése érdekében. Hét alkalommal próbálták felvenni az iráni géppel a kapcsolatot a katonai és négyszer a polgári gépek által használt frekvencián, de nem kaptak választ. (Az iho.hu már idézett összefoglalója szerint az előbbi hívásokat az Airbus nem tudta fogadni; azt pedig soha nem tudjuk meg, hogy az utóbbi felhívásokra az iráni gép miért nem reagált. A gép személyzete félreérthette az amerikaiak felhívásait, amelyek a földhöz viszonyított sebesség alapján azonosították a gépet, míg a személyzet a levegőhöz viszonyított sebességgel számolt.) A Vincennes kapitánya ekkor, mindössze 40 másodperccel az utolsó kapcsolatfelvételi kísérlet után kiadta a végzetes parancsot a gép lelövésére.

Az amerikaiak első körben nem ismerték el, hogy a Vincennes parancsnoka hibázott volna, ám 1996-ban komoly kártérítést fizettek az elhunytak családjainak. Végül elismerték, hogy a kapitány súlyos hibát követett el, de azt az iráni állítást, amely szerint szándékosan, annak tudatában lőtték volna le az Airbust, hogy az polgári gép, máig visszautasítják. (Komolyan aligha vádolható azzal az Egyesült Államok, hogy szándékosan lőtt volna le egy polgári gépet, de ezt még Iránról sem feltételezik a mostani, Teherán környéki katasztrófa esetében.)

2014: a Kelet-Ukrajna fölött lelőtt maláj gép tragédiája

A Malaysia Airlines 17-es, Amszterdam és Kuala Lumpur közötti menetrend szerinti járata 2014. július 17-én délután zuhant le az orosz–ukrán határ közelében. A gépen 283 utas és 15 főnyi személyzet tartózkodott, a tragédiában mindannyian életüket veszítették. Ez volt a legtöbb halálos áldozattal járó légikatasztrófa a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások óta. A tragédiának 193 holland, 43 maláj, 27 ausztrál, 12 indonéz, 10 brit, 4 német, 4 belga, 3 fülöp-szigeteki, 1 kanadai és 1 új-zélandi áldozata volt.

A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet, valamint az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok légügyi hatóságai már 2014 áprilisában figyelmeztették a polgári légitársaságokat és a pilótákat, hogy az ukrán légtér használata veszélyekkel járhat. A maláj gép Kelet-Ukrajnában zuhant le, nem sokkal azelőtt, hogy belépett volna az orosz légtérbe – az általa használt útvonalon a tragédiát megelőző időszakban körülbelül harmadára esett vissza a polgári légi forgalom.

Az Interfax orosz hírügynökség egy meg nem nevezett ukrán forrásra hivatkozva még aznap bejelentette, hogy a repülőgépet 10 000 méter magasságban egy Buk légvédelmi rakétarendszerrel lőtték le. Ez a repülési magasság kizárja a kézi, vállról indítható légvédelmi rakéta alkalmazásának lehetőségét.

A gép a szeparatisták által ellenőrzött területen zuhant le, így ők tudták elsőként elérni és ellenőrzésük alá vonni a helyszínt. Helyi jelentések szerint a kelet-ukrajnai szeparatisták a katasztrófa napján akadályozták a mentési munkálatokat, a kutató-mentőket és az ukrán rendőrséget nem engedték belépni a területre. További problémát jelentett, hogy a kutatás-mentés során az áldozatok értékeit (készpénz, mobiltelefonok, ékszerek, bankkártyák) hullarablók tulajdonították el.

A szakadárok szívósan akadályozták a tragédia körülményeinek kivizsgálását, és az orosz kormány hozzáállása sem segített a tisztázásban. 2014. július 21-én az Orosz Védelmi Minisztérium sajtótájékoztatót tartott, amelyen műholdképekkel igyekeztek bizonyítani, hogy egy ukrán területről kilőtt Buk rakéta pusztította el a maláj utasszállítót. A Bellingcat oknyomozó portál 2015. május 31-ei elemzésében tételesen cáfolta az orosz tárca állításait, és azt írta, hogy az orosz minisztérium által közzétett felvételekről kimutatható, hogy azokat szoftveresen manipulálták.

2014. november 14-én az orosz állami R1 televízióban közzétettek egy műholdképet, amin egy vadászgép lelő egy utasszállítót. A képről még ugyanazon a napon kiderült, hogy hamisítvány. 2015 májusának elején a Novaja Gazeta orosz lap arról számolt be, hogy egy orosz szakértői vizsgálat arra jutott, hogy az MH17-es utasszállító géppel egy (orosz gyártmányú) Buk rakéta végzett – és ezt állapította meg a Holland Biztonsági Testület 2015 októberében készült zárójelentése is.

Olvasson tovább: