Kereső toggle

Utolsó cseppek a pohárban

Meddig tűri a kormány a Hamasz agresszióját?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újabb határvonalat lépett át a gázai konfliktus azzal, hogy öt év után ismét civil áldozatokat szedtek a Hamasz terroristái által kilőtt rakéták. Az izraeli társadalmat – a több mint 700 lövedék után – megosztja a kormány stratégiája, amely minden áron elkerülné a háborút. Helyszíni tudósítás.

„Remélem, most végre eltalálják Tel Avivot” – ezzel a kijelentéssel fogadott egy izraeli taxis szombat este, miután beültem az autójába. Egész nap hullottak a rakéták az ország déli vidékén, azonban északon ebből szinte semmit sem lehetett érezni a híradásokon kívül. A taxisom szerint, ha végre a „bulizó tel-aviviakat” találják el, a kormány kénytelen lenne „rendesen odacsapni a Hamasznak”. Mi lenne a megoldás? – kérdeztem az izraeli férfit, mire a válasz az volt: „eltörölni a terroristákat a föld színéről”.

Izraelben sokan érzik úgy, hogy a kormány nem tesz eleget a déli lakosok védelmében. Hiába hajtottak végre több mint háromszáz légicsapást a Gázai övezet ellen, és likvidáltak egy magas rangú Hamasz-vezetőt, a déliek úgy érzik, élőpajzsként használják őket. Sőt, már az izraeli hadsereg sem ért egyet a kormány stratégiájával. Ők attól félnek, hogy a Hamasz által nyomorban tartott gázaiak frusztrációja hamarosan újabb háborút szül. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) vezetése ezért a kemény fellépés mellett kampányol, és a héten már nyíltan kritizálta a védelmi kabinetet. A kormány azonban balanszírozni kénytelen, ezen a héten az ország legfontosabb ünnepeit ülik, jövő héten pedig itt tartják Európa legnagyobb nemzetközi buliját, miközben az új kormány még fel sem állt. Háborút kockáztatni felelőtlenség lenne, de a kérdés: öt év viszonylagos nyugalom után meddig lehet fenntartani a status quót?

Miért éppen most?

Első ránézésre nehéz megérteni, miért most döntött úgy a Hamasz és az Iszlám Dzsihád, hogy rakétaesőt zúdít Izraelre. Péntek este ugyan történt egy incidens, ami a hivatalos palesztin magyarázatot szolgáltatja: miután az Iszlám Dzsihád megtámadott két izraeli katonát a gázai határon, a hadsereg felrobbantotta a Hamasz egy közeli állását. A rakéták másnap, szombat hajnalban kezdtek el zúdulni Dél-Izraelre, amelynek civil áldozatai, sérültjei vannak, és súlyos anyagi károk is keletkeztek. Aki azonban ismeri a muszlim naptárat, tudja, hogy a térségben hétfőn kezdődött a muszlimok szent böjthónapja, a ramadán. A muszlimok ekkor a Korán kinyilatkoztatását ünneplik böjttel és jótettekkel. Ezt az időszakot mára azonban szinte rutinszerűen véres terrortámadások is jellemzik világszerte. A Hamasz korábban a dzsihád hónapjának nevezte az ünnepet, és a 2014-es véres összecsapások is részben a böjthónap alatt zajlottak.

De az ideológiai löket mellett a Hamasznak praktikus „hasznot” is hoz a káosz. Az övezetre érkező izraeli válasz-csapások tovább nehezítik a helyi palesztinok életét. Miközben vasárnap este a helyiek mecsetekben imádkoztak, készültek az ünnepre, az izraeli válaszcsapások feldúlták az utcákat, családok maradtak otthon nélkül és több millió dolláros kár keletkezett. A Hamasz tehát elérte, hogy a saját lakossága ne élvezhesse az ünnepet, hanem ezek a napok is Izrael gyűlöletéről szóljanak. A káosz, a frusztráció és a szenvedő lakosság szomorú története pedig nemcsak a Hamasz „ellenálló” munkáját legitimálja, hanem a nemzetközi lapok címlapjain is jól mutat.

Az övezetet uraló Hamasz évek óta nyomorban tartja a lakosságot, mivel megcsapolja a segélyre kapott pénzeket, és az emberek ennek következtében nélkülöznek. Az izraeli hadsereg éppen ezért tart attól, hogy miközben az élet egyre nehezebb az övezetben, akár komolyabb konfliktus is kirobbanhat. Ráadásul a jövő héten esedékes a Nakba-nap, azaz a palesztinok gyásznapja, amikor Izrael állam megalakulására emlékeznek. Izraelben eközben a héten ünneplik az államalapítást, amit több fontos emléknap előz meg. Az időzítés tehát nem véletlen, Izraelben fontos napok ezek. A Hamasz pedig tudja, a kormány mindent megtesz majd azért, hogy ne eszkalálódjon a helyzet; éppen annyira vág majd vissza, hogy azt a terrorszervezet lobogtatni tudja Izrael ellen, miközben elérik azt a céljukat is, hogy növelni tudják a Gázai övezetbe folyó pénzek mértékét.

Egyelőre a balansz a legjobb

Izrael utoljára 2014-ben, az Erős Szikla hadművelet során hatolt be Gázába. Az ötven napig tartó akciónak óriási ára volt. 2006 óta Izrael akkor a legnagyobb veszteségeit szenvedte el, 66 katona vesztette életét. A palesztin oldalon több mint kétezren meghaltak és több mint tízezren megsebesültek. Izraelnek az akció ráadásul több mint 9 milliárd dollárjába került. Azóta azonban sikerült viszonylagos nyugalmat kialakítani. A szélcsendet a tavaly márciusban kezdődő „Visszatérés Menete” nevű palesztin akció törte meg. A rakéták azóta különböző intenzitással folyamatosan hullanak Izraelre. A kormány minden fellángolás után kemény válaszcsapásokat ígér, és a levegőből most is több, mint 350 terrorista célpontot semmisítettek meg. Gázát lerohanni azonban fel sem merül a kormányzat retorikájában. Izraelben közben egyre többen beszélnek arról, hogy nem elég a tüneti kezelés, a helyzet végleges megoldást követel. Ez vagy a terület teljes visszafoglalását, vagy legalább a Hamasz kiiktatását jelentené. Egy ilyen akció azonban a 2014-es példa alapján rengeteg pénzbe és katonai veszteségbe is kerülne.

Ez pedig egyszerűen nem éri meg az izraeli kormánynak. A védelmi kabinet az ünnepekre és a közelgő Eurovíziós Dalfesztiválra tekintettel a harcok minimalizálására utasította a hadsereget. A jegyeladásokon azonban már most látszik, hogy rengeteg turistát sikerült elijeszteni. De Netanjahunak politikailag sem érné meg egy komoly katonai akció. Felmérések igazolják, hogy az izraeli társadalmat sokkal jobban felzaklatja egy katonai áldozat, mint egy civil halála. Nem beszélve a nemzetközi közvélemény és az ellenséges arab országok haragjáról. Egyelőre tehát várhatóan marad a balanszpolitika, de kérdés, hogy ez meddig tartható fenn. A dél-izraeliek egyre hangosabbak, Gázában forrnak az indulatok, és már csak idő kérdése, hogy Tel-Aviv bulinegyedébe csapódjon be egy rakéta. Talán a taxisomnak igaza volt, és az lesz az utolsó csepp a pohárban.

Olvasson tovább: