Kereső toggle

Vadászidény

Kiélezett uniós kampányfinis

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy héttel a májusi európai parlamenti választás előtt 24 óra alatt dőlt romba az osztrák „mintakormány”. A titkosszolgálati módszerek és a tűpontos időzítés lerántotta a leplet arról, hogyan is működik az „uniós” nagypolitika, ha tényleg nagy a tét. Márpedig tényleg nagy.

Mint ismeretes, múlt hétvégén Heinz-Christian Strache, a jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetőjéről, Ausztria alkancellárjáról a német média olyan videókat publikált, amelyekben a politikus egy bekamerázott ibizai villában egy magát orosz oligarchának kiadó nőnek zsíros kormányzati megbízásokat ígért cserébe azért, hogy az orosz többségi tulajdont szerez a kétmillió olvasóval bíró, kvázi királycsináló Kronen Zeitung osztrák napilapban. A botrány kirobbanását követően Strache lemondott az FPÖ-vezetői és alkancellári pozíciójáról, Sebastian Kurz osztrák kancellár pedig bejelentette a szeptember elején esedékes előrehozott választásokat.

Titkosszolgálati tőrbe csalás

Abban még maga Strache is egyetért, hogy az ibizai villában ittas állapotban elhangzott mondatai nemcsak hogy kínosak, hanem egyenesen katasztrofálisak. Azok nemcsak politikailag vághatták sutba valószínűleg végleg a szabadságpárti vezető karrierjét, de a magánéletében is súlyos válságot okozott, felesége a videóban is hallható „macsós” és „csajozós” szövegek után elköltözött férjétől közös gyermekükkel.

A botrány több szempontból is egészen hihetetlen, hiszen a titkosszolgálati módszerekkel megrendezett kelepcébe az osztrák politikus szinte vakon sétált bele a nyilvánvalóan gyanús körülményeket figyelmen kívül hagyva. Egy ismeretlen orosz nő még 2017-ben kereste meg Johann Gudenus FPÖ-s bécsi alpolgármestert azzal, hogy ő a Putyinhoz közelálló Igor Makarov orosz oligarcha unokahúga, és szeretne 250 millió eurót befektetni az országban. A kapcsolatfelvétel olyan jól sikerült, hogy nem sokkal később, nyáron már a pártelnökkel együtt ültek némi vodka társaságában egy ibizai villában, hogy megvitassák a lehetséges együttműködés részleteit. (Strache az egyik felvételen még azt is megjegyzi Gudenusnak, hogy a nőnek koszos a lábkörme (!), s hogy ez nem gyanús-e. Végül annyiban hagyták a dolgot, ahogy a helyiségekben még szemmel is láthatóan elhelyezett „rejtett” kamerákat.)

Strache figyelmetlensége, ha úgy tetszik „vaksága” mellett még inkább szembetűnő az a professzionalizmus, ahogy ezt az egész csapdát megszervezték. A fedősztorik, a színészek, a helyszínkiválasztás és még a leleplező anyagok átadásának körülményei (az újságírók ide-oda utaztatása, majd egy elhagyott motelben történő találkozó) arra engednek következtetni, hogy egykori vagy aktív titkosszolgák állhatnak az akció mögött. Karl Pfeifer osztrák újságíró a Heteknek nyilatkozva úgy fogalmazott, több szakmabeli kollégájával is kielemezték a felvételeket, és a németeket sejtik a háttérben. A német kormánynak, különösen a német titkosszolgálatnak (BfV) különösen a begyében volt már a kormányra került Szabadságpárt, illetve az általuk uralt osztrák titkosszolgálat (BVT). Az utóbbi időszakban az európai titkosszolgálatok közül több is erőteljesen korlátozta az együttműködést az osztrák kollégákkal.

Habár Strache és Kurz a 2017-es választások nagy botrányhősét, az Izraelben már bíróság elé állított Tal Silbersteint húzta elő a kalapból, mintegy a szociáldemokratákra fogva az akció megszervezését. Korábban a Hetekben is megírtuk portrécikkünkben, hogy Silberstein az osztrák választási kampányban a vád szerint a Facebookon több kamu oldalt is indított, az egyikkel az FPÖ-t kívánta antiszemita botrányba keverni, a másikkal pedig Kurzot igyekezett besározni. (Politikusok árnyéka. Hetek, 2017. 10. 13.) Karl Pfeifer sok más nemzetközi újságíróval egyetemben viszont úgy véli, Silbersteinnek ehhez semmi köze, egy spin doctor (kampányguru) önmagában nem képes ilyesmire.

Ha viszont adott esetben a német titkosszolgálat keze volt a dologban, akkor joggal merül fel a kérdés: pontosan mi is volt a céljuk a botrány kirobbantásával? Ausztria elidegenítése Oroszországtól? A néppárti (ÖVP)-szabadságpárti (FPÖ) koalíció felbontása? Kormányválság előidézése? Netán az európai parlamenti választásokra készülő szuverenista szövetség megtörése?

Az időzítés mindenesetre nagyon beszédes, hiszen a 2017 nyarán készült felvételek időben történő közzétételével már az októberi osztrák választások előtt megakadályozhatták volna az ÖVP-FPÖ koalíció létrejöttét. Mégis kivártak, és az EP-választás kampányfinisére időzítették a bombát. Az még kérdés, hogy ez kinek és mennyit fog ártani.

Osztrák példa?

A Strache-botrány Magyarországot sem hagyta érintetlenül több ok miatt sem. Egyrészt a videóban az osztrák alkancellár a lehetséges céljai között, az „Orbán által megteremtett médiaviszonyokra” hivatkozik, másrészt azért sem, mert egy héttel a leleplezés előtt az FPÖ-elnök éppen Budapesten járt, ahol a magyar kormányfő éppen őrá hivatkozva jelentette ki, hogy az Európai Néppárt számára az osztrák mintát javasolja, ahol egy centrista párt a jobboldallal szövetséget kötve eredményesen kormányoz. Nos, ez a minta most egy nap alatt összedőlt, ám ez cseppet sem jelenti azt, hogy Orbán javaslata nem helyénvaló.

Az osztrák hírekre eleinte a miniszterelnöki sajtó úgy reagált, hogy osztrák belügyekkel nem foglalkoznak, majd a kormányfő egy zalaegerszegi átadási ünnepségen jegyezte meg félig humorosan, hogy az osztrák vendégeik azért nem tudnak most itt lenni, mert „ott soron kívüli vadászidényt hirdettek meg”. A magyar kormányfő korábbi Néppártnak címzett javaslatával kapcsolatban meg az a ténymegállapítás az osztrák kormányválságtól függetlenül áll, hogy „szélsőjobboldalinak” titulált politikai formációk sora mutatta meg az elmúlt években, hogy képes kormányra kerülve eredményesen vezetni egy országot.

S bármilyen meglepő, ez még a most éppen válságba jutott FPÖ-re is igaz, hiszen sokáig az sem volt egyértelmű, hogy előrehozott választásokra szükség van-e. Herbert Kickl azóta lemondott osztrák belügyminiszter egy nyilvános bejegyzésében például arról számolt be, hogy eredetileg Kurzcal egyeztetve abban maradtak, hogy néhány formai változtatással az amúgy nagy népszerűségnek örvendő kormány tovább folytatja a munkáját. Végül azonban a kancellár extra engedményeket követelt a koalíciós partnertől, például a belügyi tárcát magát, ami sokáig kényes pont volt a közös kormányzásban. A szabadságpárti vezetés ugyanis erős migrációs politikát érvényesített a poszton, sokszor szembemenve a néppárt elképzeléseivel.

Kickl egyenesen azzal vádolta meg Kurzot, hogy kizárólag hatalomszerzési célból kihasználva a jelenlegi mozgásterét, a kancellár inkább az előrehozott választások mellett döntött, hogy javítson alkupozícióján. Cserébe a szabadságpárti miniszterek felmondtak, sőt kilátásba helyezték azt is, hogy akár hajlandóak megszavazni a Kurz ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt is, amivel őszig Kurzéknak is betettek volna.

Egyelőre úgy tűnik, hogy az FPÖ-nek még nem fellegzett be, a legfrissebb közvélemény-kutatás ugyan 5 százalékpont csökkenést mutatott a botrány következtében, ám az EP-választáson elért jó eredménnyel, vagy a Norbert Hoferhez hasonló szabadságpárti nagyágyúk felfuttatásával akár még szeptemberben is labdába rúghatnak. Hofer 2016-ban indult Alexander Van der Bellen ellen az elnökválasztáson, és csak egy hajszállal maradt le tőle. A szabadságpárti tábor egyáltalán nem biztos, hogy Strache távozásával elpárolog. S ez éppúgy igaz a főellenségnek kikiáltott Salvini-féle frakcióra is.

Mi lesz a Fidesszel?

Kormányközeli forrásaink szerint a magyar vezetés egyelőre várakozó állásponton van, taktikusan kívánnak ehhez a helyzethez viszonyulni. Informátorunk szerint a Fideszben nem vontak le messzemenő következtetéseket az FPÖ-üggyel kapcsolatban, egyáltalán nem gondolják úgy, hogy borítékolt a párt bukása a botrányt követően. Ezt az álláspontot egyébként Karl Pfeifer osztrák újságíró is osztja, aki, bár rendkívül súlyos hibának tartja, hogy Sebastian Kurzék az oroszokhoz ezer szállal köthető FPÖ-vel kötöttek koalíciót, de azt nem gondolja, hogy a pártnak ezzel az üggyel befellegzett. Egy fideszes képviselő egyenesen úgy fogalmazott: „Az élet nem habostorta, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.”

Egy másik forrásunk úgy véli, a Strache-ügy azt bizonyítja, hogy nagyon erős szándék van arra vonatkozóan, hogy a Salvinihoz és Orbánhoz hasonló nemzeti, hazafias Európa-víziót képviselőket „levadásszák.” Bár újságírók azt is elismerik, hogy ez a magyar vezetéssel kapcsolatban közel elképzelhetetlen, mert „az sokkal erősebb, ügyesebb, és nem szolgáltatják ki magukat úgy, mint Strache”. Azt mindenesetre többen okos döntésnek tartják, hogy a magyar kormányfő nem kötelezte el magát a Salvini-féle tömb mellett, mert a hasonló botrányok könnyen megpecsételhették volna a Fidesz sorsát az EP-választást követő politikai lavírozás során. Azt már korábban is jelezték belső forrásaink, hogy a Le Pen-féle Nemzeti Gyűlés, illetve a német AfD (Alternatíva Németországnak) párt is olyan vörös vonalat jelent a magyar kormány számára, amit a jó francia–magyar és német–magyar kapcsolatok miatt nem könnyen lépnek át.

Sőt, komoly szándéka a Fidesznek, hogy a választásokat követően megpróbálják megakadályozni Manfred Weber bizottsági elnökké történő választását, amihez a csúcsjelölti rendszer többi kritikusa is partnerük lehet. Van olyan információnk is, mely szerint a márciusi migrációs konferencia idején Magyarországra érkező Nicolas Sarkozy volt francia államfő erről is egyeztetett Orbán Viktorral, mintegy tolmácsolva Emmanuel Macron jelenlegi francia államfő álláspontát Weber jelöltségének megakadályozásával kapcsolatban. Kormányzati forrásaink szerint a Néppárton belüli Fidesz-ellenességnek egy kulcsszereplője volt az elmúlt időszakban Manfred Weber, s amennyiben sikerülne bedönteni az elnöki ambícióit, akkor még az is elképzelhető, hogy a Fidesz nem kényszerülne otthagyni a jelenlegi legnagyobb európai parlamenti frakciót. Márcsak azért sem nélkülözhető a Néppártnak a magyar kormánypárt, mert Szájer József kulcsfontosságú jogalkotói munkát végez a pártban. Annyi biztos, hogy Weber bukásával sok ellentét megszűnne.

Az pedig, hogy pontosan hogyan dönt majd a magyar vezetés a május 26-ai eredmények tudatában – ahogy egy fideszes képviselő fogalmazott –, csak Orbán Viktor tudja, mert ezt olyannyira személyesen kezeli, hogy sokszor még a közvetlen környezete is csak a döntések meghozatalakor értesül a változásokról.

 

Olvasson tovább: