Kereső toggle

A keresztény Európa védelmezői

Liberális jogok kontra vallásszabadság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha jogvédő civil szervezetekre gondolunk, általában nem a konzervatív értékekért harcoló, életpárti, keresztény aktivisták jutnak az eszünkbe. Pedig bizony léteznek olyan szakemberek, akik keményen harcolnak a bibliai világnézet mellett. Grégor Puppinckkal, az Európai Jogi és Igazságügyi Központ igazgatójával beszélgettünk.

Mivel foglalkozik pontosan az Európai Jogi és Igazságügyi Központ?

– Ez egy privát szervezet Strasbourgban, ami az alapvető emberi jogok Európa- és világszerte történő védelmére jött létre. Teszi mindezt a jog, tanácsadás és oktatás eszközeivel, kihasználva az ENSZ és az Európa Tanács által lehetővé tett jogérvényesítési módokat. Tehát egy konzervatív világnézet és értékek mentén küzdő civil szervezet vagyunk.

Mennyire magától értetődő napjaink Európájában a vallásszabadság? Mennyiben változott a szituáció a közelmúlt migrációs hullámainak hatására?

– Úgy gondolom, egyértelmű, hogy az elmúlt évtizedekben a tömeges bevándorlás alapvetően megváltoztatta a helyzetet Nyugat-Európában. Korábban az egész társadalom egy életstílust képviselt. Mindenki alapvetően a keresztény európai kultúrkört képviselte: katolikusok, protestánsok, zsidók, hitetlenek egyaránt. Nem beszélhettünk alapvető különbségekről. Nagyjából ugyanúgy öltözködtek, étkeztek, gondolkoztak. Ilyen módon pedig az együttélésnek áthidalhatatlan akadályai nem voltak, a vallási vitákat pedig rendezni lehetett. Azonban bejött egy olyan társadalmi réteg, ami gyökeresen más vallás alapján, más életvitelt képvisel. Ezek a különbségek pedig nem szűnnek meg a hétköznapokban: nincs különválasztva a vallás és a civil élet. Franciaországban azonban például továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy a régi normákat erőltessük rá a mai, teljesen megváltozott szituációra. Ez nem vezet eredményre.

Ritkán hallunk a hírekben a keresztényüldözésekről, pedig a világ minden táján zajlik napjainkban is. Hogyan lehetséges, hogy a világ vezetői nem tekintik ezt egy sürgető problémának?

– Az ún. „progresszív” baloldal körében jelen van egy mély, ellenséges hangulat a keresztényekkel szemben. Emiatt őket egyáltalán nem érdekli a keresztényüldözések problémája. Nekik nem számít, ha a keresztényeknek el kell menekülniük az otthonukból. Nem hajlandók tudomásul venni, hogy léteznek keresztény közösségek Afrikában. Jobban érdekli őket, hogy a világ többi kontinensén – így Afrikában is – elterjesszék az abortuszt, semmint, hogy megvédjék az ottani keresztényeket. Franciaországban szükséges fizikailag is megvédeni a templomokat az agressziótól, de ez a kormányt nem érdekli. Ha egy másik vallásról lenne szó, biztos vagyok benne, hogy már megtették volna a szükséges lépéseket.

Mit lehet ez ellen tenni?

– A civil szervezetek rengeteget tudnak tenni az ügyért, a változásért. Mi is rendszeresen segítünk ügyekben, amikor egy-egy pásztort bebörtönöznek, például Törökországban. Nemrégiben is volt egy ilyen eset, ahol aztán szabadon is engedték a lelkészt.

Az Ön által vezetett ECLJ szervezet honlapján szerepel egy cikk és petíció azzal a címmel, hogy „Védjük meg az iszlám kritizálásához való jogot Európában”! Létezik kritizáláshoz való jog? Miért ilyen fontos?

– Alapvető fontosságú, hogy mindenkinek joga van kritizálni az iszlámot vagy bármilyen más hitet. Azonban a muzulmán közösségek igyekeznek bevezetni ún. blaszfémia törvényeket, amivel a kritikát lehetetlenítenék el. A társadalom többi részének pedig meg kell birkózni a rasszizmus vádjával. Nem szabad, hogy féljünk a muzulmánoktól! A szólásszabadság mértékéből nem adhatunk vissza. Kritikához egyszerűen mindenkinek joga van! Nyilván itt nem vallásgyalázásra vagy egyéb undorító dologra gondolok, de értelmes kritikát mondani mindenkinek szabad. Várjuk, hogy milyen folytatása lesz az E. S. v. Austria ügynek, mert egyelőre aggasztó, hogy bűncselekménynek számít Mohamedről történelmi tények alapján azt állítani, hogy pedofil volt, mivel 9 éves feleségével élt házaséletet.

Az alapvető emberi jogok megítélése folyamatosan változik. Napjainkban az abortuszhoz való jog, az eutanáziához való jog vagy az LMBTQ közösség jogai előtérbe kerülnek. Miért akarják ezeket is emberi jogok szintjére emelni?

Egymilliós tüntetés a melegházasság ellen (balra); tömegdemonstráció Vincent Lambert kényszereutanáziája ellen. Interjúalanyunk mindkét ügyben a konzervatív oldalt védte.

– Közösségek és pártok azért használják az emberi jogokat, hogy egyes ideológiákat és célokat megvalósítsanak általuk. A leghatékonyabb módja, hogy elérjünk egy jogszabálymódosítást az, ha emberi jogokra hivatkozunk. Szimbolikus győzelemnek tekinthető, ha egy bíróság kimondja egy ügyben, hogy ez vagy az emberi jog. Morális feljogosítást ad annak, aki az emberi jogokra hivatkozik.

Egyes jogoknak – például az abortuszhoz való jognak – a megítélése az ember hitén, világnézetén múlik. Hogyan lehet a lelkiismereti és vallásszabadság joga, valamint a legmodernebb kontextusban felmerülő jogok közt egyensúlyt kialakítani? Hogyan lehet megvédeni a konzervatív értékeket?

– Három dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Az első, hogy mindig tudatosítanunk kell: különbség van az alapvető emberi jogok és az ún. állampolgári jogok között. Az abortuszhoz, eutanáziához való jog nem alapvető emberi jog, hanem állampolgári jog. Nem elidegeníthetetlen, nem szerepel az Emberi Jogok Európai Egyezményében, hanem a nemzeti jogalkotónak van hatásköre ezt szabályozni: megengedni vagy tiltani. Másodszor: az orvosok, egészségügyi dolgozók lelkiismereti jogát figyelembe kell venni, erre tekintettel kell megalkotni a szabályozásokat. Harmadszor: sokkal fontosabb a megelőzésre hangsúlyt fektetni, és azelőtt kezelni a problémát, mielőtt például abortuszra vagy eutanáziára lenne szüksége valakinek.

Az Ön szakterületébe tartozik a bioetika is (génmanipuláció, klónozás stb.). Erősen érzékelhető az erkölcs és az etika koncepciójának változása Európában…

– Ez igen komplex folyamat. Az etika bevezetése voltaképp arra szolgált, hogy az erkölcsöt mint fogalmat kivezessük a szekularizálódott tudományból. Így az etika már nem a jó és rossz elválasztásáról szól, hanem egy mód arra, hogy vizsgálják az erkölcsi állását az ilyen jellegű cselekményeknek, mint a génmanipuláció. Tehát az a lényeg, hogy milyen szempontokat és értékeket mérlegelve születik meg egy döntés, azaz az erkölcs működési elveit taglalja, önmagától nem hoz értékítéletet. Mi viszont aztán úgy tudunk ténylegesen beszélni a transzhumanizmusról vagy a többi hasonló területről, ha van egy saját morális iránytűnk, és nem választjuk el mesterségesen ezeket az ügyeket az erkölcstől.

Nyilván ezért áll ki Ön is az európai népek közös szellemi és erkölcsi értekei mellett. De vajon pontosan mik ezek az értékek, és hogyan változnak a posztmodern társadalomban?

– Ez a kifejezés az Emberi Jogok Európai Egyezményének Preambulumában szerepel. A mi szervezetünk pontosan ez alapján munkálkodik Strasbourgban. Nem könnyű megállapítani, hogy melyek pontosan ezek az értékek, de számunkra a keresztény, európai értékeket jelentik, ugyanis ez az alapja a társadalmunknak. Történelmi bizonyítékok vannak rá, hogy a Preambulum szövegének első tervezetében még a „keresztény civilizáció” szerepelt, ám ezt inkább módosították, mert nem minden kormány értett egyet azzal, hogy a kereszténység ilyen módon bekerülhessen a dokumentumba. Így lett végül „szellemi és erkölcsi érték” helyette. Számunkra azonban ez továbbra is a kereszténységet jelenti.

A Twitter, a YouTube, a Facebook és más közösségi oldalak belső szabályzatokkal rendelkeznek például a gyűlöletbeszédre vonatkozóan, és sokak szerint gyakorlatilag cenzúrát valósítanak meg a felhasználókkal szemben, amikor törölnek – sokszor konzervatív vagy szélsőjobboldalinak bélyegzett – tartalmakat, profilokat. Mit lehet ez ellen tenni? Olyan, mintha a nemzeti jogok felett állnának ezek a vállalatok és el akarnák dönteni, mi a jó és mi a rossz.

– Úgy gondolom, bíróságra lehet és kell is menni: a konkrét felhasználónak, akit jogsérelem ért, a jogát sértő cég ellen. Sajnos jelenleg ez a cenzúrának egy olyan formája, ami ellen jogilag nem vagyunk felfegyverkezve, keressük a fogást, mert küzdenünk kell a jelenség ellen. Megoldást jelenthet esetleg, ha beperlünk egy céget, és legalább elérjük azt, hogy legyen a gyűlöletbeszédre egy definíció, ami jelenleg még igazából nincs, vagy nem kiforrott és tárgyilagos. A mi szervezetünk is szenved egyébként ettől a közösségi média gyakorlattól. Félig viccesen mondom, de egy alternatív közösségi oldal is megoldást jelenthet. (Az első júniusi lapszámunkban megszólaltatott Jordan B. Peterson egy hete jelentette be egy ilyen oldal piacra bocsátását, a Thinkspotot. – a szerk.)

Melyik eredményét tartja karrierje legnagyobb győzelmének? Van olyan ügy, ami kifejezetten közel áll Önhöz?

– Természetesen! Például most visszük Vincent Lambert ügyét, ami kifejezetten izgalmas. Az orvosok lekapcsolták a táplálásról és a hidratálásról, ami egyet jelent a vegetatív állapotban lévő férfi halálba küldésével, hiszen napok vagy hetek elteltével – éhen, szomjan – meghalna. A szülei azt szeretnék, ha másik kórházba szállítanák, és tovább élhetne a fiuk. Elértük, hogy a párizsi bíróság kötelezésére visszakapcsolják a gépre, tehát egyelőre életben van. Ez a legfontosabb ügy, amin jelenleg dolgozunk.

Korábbi kiemelkedő ügyünk volt, amit Olaszországgal szemben vittünk (Lautsi v. Italy ügy), ahol az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a keresztény szimbólumok (ez esetben feszület) jelenléte a középületekben nem sérti az emberi jogokat. Itt az elsőfokú ítélet következtében az összes feszületet levették, majd a Nagykamara az egész ítéletet megváltoztatta, így végül nyertünk. Rengeteg másik ügyünk is volt, amiket a média felkapott, keresztény gyülekezeteket, vagy a vallás- és lelkiismereti szabadságot védtük, de talán mostanában ezek az esetek voltak a legkiemelkedőbbek.

 

A konzervatív jogvédő

Grégor Puppinck francia alkotmányjogász és író, az Európai Jogi és Igazságügyi Központ igazgatója. A 45 éves jogász az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt számos elhíresült, precedensértékű esetben volt képviselő, ahogy például a Lambert és mások v. Franciaország ügyében is, ahol a vegetatív állapotban lévő férfi életben tartásáért küzdött, vagy a Lautsi v. Italy ügye, amivel elérte, hogy állami iskolákban is fennmaradhatnak a feszületek vagy a jelenleg is tartó S. H. v. Austria ügy, amiben az iszlám kritizálásához való jog a tét.
Olyan emberekért dolgozott, akiket a hitük miatt börtönöztek be, mint például Andrew Brunson pásztor, akit végül két év után, nemzetközi nyomásra engedtek szabadon a törökországi börtönből. Puppinck és szervezete volt az, akik elérték, hogy Asia Bibit kiengedjék a börtönből Pakisztánban azok után, hogy a keresztény édesanyát, mivel megkérdőjelezte Mohamed tekintélyét, istenkáromlás vádja miatt halálra ítélték. Az ENSZ és az Európa Tanács által nyújtotta lehetőségeket kimerítve harcol a zsidó-keresztény értékekért és közösségért, gyakran képviselve a Vatikánt is.

Olvasson tovább: